Debreceni Képeslapok: nő

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nő. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 21., kedd

A Kishegyesi úti műanyaggyár

Debrecenben 1966. április 21-én adott hírt a HB Napló arról, hogy több mint 200 millió forintos előirányzott költséggel megkezdődött a Kishegyesi út végén az új műanyaggyár építése. Nagy Mihály igazgató tájékoztatása szerint sok millió devizaforintot takarít meg a népgazdaságnak a felépülő új gyár. Ugyanis a műanyagokkal egyebek mellett ólmot, rezet lehet megtakarítani. Az új gyár egy részlege két év múlva kezdi meg az üzemelést 600 – főleg női – munkással. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy a gyár egyik üzemcsarnokának területe 10 ezer négyzetméter lesz, ahol többek között 47 fröccsöntő automatát állítanak be.

A cikk hangsúlyozta továbbá: a gyártáshoz szükséges alapanyagot is Magyarországon, Tiszaszederkényben állítják elő, és ez újabb devizamegtakarítást jelent az országnak. Megtudhatták az akkori olvasók azt is, hogy a beindulás után bővítik a gyárat, s 1970-ig még 640 millió forintot költenek az új csarnok építésére, gépek beszerzésére. A teljes üzemelés után hazánk legnagyobb műanyag-feldolgozó gyára lesz a debreceni, évi 22 ezer tonna kapacitással – emelte ki a tudósítás. Bár az átadási határidő – 1968 március – még messze van, de már készülnek a tervek a szerszámozásra, szakemberképzésre, a gyártandó cikkekre. Főleg olyan termékek hagyják el majd az új gyárat, amiket eddig külföldről hoztunk be. Aztán 1968 januárjában arról szóltak a hírek, hogy megkezdi működését az új üzem a Kishegyesi úton. Az új gyárban évente 3000 tonna műanyagot dolgoznak fel, és ebben sok új, hasznos háztartási és közszükségleti cikk is benne lesz. Újdonságnak számít a gyár termékeit illetően a műanyagcső-gyártás. Az új üzem igyekszik hozzájárulni ezzel a ma még kielégítetlen igények teljesítéséhez. Az új gyár műhelycsarnokai már készen vannak, s megkezdődött a gépek alapozása, szerelése. A tervek szerint januárban a nagycsarnokban elhelyezett 36 fröccsöntő gépet kipróbálják, a próbaüzemelést megkezdik.

Érdekességnek számít a 12 méter hosszú, csaknem 3 méter magas, óriási fröccsöntő gép, mely hatkilós termékek gyártására is alkalmas, és az ország egyik legnagyobb ilyen gépe. Ez a gép készíti többek között a műanyag ruháskosarakat és gyermekfürdőkádakat. Másik érdekessége lesz a gyárnak az automatikus, gépesített diszpécserközpont, ahonnan a gépek működését is szemmel tartják, és irányítják a termelést. Az új gyártmányok között szerepel például a húsverő kalapács, műanyag boros-, sörös- és tejesüvegrekesz, valamint a műanyag vegyszerszivattyú is. Ez a Műanyagipari Kutatóintézettel közösen kidolgozott gyártmány nagy devizamegtakarítást ad, és gazdag exportlehetőséget ígér. Mindezekhez rendkívül pontos munkával elkészített szerszámokra van szükség, melyek igen drágák. Az új gyárban felszerelt legnagyobb fröccsgéphez szükséges két szerszám 53 ezer dollárba került. A gyár irányítását végző műszaki apparátust korszerű elvek szerint építették fel, ugyanakkor a szak- és betanított munkások képzettsége is átlagon felüli. Az új gyár működéséhez – beleértve a Hétvezér utcai üzemet is – csaknem nyolcszáz emberre volt szükség. Őket korszerű pszichológiai módszerrel válogatták ki a Lenin Kohászati Művek pszichológiai laboratóriumának segítségével – fogalmazott a beszámoló.

További üzemeink története régi képekkel:

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2020. augusztus 2., vasárnap

Csinibabák, erotikus aktok

A Debreceni Állami Gazdaság Róna-reklám kártyanaptára 1983-ban.
F. k.: ÁGKER -- Közgazdasági Kiadó

Debrecen a szexi hölgyek szerepeltetésében is követte az országos trendet, így ezt a témát az itteni képeslapokon és kártyanaptárakon is szívesen alkalmazták.

Az első képeslapon Paul Gauguin festménye látható, melynek címe: Vairumati. A Képzőművészeti Alap jelentette meg 1965-ben. A második reprodukció pedig Szinyei Merse Pál gyönyörű festménye, a ,,Pacsirta". Ezt is a Képzőművészeti Alap jegyzi, 1973-ból.

Következő illusztrációnk már debreceni vonatkozású, és bár hiánytalan rajta a reklámleány ruházata, ám pucérkodás nélkül is sokaknak tűnhet vonzónak. Az egykori Hajdú–Bihar Megyei Vegyesiparcikk-kiskereskedelmi Vállalat 1983-as naptárán pózol ő, mégpedig egy Lehel hűtőszekrényen lóbálja a lábát. Mögötte a polcok a korszak megannyi kultikus termékétől roskadoznak.

A folytatásban a képpáron már csak bikini takarja a két cicababa bájait (ismerős a Skála-lány?). Ezek voltak a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság 1976-os és 1975-ös kártyanaptárai, s a bal oldali fotó által azt is felidézhetjük, hogy akkoriban még milyen bonyolult volt a szelvények kitöltése és ellenőrzése – lévén, hogy nem volt gépi fogadás. Ja, és az élő tévé-közvetítéses számhúzásokon is tudtak érdekes dolgok történni, gondoljunk csak arra a spontán szalonképtelenül megszólaló férfiúra, aki összekeverte a hatost a kilencessel.

Az alábbi képeslapot már a rendszerváltozás idején, 1990-ben hozta a Posta. Ízléses naplementés kiadvány egy félmeztelen leányzóról, aki láttán az embernek rögtön kedve támad útra kelnie... Fotó: Viktor Laszlo / Ars Una Studio.

Na, végre íme egy anyaszült meztelen hölgyemény! Ez a hasaló szépség is igézően mosolyog a férfiközönségre, s ennek a lapnak nincs is már rendeltetése. Érdekessége viszont, hogy a debreceni Tanácsköztársaság útja egyik házában adták fel: a földszinti 2-es lakásban élő család küldte a földszint 4-ben lakóknak névnapi köszöntőként. Fotós: Ismeretlen. Kiadó: Képzőműv. Alap.

A képeslapkészítőket a köztéri szobrok is gyakorta megihletik. Azok is, amik meztelen embereket ábrázolnak. A lenti lap azért is különleges, mert az eltávolított Sellő még látható a főtéri medencénél...

Értékes, ritka felvétel a Sellővel a debreceni Aranybika előtti szökőkútról, 2001-ből.
Fotó: dr. Nagy Attila / Uropath

Az utolsó előtti fotónk már valóban 18-as megjelölést és piros karikát igényel. Pedig ez a csodálatos teremtmény nem napjaink szülötte, hanem még 1901-ben készült. Ő ugyanis a Fürdő nő című festmény főszereplője, akit Lotz Károly (1833–1904) örökített meg. A Magyar Nemzeti Galériában kiállított, életnagyságú kép mai szemmel nézve is remekmű! Fotós: Ismeretlen. Kiadó: Képzőműv. Alap.

(Az itt megosztott képeslapokat és kártyanaptárakat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai.)

Debreceni Képeslapok

További kártyanaptárak a retro Debrecenről ebben a cikkünkben láthatók.

Debrecen legmenőbb kozmetikumcsaládjának reklámnaptára
1987-ben. Fotó: Profilart, O. J.

2020. január 11., szombat

Az elhagyott ház öreg fémkapuja

A Piac utca 59. szám alatt pusztuló, szecessziós Steinfeld-házat (1908) özv. Steinfeld Mihályné Holitscher Lujza megbízásából a ,,Bloch és Holitscher" tervezte. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben, ezen a csodákkal teli helyen az is megtörtént egyszer, hogy két ember, férfi és nő a város nagy műveinek köszönhetően ismerkedett össze: Ady Endre, a Bloch és Holitscher, Némethy László, Petz Samu, Sajó István, valamint Szabó Magda és Tóásó Pál révén is.

Az évek óta üres és egyre romosabb bérház mezőgazdasági témájú
domborműveit Tóth András szobrászművész készítette

Mindketten érdeklődtek az irodalom és a helytörténet iránt, s eljártak ilyen programokra. Idővel, ha olykor találkoztak, már egyre mélyebben beszélgettek. Először a Piac utcai Steinfeld-ház állapota és aggasztó sorsa késztette őket erre, aztán meg például a Kistemplomról, a Wolff-palotáról és az itt-ott megbújó kőangyalokról is diskuráltak.

– Elbűvöltek a történetei, amelyeket a neves őseiről, a szerteágazó családjáról és a saját életéről mondott nekem – idézte föl a nő. – Arra vágytam, hogy máskor is hallhassam a bizsergető szavait, mivel gyönyörűséggel töltöttek el, és sok újat tanultam belőlük.

Turisták a felújított és korszerűsített Nagytemplom új kilátóján. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A nő mesélt az első találkozásukról is. Ez még akkor történt, amikor átadták a Nagytemplom új kilátóját.

Debrecen tél végi panorámája a Nagytemplom kilátójából. Fotók: © Debreceni Képeslapok

– Néztük a tavaszodó főtéri korzót a csoporttal, amelyben ő is ott volt. Akkor még ,,csak” a haja szépsége és a különleges arcvonásai ragadtak meg. Közös ismerősünk azonban azt is elkotyogta, hogy grafikákat készít, így aztán kíváncsiságból megnéztem, mik azok.

A Déri Múzeum és a parkja. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A nőt lenyűgözte, hogy nagyon míves, finom gondolatok szövik át a férfi műveit, ezáltal pedig ismeretforrásként és esztétikai élményként is kellemesen hatottak rá.

Később egy Múzeumok éjszakáján találkoztak. A Baltazár tér tábortüzes, mámoros forgatagában lépdelve a nő örömmel állapította meg immár azt is, hogy a férfinak igencsak sziporkázó a humora.

– A Föld napján ismét úgy hozta az élet, hogy ugyanarra a nagyerdei túrára mentünk. Azon kaptam magam, hogy ő sokkal jobban érdekel, mint mondjuk a téltemető virágzása – derült fel a nő arca. – Pedig csak annyit tudtam róla, hogy szép a haja és a rajzai, és megnevettet a szóvicceivel. Ám közben az is kiderült, hogy nagyon tájékozott, és Debrecenről is sok mindent ismer. Sajnáltam, hogy el kellett köszönnünk egymástól.

A Csokonai Színház és a pénzügyi palota. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Összefutottak a Csapó utcai Könyvutcában is (élvezetes terefere lett belőle), majd egy váratlan közös munkán megint együtt lehettek. Nem sok idejük volt, de amíg átértek a Csokonai Színháztól a városházáig, a nő boldogan konstatálta, hogy mennyire kedves és jószívű a férfi.

Dicsérte is őt, hogy milyen gyönyörű és csinos – melyet az alkalomra viselt ruhája is fokozott –, és kellemes a hangja, amit nagyon szeret hallgatni. Ezek alapján már egyáltalán nem meglepő tehát, hogy végül, akarva-akaratlanul, a nagy áttörés is elérkezett.

Ezt a gyönyörű képeslapot Zoltán Karoly Pákozdi töltötte fel a Debreceni Képeslapok idővonalára. Köszönjük!

– Hirtelen elkezdtem teljes lényében csodálni, tisztelni őt – mondta halkan, de határozottan a nő, láthatóan szaporább szívveréssel. – Vártam, hívtam, legyen ott ő is, ha én juthattam be valamelyik különleges helyre vagy emberekhez. Szerettem volna viszonozni mindazt, amit adott.

A Verestemplom és a Kossuth utca látképe a Kistemplomtól. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A férfitől könyveket is kapott, és amikor számára ismeretlen helyről beszélt, mint a régi, tornyos villájuk és a muzeális ritkaságaik, a nő izgatottan indult máris, hogy felfedezze azokat. Ha pedig neki volt valami érdekessége, mint a Piac és Eötvös utcai kapuhangyák vagy a 130 éves graffitik a Verestemplomon, akkor azokról fotókat készített a férfinek.

– Hálás vagyok a sorsnak és a közös érdeklődésünknek, hogy megismerhettem őt. Az utóbbi időszak egyik legszebb estéjét köszönhetem neki, pedig még csak meg se érintettük egymást – mosolygott az égiekre a nő.

Mint később kiderült, ez az együttlétük nemcsak a legszebb volt a sötétségbe burkolózott, széchenyikerti kis utcában, hanem az utolsó is. Az újkerti művházban vettek részt egy előadáson, s utána még órákig beszélgettek a meleg kora őszi éjjelen. Szecessziós mintákról, Árpád téri templomról, porcelánrestaurálásról, lekerekített sarkú lakáshelyiségekről, az eltűnő régi belvárosról, tragikus sorsú ismerősökről, Tankcsapdáról..., és képzeletben a Kölcsey Központ teraszáról is körbenéztek.

– Sokat gondolok rá, hiszen új barátra leltem benne, s bármerre járok, szinte mindenről ő jut eszembe... S hogy miért nem történt ennél több? Erre is van válasz: komoly kapcsolatban él, a felesége nagyon szép és okos – sóhajtott a nő.

Gyönyörű korabeli képeslap az újonnan elkészült Steinfeld-házról, amikor még kisvonat közlekedett a főutcán

Megy egyedül is azonban, magányosan akár, mint az elhagyott, romos Steinfeld-ház a Piac utcán. S ha szomorú lenne, hát bolyong a Nagyerdőben, a szemek elől rejtve. Ahogy a kis angyalka törött szobra üldögél a belvárosi Sajó-ház udvarában.

– Megmozdult a rozsdás kapu az én fájó szívemen is, lehet – vallotta meg könnyes szemmel a nő. – De azt teszem, amit tennem kell. A barátságunkért, Debrecen közös szeretetéért.

Még egy gyönyörű korabeli képeslap az újonnan elkészült Steinfeld-házról, amikor még kisvonat közlekedett a főutcán

DBKL

S végül visszatértünk a Piac utca 59. szám alatti Steinfeld-házhoz, mely évek óta lakatlan és egyre romosabb, ám az öreg fémkapuja csak megrezzen azért valamitől olykor-olykor...Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2017. március 15., szerda

Zsuzsi és a nemzetőr lányok

Debrecenben a városi hivatalos megemlékezéseken kívül más alkalmak is gazdagították az 1848–49-es forradalmi rendezvények sorát március 15-én. A nagyerdei Békás-tónál például nemzetőröknek beöltözött hölgyek rögtönöztek egy parádés felvonulást és villámcsődületet. Mellettük a Zsuzsi vonat is várta ünnepi kirándulásra a tavaszi túrák kedvelőit – az alsó jelenetet a fatelepi induláskor örökítettük meg.
Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok