Debreceni Képeslapok: Alföldi Nyomda

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Alföldi Nyomda. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 2., szombat

Menyhárt József emlékére

Debrecen neves festőművésze, a Déri Múzeum muzeológus-restaurátora 1901. szeptember 22-én született, és 1976. május 1-jén hunyt el. Személyisége és pályája tiszteletére, a jubileumok alkalmából legutóbb az Újkerti Közösségi Házban is láthattunk kiállítást, míg az Alföldi Nyomda anno már a halála évében emlékalbumot jelentetett meg Menyhárt József kompozícióival.

Mostani összeállításunkban főként ebből a szép kiadványból szemezgettünk. Az Este a kapunál című, legfelső olajképet azonban még az Új Debrecen született című albumból vettük (1969, MSZMP). Ilyen kapu egyébként a Széchenyi utcán és a Jókain is van. Ugyanakkor a második reprodukción a Vágóhíd utcai katolikus temető kápolnáját láthatjuk (vegyes technika, 1967).

A következő blokkba az Útmenti fák (1973), egy Medgyessy-szobros ex libris, valamint a Szegénysoron (1945) és a Késő ősz (1973) című olajképe és metszete került. Az utolsó előtti képpárban pedig Menyhárt József önarcképét és szintén egy Déri téri jelenetét láthatjuk, amit a múzeum 1947-ben közölt.

Végül pedig egy óvárosi utcarészletet mutatunk a művei közül. Ez a festmény szerepel a művész halálakor kiadott album borítóján. A brosúrából azt is megtudhatjuk, hogy Menyhárt Józsefet kezdetben Toroczkai Oszwald és Gáborjáni Szabó Kálmán is segítette. Soha nem lett volna képes bárkit is megbántani – írta róla dr. Tóth Béla –, szíve tele volt szeretettel az emberek, a természet iránt, s valami sohasem fitogtatott mély részvéttel a szegények, a szenvedők, az elesettek iránt.

Kapcsolódó összeállításaink:

A szomorú hír a Naplóban

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2025. május 17., szombat

Ebédelés 1981-ben az Alföldi Nyomda üzemi étkezdéjében

Debrecen 1561 óta működő sokszorosító műhelye az Alföldi Nyomda, mely a Böszörményi úton tevékenykedik. A gyár Mikolás Tibor által tervezett épületeiben kapott helyet az üzemi konyha és önkiszolgáló étterem, melynek 1981-es remek pillanatképét a Fortepan tette közzé Székely Tamás adománya révén. Ezt a kifejező, hangulatos fotót osztjuk meg mi is, tudván tudva, hogy aki valaha is dolgozott ilyen nagy termelőhelyen, az sohase felejti el az ottani ízeket, élményeket, melyeket délelőtti műszak után (közben) vagy a délutáni műszak előtt szerezhetett a kedvezményes étkezések alatt. Sőt, a bemutatott felvétel nemcsak azért értékes, mert az ebédlő főfalát Józsa János nagy alkotása díszíti, hanem azért is, mert egy akkori szép estéken Bródy János, valamint a már Felkai Miklóssal felálló fantasztikus Color együttes is adott itt egy-egy szuper koncertet!

Fotó: Fp. / Székely Tamás, 1981

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Alföldi Nyomda, 2017. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Nyitóképünk teljes méretben

2023. október 16., hétfő

A cívisváros 1862-ben

Debreczen város áll összesen 100 utczából, 3 térből, 4 közből, 8 sorból és 3702 házból – tudatja az 50 ezer lelkes cívisvárosról a Debreczeni Kistükör, amit 1862-ben adott ki a Dongó.

A füzet 10 új koronába került, és a város könyvnyomdájában (tehát a mai „Alföldi” elődjében) készült. A mű olyan leírásokat tartalmaz, amelyeket rímes formában fogalmaztak meg többek között a város határairól, fekvéséről, népességéről, életmódjáról, továbbá az itteni viseletről, színészetről, a pusztáinkról, a halmainkról és a szőlős kertjeinkről is.

Alföld szép vidéke, délibábos róna, e rónán épült egy kálvinista Róma – így kezdődik a kis vásárfia, mely szerint Debrecent Dobrazinnak hivták Szvatopluk korában, s jóföldet jelent ez a tót szótárban. A határa a legközelebbi felmérés szerént volt 186 ezer négyszázhetvenöt hold.

A korabeli cívisváros földrajzi fekvéséről pedig megtudhatjuk azt is, hogy a várost felosztják két egyenlő részre, felét Bihar, felét Szabólcs vármegyére.

A kiadvány úgy fogalmazott, hogy 1862-ben „Debreczen lakosa közel ötvenezer, többnyire tetőtől talpig magyar ember. A mult évtizedben néhány cseh és német, miként mindenüvé, ide is eltévedt; mert ez a sáskafaj – hol jobb világot lát, hivják vagy nem hivják – betolja az orrát.” Az öltözködésről egyebek mellett ez olvasható: ruházat, viselet, módos és nem szegény, ezüstgombos dolmányt hord a czivis legény.

A városi kőszínház 1865-ben nyílt meg, de előkészületeiről már a Debreczeni Kistükör is beszámolt: A szinészetnek nincs renden még szénája, bár épül Thália diszes kápolnája. Mert e csak mostoha fia Debreczennek, müvészei tehát csak tengnek és lengnek... mivel a városnak vagyonosb osztálya pár fillért áldozni a szinmüvészetre: nem igen hajlandó ezen nemes tettre.

Debrecennek egyébként abban az időben még hat főutcája volt, mégpedig a Piacz, a Péterfia, a Czegléd, a Csapó, valamint a Hatvan és a Varga. A Dongó szerint 1862-ben nagyon kellett még Debrecenbe gőzmalom, cukorgyár, és zálogház is. Ez utóbbi intézményben a szegény ember igen könnyü szerrel és kevés kamatra, – kölcsönt vehetne fel. Mert hogy ha uzsorás zsebére tart számot akkor bezzeg meg kell fizetni a vámot.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2022. november 29., kedd

Döbre + Czén = Debrecen?

Mit jelent vajon a cívisváros neve? Erre a történelmi, etimológiai kérdésre már egy 1862-es kiadványunk is érdekes és kimerítő magyarázatokkal szolgál.

A mai Gambrinus köz palotái helyén álltak ezek a házak. Festmény: Zoltai Lajos

Az immáron tehát 160 esztendeje megjelent művet Balkányi Szabó Lajos írta, Debrecen helynevei címmel. A város könyvnyomdájában, azaz a mai „Alföldi” elődjében nyomtatta ki, és Telegdi K. Lajos könyvárusnál is kapható volt. Mit tudhatunk meg belőle?

Okfejtése szerint, mivel az akkori orosz–lengyelországi Visztula jobb partján és a Drewenz-folyó mellett is volt egy-egy Debrecin nevű város, azt feltételezték, hogy a mi Debrecenünk elnevezése is bizonyára szláv eredetű.

Az 1802-ben leégett András-templom. Festmény: Zoltai Lajos

A régi szlávok minden pusztai csárdát elismerően „Dobretzén”-nek szoktak volt nevezni, ami az ebből kialakult hangzású Debrecen esetében is annyit tesz, mint jóltevő. Más elméletek rámutatnak: Debrecen neve a szláv Brezina (Brecina) szóból ered, amely „Nyír”-t, „Nyírségi”-t jelent. Ehhez kapcsolódott a „do” elöljárószó, mellyel a „Dobrecina” már azt jelenti: „Nyírségre”, mivel itt, nálunk lehet átlépni az Alföldről a Nyírségbe.

Az akkori cikornyás írásmódban fogalmazó Balkányi Szabó Lajos a következőkre is kitér: „Azon egészen ügyetlen névszármaztatás, hogy itt hajdan egy Döbre és egy Czén falu állott volna, s e két falu

összeolvadásából alakult a Döbrecén nevezet, merőben alaptalan, valamint az is, hogy mintha az egész Debrecen a bóldogfalvi határban épült volna, s annak birtokosa valami Döbrö nevü ember lett volna, s az ő részét Döbrö-részének nevezvén, ebből lett volna Debrecen.” DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok írásait és fotóit, hogy amennyiben nem távolítják el a felületeikről az anyagainkat, az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Napba néző főnix Debrecen címerében, a Kossuth téri mozaikon (Cs. Uhrin Tibor, 2001)

Keresés ebben a blogban