A sorban a püspöki palota víztornya (1913), valamint a Nagyerdei Víztorony (1912) következik. Van azonban egy náluk is idősebb víztorony, mégpedig a járműjavító (vagongyár) víztornya, hiszen azt már 1896-ban üzembe helyezték. A telep története idelátogatva ismerhető meg sok régi képpel.
A különleges formájú ipari műemléket 2025. július 23-án és egy évre rá látogattuk meg. S mint a képeken is látszik, a közelében két megmagasított kémény is mered az égbe. Ezek ma már ugyanolyan jellegzetességei a vagongyárnak, mint a kultúrház vagy a félig lebontott kis vasúti híd (lásd a cikk végén).
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen egyik hagyományos ipari övezete a Műhelytelep, ami az itteni vagongyárról és járműjavítóról kapta a nevét. Az üzemben 1898. szeptember 20-án kezdődött meg a termelés 264 munkással. „A MÁV Debreceni Járműjavító Üzem története 1898–1973” című, 1976-os album szerint (melyből a most megosztott képek is származnak) a város a Vámospércsi és a Diószegi út közötti 70 holdas területet adta át a MÁV-nak kártalanítás nélkül. A műhelyépületek, víztorony, anyagfészer, raktárak, tűzoltószertár, étterem, kocsmároslakás stb. terve 1894-ben készült el, majd a következő két évben például a mozdonyszerelő, gép- és kazánház, tűzi- és rugókovácsműhely tervei is.
Az Április 4. (Faraktár) úti kapu 1973-ban
Az építkezés 1895-ben kezdődött. Elsőként a kazánkovácsműhely és a mozdonyszerelde alapjait rakták le, s hozzáfogtak az étkezde és műhelyfőnöki szolgálati lakás építéséhez is. A következő esztendőben a többi műhely, a gépház és a víztorony is elkészült, ugyanakkor kiépítették a telep 18 kilométer hosszú vágányhálózatát.
Specialitás: négytengelyes tartálykocsi
Az üzem vízhálózatát saját kutakból látták el, a vizet négy artézi kút gyűjtötte egy aknába, s onnan szivattyúzták a 20 méter magas víztoronyba. Az üzem összesen 4,66 millió koronába került, s a munkákat Balogh Mihály, Tóth István és Berger debreceni építési vállalkozók végezték.
A kocsiosztály 20 méteres tolólapja
Ezzel kapcsolatban azt is felidézzük, hogy a város a munkáslakótelep kialakítása érdekében több mint 18 holdat adott át a vállalatnak az üzem és a Vámospércsi út közötti területen. Az első 80 lakást 1904-ben adták át, míg például az iskola 1907-ben készült el, s az új tanévtől 128 gyerek tanulhatott itt. Az üzemről legutóbb 2023-ban írtunk, amikor itt újítottak fel nyugati áramvonalas vasúti kocsikat.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen közelmúltjáról és jelenéről ismét sok képet kaptunk Kedves Olvasóinktól. E felvételek közül szemezgetve, elsőként az esti Csokonai Színházat láthatjuk Nagy Eleonórának köszönhetően. A belváros több szép fotón is visszaköszön, Kozma Lali például a Kistemplomból fotózott:
Negyven esztendeje koncertezett először Debrecenben a Motörhead. Ehhez a cikkünkhöz egy dobverő fotóját mellékelte Káplár László, mondván, hogy azóta őrzi, hogy az 1984 szeptemberi bulin a dobos kihajította a közönségbe azt.
S végül Gergely-Szekeres Erika felvételén a Kistemplom, melynek építése 305 éve kezdődött. Köszönjük szépen ezt is, és Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel érdekében a dkepeslapok@gmail.com címre!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy
amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen egyik hagyományos ipari övezete a Műhelytelep, ami az itteni vagongyárról és járműjavítóról kapta a nevét. Az üzemben 1898. szeptember 20-án kezdődött meg a termelés, 264 munkással. „A MÁV Debreceni Járműjavító Üzem története 1898–1973” című, 1976-os album szerint (melyből a most megosztott képek is származnak) a város a Vámospércsi és a Diószegi út közötti 70 holdas területet adta át a MÁV-nak kártalanítás nélkül. A műhelyépületek, víztorony, anyagfészer, raktárok, tűzoltószertár, étterem, kocsmároslakás stb. terve 1894-ben készült el, majd a következő két évben például a mozdonyszerelő, gép- és kazánház, tűzi- és rugókovácsműhely tervei is.
Az Április 4. (Faraktár) úti kapu 1973-ban
Az építkezés 1895-ben kezdődött. Elsőként a kazánkovácsműhely és a mozdonyszerelde alapjait rakták le, s hozzáfogtak az étkezde és műhelyfőnöki szolgálati lakás építéséhez is. A következő esztendőben a többi műhely, a gépház és a víztorony is elkészült, ugyanakkor kiépítették a telep 18 kilométer hosszú vágányhálózatát.
Specialitás: négytengelyes tartálykocsi
Az üzem vízhálózatát saját kutakból látták el, a vizet négy artézi kút gyűjtötte egy aknába, s onnan szivattyúzták a 20 méter magas víztoronyba. Az üzem összesen 4,66 millió koronába került, s a munkákat Balogh Mihály, Tóth István és Berger debreceni építési vállalkozók végezték.
A kocsiosztály 20 méteres tolólapja
Ezzel kapcsolatban azt is felidézzük, hogy a város a munkáslakótelep kialakítása érdekében több mint 18 holdat adott át a vállalatnak az üzem és a Vámospércsi út közötti területen. Az első 80 lakást 1904-ben adták át, míg például az iskola 1907-ben készült el, s az új tanévtől 128 gyerek tanulhatott itt. Az üzemről legutóbb 2023-ban írtunk, amikor itt újítottak fel nyugati áramvonalas vasúti kocsikat.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Az egykori óvoda
Múltidézéseink debreceni gyárakról sok régi képpel:
Az eredetileg Podolszky nevű utca nem véletlenül kapta a Kolónia nevet, ugyanis a szomszédos övezetben 1898-ban megnyílt vagongyár és járműjavító munkásainak megélhetését szolgálta. Ezek az ikerépületek az angol sorházakat idézik, nagyon szép téglaberakások, kerek és íves formájú ablakok is színesítik őket, ugyanakkor kertekkel is rendelkeznek. Nyilván, többükön átépítések, korszerűsítések, bővítések figyelhetők meg (miként például a Kolozsvári utcai Kádár-kockákon is), ám az utca így is őrzi a XX. század eleji hangulatát. Azt a stílust, amely az egyszerű dolgozóknak is pihenést, kényelmet, meghittséget és szépséget tudott nyújtani.
A MÁV-lakótelep számára a város 19 kat. holdnyi területet adott át (térítés ellenében), s 1911-ig összesen 27 épület, azokon belül 146 félkomfortos lakás készült, melyek átlagosan 40 lapméteresek. Ezekbe elsősorban sokgyerekes családok költözhettek, ugyanakkor a telepen tisztasági fürdő és iskola is létesült – olvasható a Kolónia utcáról a Debrecen utcanevei című, 1984-es könyvben –, később pedig a ma is működő vasutas művelődési ház, valamint a mára lebontott sporttelep is megnyílt a közelben.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A TGV-t idéző kocsikkal kapcsolatos kérdésünkre Bányai Sándor, a Debreceni Vonatozás című oldal szerkesztője arról tájékoztatott, hogy a – festéséből következtetve dán – szerelvény javításon volt a Grampet Kft. telephelyén, s onnan érkezett a teherpályaudvarra. A két tehervagon azért van rajta, mert ezeknek a szerelvényeknek más az összekapcsolási módja, mint nálunk.
Ottjártunkkor láthattuk azt is, hogy a Nagyállomáson a szerelvény mozdonyát is lecserélték – ennek okaként Bányai Sándor azt írta: a kft.-hez nincs villanyvezeték, ezért vitte dízel az állomásra.
A lélegzetelállító látványt nyújtó kocsikat egy idő után kivontatták a régi gurító, illetve Ebes felé. Olvasóinktól azt kértük, hogy aki tudja, hogy merre folytatták az útjukat, és milyen típusú személyvonatokról van szó, az jelezze nekünk, és frissítjük a cikkünket az új információkkal.
Dieter Schwarz így fogalmazott: „Belga használt szerelvények. Románia vásárolt be.” (Attila Kontra szerint is dán szerelvények.) Azt, hogy milyen kocsik láthatók a felvételeken, Fekete Gábor küldte el nekünk, a megfejtés erre az oldalra látogatva tudható meg. Birtók Benjámin még azt is jelezte, hogy este Karcag–Ladány körül látta őket. Train Hungary mozdony volt eléjük kötve. Végül Imre Juhász így írt: „Ezt a három motorvonatot a Train Hungary vásárolta Németországban. Ott lefutott szerelvények. Debrecenben kivittük a Sofém-javítóbázisra mosás-karbantartásra, aztán vitték ki Romániába forgalomba helyezni. Belül is szép, modern, tetszetős.”
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A HÁÉV házgyárának betonkeverője és a cég pár munkája. Nagyításért kattints a képre!
Debrecen ipara terebélyesebb és sokrétűbb volt a rendszerváltás előtt, mint napjainkban. Ennek eredménye az is, hogy akkoriban még sokan költöztek a cívisvárosba.
A
fő gyárak sorába a Göcs, a Biogál, a Barnevál, valamint a ház-,
a vagon-, a dohány- és a konzervgyár tartozott. Mellettük
jelentősnek számított a Medicor, a ruhagyár, az Alföldi Nyomda
és a Debreceni Állami Gazdaság is. Rajtuk kívül megannyi
munkalehetőség kínálkozott, hiszen működött itt például
cipő- és műanyaggyár, kertészet, továbbá finommechanikai
vállalat, óriási húsüzem, kefegyár és kötöttáru-művek is, a közeli üzemek között
pedig a téglási Hajdúsági Iparművek is. Szerencsére ezek némelyike átalakulva ma is prosperál. Az alábbi galériánkban
a régi cégek emlékét is felidézzük az 1978-ban megjelent, Hajdú–Bihar című album segítségével, amit a megyei tanács és az Idegenforgalmi PKV jelentetett meg. A Debreceni Dohánygyár története idekattintva eleveníthető meg. Jó múltidézést!
