Debreceni Képeslapok című magazinunk minden kedves olvasójának nagyon boldog 2022-es évet, sok sikert és jó egészséget kívánunk! Folytassuk együtt blogunk nyolcadik évfolyamában is! Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Debreceni Képeslapok című magazinunk minden kedves olvasójának, régi és újabb kedvelőjének és követőjének nagyon boldog karácsonyt, jó egészséget és sok-sok szeretetet kívánunk a 2021-es ünnepre is! Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Szent Anna Székesegyház – a Ti fotóitokon

Debrecen legfontosabb római katolikus templomának, a Szent Anna Székesegyháznak a tornyai a hasonló nevű utcában törnek az égbe. A gyülekezeti helyet 1746. május 5-én szentelték fel.

A székesegyház főhomlokzata napjainkban. Nagyításért kattints a képre!

A katolikus templom telkét pedig már több mint 300 éve jelölte ki a városi tanács, miután ez volt az egyik feltétele a szabad királyi városi cím odaítélésének. A plébánia is annek köszönhetően, 1716 óta működik Debrecenben. A templomépítés szorgalmazója Csáky Imre kalocsai érsek, váradi püspök volt, aki Bihar megye főispáni tisztségét is betöltötte. Az építőmesteri teendőkkel az olasz Johannes Battista Carlonét bízták meg. Isten új hajlékát 1746. május 5-én szentelték fel, amikor Csáky már a kriptában nyugodott.

A katolikus főgimnázium és a templom. Reprint: Uropath

A Szent Anna Templom többször megsérült, s az 1811-es tűzvész is károkat okozott benne. 1834-ben az eredeti Carlone-terv alapján Povolny Ferenc építőmester újjáépítette a főhomlokzatot, és megalkotta a csaknem 45 méteres torony-párt. Az immár ,,cívis sárga" színű, 273 éves templom a Debrecen–Nyíregyházi Római Katolikus Egyházmegye egyik központja, és 1993 óta székesegyház – akkor ítélte oda ugyanis ezt a rangot II. János Pál pápa.

Fenti galériánkat főként azokból a fotókból állítottuk össze, amiket olvasóink töltöttek fel a Facebook-oldalunkra. Név szerint: Bakó Irén, Bányai Sándor, Bodrogközy Katona Zsuzsa, Fekete Ferenc, Hun Papp Sándor, Mariola Patryk, Szilágyi Péter, Vekerdi Károly (forrás: Képzőműv. AKV), Zavadovics Ákos.

Frissítés: a Szent Anna Székesegyház a Szent Anna utcán, 2023. február 18-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Köszönjük szépen!

A székesegyház barokk főoltára és szószéke. Fotó: Dobi Irma

(További összeállításunk a Szent Anna utcai Arany Angyal Patikáról idekattintva csodálható meg.)

Csáky Imre kalocsai érsek, váradi püspök, aki Bihar megye főispáni tisztségét is betöltötte

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Időutazás a XX. század elejére

Debrecen a legfényesebben az 1800-as évek végétől az 1900-as évek első harmadáig ragyogott – köszönhetően a megannyi igényes beruházásnak.

Az intenzív fejlődés természetesen rá is fért az addigi poros cívisvárosra. Az építkezéseket, a jóléti intézkedéseket és a szükséges pénz előteremtését azonban olyan ügyesen tették az akkori vezetők, hogy a világháború és a gazdasági válság se tudott teljesen gátat vetni a nagyszerű tervek megvalósulásának. Az alább megtekinthető múltidéző videónkat a Debreceni Képeslapok Facebook-oldalára feltöltött üdvözlőkártyákból állítottuk össze. A csodás másolatokkal Bakó Irén, Bodrogközi Katona Zsuzsa, Hajdúné Bódán Ilona, Károly Róbert, Vekerdi Károly, Vértesi Ferenc és V. Pákozdi Károly Zoltán örvendeztette meg magazinunk közönségét a családi kincsestáraikból.

Ezer köszönet a posztokért, s kellemes és tanulságos időutazást kívánunk Mindenkinek!

(Nagyobb fotóért kattints a képre!)

DBKL

A cívis vasút ünnepe

A Debrecen és Szolnok közötti vonalon a Tiszavidéki Vasút 1857. november 25-én indította be a menetrendszerű forgalmat. Akkor nyílt meg a cívisváros első pályaudvara is – melynek fenti képeslapmásolatát V. Pákozdi Károly Zoltán osztotta meg az olvasóinkkal.

Az ország első vasútvonalán a váci vasútállomás ma is meglévő palotája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Népkert mögött elterülő pályaudvart és az indóházat hamar bővíteni kellett, s emiatt építették fel 1902-re az új főépületet is. A Pfaff Ferenc által tervezett palotáról itt csodálhatók meg régi képek. Lenti fotóinkon ugyanakkor a 2007-es emléktábla is látható; mi ezzel köszöntjük a jeles évfordulót:

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Ki volt Bugyi Sándor?

Debrecen híres-hírhedt talyigása, Bugyi Sándor egy kitalált személy: Simon István tanítónak a figurája ő, aki nem csak szabadszájú, de csípős nyelvű is volt.

A Bugyi mesterről szóló, amúgy humorosnak szánt történeteket egy helyi lap közölte: a Bugyi Újság, melynek szerkesztősége a Csapó utca 10. szám alatt működött. A magazin 1916 és 1927 között jelent meg Balassa Sándor szerkesztésében. A pipás fickó népszerű volt bizonyos körökben, így többféle képeslap is napvilágot látott róla és a „magvas” gondolatairól.

Aki a lovát féken tartotta, de a szavait nem igazán fogta vissza... Kiadó: Barasits

A korabeli reklám szerint a sztori „rémisztőjen múlacscságos recscsentiseket” tartalmazott Bugyi Sándorról, a „lúrúl meg oszt a vén hőgyrűl”. Sőt, az ára „kegyetlenül ócsóba” került. Egyébként az úgynevezett debreceni talyiga egylovas, kétkerekű és kétrudas eszköz volt, és fuvarozáskor a talyigás a ló nyergében ült. (A fenti lapon tehát Bugyi épp nem szállít.)

Debrecenben 1866-ban még 260 talyigás dolgozott, állomáshelyük a mai Tizenháromváros nevű városrész volt (a Hatvan és a Miklós utca között). Ezt örökítette meg a gúnyos rigmus is: „Tizenháromváros, víges-végig sáros, nem laknak ott mások, csak a talyigások”...

Ezt az 1912-ből származó, különleges lapot Domokos Gizella töltötte fel
a Facebook-oldalunkra. Köszönjük!

DBKL

(Az itt megosztott képeslapot se a netről szedtük le valaki mástól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk megbecsült példánya. Ne lopj te se')

Nagyüzemeink a szocializmusban

A HÁÉV házgyárának betonkeverője és a cég pár munkája. Nagyításért kattints a képre!

Debrecen ipara terebélyesebb és sokrétűbb volt a rendszerváltás előtt, mint napjainkban. Ennek eredménye az is, hogy akkoriban még sokan költöztek a cívisvárosba.

A fő gyárak sorába a Göcs, a Biogál, a Barnevál, valamint a ház-, a vagon-, a dohány- és a konzervgyár tartozott. Mellettük jelentősnek számított a Medicor, a ruhagyár, az Alföldi Nyomda és a Debreceni Állami Gazdaság is. Rajtuk kívül megannyi munkalehetőség kínálkozott, hiszen működött itt például cipő- és műanyaggyár, kertészet, továbbá finommechanikai vállalat, óriási húsüzem, kefegyár és kötöttáru-művek is, a közeli üzemek között pedig a téglási Hajdúsági Iparművek is. Szerencsére ezek némelyike átalakulva ma is prosperál. Az alábbi galériánkban a régi cégek emlékét is felidézzük az 1978-ban megjelent, Hajdú–Bihar című album segítségével, amit a megyei tanács és az Idegenforgalmi PKV jelentetett meg. A Debreceni Dohánygyár története idekattintva eleveníthető meg. Jó múltidézést!

DBKL

A Hajdúsági Iparművek egy szép plakátja a sok közül az 1969-es Fürge ujjak évkönyvben

(Az itt megosztott fotókat nem a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!)