Debreceni Képeslapok: 1976

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1976. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 19., szombat

A Vénkerti Általános Iskola

Debrecen egykori legnagyobb lakónegyedének, a Vénkerti lakótelepnek a központjában épült fel a város akkori legnagyobb, legimpozánsabb (18 300 négyzetméter alapterületű) alsófokú oktatási intézménye, a Vénkerti Általános Iskola 63,5 millió forintért. Akkor Ternyei András volt az igazgató.

Fotók: HB Napló

A HB Napló korabeli cikke szerint a Gere Mihály (Debreceni Tervező Vállalat) által tervezett létesítményegyüttest a HÁÉV 1973-ban kezdte építeni. Az iskola 16 tantermes első részét 1975. december 22-én adták át, majd 1976. augusztus 30-án megtörtént az épület újabb 8 tantermes blokkjának a műszaki átadása. A tanítás 1976 januárjában kezdődött meg az általános iskola első részében. Utána viszont, szeptember 1-től a Bethlen-szakközépiskola épületének műszaki problémái miatt három oktatási intézménynek adott otthont: a vénkerti iskolának, a Bethlennek és a dolgozók szakközépiskolájának. Emiatt 1976 szeptemberében több mint 2500-an tanultak az új iskolában. Ime a suli főkapuja 2026. szeptember 19-én:

A főhomlokzat az 50. évfordulón. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az épületegyüttesben hatalmas díszudvart (zsibongót), valamint három, 8–8 tantermes központi oktatási blokkot is kialakítottak. Az egyes részeket folyosók kapcsolják össze, s a tantermek mellett megtalálhatók a különféle előadótermek, szertárak, előkészítők is. Az egyik szárnyban van az uszoda és a tornaterem, és itt hozták létre a tanműhelyeket is, a másik szárnyon pedig a konyhát, éttermet és a napközis helyiségeket képezték ki. Az épület egyemeletes, teljes egészében előregyártott elemekből, vasbeton pillérvázas szerkezetekből készült. A cikk szerint a 24X36 méteres tornateremben egyszerre két osztálynak van testnevelési órája, az úszómedence (tanmedence) pedig 10-szer 20 méteres. Az épületet tágas iskolaudvar övezi, egyik része parkosított, a másik sportudvar lesz, a fennmaradó rész pedig „zsibongó”. Az iskola mellett járda húzódik, ennek köszönhetően a lakótelepi gyerekek nagy részének nem kell az utcán, a járművek forgatagára ügyelnie, s a lakóházaktól egyedül is el tudnak menni az iskolába. Mindezeken kívül tetőteraszok, ezeradagos saját konyha, játékszobák, úttörőszoba, könyvtár is szolgálta a tanulókat, sőt délutánonként még a Simonffy-zeneiskola számára is rendelkezésre bocsátottak tantermeket.

Fotók: HB Napló

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. augusztus 19., szerda

A '76. augusztus 19-én felavatott városi sportcsarnok

Debrecen első sportcsarnoka 1976. augusztus 19-én nyílt meg a Szabadság útján (ma Kassai úton), az akkor még létező kisfürdő szomszédságában. Ezen a napon adták át a Csapó utcai vásárcsarnokot is. A sportcsarnokot Kertai László tervezte, aki a többek között a belvárosi korzót is tervezte. A létesítménynek 2 edzőterme, 6 öltözője, 1464 ülőhelye volt, de szertárakkal, büfével, parkolóval és NDK-légszűrővel is felszerelték.

Az átadás napján megrendezett szórakoztató programok részeként egy barátságos mérkőzés erejéig a Debreceni Dózsa férfi kézilabdacsapata is pályára lépett, így egyúttal a 8 mm vastag Graboflex-borítást is tesztelhették Varga Pistáék. A csarnokot azóta már többször korszerűsítették, s ma már a debreceni olimpikon, Hódos Imre nevét viseli. A folytatásban további csarnokinfók, valamint a Kassai út nevezetességeit bemutató múltidéző összeállításaink olvashatók sok fotóval.

A sportcsarnok esti színei. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kassai úti összeállításaink sok fotóval:

További sportos cikkeink:

DBKL

2026. augusztus 18., kedd

Az 1976. augusztus 18-án kigyulladt Varga utcai palota

Debrecenben a Szent Anna utca és a Varga utca sarkán, a Ludas Matyi Espressoval átellenben tündökölt az Ipari és Kereskedelmi Bank palotája, aminek a földszintén Antalfy József könyvüzlete működött. A díszes épületet már nem láthatjuk, pedig ma is itt áll, csak éppen nem lehet ráismerni az 1976. augusztus 18-i tűz és az „átépítés” miatt. (Régi képeslapok forrása: dr. Nagy Attila gyűjteménye.)

A Méliusz Központi Könyvtára Helytörténeti Részlegének fenti fotója az 1950-es években örökítette meg a saroképületet. A hajdani gyönyörű iroda- és lakóházra e múltidézés végén egészében is rácsodálkozhatunk. Előbb azonban még íme az épület arca napjainkban:

Így már ismerős? Fotó: © Debreceni Képeslapok

Most pedig lássuk, mi is történt azon a tragikus estén! A sajtóhír szerint a palotát este 8 körül borították be a lángok. Öröm az ürömben, hogy senki se volt benne, mivel tatarozás miatt kiürítették. Az anyagi kár tetemes, és a tűz elpusztította a saroképület jellegzetes tornyos, szép tetőzetét.

Aztán jött az „újjáépítés”, amely miatt felismerhetetlen modern külsőt kényszerítettek a historizáló, szecessziós épületre. Halkan megjegyezzük, korábban az egykori Deák utcai nagy zsinagóga tetőzete is tatarozás közben gyulladt ki és semmisült meg, ugyanakkor szintén tűz miatt pusztult el a Piac utcai takarékpalota saroktornya 1964 tavaszán. Ez utóbbit ebben a cikkben idéztük fel.

Az égő tetőzet. Fotó: HBN

DBKL

2026. július 29., szerda

Amikor a Gambrinus köznél is volt földalatti wc

Debrecenben anno a Gambrinus köz előtti területen is volt földalatti nyilvános vécé. A régi képeslapon látható, hogy eredetileg szép kővázú korlátja volt, aztán ezt szimpla fémre cserélték. Ennek az illemhelynek az állapotával is foglalkozott a HB Napló 1976. október 1-i számában megjelent Miért vannak zárva? című cikk, amely szóvá tette, hogy akkoriban több nyilvános illemhely sem volt használható a cívisvárosban.


Az illemhely. Fotó: HBN, 1971

A cikkre november 9-én Rácz József, a Debrecen Városi Tanács V. B. építési és közlekedési osztályának osztályvezető főmérnöke a következő választ adta: „A debreceni Vörös Hadsereg útja 26–28. szám előtti nyilvános illemhely a korábbi években többször került felújításra. A Köztisztasági Szolgáltató Vállalat – az illemhely üzemeltetője – a megfelelő szakvélemények figyelembe vételével kimutatta, hogy a felújítás megközelítőleg kétmillió forintot venne igénybe, s tekintettel arra, hogy az több mint ötven éve épült, a felújítása gazdaságtalan. További nehézségek: a környéken levő közműhálózat elavultsága, valamint az illemhely alapzatának és szigetelésének még a II. világháborúból visszamaradt sérülése is. Osztályunk a Béke útja és a Vörös Hadsereg útja kereszteződésének jövőbeni rendezése alkalmára tervbe vette ott egy nyilvános illemhely építését. A cikkben szintén említett Széchenyi utca és Nyugati utca sarkán levő illemhely 1976 márciusa óta van zárva. Ez időponttól megnyitásra nem kerülhetett sor, mert kezelője – betegség miatt – munkáját folytatni nem tudta. A KSZV ezen felül azt is jelentette, hogy más hasonló célt szolgáló helyiségek munkakörét sem tudja betölteni, jelentkezők hiányában. Így az említett illemhely lebontására intézkedést teszünk, részben, mert zavarja a közlekedők szabad kilátását és féléves igénybevétele mindössze 4,45 fő naponta.” Az 1971. július 30-i lapban egy olyan fényképes cikket is találtunk, ami még azt tette szóvá, hogy büfépavilonokat helyeztek el az illemhely mellé (a valóságban persze csak a lejárója mellé)...

Az autó mellett a lejáró

Kapcsolódó cikkeink sok fotóval:

Nyitóképünk az írással a HB Naplóból

DBKL

2026. május 22., péntek

A Korál első debreceni koncertje

Debrecenben is sokan kedvelik mind a mai napig az egykori Korál együttest, amelyről 1976. május 26-án közölt egy érdekes cikket a HB Napló. Eszerint hosszú külföldi út, kétéves debreceni szereplés és többszöri átalakulások után május 1-jén megszűnt a megye egyik legjobb beatzenekara, az Astor együttes. Valószínűleg nincs olyan beatkedvelő közel e hazában, aki ne ismerte volna az Astor nevet; előbb a MÁV Járműjavító művelődési házában, majd a csapókerti művelődési házban táncolhattak a fiatalok ezrei az együttes színvonalas soulzenéjére. A „talpalávaló” szolgáltatása mellett az Astor több ízben kitűnő koncerteken bizonyította tagjainak felkészültségét, igényesebb zenei elképzeléseit.

A tudósítás így folytatódik: az együttes tagjai most szétszéledtek, de külön-külön sem hagytak fel a zenéléssel. Seicher Tibor, az Astor vezetője egy polccal „feljebb” lépett: Koncz Zsuzsa kísérő együttesének, a Korálnak lett dobosa és egyben vezetője. Népszerű énekesnőnk partnereként a Korál együttes a közeljövőben egy hónapos turnéra indul a Szovjetunióba, majd az év végén újabb két hónapos vendégszereplésre, az NDK-ba. Közben ORI-turnén vesznek részt a Balaton környékén, s Pesten, az E-épületben lépnek fel. Június első napjaiban megyénkbe látogat a Korál: 2-án a csapókerti művelődési házban, 3-án a KLTE-n, 5-én a hortobágyi vízi színpadon adnak koncertet. A fotón az együttes tagjai: Losó László (basszusgitár, ének), Marschalkó Zoltán (gitár), Balázs Ferenc (orgona), Seicher Tibor (dob), Menyhárt János (szólógitár).

Kapcsolódó múltidézéseink:

DBKL

2026. május 13., szerda

Az SBB és a Piramis koncertje a járműjavítóban (1976)

Debrecen a rock nemzetközi ünnepének adott otthont 1976. május 13-án. Ekkor lépett fel a világhírű és ma is aktív lengyel SBB jazz-rock supergroup, valamint az abban az időben már egyre népszerűbb magyar Piramis rock együttes, amelynek abban az évben jelent meg az első kislemeze (rajta Szállj fel magasra! és a Becsület című dalok).

A Piramis. Fotó: Urbán Tamás, 1979

A buli este 6 és 8 órától volt a járműjavító művelődési házában. A jegyeket az Országos Rendező Iroda és a vasutas művelődési ház pénztára árulta. A koncertekről nem közölt képet a helyi sajtó, a most megosztott fotók a Fortepanról és a Wikipédiáról származnak. A Piramis már más felállásban működik, viszont utána még többször szerepelt a cívisvárosban a Som Lajos által vezetett bőrszerkós banda. Érdekesség, hogy az 1976-os debreceni Piramis / SBB-koncert előtti napon a közeli Dobozi-lakótelepen egy másik szenzáció, a Párizsi Lunapark nyitotta meg a kapuit.

A korabeli SBB. Képforrás: Alchetron

Kapcsolódó múltidézéseink:

Beszámoló a Naplóban

DBKL

A vasutas művelődési ház. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. május 2., szombat

Menyhárt József emlékére

Debrecen neves festőművésze, a Déri Múzeum muzeológus-restaurátora 1901. szeptember 22-én született, és 1976. május 1-jén hunyt el. Személyisége és pályája tiszteletére, a jubileumok alkalmából legutóbb az Újkerti Közösségi Házban is láthattunk kiállítást, míg az Alföldi Nyomda anno már a halála évében emlékalbumot jelentetett meg Menyhárt József kompozícióival.

Mostani összeállításunkban főként ebből a szép kiadványból szemezgettünk. Az Este a kapunál című, legfelső olajképet azonban még az Új Debrecen született című albumból vettük (1969, MSZMP). Ilyen kapu egyébként a Széchenyi utcán és a Jókain is van. Ugyanakkor a második reprodukción a Vágóhíd utcai katolikus temető kápolnáját láthatjuk (vegyes technika, 1967).

A következő blokkba az Útmenti fák (1973), egy Medgyessy-szobros ex libris, valamint a Szegénysoron (1945) és a Késő ősz (1973) című olajképe és metszete került. Az utolsó előtti képpárban pedig Menyhárt József önarcképét és szintén egy Déri téri jelenetét láthatjuk, amit a múzeum 1947-ben közölt.

Végül pedig egy óvárosi utcarészletet mutatunk a művei közül. Ez a festmény szerepel a művész halálakor kiadott album borítóján. A brosúrából azt is megtudhatjuk, hogy Menyhárt Józsefet kezdetben Toroczkai Oszwald és Gáborjáni Szabó Kálmán is segítette. Soha nem lett volna képes bárkit is megbántani – írta róla dr. Tóth Béla –, szíve tele volt szeretettel az emberek, a természet iránt, s valami sohasem fitogtatott mély részvéttel a szegények, a szenvedők, az elesettek iránt.

Kapcsolódó összeállításaink:

A szomorú hír a Naplóban

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. április 29., szerda

Az Aranybika új szárnya (1976)

Az Aranybika. Fotó: Csobaji Előd, 1979

Debrecenben évek óta felbukkan az a hír, hogy az Aranybika Szálloda új szárnyát lebontja a jelenlegi tulajdonosa. Emiatt mutatjuk be most az épület történetét.

A „megfelelő hozzáépítés” érdekében

A hotel új szárnyát az észak felől szomszédos régi kis házak helyén építették fel, miután ezeket a korábbi épületeket 1973 tavaszán három robbantás alkalmazásával lebontották.

A jobb szélső épületsávot is lebontották. Fotó: Horváth, 1962

A korabeli fotók és cikkek tanúsága szerint az Aranybika északi oldalából is lebontottak egy sávot, az új részt pedig 1976 nyarától adták át több lépésben.

1976. augusztus 5., HBN

A kibővített Aranybikában már összesen 600 vendég kaphatott szállást. A hatemeletes új szárny földszintjén Malév-iroda, fodrászat, önkiszolgáló étterem, trafik, valutabolt és két bár is helyet kapott.

Az új szárny egy szobája. Fotó: Pathó Sándor, 1977

Kapcsolódó összeállításaink sok szép régi fotóval:

1976. október 20., HBN

Íme egy szuper fotó az új szárny építéséről is:

Bontás után építés. Fotó: Fp / Bojár Sándor, 1975

Ez pedig az egykori fodrászat neontáblája:

DBKL

1976. szeptember 8., HBN

2026. április 15., szerda

A berettyóújfalui tejporgyár

A Debrecent is ellátó Hajdú Megyei Tejipari Vállalat Berettyóújfalui Tejporgyárát 1976. április 15-én avatták fel. Borda Jenő igazgató köszöntötte a megjelenteket, köztük Szabó Istvánt, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét, Kovács Sándor mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszterhelyettest, dr. Simka Istvánt, a tejipari vállalatok vezérigazgatóját, majd dr. Koroknai Sándor, a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat igazgatója számolt be az új gyár építésének munkálatairól.

A HB Napló cikke szerint a szarvasmarhaprogram keretében 1973–74-ben jelentkező hirtelen megnövekvő tejtermelés feldolgozását a vállalat nem tudta minden esetben biztosítani, emiatt szükségessé vált, hogy a megye területén nagy teljesítményű tejporgyár épüljön. Ez két ütemben történt. Először megépült a tejporgyár, a kazánház, a kompresszorház, a raktárépület, az olajtároló és a lefejtő állomás. A tervek rekord idő alatt realizálódtak, 1973 őszén kezdődött az építkezés, 1974 februárjában kezdődött az új gyárszerelése, s 1974 októberében már beindult a tejporgyártás. Ezután került sor a régi üzem rekonstrukciójára. Ez a folyamatos termelés mellett ment végbe szakaszosan. A Hajdú Megyei Tejipari Vállalat koordinálásával 21 kivitelező dolgozott a rekonstrukció végrehajtásán. Eközben a cég gondot fordított arra, hogy tökéletesítse a tejgyűjtő hálózatot, javítsa kapcsolatát a termelőkkel, a mezőgazdasági üzemekkel. Az új üzemben naponta 180–200 ezer liter tejet lehetett feldolgozni. A gyár feladata – megfelelő alapanyag esetén – 4600 tonna tejpor gyártása volt, s emellett 10–15 ezer liter városellátó tej biztosítása. Az üzem 1970-ben 36,7, majd 1975-ben már csaknem 50 millió liter tejet vásárolt fel. A gyár termelési értéke 1970-ben 227 millió forint volt, 1975-ben pedig már 330 millió forint. Zsíros tejport 1970-ben 38 vagonnal, 1975-ben 228 vagonnal gyártottak az üzemben, sovány tejporból pedig 1970-ben 44, 1975-ben 184 vagonnal termeltek. A gyár termelési értéke 1970-ben 12,4 millió forint, 1975-ben 26,2 millió forint volt. Felszólalt Kovács Sándor miniszterhelyettes is, és elmondta, hogy a gyár a tejfeldolgozás biztonságát teremti meg, csökkenti a valutaigényes fehérje importját, s lehetővé teszi a tejipari melléktermékek porítását, amit takarmánytápként lehet forgalmazni. Az iparfejlesztése mellett szükségszerű a gyűjtő- és hűtőhálózat bővítése és fejlesztése. Az új gyár gépeit Csehszlovákiából importáltuk, s az üzem hazánk egyetlen szocialista importból származó tejporgyára. A beruházást a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat a saját hatáskörében valósította meg 136,5 millió forint értékben. A gyártelepen ma már nem folyik tejipari termelés.

További üzemeink története régi képekkel:

Az 1976. IV. 16-i Napló címlapja

DBKL

2026. március 4., szerda

Árvácska

Debrecenben 1976. március 4-én mutatták be a mozik a Móricz Zsigmond regényéből készített filmet, az Árvácskát. Az alkotást Ranódy László rendezte, a címszerepet pedig Czinkóczi Zsuzsa alakítja. A filmben Maros Rudolf zsoltárait a debreceni Kodály Kórus énekli. Az ebből az alkalomból közölt újságcikkből megtudható az is, hogy Ranódy Lászlónak Debrecen s ez a táj mindig is kedves volt. A Ludas Matyin kívül itt forgatta Nyilas Misi igazságkereső kálváriáját, s ezen a pusztai tájon álmodta meg Árvácska szenvedéseit. Az interjúban elmondta azt is, hogy már nem tudná filmre vinni Móricz Zsigmond másik regényét, a „Légy jó mindhalálig”-ot. Szerinte a Darabos utca környékét nem lett volna szabad lebontani. De talán mindennél súlyosabb gondatlanság az, amely a magyar faluképet eltüntette végérvényesen, visszahozhatatlanul.

Fotók: a film korabeli reklámkiadványai

Sára Sándorral, az Árvácska operatőrével több ezer kilométert utaztak az országban, hogy egy régi parasztházakból álló házsort találjanak. Végül Tiszaörsre esett a választásuk. Ranódy László úgy vélte: Móricz életművének egyik legnagyobb alkotása az Árvácska, s még olvasva is nagy érzékenység kell, hogy a hiteles atmoszférát és hangvételt halljuk ki belőle. Sokszoros nehézség ezt filmben megfogalmazni. Nem sokkal a Légy jó mindhalálig után olvasta, s akkor döbbent meg, hogy az ő gyermekkori emlékeit idézi. Árvácska neki padtársa volt, Julisnak hívták, még verébpaprikást is együtt főztek. Azóta nyugtalanította ez az emlék. Amikor az Árvácska megszemélyesítőjét kereste, a gyermekkori emlék a Móriczi képpel kezdett egybecsúszni. Ebben a látomásban fogalmazta meg Móricz Zsigmond zsoltárait. Sok ezer gyereket megismertek, voltak jelöltjeik Debrecenből is, de végül tanyasi iskolákat kerestek fel, s úgy találtak rá Czinkóczi Zsuzsira, a jászszentlászlói iskola másodikos tanulójára. A filmhez neki nem kellett tanulnia, hiszen például a tehénnel magabiztos természetességgel bánt, mivel otthon a tanyán naponta legeltette a tehenüket, ami egyébként a filmben is játszik, és Boris névre hallgatott.

A HB Napló 1976. március 4-i előzetese

1976 márciusának elején Ranódy László és Czinkóczi Zsuzsika Debrecenbe látogatott, s a nézők is meggyőződhettek arról, hogy nem illusztrálta a regényt, hanem újjáteremtette az Árvácska világát – filmen. Minden igaz, hiteles Ranódy látomásában, igazak a sorsok, az emberek, igazak a szereplők (Bihary Józseftől az Árvácskát alakító kicsi parasztleánykáig), igazak a mozdulatok, igazak a házak, a mezők, a szőlők. Ilyen az Alföld, ilyen volt Móricz korában, elhagyatott olykor, de mindig ott kószáltak felette a zsoltárok. Igaz a láng is, amely a kivert Árvácska gyertyájából lobban. S megvilágítja az utat előre és hátrafutón. Nagyot cselekedett Ranódy László: a regényhez magasodó filmet teremtett – fogalmazott a cikk.

Fotók: a film korabeli reklámkiadványai

Kapcsolódó anyagaink régi fotókkal:

A HB Napló 1976. március 4-i összeállítása

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. szeptember 19., szombat

2026. augusztus 19., szerda

2026. augusztus 18., kedd

2026. július 29., szerda

2026. május 22., péntek

2026. május 13., szerda

2026. május 2., szombat

2026. április 29., szerda

2026. április 15., szerda

2026. március 4., szerda