Debreceni Képeslapok: Schmidt Tibor

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Schmidt Tibor. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 28., péntek

Így pihent a munkásosztály 1970-ben a Kohászüdülőben

Debrecen különleges formájú modern épülete a nagyerdei Kohászüdülő (más néven vasas üdülő), amit Schmidt Tibor tervezett. Előbb, 1963-tól az alacsony része épült, aztán 1968. augusztus 28-ra a tornya is kész lett. Közel volt/van hozzá a csónakázó és Újvigadó, a strand, valamint a szabadtéri színpad, továbbá a vidámpark és az állatkert is.

Tollasozás a parkban, 1970-ben. Fotó: HBN

Ezúttal a korabeli Hajdú-bihari Naplóból idézünk, amelynek például az 1970 februári riportja szerint az üdülőben a lift már akkor is 5 másodperc alatt vitt fel a 10 (+1) emeletes, háromszögletű torony tetejére. A hét lábon álló épületből a kilátás ma is gyönyörű (erről fotók és élménybeszámoló lentebb).

A tér 2026 augusztusában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fenti fotón azt mutatjuk meg, hogy milyen 2026 augusztusában a szálloda és a környéke.

Az üdülő éttermében. Fotó: HBN

A színes életképekkel illusztrált cikkből megtudható az is, hogy az ország legkülönbözőbb tájairól 260 vendéget fogadtak turnusonként, amelyek két hétig tartottak. Az étterem főszakácsa azt az alapelvüket is kifejtette, hogy egy üdülőben a jó közérzethez nélkülözhetetlen a jó étkezés. Az ételválaszték elég bő volt a hotelben, ebédre például kétfajta leves és négyfajta utóétel közül választhattak a vendégek.

A Kohászüdülő egyik hallja. Fotó: HBN

A cikk szerint akkor a Kohászüdülő legkedveltebb étele az alföldi módra készített töltött káposzta volt, a levesek sztárja pedig a scsi. Ehhez savanyú káposzta, burgonya, vegyes zöldség, marhahús, csemegeuborka, kapor, rántás és tejföl kell. De az olyan különlegességek sem hiányoztak az étrendből, mint a hamburgi tokány vagy a jércemell csőbe sütve. (A hotel ma is működik, csak más névvel és tulajdonossal.)

A Kohászüdülő fürdője. Fotó: HBN

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1965-ös riport, amikor még nem volt tornya

Kapcsolódó múltidézéseink:

2025. augusztus 12., kedd

Bika-parkoló, halálkanyar és a Kölcsey hídja 1978-ban

Debrecen fő jelképeiről és már nem létező nevezetességeiről jelentek meg muzeális retro fotók a Fortepan kollekciójában. Az első kép 1977-ben készült az Aranybikáról, és Székely István adományozta. A hotel a következő felvételen (melyet Kovács Annamária jegyez) szintén markánsan testet ölt, akárcsak a jelenet előterében húzódó, felejthetetlen halálkanyar.

Halálkanyar, 1978. Fotó: Fortepan / Kovács Annamária

Kovács Annamária portfóliójában a hajdani Kölcsey-művközpont is életre kel, ráadásul a ritkán megörökített hídjánál és parkolójánál. Neki köszönhetjük a Sas utcai retro fotót is, ami többek között amiatt érdekes, hogy a következő kép utcarészén 2024 januárja óta a Szent István park nevű terület van, immár fák nélkül és mélygarázzsal.

Kölcsey-híd, 1978. Fotó: Fp / Kovács Annamária

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Sas utca, 1978. Fotó: Fortepan / Kovács Annamária

2024. március 11., hétfő

A Nagyerdő a „felhőkarcolók” előtt

Debrecen nevezetes vizes helyei is sokat változtak a történelmük során. Ezúttal azt mutatjuk meg, hogy milyen volt anno a Csónakázó-tó és az Egyetem téri szökőkút környéke.

A torony nélküli Kohászüdülő és a csónakázó. Fotó: Hagyaték, © Debreceni Képeslapok

A kettő közül a csónakázó már nincs meg. Ám a 90 évvel ezelőtti Nagyerdő-rendezéskor kialakított park déli szegélyén ma is a Kohászüdülő áll, ami két ütemben épült meg az 1960-as években, Schmidt Tibor tervei alapján. A fenti fotón még csak a köríves, alacsony része látható, a háromszög alapú tornya viszont nem. Na de ugorjunk át a korabeli Egyetem térre, amiről egy igen szép színes lapot tudunk prezentálni.

Az Egyetem tér arca még a zeneművészeti főiskola épülete és medenceszobrok nélkül. Fotó: Bakonyi Béla

Bakonyi Béla fantasztikus felvétele 1964 előtt készült, amikor még nem hogy a konzervatórium nem épült meg (1975, Mikolás Tibor), de a medence körüli szobrokat se helyezték ki. A vízfúvókák a mai soros elrendezés helyett még a sziklakoszorúkban lapultak... A kőkarikákból esténként színes reflektorok is játékkal szórakoztatták a romantikázókat.

A kis fahíd és csónakház a büfészigetnél. Fotó: Hagyaték, © Debreceni Képeslapok

A csónakázó északi oldalán egyébként az Újvigadó működött 1970-től. A Mikolás Tibor által tervezett szórakozóhely megvalósításáig egy kis bauhaus csónakház, fahidas büfésziget és ladikok (sőt gondolák is) szolgálták a kirándulókat. A hidat megemelték, hogy át lehessen evezni alattuk. 2014-ben itt építették meg a ködszínházas mélygarázst. A Nagyerdő harmadik tornya a DOTE Elméleti Tömb, amit ebben az összeállításunkban mutattunk be.

A Kohászüdülő hátulról, a belső parkja felől ilyen volt a torony megépítése előtt.
Ma a kép bal oldalán áll a lábas torony. Fotó: Bakonyi Béla

DBKL

2024. január 10., szerda

Kilátás a „Kohászból” anno és most

A debreceni Nagyerdő déli határán két nagy üdülő fogadta az ország megfáradt dolgozóit: a Termelőszövetkezeti, valamint a Kohász. Az utóbbi szálloda épülete ma is létezik, és fő jellegzetessége a háromszögalapú, tízemeletes tornya.

Abból a bizonyos szállodai toronyból pedig az „átkosban” is kiváló fotókat lehetett készíteni a (2013-ban lebontott) csónakázó-tó környékéről. A hotelnek előbb a lenti, íves része épült meg, s csak aztán a magas szárnya. A hétlábú, fantasztikus építmény 1965-ben nyílt meg, Schmidt Tibor terveinek eredményeként.

A Kohászüdülő udvara a torony megépülte előtt. Fotó: Bakonyi Béla

Aki körbenézhetett a Kohász ablakából vagy a tetőteraszáról, az még – egészen 2013-ig – láthatta fentről az Újvigadót, a csónakázó-tavat, a régi stadiont és a mellettük húzódó fákat is. (Érdekes, hogy volt idő, amikor pirosas színűnek látszott a víztorony kupolája.)

A strand, a szociális otthon, a víztorony és a stadion a csónakázó körül. Kiadó: Képzőművészeti

Közben 2003-ban beült az erdőbe az élményfürdő 60 méter átmérőjű üvegkupolája is, amit a strand lerombolt dögönyözős és négyméteres medencéi helyén húztak fel. Viszonylag új a fürdőkomplexum szállodája is, de az egyik nóvum természetesen az új stadion, valamint a csónakázó helyére épített „vízi ködszínház” (a mélygarázzsal).

Nyaralók a Kohászüdülő parkjában. Fotó: HBN, 1970

Ottjártunkkor megörökítettük a hotel feliratát is, ami mögött északnyugatra a Debreceni Egyetem főépülete és az Újkerti lakótelep húzódik a horizonton. Nevezetes ugyanakkor a lenti duci hölgyes szobor is (Vigh Tamás alkotása, a „Bőség”), ami eredetileg a Művész Presszó előtt állt. A Hotel Nagyerdőnek egyébként van egy kis hangulatos medencéje is.