Keresés ebben a blogban

2020. március 7., szombat

A műpártolók cívisvárosa a XX. század elején


A Debreceni Műpártoló Egyesület 1901 és 1946 között működött. Erről az időszakról csodálható meg gazdag helytörténeti kiállítás a Benedek-fiókkönyvtárban. (A galéria a képre kattintva is megnyitható.)


Az egyesület által létrehozott, első vidéki művészházat olyan neves alkotók alapították, mint Dienes János, Holló László, Toroczkay Oszvald és Gáborjáni Szabó Kálmán stb. Az épület közel volt a Piac-sarki, híres Arany Angyal Gyógyszertárhoz is.


A művészház 1924. december 14-én nyílt meg a Szent Anna utca 5. szám alatti épület panorámaablakos, tetővilágításos emeleti részén, ahol korábban a ,,Gondy és Egey"-féle műintézet működött (lásd a címlapképünk nyíllal jelölt részén). Sajnos pont ez a ház már nincsen meg, ma ilyen szemből az utcakép a 9. és a 7. számú épületeknél:

A Szent Anna utca mai képe, már a művészház nélkül. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Íme még egy kiváló képeslap a Szent Anna utcai helyszínről, a Batthyány utcai torkolat felől:


A Benedek-könyvtár pazar tárlatán az egyesületet és a művészházat létrehozó alkotók műveiből is nagyszerű másolatokat csodálhatunk meg.


Dobi Oláh István 1936-os képe már szinte hihetetlenül fantasztikus, hiszen manapság alig van részünk igazi nagy, havas telekben, a régi épületekről már nem is beszélve.

A téli Széchenyi utca 1936-ban, Dobi Oláh István rajzán

A különleges kompozíciókon kívül gyönyörű képeslapok is szerepelnek a falakon...


Ez pedig egy egészen rendkívüli alkotás az Olajütőről:


A ritkán bemutatott témák mellett a Református Kollégium árkádsorához is bepillanthatunk.


A kiállításon megismerhető az egykori Városkultura című magazin is, melynek 1932. március 10-i címlapján a debreceni Nagytemplom pompázott.


Az összeállításban az egyesület tagjairól is különleges fotográfiák lepik meg a látogatókat.


A lenyűgözően szuper és megannyi új ismeretet tolmácsoló tárlat március 18-ig csodálható meg a Méliusz Benedek Elek Fiókkönyvtárában.

A kiállítás plakátja (részlet)

Itt megismételjük a cikk első reprodukcióját, immár teljes méretben. A Szent Anna Székesegyház története pedig idekattintva csodálható meg sok fotóval, amelyeket Ti küldtetek.





Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Debreceni Műpártoló Egyesület alapító és rendes tagjainak 1923-as jegyzéke a Benedek-könyvtár tárlatán

2020. március 6., péntek

Régiségek bűvöletében


Debrecen régiségkedvelő közönségét havonta két vasárnapon fogadta erre szakosodott vásár a Kishegyesi úti Tesco parkolójában, 2021 nyara óta pedig a Nagyerdei Stadion mellett található a forgatag.


Emellett a hagyományos használtcikkpiac, a Zsibogó is működik a cívisvárosban. Ott is akadnak igazi régiségek, ráadásul az a vásár mindennap nyitva tart. (A galéria a képre kattintva is megnyitható.)


A régiségvásárok kedvelőinek már lehet némi elvonási betegségük, mivel Debrecenben legutóbb decemberben volt ilyen program. Aki viszont nagyon fanatikus, avagy kereskedő, Miskolcon és Egerben is megtalálhatja a szerencséjét.


Nos, immár végre helyben is elkezdődik az új szezon, amelynek nyitányaként 2020 márciusában már nőnapon is hódolhatnak a szenvedélyüknek a régiségek bűvkörében élők.


A felhozatal mindig gazdagnak mondható. A nézelődőknek persze azt sem nehéz észrevenniük, hogy ez a program se színtiszta régiségvásár, hiszen újabb dolgok is kaphatók itt.


Mik találhatók a régiségvásárban? Nehéz lenne mindent felsorolni, de lássunk néhány példát: van itt baba, kisautó, bélyeg, könyv, bútor, porcelán és festmények, meg persze háborús ereklyék és szerszámok, továbbá egyéb mütyűrök is, minden mennyiségben.


Ha az ember korán megebédel, akkor még azt követően is érdemes kiruccannia a régiségvásárba. Aztán legközelebb a két héttel későbbi vasárnapon lesz ilyen alkalom, mégpedig 22-én. Jó vásározást, szép időt Mindenkinek!



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!



2020. január 31., péntek

Kemény Henrik, Vitéz László és Hakapeszi Maki


Debrecenben a minapi Mazsolás és Tévémacis aranyos kiállítás után ezúttal a Vojtina Bábszínházban csodálhatók meg régi idők ma is népszerű mesehősei, valamint a nagyszerű, zseniális alkotójuk emlékei. (A galéria a képre kattintva is megnyitható.) Fotók: © Debreceni Képeslapok


A ,,Játszani, játszani, játszani akarok – avagy Vitéz László vándorúton" című ingyenes, új tárlatával az intézmény Kemény Henrik személye és munkássága előtt tiszteleg. A Mester ugyanis 95 esztendeje, 1925. január 29-én látta meg a napvilágot. Fotók: © Debreceni Képeslapok


A lélegzetelállító anyag a Kemény Henrik által készített bábfigurákkal és képsorozatokkal idézi meg az alkotónak a páratlanul gazdag és felejthetetlen életútját. Mindez egyúttal a patinás helyszínen eredetileg valaha működött Uránia Mozgót is visszahozza a mába. Fotók: © Debreceni Képeslapok


A Kálvin téri kiállítóhelyiségekben újra találkozhatunk Vitéz Lászlóval, az ördögökkel és természetesen a Zsebtévé egyik csínytevőjével, Hakapeszi Makival, aki Hiszékeny urat mindig megrövidítette néhány tábla csokoládéval. Fotók: © Debreceni Képeslapok


A millió apróság közül azok a híres palacsintasütők és ,,Fa testápolók" se hiányozhatnak, melyekkel László rendre eltángálta a morc ördögöket. Fotók: © Debreceni Képeslapok


Sőt, van itt kacsafigura, valamint szerecsenek is, no meg persze mindenféle olyan kisebb-nagyobb relikvia (Bródyt idézve: sok kacat, ócskaság, mi évek óta összegyűlt), amik Kemény Henrik személyiségének megismerését is mélyrehatóan segítik. Fotók: © Debreceni Képeslapok


A kiállítás hihetetlenül változatos kollekciói között meglepő módon az alábbi, nagy méretű csatahajó is felfedezhető. Ezt is a Mester készítette. Fotók: © Debreceni Képeslapok


A megannyi csodaszép eszköz között ez a gyönyörű varrógép is ott csillog-villog. Ezen készültek a bábfigurák testei és ruhái. Fotók: © Debreceni Képeslapok


A fél évszázados dobozkákban töltőtollak, radírok, tűtartók és csipeszek is megtalálhatók. A látogatók sajnos (vagy szerencsére) nem kotorászhatnak ezekben a kincsesbányákban. Fotók: © Debreceni Képeslapok


A kiállításon barangolva örömmel fedeztük fel azt is, hogy Kemény Henrik a szerteágazó gyűjtőszenvedélyében is rokonlélek volt velünk. A vitrinekben ugyanis régi művészportrék és szintén antik képeslapok garmadái is sorakoznak. Fotók: © Debreceni Képeslapok


Sőt Kemény Henrik színházi igazolványa is helyet kapott az örökségét reprezentáló, szívszorító kiállításon, amely március 15-ig csodálható meg a Kálvin téri szentélyben. Lehet filmeket is nézni, úgyhogy jó szórakozást és nosztalgiázást Mindenkinek! Fotók: © Debreceni Képeslapok



Bábfejnek szánt alkotások Kemény Henrik esztergapadjáról. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2020. január 13., hétfő

Mikolás Tibor (1924–2014)


Debrecen II. világháború utáni, új arculatának meghatározó alakítója az az építész, aki többek között a Kölcsey-művház, a Centrum Áruház és a DOTE Elméleti Tömb épületeit is megtervezte. (A galéria a képre kattintva is megnyitható!)


Mikolás Tibor és a munkássága előtt 2016 novemberében tisztelgett életmű-kiállítással az építészkamara a Méliusz-könyvtárban. A lebontott Kölcsey-művközpont fenti panorámaképét, valamint az e cikkünkben megosztott többi felvételt a tárlaton készített reprodukcióink közül válogattuk.

Ilyen volt a Kölcsey-művközpont belső csarnoka, fent pedig magára az épületegyüttesre csodálkozhattunk rá

A Mester munkásságáról és alkotásainak fotóiról idekattintva tanulmányozható kortörténeti jelentőségű, részletes összeállítás. Az alábbi kép az új Petőfi teret mutatja, ahol eredetileg hatemeletes volt a lakóház, amit szintén Mikolás Tibor tervezett.


A Kálvin téri modern lakóház ugyancsak az ő munkája. Az egykori Uránia Mozgóról itt csodálható meg sok fotó és történet, a Kálvin térről pedig idekattintva található anyagunk.

Ekkor még a Keleti Emlékkert közepén is park pompázott

A Sajó Istvánnal is jó munka- és baráti viszonyt ápoló Mikolás Tibor a Keletterv szakembereként a cívisváros lakótelepeinek megalkotásában is részt vett. A következő fotón az újkerti Lublin Étterem belső terén ámuldozhatunk...


Itt pedig ismét az Újvigadó jön, mégpedig a terasz felőli bejáratával. Ez a rész nyúlt rá a Csónakázó-tóra. Ma már egyik sincs meg, a helyükön park, mélygarázs és ,,vízi ködszínházas" szökőkút van.



A macskaköves tér. Reprók: Debreceni Képeslapok

2020. január 11., szombat

Az elhagyott ház öreg fémkapuja

A Piac utca 59. szám alatt pusztuló, szecessziós Steinfeld-házat (1908) özv. Steinfeld Mihályné Holitscher Lujza megbízásából a ,,Bloch és Holitscher" tervezte. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben, ezen a csodákkal teli helyen az is megtörtént egyszer, hogy két ember, férfi és nő a város nagy műveinek köszönhetően ismerkedett össze: Ady Endre, a Bloch és Holitscher, Némethy László, Petz Samu, Sajó István, valamint Szabó Magda és Tóásó Pál révén is.

Az évek óta üres és egyre romosabb bérház mezőgazdasági témájú
domborműveit Tóth András szobrászművész készítette
Mindketten érdeklődtek az irodalom és a helytörténet iránt, s eljártak ilyen programokra. Idővel, ha olykor találkoztak, már egyre mélyebben beszélgettek. Először a Piac utcai Steinfeld-ház állapota és aggasztó sorsa késztette őket erre, aztán meg például a Kistemplomról, a Wolff-palotáról és az itt-ott megbújó kőangyalokról is diskuráltak.

Elbűvöltek a történetei, amelyeket a neves őseiről, a szerteágazó családjáról és a saját életéről mondott nekem – idézte föl a nő. – Arra vágytam, hogy máskor is hallhassam a bizsergető szavait, mivel gyönyörűséggel töltöttek el, és sok újat tanultam belőlük.

Turisták a felújított és korszerűsített Nagytemplom új kilátóján. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A nő mesélt az első találkozásukról is. Ez még akkor történt, amikor átadták a Nagytemplom új kilátóját.

Debrecen tél végi panorámája a Nagytemplom kilátójából. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Néztük a tavaszodó főtéri korzót a csoporttal, amelyben ő is ott volt. Akkor még ,,csak” a haja szépsége és a különleges arcvonásai ragadtak meg. Közös ismerősünk azonban azt is elkotyogta, hogy grafikákat készít, így aztán kíváncsiságból megnéztem, mik azok.

A Déri Múzeum és a parkja. Fotók: © Debreceni Képeslapok
A nőt lenyűgözte, hogy nagyon míves, finom gondolatok szövik át a férfi műveit, ezáltal pedig ismeretforrásként és esztétikai élményként is kellemesen hatottak rá.
Később egy Múzeumok éjszakáján találkoztak. A Baltazár tér tábortüzes, mámoros forgatagában lépdelve a nő örömmel állapította meg immár azt is, hogy a férfinak igencsak sziporkázó a humora.

A Föld napján ismét úgy hozta az élet, hogy ugyanarra a nagyerdei túrára mentünk. Azon kaptam magam, hogy ő sokkal jobban érdekel, mint mondjuk a téltemető virágzása – derült fel a nő arca. – Pedig csak annyit tudtam róla, hogy szép a haja és a rajzai, és megnevettet a szóvicceivel. Ám közben az is kiderült, hogy nagyon tájékozott, és Debrecenről is sok mindent ismer. Sajnáltam, hogy el kellett köszönnünk egymástól.

A Csokonai Színház és a pénzügyi palota. Fotók: © Debreceni Képeslapok
Összefutottak a Csapó utcai Könyvutcában is (élvezetes terefere lett belőle), majd egy váratlan közös munkán megint együtt lehettek. Nem sok idejük volt, de amíg átértek a Csokonai Színháztól a városházáig, a nő boldogan konstatálta, hogy mennyire kedves és jószívű a férfi.

Dicsérte is őt, hogy milyen gyönyörű és csinos – melyet az alkalomra viselt ruhája is fokozott –, és kellemes a hangja, amit nagyon szeret hallgatni. Ezek alapján már egyáltalán nem meglepő tehát, hogy végül, akarva-akaratlanul, a nagy áttörés is elérkezett.

Ezt a gyönyörű képeslapot Zoltán Karoly Pákozdi töltötte fel a Debreceni Képeslapok idővonalára. Köszönjük!

Hirtelen elkezdtem teljes lényében csodálni, tisztelni őt – mondta halkan, de határozottan a nő, láthatóan szaporább szívveréssel. – Vártam, hívtam, legyen ott ő is, ha én juthattam be valamelyik különleges helyre vagy emberekhez. Szerettem volna viszonozni mindazt, amit adott.

A Verestemplom és a Kossuth utca látképe a Kistemplomtól. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A férfitől könyveket is kapott, és amikor számára ismeretlen helyről beszélt, mint a régi, tornyos villájuk és a muzeális ritkaságaik, a nő izgatottan indult máris, hogy felfedezze azokat. Ha pedig neki volt valami érdekessége, mint a Piac és Eötvös utcai kapuhangyák vagy a 130 éves graffitik a Verestemplomon, akkor azokról fotókat készített a férfinek.

A Piac utcai Hangya-ház kapuja. Fotók: © Debreceni Képeslapok
– Hálás vagyok a sorsnak és a közös érdeklődésünknek, hogy megismerhettem őt. Az utóbbi időszak egyik legszebb estéjét köszönhetem neki, pedig még csak meg se érintettük egymást – mosolygott az égiekre a nő.

Mint később kiderült, ez az együttlétük nemcsak a legszebb volt a sötétségbe burkolózott, széchenyikerti kis utcában, hanem az utolsó is. Az újkerti művházban vettek részt egy előadáson, s utána még órákig beszélgettek a meleg kora őszi éjjelen. Szecessziós mintákról, Árpád téri templomról, porcelánrestaurálásról, lekerekített sarkú lakáshelyiségekről, az eltűnő régi belvárosról, tragikus sorsú ismerősökről, Tankcsapdáról..., és képzeletben a Kölcsey Központ teraszáról is körbenéztek.

A felújított és korszerűsített református templom az Árpád téren. Fotók: © Debreceni Képeslapok

– Sokat gondolok rá, hiszen új barátra leltem benne, s bármerre járok, szinte mindenről ő jut eszembe... S hogy miért nem történt ennél több? Erre is van válasz: komoly kapcsolatban él, a felesége nagyon szép és okos – sóhajtott a nő.

Gyönyörű korabeli képeslap az újonnan elkészült Steinfeld-házról, amikor még kisvonat közlekedett a főutcán

Megy egyedül is azonban, magányosan akár, mint az elhagyott, romos Steinfeld-ház a Piac utcán. S ha szomorú lenne, hát bolyong a Nagyerdőben, a szemek elől rejtve. Ahogy a kis angyalka törött szobra üldögél a belvárosi Sajó-ház udvarában.

A belvárosi épületsor egyik udvarában rejtőző, kis törött angyalszobor. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Megmozdult a rozsdás kapu az én fájó szívemen is, lehet – vallotta meg könnyes szemmel a nő. – De azt teszem, amit tennem kell. A barátságunkért, Debrecen közös szeretetéért.


Még egy gyönyörű korabeli képeslap az újonnan elkészült Steinfeld-házról, amikor még kisvonat közlekedett a főutcán


S végül visszatértünk a Piac utca 59. szám alatti Steinfeld-házhoz, mely évek óta lakatlan és egyre romosabb, ám az öreg fémkapuja csak megrezzen azért valamitől olykor-olykor...Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Omlásveszély miatt 2020 április közepére dekorált ponyva került az épületre. Fotók: © Debreceni Képeslapok