Keresés ebben a blogban

2022. május 19., csütörtök

1996 tovatűnt bája


Debrecen az ezredforduló előtt még teljesen más arcát mutatta, mint ma. Gépjárművel is végig lehetett közlekedni a Piac utcán, és megvolt például a Kassai úti kis fürdő és a presszó, valamint a Kölcsey-művközpont és a teljes nagyerdei strand. A Debrecen, Hortobágy című turisztikai kiadványban megjelent fotókon (Lukács Tihamér képei, Corvina Kiadó) fent a régi Kossuth téri nagy kanyar mellett az akkori Egyetem térre csodálkozhatunk rá.


Az album bemutatta a Csokonai Színházat, valamint közreadták a városházával szemközti vendéglő homlokzati kompozícióját, ami aztán az átépítéskor ,,eltűnt". Még működött az egykori takarékpénztári palotában a helyőrségi klub, és nem építették át az Emlékkertet se a Református Kollégiumnál. A brosúrát lapozgatva ugyanakkor a Széchenyi utcába is ellátogathatunk, ahol 1996-ban még az égig értek a fák...


(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!)

2022. május 15., vasárnap

A franciakert felfedezése

A palota és a park a medenceszobrok kihelyezése előtt, a Cartographia 1965-ös Debrecen-térképén

Debrecen egyetlen igazi, nagy franciakertje a nagyerdei Egyetem téren tündököl. A Korb Flóris terveinek eredményeként 1932. május 15-én felavatott tudományok palotáját övező díszpark lényegében 1965-ben nyerte el a mai formáját, amikor felállították a medenceszobrait.

Az Egyetem téri főépület előcsarnoka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Főbb vonalaiban az Egyetem tér azóta ilyen, ám markáns változások természetesen voltak, hiszen például átépítették a szökőkút fúvókarendszerét, megszüntették az esti többszínű díszkivilágítást, és kicserélték a medence melletti növénysort is.


Ebben az albumban – képeslapok és saját fotók segítségével – arra mutatunk példákat, hogy az utóbbi évtizedekben milyen arcait láthattuk a térnek és a kertnek. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Szobrok és kémiai tömb nélkül, fekete-fehérben. Fotó: Horváth Zoltán / Képzőművészeti Alap

Szobrok és kémiai tömb nélkül, színesben. Fotó: MTI, Fényes / Képzőművészeti Alap

Nagyon értékes dokumentum: se konzervatórium, se szobrok. De a franciakert így is gyönyörű volt!
Fotó: Bakonyi Béla / Képzőművészeti Alap

A csodás múlt: éjszakai díszkivilágításban. Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap

Kiváló perspektíva Szenci Molnár Albert szobrával. Fotó: MTI, Jármai / Képzőművészeti Alap

Ugrás a mába: virágszőnyeg a téren. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A vízpermetek sűrűjében. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1984, Egyetem téri panoráma. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap

Címer nélkül, 2002 márciusában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vissza a földre és a tarkabarka közelmúltba. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap

A tér már szobrokkal, de még kémiai tömb nélkül. Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap

Itt már a kémiai tömb is megvan. Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap

Ez a hely mindig jókedvre derít! Fotó: © Debreceni Képeslapok

(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!)



Az Egyetem tér látképe napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2022. május 1., vasárnap

Piac utcai évszázadok

Debrecen főutcája a Nagyállomást, valamint a Nagytemplomot köti össze, és majdnem nyílegyenes. 1915 és '45 között Ferenc József volt a neve, aztán Vörös Hadsereg, manapság pedig ismét Piac.

A XX. század eleje még egy valóban alkotó időszak volt, s a megmaradt felvételek alapján nem nehéz elképzelnünk, hogy mit takart anno a városépítés. Ennek gyönyörű bizonysága a fenti képeslap is.


Lenyűgöző arányban borítja-díszíti növényzet a palotás főutcát – amin pedig nem sokkal azelőtt még épp csak deszkapalló szolgálta a közlekedést. (Reprint: Uropath.) A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A '60-as évek oázisa az Aranybika előtt. Fotó: Hotváth Zoltán, Képzőműv. Alap Kiadóváll.

Ez a ma már a fantasztikum kategóriájába tartozó virágszőnyeg a következő fotó tanúsága szerint a vörös csillagos időkben is még ékesítette a városháza előtti korzót. A kép egyébként az 1963-as tűzesetet megelőzően készült, hiszen a Kossuth-sarki takarékpalota tetején még ott pompázik a kupolás torony. (Fotó: Horváth Zoltán / Képzőművészeti Alap.)


Amikor 1911-ben beindult a villamosközlekedés Debrecenben, akkor a Tisza-palota jobbján még egy ma már ismeretlen épület állt, aminek a homlokzatán az Alföldi Takarékpénztár felirat büszkélkedett. A ház azonban mégis rövid életűnek bizonyult, mivel az anyaga (a bauxitbeton) miatt veszélyessé vált, és le kellett bontani. (Reprint: Csokonai Kiadó.)


A helyén új székházat építtetett a pénzintézet. Az 1940-ben átadott létesítmény elüt a környező házaktól, az viszont tény, hogy nemcsak pazar luxuslakások vannak benne, hanem a banki (ma kereskedelmi) része is igencsak magas színvonalú. (Fotó: Ripely Imre / Képzőművészeti Alap.)


Az „Alföldi” alatt később szovjet és felszabadulási emlékművek álltak a Vörös Hadsereg útján. A meghagyott szoborcsoport talapzatán ma – helytelenül – az alkotó neve szerepel hatalmas betűkkel, s ebből a turisták azt gondolhatják, hogy az a címe. Korábban magasabb volt az emelvény, a főutca szélén állt, és mindig sok virág tarkállott körülötte. Tulajdonképpen meglepő, hogy ezt meghagyták a rendszerváltó szobordöntögetők. (Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap.)


A „felszabadító szovjet csapatokat köszöntő” szoborcsalád a szemközti Aranybika Szálló felé integetett. A patinás hotelről a szocializmusban is sok szép fotó készült, de itt most az ufólámpás korszakból mutatok egy képeslapot. Virág akkor is sok volt a téren. (Fotó: Fényes Tamás / Képzőművészeti Alap.)


És persze fentről is klassz képeket csináltak a régi profik. Az alábbi fotó a Petőfi téri „Toronyház” tetejéről mutatja a Vörös Hadsereg útját, s a képen kiválóan látszik, hogy miért csak majdnem nyílegyenes a főutcánk. A lapon szereplő lámpaoszlopok meg olyanok, mintha össze lennének toldozva. (Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap.)


Az utolsó fotó már a Piac utca mai arcát illusztrálja. A képen a Nagytemplom előtti megállót láthatjuk egy új CAF villamossal és a sétálóövezet díszburkolatával.


(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai.)