Hazánk első szövetkezeti üdülője volt a Nagyerdőn

Debrecenben a Termelőszövetkezeti Tagok Hajdú-Bihar Megyei Biztosítási és Önsegélyezési Csoportjának kezdeményezésére 1962-ben kezdték meg a termelőszövetkezeti tagok üdülőjének építését. Az építkezés csaknem 7 milliós költségeihez a megye 165 közös gazdasága járult hozzá. Az ünnepélyes átadás 1963. október 27-én volt, és az avatáson részt vett az a mintegy száz szövetkezeti tag is, akik elsőként kaptak beutalót a létesítménybe.

A téeszüdülő. Fotó: Bakonyi Béla, 1967

A Napló következő száma szerint (lásd lentebb) a megnyitón részt vett mások mellett Keserű János, a földművelésügyi miniszter helyettese, valamint Ambrus István, a megyei tanács vb elnöke is. A beszédekből kiderül, hogy évente 3600 szövetkezeti gazda tölthetett 10 napot a nagyerdei üdülőben. A mintegy 7 millió forint költséggel felépített szövetkezeti üdülő az új szocialista erkölcsnek és a közösségi összefogásnak a megnyilvánulása. A megépítés  és önálló üzemeltetés érdekében 165 hajdúsági tsz társult, hogy tíz naponként száz téeszgazda pihenhessen, szórakozhasson a gyönyörű környezetben, a saját üdülőjükben. Az elsők között a földesi Rákóczi Tsz kertészeti brigádjának fiatal tagjai, Szőlősi Eszter és Nagy Róza költöztek be, továbbá Venyige Károlyné, a biharkeresztesi Lenin Tsz tagja, Kapusi Lajos és Vincze István kiváló traktorosok a nagyhegyesi Vörös Október Tsz-ből, Farkas József állatgondozó és Porkoláb Imre növénytermesztő (újszentmargitai Kossuth Tsz) is.

Kapcsolódó összeállításaink:

• Az Aranybika Szálló mai palotája
• Az Aranybika előző épülete
• Az Angol Királynő Szálloda
• Ahol a Frohner állt
• Luxushotelek a régi belvárosban
• Ez van ma a Royal Hotel helyén
• A Kohászüdülő

Az üdülő 1970-ben. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2008 óta az ötcsillagos Divinus Hotel van itt

A „szocialista idők” debreceni építészete 13 képeslapon

Debrecen múltbeli örökségének egyik vegyes megítélésű részét a II. világháborút követően épített házak jelentik. Nem mindenkinek tetszenek ugyanis, s emiatt ma is erősen megosztják a társadalmunkat – akárcsak sok legújabb kori épületünk. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Az egykori Centrum / Hajdúsági Áruház a Vörös Hadsereg útján. Fotó: Képzőművészeti Kiadó

A bombázásokban elpusztult és a városrendezés címén lerombolt értékek „pótlása”, valamint az iparosítás miatt gyarapodó népesség letelepítése érdekében annak idején olyan objektumokra volt szükség, amik egyszerűek, s viszonylag gyorsan és olcsón megvalósíthatók. (Nyitóképünkön: a szép emlékű Centrum Áruház egy korabeli Vörös Hadsereg úti képeslapon.)

Az új Petőfi tér a 22 emeletes lakóházzal és a Híradó Mozival. Fotó: Képzőművészeti Kiadó

Ennek a törekvésnek az eredményei a betonpanelekből kivitelezett lakótelepeink is, továbbá például a megsemmisült Hunyadi és Deák utcák helyén létrehozott Petőfi térnek a házai. Fotó: Horváth Zoltán

A korszak emblematikus „nagyüzemi” tervezője Mikolás Tibor. Mellette Schmidt Tibor és Kertai László is említhető, akik ugyancsak több épületünk ötleteit vetették papírra akkoriban. A következő üdvözlőkártya az Aranybika új szárnyát mutatja. Fotó: Csobaji Előd

Kifelé haladva a belvárosból, nem lehet nem észrevenni az egykori HÁÉV-székházat. A Kálvin téri építményben ma már az önkormányzat működik, és Új Városháza a neve. Fotó: Szelényi László

Az új Hunyadi utca mellett állt a Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház épületegyüttese. Nagy élet volt benne, ennek ellenére 2003-ban lebontották, s helyén a Kölcsey Konferencia-központ található. Fotó: Csobaji Előd.

Ha pedig Kölcsey, akkor Lenin-szobor. Ma már ez sincs itt (sőt nyoma veszett), s a helyén egy virágnapórát alakítottak ki. Fotó: Csobaji Előd.

A Böszörményi úton észak felé haladva, bal kéz felől „csodálhatjuk meg” az agráregyetem kollégiumi épületét, ami szintén a szocialista éra vívmánya. Érdemeit nem csökkentve, azt se felejtsük el, hogy a megépülése óta mennyi szuper élményben is részük lehetett a lakóinak. Fotó: Bakonyi Béla

A Nagyerdő környékén járva, az Oláh Gábor utcában működik egy szálloda és étterem, s az utóbbinak az elődje a Sport nevet viselte. Ez persze nem mostanában volt, hiszen az új nevű létesítmény is 2020-ban már 30 éves volt. Fotó: Csobaji Előd

A városrész egyik legkülönösebb épülete az egykori Kohász Üdülő, valamint az előtte álló szobor. Fentről pazar a panoráma, de persze ma már teljesen más látható a tájból. Fotó: Tulok Ferenc

„Nem semmi” a KTSZ Szolgáltató Ház se, ami a fedett uszoda és a strand mellett manifesztálódott. A tetején napozó működött, ma pedig szerviz és presszó is van benne. Fotó: Tulok Ferenc

Ebbe a körbe tartozik a valamikori Termelőszövetkezeti Üdülő is, aminek a helyén már a cívisváros egyetlen ötcsillagos hotelje van. Ez a létesítmény se volt valami szemet gyönyörködtető, viszont megannyi munkás nyaralhatott benne egy jót! Fotó: Bakonyi Béla

S végül az Újvigadó és a Csónakázótó. Ma már ezek se léteznek. Nem adatott nekik 45 év se, mégis sokak kedvencei voltak. Ma már mélygarázs és „vízi ködszínház” van a helyükön. Fotó: Filep István.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük! 

Kilátás a „Kohászból” anno és most

A debreceni Nagyerdő déli határán két nagy üdülő fogadta az ország megfáradt dolgozóit: a Termelőszövetkezeti, valamint a Kohász. Az utóbbi szálloda épülete ma is létezik, és fő jellegzetessége a háromszögalapú, tízemeletes tornya.

Abból a bizonyos szállodai toronyból pedig az „átkosban” is kiváló fotókat lehetett készíteni a (2013-ban lebontott) csónakázó-tó környékéről. A hotelnek előbb a lenti, íves része épült meg, s csak aztán a magas szárnya. A hétlábú, fantasztikus építmény 1965-ben nyílt meg, Schmidt Tibor terveinek eredményeként.

A Kohászüdülő udvara a torony megépülte előtt. Fotó: Bakonyi Béla

Aki körbenézhetett a Kohász ablakából vagy a tetőteraszáról, az még – egészen 2013-ig – láthatta fentről az Újvigadót, a csónakázó-tavat, a régi stadiont és a mellettük húzódó fákat is. (Érdekes, hogy volt idő, amikor pirosas színűnek látszott a víztorony kupolája.)

A strand, a szociális otthon, a víztorony és a stadion a csónakázó körül. Kiadó: Képzőművészeti

Közben 2003-ban beült az erdőbe az élményfürdő 60 méter átmérőjű üvegkupolája is, amit a strand lerombolt dögönyözős és négyméteres medencéi helyén húztak fel. Viszonylag új a fürdőkomplexum szállodája is, de az egyik nóvum természetesen az új stadion, valamint a csónakázó helyére épített „vízi ködszínház” (a mélygarázzsal).

Nyaralók a Kohászüdülő parkjában. Fotó: HBN, 1970

Ottjártunkkor megörökítettük a hotel feliratát is, ami mögött északnyugatra a Debreceni Egyetem főépülete és az Újkerti lakótelep húzódik a horizonton. Nevezetes ugyanakkor a lenti duci hölgyes szobor is (Vigh Tamás alkotása, a „Bőség”), ami eredetileg a Művész Presszó előtt állt. A Hotel Nagyerdőnek egyébként van egy kis hangulatos medencéje is.

És napjainkban – kilátás a tizedik emelet fölötti tetőteraszról. Mai fotók, videó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A felirat a hotel tetején, háttérben az Újkert és az egyetem. Mai fotók, videó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A torony és a Bőség – Tulok Ferenc fotója az 1970-es évek elejéről

„Szocialista” épületeink

Debrecen múltbeli örökségének egyik terhes részét a II. világháborút követően épített házak jelentik. Nem mindenkinek tetszenek ugyanis, s emiatt ma is erősen megosztják a társadalmunkat. (Akárcsak sok legújabb kori épületünk.) A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Az egykori Centrum Hajdúsági Áruház a Vörös Hadsereg útján. Fotó: Képzőművészeti Kiadó

A bombázásokban elpusztult és a városrendezés címén lerombolt értékek „pótlása”, valamint az iparosítás miatt gyarapodó népesség letelepítése érdekében annak idején olyan objektumokra volt szükség, amik egyszerűek, s viszonylag gyorsan és olcsón megvalósíthatók.

Az új Petőfi tér a 22 emeletes lakóházzal és a Híradó Mozival. Fotó: Képzőművészeti Kiadó

Ennek a törekvésnek az eredményei a betonpanelekből kivitelezett lakótelepeink is, továbbá például a megsemmisült Hunyadi és Deák utcák helyén létrehozott Petőfi térnek a házai. Fotó: Horváth Zoltán.

A korszak emblematikus „nagyüzemi” tervezője Mikolás Tibor. Mellette Schmidt Tibor és Kertai László is említhető, akik ugyancsak több épületünk ötleteit vetették papírra akkoriban. A következő üdvözlőkártya az Aranybika új szárnyát mutatja. Fotó: Csobaji Előd.

Kifelé haladva a belvárosból, nem lehet nem észrevenni az egykori HÁÉV-székházat. A Kálvin téri építményben ma már az önkormányzat működik, és Új Városháza a neve. Fotó: Szelényi László.

Az új Hunyadi utca mellett állt a Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház épületegyüttese. Nagy élet volt benne, ennek ellenére 2003-ban lebontották, s helyén a Kölcsey Konferencia-központ található. Fotó: Csobaji Előd.

Ha pedig Kölcsey, akkor Lenin-szobor. Ma már ez sincs itt (sőt nyoma veszett), s a helyén egy virágnapórát alakítottak ki. Fotó: Csobaji Előd.

A Böszörményi úton észak felé haladva, bal kéz felől „csodálhatjuk meg” az agráregyetem kollégiumi épületét, ami szintén a szocialista éra vívmánya. Érdemeit nem csökkentve, azt se felejtsük el, hogy a megépülése óta mennyi szuper élményben is részük lehetett a lakóinak. Fotó: Bakonyi Béla.

A Nagyerdő környékén járva, az Oláh Gábor utcában működik egy szálloda és étterem, s az utóbbinak az elődje a Sport nevet viselte. Ez persze nem mostanában volt, hiszen az új nevű létesítmény is 2020-ban már 30 éves volt! Fotó: Csobaji Előd.

A városrész egyik legkülönösebb épülete az egykori Kohász Üdülő, valamint az előtte álló szobor. Fentről pazar a panoráma, de persze ma már teljesen más látható a tájból. Fotó: Tulok Ferenc.

„Nem semmi” a KTSZ Szolgáltató Ház se, ami a fedett uszoda és a strand mellett manifesztálódott. A tetején napozó működött, ma pedig szerviz és presszó is van benne. Fotó: Tulok Ferenc.

Ebbe a körbe tartozik a valamikori Termelőszövetkezeti Üdülő is, aminek a helyén már a cívisváros egyetlen ötcsillagos hotelje van. Ez a létesítmény se volt valami szemet gyönyörködtető, viszont megannyi munkás nyaralhatott benne egy jót! Fotó: Bakonyi Béla.

S végül az Újvigadó és a Csónakázó-tó. Ma már ezek se léteznek. Nem adatott nekik 45 év se, mégis sokak kedvencei voltak. Ma már mélygarázs és „vízi ködszínház” van a helyükön. Fotó: Filep István.

(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!)

DBKL