Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Göcs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Göcs. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 4., szombat

Volt egyszer egy Göcs


Debrecenben a szocialista iparosítási politika egyik büszkesége a Magyar Gördülőcsapágy Művek gyára volt. Ez a telep lett az ország csapágyiparának központja, amit 1952 áprilisától hoztak létre az I. ötéves terv nyomán. Régi fotók: Vencsellei István, 1977

Gyártelep és a munkáskolónia

A városi tanács a termelés gyors beindítása érdekében a vállalat rendelkezésére bocsátotta a Nyugati utcai volt huszárlaktanyát is. Itt képezték át a dolgozókat, és a gyártást is itt kezdték el, amíg felépült a Köztemető melletti iparkomplexum.

A volt irodaház. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Köztemető melletti gyár terveit szovjet dokumentációk alapján alkotta meg a Gépipari Tervező Iroda. A Nyugati utcai ideiglenes üzem, a Göcs II. 1952-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére készítette el az első csapágyat az egykori huszárlaktanyában.

Könyvtár, óvoda és a Keleti-parti víkendház

Itt 1974-ig folyt a termelés, aztán átadták a telepet a Budapesti Finomkötöttáru-gyár Debreceni Gyáregységének. A városszéli nagyberuházás 1966-ig tartott.

Egy szépen felújított épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1966-ig a debreceni gyárra már 800 millió forintot költöttek, viszont a teljesítmény felkúszott évi 6,2 millió darabra. Mindeközben 1952-ben a munkáslakásokat is kijelölték a Szabadság útjára, valamint a Petőfi térre.

A vállalat 1974-es kártyanaptárja

Fejleszteni kellett (volna) a tömegközlekedési, áram- és gázellátó hálózatokat is, ugyanakkor bölcsődére, óvodára és egészségügyi ellátásra is szükség volt.

2022. január 13-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mindemellett könyvtárat rendeztek be, és a Keleti-főcsatorna partjára pihenőházat is építettek. Sőt, a gyáralapítás 25. évfordulóján már javában épült az új sporttelep és étterem is az Oláh Gábor utcán.

A termelés pillanatai a gyártócsarnokokban

A Magyar Gördülőcsapágy Műveket 1963-ban hozták létre a diósdi és a debreceni telepek összevonásával. Diósdon a hengergörgőket készítették, a cívisvárosban pedig a csapágyakat és a golyókat.

Aluljáró a gyártelep előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az 1970-es évek végétől újabb nagy fejlesztéseket hajtottak végre, ám a rendszerváltás és a privatizáció az – eladott, részekre szabdalt – MGM karrierjének is véget vetett, akárcsak sok más nagyüzemünknek is.

A XX. század. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szocialista időkre ma már szinte csak a Kassai úti Szupermen emlékeztet az épületek előtti parkolóban. De érdemes megnézni az 1972-es dátumot viselő vasúti aluljárót, valamint a közeli lakótelepen található Göcs-bunkert is.

A Sport Étterem építése 1977-ben
Életkép 1969-ben. Fotó / kiadó: Városi Tanács VB Műv. Oszt.

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. május 31., szombat

Ma 54 éve járt utoljára a debreceni 6-os villamos

Debrecen legendás 6-os villamosa 1911. március 16. és 1971. május 31. között közlekedett. Az első képünk a Méliusz Központi Könyvtár Helytörténeti Részlegéből származik:

Élet a Csapó, Burgundia és Rákóczi utca találkozásánál

A vonal érintette a Csapó utcai híres kanyart, a felejthetetlen Ruzicska-cukrászdát, az Árpád teret, valamint a „Szabadság” fürdőt is. Mindemellett a kocsik az MGM-et, valamint a Köztemetőt se hagyták ki. Az alábbi képet Gara Kálmántól kaptuk.

Csuklós 6-os Bengáli az egykori Csapó-kanyarban

A 6-os villamos először a Nagyállomástól közlekedett a mai Kassai úti Tüzérlaktanyáig (írja a  Wikiwand). A tíz percenkét induló járatok közötti félidőben a fővonali 1-es járat közlekedett. 1923-ban az új végállomása az Aranybika lett a Nagyállomás helyett. Ugyanakkor Gara Kálmántól, a DKV Közlekedéstörténeti Emlékszoba vezetőjétől azt is tudjuk, hogy a Köztemető 1932. július 15-i megnyitása szükségessé tette a vonal továbbvezetését a lakosság temetőbe járása érdekében. Ezt 90 éve, 1934. június 2-án, a Debrecen Hét kezdetekor adták át, így a vonal már a Köztemetőnek a Kassai úti bejáratáig ért. (Akkor nyílt meg a Nagyerdei Stadion is.) 1938-ban további jogos lakossági igényt kielégítve vezették a jelenlegi főkapuig a vágányt. A következő képet Kenyeres Ilonának köszönjük.

A Csapó utca látképe 6-os villamosokkal

A laktanyától eleinte csak a temető nyitvatartási idejében közlekedtek járművek. A Göcs új telepének építése és átadása az utasszám jelentős emelkedését okozta, ám ezt az egyvágányú kitérős rendszer már nem tudta kezelni, s végül a vonal kétvágányúsítása helyett a felszámolásról született döntés. Az utolsó fotó forrása: Fortepan / Chuckyeager tumblr, 1961.

Móka az Árpád téren, a háttérben 6-os villamossal


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. március 27., csütörtök

A Magyar Királyi Debreceni 2. Honvéd Huszárezred laktanyája, ahol a Göcs és kötöttárugyár is működött

Debrecenben a Nyugati utcán áll az 1869-ben (akkor még századként) létrehozott Magyar Királyi Debreceni 2. Honvéd Huszárezred laktanyája, aminek ma is több épületrésze megvan még.

Nyugati utcai pavilon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az alakulat öltözete az 1939-es emlékkönyve szerint eredetileg így épült fel: buzérvörös fehérforgós csákó, vöröszsinóros fehérprémes sötétkék mente, sötétkék zubbony, buzérvörös nadrág. Az ezred első parancsnoka gróf Vay László alezredes volt. „Ő Felsége” 1874. március 18-án rendelte el, hogy 4-4 századból egy ezredet alakítsanak. Ezredünk a 20. (Jászberény), a 33. (Karcag), a 17. (Nagyvárad) és a 16. (Debrecen) honvéd lovasszázadból alakult meg, és az 1918. november 28-i összeomlásig létezett.

A Nyugati utcai kapu. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A II. világháború után a laktanyában kezdte meg a működését az 1952-ben létrehozott Göcs. Itt 1974-ig folyt a termelés „Kis Göcs” valamint „Göcs II.” néven, aztán átadták a telepet a Budapesti Finomkötöttáru-gyár Debreceni Gyáregységének. Kedves Olvasónk, Bánszegi Lajos múltidézéséből tudjuk, hogy „a kaputól balra, az utca fronti részen kezdte meg 1965-ben a müködését a Számitástechnikai és Ügyvitelszervező Szervező vállalat debreceni részlege is. A SZÜV a korszak számtástechnikáját hozta el Debrecenbe (majd több nagy városba), ez volt Hollerith-féle lyukkártyarendszer,, aminek a 80 oszlopos lyukkártya volt az adathordozója. A megbízó vállalatok ügyvitelét gépesítettük a rendszerrel, pl. anyagügyvitel, bérszámfejtés, értékesités stb. A gazdasági események bizonylatait legelőször rögziteni kellett a lyukkártyára, amit az adatrögzítő lányok (asszonyok) végeztek el, két műszakban, megközelítőleg százan.”

A hátsó parkolóból. Fotó: © Fekete Ferenc

Nézzünk további hozzászólásokat! Mester István: „Az új, emeletes kék épületben a Debreceni Kötöttárugyár üzemelt, a földszinten kötőde, az első emeleten szabászat és egyéb kiszolgáló egységek, a második emeleten varroda volt. Fénykorában kb. 1500-an dolgoztunk itt.” Tóth Imre: „Itt játszottam a Fantoms együttesben 1968-ban. Shadows-gitárszámokat és Kinks-, Yardbirds-nótákat.” Dévainé Kluka Adrienne: „A Göcs énekkarát, vegyeskarát vezényelte, vezette Ternyei Bandi bácsi.” Ilona Dihenné Hreskó: „Én arra emlékszem, hogy régen a lottó nyertes szelvényeit itt válogatták kézzel. A Göcs Klubra is emlékszem.”  Dihen István: „Én meg itt születtem. Valamelyik régi épületben akkor szükséglakások voltak a kibombázott családoknak. Aztán itt töltöttem a nyári gyakorlataimat kétszer is a kis Göcsben, amikor a gépipariba jártam. Aztán itt zenéltek Tikász Sanyiék is valamikor. Ki hitte volna?”

A kötöttárugyár felirata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hasonló összeállításaink sok fotóval:
BFK-ruhás lány. Fotó: HBN, 1973


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. szeptember 4., szerda

Aranybika, Ferenc József út, Vidoni Szalámigyár, Göcs, mai belváros és középkori kardok... – a Ti képeiteken

A nyári Piac utca. Fotó: © Horváth József.

Debrecen régmúltjáról és nem túl távoli jeleneteiről sok csodás képmásolatot osztanak meg velünk az olvasóink hozzászólásban vagy üzenetben, illetve a dkepeslapok@gmail.com címre küldve.


A fenti képeslapmásolaton az Aranybika Hotel pompázik, aztán a Ferenc József útban gyönyörködhetünk a Hangya-bérházzal, valamint a vármegyeházával. Ezeket Varga József csatolta, akárcsak a Kossuth utcán tündöklő Csokonai Színház muzeális üdvözlőkártyáját.



A Debreceni Ruhagyár történetéről szóló cikkünkhöz Pósán János mellékelt képeket a hajdani Vidoni Szalámigyár dolgozóiról. A két vállalat úgy kapcsolódik egymáshoz, hogy a szalámigyár épületeiben rendezték be a Domb utcai ruhagyárat. Köszönjük ezeket a képeket is!




Répás Zoltán a Kassai úton egykor működött csapágygyár históriáját felelevenítő összeállításunkat egészítette ki a cég alábbi két jellegzetes kártyanaptárával.


Mindezeken kívül Debrecen mai életéről is jöttek képek. Pásztor István, továbbá Horváth József szintén a főutca arcairól mellékelte a felvételeit, melyek közül az első a Kistemplomból készült. 

A Piac utca látképe. Fotó: © Pásztor István

Mostani anyagunkban Bányai Sándor fotója révén még a hófödte Dósa nádor téren is megpihentethetjük a tekintetünket, ugyanakkor Imre Kosa Kósa képe által a Déri Múzeumba is ellátogatunk. Olvasóifotó-összeállításunk előző részei itt csodálhatók meg.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: © Horváth József

Kedves Olvasóinkat pedig továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre! Köszönjük szépen!

Dósa nádor tér, 2023. XII. 23. Fotó: © Bányai Sándor

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Múzeumi kincseink. Fotó: © Imre Kosa Kósa

2024. szeptember 3., kedd

A 3. Debreceni Virágkarnevál legszebb kocsijai (1968)


A Debreceni Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1968-ban harmadízben rendezte meg az Országos Virágkarnevált a „Tiszta és Virágos Debrecenért” mozgalom méltó befejezéseként – fogalmaz a szervezőbizottság akkori albuma, melyből a mostani múltidézésünk képeit repróztuk. A füzet fotóit a mozgalom filmstúdiójának munkacsoportja és Pathó Sándor készítette.

Debrecen nyitókocsija a Nagytemplomnál

Az első képen a Debreceni Ruhagyár kompozíciójában és manökenjeiben gyönyörködhetünk. Utána a cívisváros nyitókocsija halad a Nagytemplom előtt, a következő fotón pedig a Május 1. Ruhagyár virágkocsija és modelljei láthatók.



A parádén a helyi középiskolák, például a Fazekas Mihály Gimnázium diákjai is felvonultak, táncoltak. A Hajdú-Bihar Megyei Kisipari Szövetkezet mesefigurás kocsija az összefogás erejét szimbolizálta:

Hófehérke és a hét törpe

A Fővárosi Kertészeti Vállalat egy nagy sárkányt alkotott a színes virágokból.


A tévé élőben közvetítette a parádét, a Nagyerdei Stadionban például darus kocsikról is dolgoztak az operatőrök a sok ezer néző és a vonulók fölé emelkedve.

Operatőrök a darukosárban

A harmadik virágkarneválon a Videoton is kocsival szerepelt.


A Miskolci Kertészeti Vállalat a kocsonyában pislogó békával kapcsolatos szólást jelenítette meg...

„Pislog, mint miskolci kocsonyában a béka”

Nem maradhatott el az akkor már 50 éves párt virágban való megformálása sem. Az állítólag kirobbanó sikert arató kocsival a Hajdúszoboszlói Községgazdálkodási Vállalat rukkolt elő.

Lenin az ünnepi alkotáson

A Debreceni Gyógyfürdő Vállalat virágkocsija a Nagyerdei Strand nyújtotta örömöket fogalmazta meg.


Az alábbi képen nemcsak a Hajdu porszívós virágkocsiján, hanem a millió nézőn is ámuldozhatunk.


Íme a Vendéglátó-ipari Vállalat, a Nyíregyházi Kertészeti Vállalat, a Budapesti Finomkötöttáru-gyár és a Debreceni Kertészeti Vállalat kompozíciói. Végül csodálják meg a Deac színpompás virágkenuját (amiben debreceni olimpikonok is helyet foglaltak) és a további fesztiválok képeit!



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Deac olimpiai virágkenuja

Virágkarneváli összeállításaink sok szép régi képpel:

Virágszüret a1968-as karneváli kocsikhoz

2024. július 21., vasárnap

A Kassai úti domb, aminek dupla vastag fémkapui vannak


Debrecenben a Kassai út végi lakóházak, a vasút és a garázsok között található egy növényekkel benőtt, terjedelmes (de nem magas) domb, ami körül és amin többnyire kutyasétáltatók szoktak bóklászni. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A domb keleti lejtője. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A domb akkor válik furcsává, amikor meglátjuk a mélyben lévő nagy ajtajait és a tetején álló, különös alakú csöveket. Ezeket örökítettük meg a fenti és a következő képeinken.

A domb északi nagykapuja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az egyik garázstulajdonostól megtudtuk, hogy ez a domb valójában egy óvóhely, amit eredetileg a közeli (ma már nem működő) csapágygyár dolgozóinak és a környező házak lakóinak alakítottak ki.

A domb északi ajtórendszere. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az álcázott betonbunker egy részében napjainkban autósok parkolhatnak, és zenekarok is próbálnak itt. Beszélgetőtársunk ugyanakkor azt fájó szívvel hozta fel, hogy a hajléktalanok sok piszkot csinálnak a lejáratoknál és az ajtók előtti részeken.

Az északi kapu mozgató szerkezete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A nem mindennapi kapukat és a szellőzőket közelebbről is megcsodáltuk és lefotóztuk. Az előbbiekért a mélybe kell menni, a csövekért pedig a dombtetőre és a lakóházak melletti parkba. A laikusoknak a déli és az északi kapunyílások lehetnek talán a legérdekesebbek, amikben gépjárművek is elférnek. Ugyanis, mint az a képeinken is látszik, ezeken két-két ajtó van, amik közül a külső szerkezetek igen vastagok, és síneken mozgathatók.

A domb nyugati teteje. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Belül természetesen nemcsak garázsok vannak, hanem megfelelő más helyiségek és gépészeti berendezések is... Olvasónk, Koncz Katalin a cikkünk Facebook-posztjához, és arra a kérdésünkre, hogy milyen volt belül, leírta: „Anno, amikor volt légiriadó-gyakorlat, ide vagy a házak alatti légópincébe kellett mennünk. Ez a hatvanas években volt. Annyira már nem emlékszem, de rideg volt, és munkásőr vigyázta a bejáratot. Nem volt szabad elhagyni a helyiséget. A házak alatt is volt légópince, óriási nagy vasajtóval.”

A parkban lévő ajtók és szellőző. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Másik olvasónk, Sorban Katalin így fogalmazott: „Ott laktunk! Akkor nem lehetett bemenni! A házak alatt volt nagy légvédelmi pince nagy zárral alul-felül! Oda néha belógtunk!” Mindezek után Mónus Zoltán közölte: „A domb alatti óvóhelyet a 70-es években építettük sörtebetonból, óvóhelyként teljes szellőző gépészettel, zsilipkapukkal. Részese voltam.” Levente Kiss azt elevenítette fel, hogy karbantartóként dolgozott ott a Göcs-korszak vége felé. Mint írta, akkor még tiszta és működő volt minden. Saját levegőztető rendszer, aggregátor stb.

A nyugati kiskapu. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az óvóhely nyugati kapuja. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!