Keresés ebben a blogban

2024. április 29., hétfő

Debrecen városi elöljáróinak egykori esküje

Debrecenben és hazánkban 2024. június 9-én, vasárnap zajlanak az önkormányzati és az európai parlamenti választások. Voksaink révén ekkor dönthetjük el, hogy kik képviseljenek minket a leendő helyhatóságokban képviselőként, polgármesterként stb., valamint kik nyerjenek mandátumot az EP-be.

A debreceni városatyák egykori esküszövegének idézete a helytörténeti fotótár korábbi, Hatvan utcai székházában volt kiállítva, annak idején ott kaptuk lencsevégre. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A megfelelő választás, ama bizonyos „X” jó helyre tétele érdekében is érdemes megszívlelnünk a cívisváros hajdani elöljáróinak esküjét, s azt is figyelembe vennünk, hogy kik lehetnek azok a jelöltek, akik a testületekbe jutva, képviselőként is szigorúan a fenti eskü szellemében járnak el.

A debreceni városháza egy békebeli, szép képeslapon. Fotó, Kiadó: Ismeretlen


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük! 

100 éves fotók a városról (3.)

A Debrecen régmúltját bemutató képeslapgyűjteményeink közül ebben a fejezetben a Kedves Olvasónk, Vekerdi Károly által feltöltött kincsekből szolgálunk ízelítővel.


Az első kópián a „Hegedűs és Sándor” palota gyönyörködteti a látogatókat. A könyvek és más kiadványok nyomtatásával és kereskedelmével foglalkozó cég székházát 1944-ben robbantották fel a kivonuló németek, a helyére pedig a Centrum Áruház épült. A következő másolaton a Deák utcai nagy zsinagóga, valamint a Royal Szálló pompázik, melyek a mai Petőfi téren álltak.


Az alábbi felvétel perspektívája egy valóságos erdei üdülőhelyként „adja el” a városháza előtti parkot és fasort. A látszat persze erősen illuzórikus, ennek ellenére mindkét szép térelem az 1960-as évek közepéig létezett. (Ez a lap azonban sokkal korábbi.)


A Debreceni Képeslapok Facebook-oldalán Vekerdi Károly olyan antik kártya másolatát is posztolta, amin még gőzmozdony van a mai Apolló Mozinál, ahol az emeleten bank működött. Az épületsor azóta is létezik, de sajnos már igen vegyes állagú. A képen a szomorú sorsú Steinfeld-ház még az eredeti pompájában tündököl.


Maradunk a villamosközlekedés őskorában, de már a Nagytemplom előtt járunk. Az itt zöldellt parkban alakították ki az 1960-as évek dupla medencés szökőkútját, amit aztán mindenestül meg is szüntettek. Szerencsére azért sok szép virágágyást is hagytak.


A Kossuth térről átpillantunk a Kossuth utcába. A messzi távolban már látszik a Verestemplom tornya, viszont a jobb szélen még nem épült meg a takarékpénztári palota. Itt működött a híres-nevezetes „Kontsek”.


A bemutatandó helyeket már eleink is szívesen fotózták felülről. Az 1913 körüli Kálvin tér panorámájában szembetűnő a középső park, valamint a mai új városháza helyén lévő, alacsony épületsor. Abban laktak a Református Kollégium tanárai.


A Kálvin tér egyébként lentről fotózva is igazán fenséges volt. Az alábbi lapon az 1906-ban emelt Bocskai-szobrot láthatjuk a Reformáció emlékkertjében, aminek a díszkerítését az István Gőzmalom kovácsai készítették, akárcsak a Csokonai Színházét.


A park gyönyörű volt kint is, és nem kevésbé szépséges a Református Főgimnázium épületegyüttese se. Az előtérben megannyi növény és padok, középen pedig Csokonai szobra magasodik az akkori helyén.


A poéta ma is a Kollégiumra és az egykori Uránia Mozgóra szegezi a tekintetét. Azon túl azonban, ugyanabban az irányban a Hatvan utca húzódik, ahol született. Ilyen volt a látképe a püspöki palota, a posta és az Államkincstár előtti időkben, még az 5-ös villamos sínjeivel:


A villamosok akkoriban a főutcának is a szélein jártak, és behálózták a Kossuth teret. A következő relikvián a mai MÁV-székház és környezete pompázik. Az épületben működött a zeneiskola is, amíg nem készült el a sajátja (ami eredetileg egyemeletes volt).


A lenti dokumentum azért is érdekes, mert még kicsik a fák a főutcán, továbbá a hitelbanki palota homlokzatára nem állították fel Lux Alice szobrait. A helyeik azonban már készek, s a tető alatt az épület fő intézményének neve is olvasható.


A XX. század elejének alkotása az orvostudományi egyetem főépülete is, amit még IV. Károly és a neje, Zita avatott fel. A fotón a Tisza-szobornak csak a talapzata látható.


A most következő, lélegzetelállító fotográfián azonban még kivehető a száműzött szobor. Ez is pazar – na de ez a végeláthatatlan, szikrázóan fehér hó egyenesen álomszép!


Maradván a Nagyerdő környékén, íme egy páratlan fotó az ötösfogatunkkal, ami éppen a Sesztina-villánál parádézik. Az épület tulajdonosa, aki megszámlálhatatlanul sokat tett a városért, ebben a házban lett öngyilkos a feleségével az 1944-es szovjet megszálláskor.


Vekerdi Károly a Nagyerdei Strand madártávlati látványáról is megosztott egy másolatot magazinunk olvasóival. A felvételen sorakozó épületek közül ma már csak három áll, de például a fedett uszoda évek óta tönkre van menve. 


Mostani fejezetünk végén a Szabadságszobrot mutatjuk be. Tóth András műve a Nagytemplom mögött állt, ám az állítólagos rossz vélemények miatt előbb a városháza udvarára vitték, majd pedig az I. világháborúban ágyút öntöttek belőle... Sorozatunk első összeállítása itt csodálható meg, a második kollekció pedig ezen a linken érhető el(Folytatjuk.)



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok írásait és fotóit, hogy amennyiben nem távolítják el a felületeikről az anyagainkat, az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Így ragyog a debreceni Kistemplom a Széchenyi utcán

Debrecen híres történelmi utcája Széchenyi István előtt tiszteleg 1860 óta, addig Kádas utca volt a neve. Innen, a Régi Posta Fogadó vonalából örökítettük meg a hely nevezetes épületét, a Református Kistemplomot 2024. április 27-én egy szép pillanatban (a hiányzó vezetékeket utólag retusáltuk le a felvételről). A Kistemplom története sok régi képpel ebben a cikkünkben ismerhető meg, a Régi Postáról idelátogatva olvashatnak, míg a Széchenyi utca gazdag históriája itt eleveníthető fel sok archív fotográfiával. Jó múltidézést kívánunk Mindenkinek! Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Kistemplom 2024. április 27-én, a Széchenyi utca felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A régi Dobozi és Fényes udvar

A Gáborjáni utcai kisdedóvó 1969-ben. Fotó: Vencsellei István

Debrecen első házgyári lakótelepét a régi Dobozi-temető egy részén építették fel 1972-re. Ekkortól az otthonokat adták át, míg a boltok, a játszótér, a könyvtár, a rendelők, a fásítás, a gyermekintézmények stb. ezt követően valósultak meg.

A víztorony és a tetejéről feltáruló régi lakótelep. Fotók: Vencsellei István, Bencze László

A galéria a képre kattintva is megnyitható, s tekintsd meg videónkat is:


A betonkolóniát is magában foglaló Dobozi-lakótelep (a Dienes és a Mata utcák környéke) már az 1960-as években elkészült. Az odaköltözőknek is építettek iskolát (a híres Bocskait, 1969-ben), óvodát, rendelőt, és 1963 óta ott magasodik a víztorony is, aminek az utcáját akkor még Tanácsnak hívták.

1968: a Dobozi majdnem kész első üteme (és egy azóta lebontott Köjál-kémény). Fotó: Gink Károly / Corvina

A fenti fotón a Dobozi utca környékét láthatjuk, részben épülőfélben. A háttérben az Alkotmány utca, valamint a Faraktár utca melletti négyemeletesek sorakoznak. Viszont: a Fényes udvarnak még az építése sem kezdődött el ekkor. A következőn azonban már éppen épülőfélben láthatjuk a Tanács utcai (ma Víztorony utcai) panelsort:

Igazoltatás az épülő Fényes udvari betonsornál, 1971-ben. Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan

A Fényes udvar meglehetősen kopár volt eleinte, de aztán szépen erőre kapott benne az élet.

A Fényes udvar látképe a Tanács utca felől, amikor még nem épült meg a Sumen Étterem, Márka Bár,
ABC, Patyolat, Petőfi Könyvtár stb. épületegyüttese. Fotó: HBN, 1973 

Urbán Tamás 1974-es fotója azt az állapotot örökítette meg, amikor még gyakran kerültek elő csontok a homokból, és még állt az építők felvonulási házikója is (rajta kéménnyel).

Az épülő Karácsony György és Boka Károly utcák. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

A Mester a Boka Károly, valamint a Karácsony György utcai sorokat, meg persze a köztük fekvő gyermekintézményeket is lencsevégre kapta. (Az utóbbi utca névadójáról egyébként máig nem tisztázott, hogy haramia volt-e avagy népi hős...)

A különleges tetőjátszótér. Fotó: Fotó: HBT / IPKV

Maradva az óvodánál, egy igen fantasztikus fotográfiára bukkantunk a Hajdú–Bihar című albumban, amit a megyei tanács jelentetett meg. A képen ugyanis kisgyerekek és fehér köpenyes felnőttek nyüzsögnek a háztetőn, azon pedig padok és homokozó van kialakítva. Eszerint tehát az óvodai, bölcsődei pavilonoknak nemcsak az udvaraikon vannak / voltak játszóterek, hanem a legtetejükön is.

Panoráma a templomból: az ufólámpás Árpád tér és a Fürst Sándor utca (ma Rakovszky utca) látványa a már megépült Fényes udvarig, 1974-ben. Fotó: Uvaterv / Fortepan

A közeli Csapó utcát is ez idő tájt építették át. Fotó: Fotó: HBT / IPKV

Onnan karnyújtásnyira már a Csapó utca fut, amit az 1970-es évek elején szintén gyökeresen átalakítottak. Megszüntették a hatos villamosvonalat, szanálták a régi épületeket, és tízemeletes panelházak sorait emelték a helyükre.

A ,,Nagy néni cukrászdája" felől fotózott vadonatúj Csapó utca 1976-ban ufólámpákkal és egyen sárga sötétítő függönyökkel. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata

Az Árpád tér felőli részen ilyen lett a tömb, s az előtérben a korszak jellegzetes ufólámpája is feltűnik. Az utca nagyon sivár volt ekkor, s még nem szegélyezték fák.

A macskaköves Dobozi utca az újsori („hóstáti”) házakkal – és ugyanez a hely napjainkban. Ma már csak a pad, valamint részben ez a kisház és a sarki épület áll. (Archív fotó: Gondolat Kiadó, 1973.)

Az 1966-ban átadott ,,Ybl". Fotó: Fotó: HBT / IPKV

A közelben építették fel 1966-ra a mai egyetemi műszaki kar oktató és kollégiumi bázisát is, amit azóta is sokan neveznek Ybl-nek. A fenti felvételnek a főkapu, valamint a felette lévő mozaik a főszereplője, amibe egy ablakot is belefoglaltak. És természetesen a semmihez se hasonlítható típusú autók is fennmaradtak az utókornak.

Szemben a Márka Bár és a Sumen Étterem... Fotó: Bergmann Anna

A víztoronyról és a lakótelepről Bergmann Anna is osztott meg képeket olvasóinkkal a Facebook-oldalunkon. A fotónak az is érdekessége, hogy a készítésekor még élt és virult a Márka Bár és a Sumen Étterem azokban az épületrészekben, ahol ma már az Abigél nevű művészeti középiskola működik.

Ekkor még fénykorát élte a Meteor Mozi. Fotó: HBT / IPKV

A Fényes udvarnál 60 évvel idősebb a közeli Meteor Mozi, ahová a lakótelepiek közül is nagyon sokan jártak. Azért is szerették, mert nyaranta kerti vetítései is voltak, hétvégeken pedig matinék is.

A Dobozi utcai bérházból készített képen látszik, hogy a mozi anno sokkal díszesebb volt. Fotó: Déri Múzeum Fotótára

A Meteor Mozi épülete majdnem az enyészeté lett. Mígnem azonban 2015-ben csoda történt, és megvásárolta egy vallási gyülekezet, amely átalakíttatta a maga céljaira.

A ,,Demke" gyönyörű palotáját 46 éve robbantották le, a helyére iskolát építettek. A képeslapmásolatot Vekerdi Károly osztotta meg olvasóinkkal

A tér arról is nevezetes, hogy a mai Benedek-iskola helyén pompázott a DMKE palotája, ami aztán szülőotthonként is funkcionálts, ezáltal nagyon sok debreceni ott jött világra... – de ez már egy másik történet. Végül íme egy másik emblematikus épület a lakótelep környékéről: a város első laktanyája, amit akkoriban Bocskainak neveztek.

A lakótelep melletti laktanya. A képeslapmásolatot Vértesi Ferenc osztotta meg olvasóinkkal


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Amikor még a Csapó utcán volt a vásárcsarnok


Debrecen korábbi fő vásárcsarnoka a Csapó utcán működött 1976 és 2006 között a Debrecen Áruház mellett, a vegyipari szakközépiskolával szemben. Ezúttal ezt a helyet idézzük meg olyan archív felvételekkel, melyek többségét kedves olvasónktól, Szilágyiné Fintha Judittól kaptuk. A korabeli sajtóhír így szólt: „a központi piac vásárcsarnok 1976. augusztus 19-én reggel öt órakor megnyílik”.

A régi vásárcsarnok és a Pulykakakas ételbár a HÁÉV archívumából. A képmásolatot Cimre Józseftől kaptuk, köszönjük!

Levélírónk arról is tájékoztatott, hogy a piaccsarnok működésének utolsó napján készítette a felvételeit. A krónikák szerint a létesítményt 2006. július 15-én zárták be.

A Csapó utcai vásárcsarnok hal-, tőkehús-, baromfi- és savanyúságárusító üzletei. Fotó: © Szilágyiné Fintha Judit

A ma már muzeális értékű képeit ezúton is közreadjuk, ugyanakkor a korábbi Facebook-megosztás az olvasóink sok-sok hozzászólásával idelátogatva tekinthető meg.

A Csapó utcai vásárcsarnok zöldség- és halárusító üzletei. Fotó: © Szilágyiné Fintha Judit

Jöjjön is néhány beszédes idézet a posztjainkhoz írt olvasói hozzászólások közül!

A piactömb építése 1975-ben, előtérben a lebontott Nyomtató utca házai. A képet Fogl Mártontól kaptuk, köszönjük!

Herpergel Péter: „A bejáratnál árulták a behozott cigit. Állandóan azt lehetett hallani, hogy cigi-cigi-cigi. A verebek pedig csiripeltek bent ezerrel.”
Somorácz Jánosné: „Az elején voltak a házi tészták, túrók, sajtok, imádtam ide járni!”

A Csapó utcai vásárcsarnok árusító asztalai. Fotó: © Szilágyiné Fintha Judit

Varga Attila: „Nagymamámmal sokat jártam ide. Friss túró, tejföl, és dézsákból árultak savanyú káposztát.”
Nováki Zsoltné: „Én a külső részt sajnálom. Lehetett ott kapni élő joszágokat is, föleg húsvét előtt csirke, nyuszi még barika is volt.”
Kádár Robert: „Minden szombaton kötelező volt, édesapámmal még árultunk is itt. Azok a talponállós reggelik, sültkolbász mustárral és nem ásvány- hanem szódavízzel! Imádtam a hangulatát!”

A Csapó utcai vásárcsarnok a jellegzetes mérlegekkel. Fotó: © Szilágyiné Fintha Judit

Juhász Péter: „Imádtam idejárni mamával, főleg az élő tyúkok voltak nagyon menők. Meg savanyú káposztát vettünk egy nénitől, akinek neonzöld kendője volt, messziről lehetett tudni, hogy ott van-e.”
Horváth Jolán: „Na ez jutott eszembe, anyukám elküldött a piacra, és mondta, hogy csak a zöld kendős nénitől vegyük a káposztát! És mindenki zöld kendőt viselt! És anyukám mondta, hogy ezt nem attól a nénitől vettük! És anyu visszament, és vett, akitől szokott!”

A Csapó utcai vásárcsarnok a jellegzetes bordás tetőzettel. Fotó: © Szilágyiné Fintha Judit

A piaccsarnok 1976. augusztus 19-től 2006. július 15-ig működött, azt követően bontották le. A napjainkban használatos új, Vár utcai nagypiacot 2008. február 28-án adta át Debrecen akkori polgármestere, Kósa Lajos. Utolsó fotóinkon a régi piac hátsó fertályát is megidézzük, valamint a szomszédos Debrecen Áruház bontását és a vásárcsarnok utolsó napjait a kedves olvasónktól, Palincsár Zoltántól kapott exkluzív képekkel.

A Csapó utcai vásárcsarnok semmihez se fogható hangulata a működése utolsó napján. Fotó: © Szilágyiné Fintha Judit

Hasonló összeállításaink sok régi képpel:
A Csapó utcai vásárcsarnok hátsó, külső fertálya. Fotó: © Szilágyiné Fintha Judit

A Csapó utcai vásárcsarnok mögötti külső rész, a kis TK felől. Fotó: © Szilágyiné Fintha Judit


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Csapó utcai Debrecen Áruház bontása a nagypiac mellett, 2005-ben. A fotókat Palincsár Zoltántól kaptuk, köszönjük szépen!

2024. április 28., vasárnap

A '70-es évek diszkrét bája


Debrecen II. világháború utáni átalakítása az 1970-es évtizedben is töretlenül folytatódott. Sorra épültek a lakótelepek, azok iskolái, könyvtárai és orvosi rendelői, ugyanakkor elkészült a Bika új szárnya és a Kölcsey-művközpont is. (A galéria a képre kattintva is megnyitható.)


A belvárosi Kossuth téren már megszüntették a szökőkutat, és 1973 tavaszán elkezdték lerobbantani az Aranybika melletti, régi épületsort is. Felejthetetlen üzletek működtek benne, a házak mögött pedig sporttelep bújt meg.


A városháza archívumából kapott fotómásolataink tanúsága szerint a Vörös Hadsereg útján egyre nagyobb forgalom hömpölygött, és javában megvolt a „halálkanyar” is a Nagytemplom előtt.


Az Aranybika új szárnyát 1976-ban adták át, tehát ez a létesítményünk is idén már 45 éves. Akkor már megépült a Petőfi téri 22 emeletes lakóház is, ám az alábbi felvételen még nem látszik (akárcsak a hőerőmű óriási kéményei).


A Kossuth teret folyamatosan alakítgatták, ám olyan hangulatos sohase lett, mint az 1960-as években, amikor működött a szökőkút, és villamosok csilingeltek a nagy gyepszőnyeg körül. Igaz, arra a '70-es években is ügyeltek, hogy fák és padok is szolgálják a pihenni vágyókat.


A Református Kollégium mögött, az új Hunyadi utca mellett 1978 novemberében nyílt meg a Kölcsey-központ (mégpedig a korszak nagy építője, Mikolás Tibor tervei alapján).

1977 / 1978: épül a Kölcsey Ferenc megyei és városi művközpont és ifjúsági ház. Fotó: Városházi Archívum

A placcon már ezt megelőzően felállították a Lenin-szobrot, ahol aztán november hetedikéken koszorúzási ünnepségekre kellett összegyűlnie Debrecen apraja-nagyjának. A túloldalban is tízemeletes betonházak nőttek ki a földből, s eltűnt a régi Libakert, később pedig a Tócóskert is.


Péterfiát, a Vénkertet és az Újkertet csak részben tarolták le, de így is hatalmas lakótelepek épültek azokra is. Cserében viszont volt igazi szociális bérlakásprogram, és munka is kötelezően akadt.

A Vörös Hadsereg útja 1972-ben a Felszabadulási emlékműnél. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor

A fizu elköltésére a cívisvárosban is nyíltak új üzletek – utolsó fotóinkon a szép emlékű Debrecen Áruház látható az évtized elejéről (amikor még a Csapó utcán is villamosok közlekedtek), s bemutatjuk a Merkur-telepet is. A korszak további emlékképei ebben a galériánkban idézhetők fel.


DBKL


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Költői kérdés: ha ennyi kocsi volt, akkor miért kellet évekig várni? Fotó, kiadó: Megyei Tanács, IPK Vállalat