Hova szállt a repülőszobor?

Az újonnan létesített tér és házai 1969-ben. Fotómásolat: Db. Város Pártbizottság, 1969.
(Király Ferenc: Debreceni október)

Debrecenben állt egy olyan II. világháborús emlékmű, ami országosan is egyedi volt. A harci repülőgépet formázó alkotást a rendszerváltásig többször is másik helyre tették, majd pedig még körülbelül további háromszor...

A szobor és a Petőfi tér változásai. Fotók: Csobaji Előd, Horváth Zoltán, Képzőművészeti Kiadó

Sorsa legalább annyira kalandos és rejtélyes, mint a vidámparki Li–2-es repülőgépé. A mostani oknyomozásunk főszereplőjének az egyszerű halandó addig követhette az útját, amíg a Petőfi téren hirdette a szovjetek dicsőségét. Az állítólag egy Sah nevű szobrásznő által készített művet 1948-ban állították fel a mai 24 emeletes lakóház helyén, majd pedig áthelyezték előbb a szökőkúthoz, végül pedig – a korabeli képeslapok tanúsága szerint – pár méterrel arrébb, a kamarapalota vonalához. Az 1989-es, 1990-es fordulat ezt a kompozíciót se hagyta a helyén, és eltávolították a térről.

A repcsi eredetileg a mai 24 emeletes lakóház helyén állt.
A képeket Hudacsek Zoltán és V. Pákozdi Károly Zoltán osztotta meg az olvasóinkkal

Ez ugyebár mindenki számára nyilvánvaló, az azonban már korántsem, hogy mi lett vele. Egy ideig tartotta magát az a nézet, hogy a Köztemetőbe vitték. Megnéztük, megkérdeztük, de ha valaha úgy is volt, ez már rég nem igaz. A szovjet sírkertben áll ugyan egy obeliszk, ám az is csak távolról emlékeztet a repülőszobor talapzatára. Az ugyanis nemcsak magasabb volt, hanem az alsó részén egy körbefutó dombormű is övezte.

A gép a rendszerváltáskor "ismeretlen helyre távozott". Legalábbis a nagyközönség számára...

Felhívtuk hát telefonon a polgármesteri hivatal egy korábbi szakemberét, aki a rendszerváltáskor is önkormányzati dolgozó volt. Elmondása szerint a művet előbb a temetőbe vitték, aztán a Víg-Kend Majorba, onnan pedig – a Proletár és a Lenin-szoborral együtt – a fővárosi kommunista szoborparkba. Ezt örömmel hallottuk, gondolván, hogy végre a két másik híres szobor sorsáról is hallottunk. Végül azonban mégis csalódnunk kellett. Kutakodásunk során ugyanis azzal szembesültünk, hogy a nevezett rezervátumban sincsenek a mieink, csak budapesti dolgok. (Megjegyezzük, korábban a Víg-Kendben azt is hallottuk, hogy Miskolcra adták kölcsön a műveket.)

Kérjük tehát, hogy akinek vannak információi a repülőszobrunk (és persze Lenin és a Proletár) hollétéről, az jelezze a Facebook-oldalunkon!

DBKL

A köztemető szovjet parcellájában lévő obeliszk csak távolról hasonlít a repülőszobor talapzatára.
Fotók: Debreceni Képeslapok

Időutazás a XX. század elejére

Debrecen a legfényesebben az 1800-as évek végétől az 1900-as évek első harmadáig ragyogott – köszönhetően a megannyi igényes beruházásnak.

Az intenzív fejlődés természetesen rá is fért az addigi poros cívisvárosra. Az építkezéseket, a jóléti intézkedéseket és a szükséges pénz előteremtését azonban olyan ügyesen tették az akkori vezetők, hogy a világháború és a gazdasági válság se tudott teljesen gátat vetni a nagyszerű tervek megvalósulásának. Az alább megtekinthető múltidéző videónkat a Debreceni Képeslapok Facebook-oldalára feltöltött üdvözlőkártyákból állítottuk össze. A csodás másolatokkal Bakó Irén, Bodrogközi Katona Zsuzsa, Hajdúné Bódán Ilona, Károly Róbert, Vekerdi Károly, Vértesi Ferenc és V. Pákozdi Károly Zoltán örvendeztette meg magazinunk közönségét a családi kincsestáraikból.

Ezer köszönet a posztokért, s kellemes és tanulságos időutazást kívánunk Mindenkinek!

(Nagyobb fotóért kattints a képre!)

DBKL

Kilátás a „Kohászból” anno és most

Panorámafotó a csónakázóval és az Újvigadóval Csobaji Elődtől, az 1970-es évek elejéről

A debreceni Nagyerdő déli határán két nagy üdülő fogadta az ország megfáradt dolgozóit: a Termelőszövetkezeti és a Kohász. Az utóbbi szálloda ma is létezik, és fő jellegzetessége a háromszögalapú, tízemeletes tornya.

Abból a bizonyos szállodai toronyból pedig az „átkosban” is kiváló fotókat lehetett készíteni a (2013-ban lebontott) csónakázó-tó környékéről. A félévszázados hotelnek előbb a lenti, íves része épült meg, s csak aztán a magas szárnya. A hétlábú, fantasztikus építmény 1965-ben nyílt meg, Schmidt Tibor terveinek eredményeként.

A Kohászüdülő udvara a torony megépülte előtt. Fotó: Bakonyi Béla

Aki körbenézhetett a Kohász ablakából vagy a tetőteraszáról, az még – egészen 2013-ig – láthatta fentről az Újvigadót, a csónakázó-tavat, a régi stadiont és a mellettük húzódó fákat is. (Érdekes, hogy volt idő, amikor pirosas színűnek látszott a víztorony kupolája.)

A strand, a szociális otthon, a víztorony és a stadion a csónakázó körül. Kiadó: Képzőművészeti

Közben 2003-ban beült az erdőbe az élményfürdő 60 méter átmérőjű üvegkupolája is, amit a strand lerombolt dögönyözős és négyméteres medencéi helyén húztak fel. Viszonylag új a fürdőkomplexum szállodája is, de az egyik nóvum természetesen az új stadion, valamint a csónakázó helyére épített „vízi ködszínház” (a mélygarázzsal).

A torony és a Bőség – Tulok Ferenc fotója az 1970-es évek elejéről

Ottjártunkkor megörökítettük a hotel feliratát is, ami mögött északnyugatra a Debreceni Egyetem főépülete és az Újkerti lakótelep húzódik a horizonton. Nevezetes ugyanakkor a lenti duci hölgyes szobor is (Vigh Tamás alkotása, a „Bőség”), ami eredetileg a Művész Presszó előtt állt. A Hotel Nagyerdőnek egyébként van egy kis hangulatos medencéje is.

És napjainkban – kilátás a tizedik emelet fölötti tetőteraszról. Mai fotók, videó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A felirat a hotel tetején, háttérben az Újkert és az egyetem. Mai fotók, videó: © Debreceni Képeslapok

Szent Margit nyomában

Debrecenből, bármennyire is szeretjük, jólesik olykor más tájakra is ellátogatnunk. Nagy kedvencünk Budapest is, ahol a minap ismét vendégeskedhettünk egy szép júniusi napon. Ezúttal az Árpád-házi Szent Margit (azaz a IV. Béla király lányának) nevét viselő Margit-sziget környékét fedeztük fel, úgyhogy most ebből nyújtunk kis ízelítőt.

Hűsölők a Margit-szigeti szökőkútnál, 2020 júniusában. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az első fotónkon a Margit-szigeti Palatinus Strand főkapuja fölötti freskó egy részletében gyönyörködhetünk. A Meotiszi monda című monumentális, lenyűgöző kompozíció eredetijét Pekáry István alkotta 1937-ben.

Szigetfelfedező kirándulóbusz a Margit-sziget ,,Tábortűz-szobránál". Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Csodaszarvas-legendáját feldolgozó Pekáry-festmény (szemből nézve) bal szélső jelenetét is megörökítettük a strandon:

Túránkon a Dunára is kikacsingattunk, és örömmel pihentettük a szemünket a megunhatatlan látványával.

A Duna látképe az Országházzal. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Átkelve a Margit hídon, Szent Margit nevét nemcsak a sziget, hanem körút és a rajta pompázó palota is viseli. A szép épületegyüttes felét mostanában újították fel.

A Margit-ház a Margit körúton. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Margit körút mentén nagyon sok építészeti stílus található a barokktól az art deco-n át a modernig. 

Merkúr-szobros art deco lakóház a Margit körút melletti Bem és Horvát utcák sarkán. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A szobrot ugyanaz a Gregersenné Lux Alice készítette 1937-ben, mint aki a debreceni Piac utcait is (1940). Sőt mindkét ház tervezője a férj, Gregersen Hugó:

A debreceni Piac utcai Merkúr és a Budapest II. kerületi párja. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Margit hídról lepillantva a Duna pesti partján is csodálatos épületek sorakoznak. 

Szecessziós lakóházak a Margit-szigettel párhuzamosan, a Margit híd mellett. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Margit híd pesti oldala mellett, egy szép parkban található Nagy Imre szobra is a Képviselői Irodaháznál. Az 1958. június 16-án kivégzett (és 31 évvel később újratemetett) miniszterelnök emlékművét ottjártunkkor még gazdagon borították az tisztelgők koszorúi.

Nagy Imre mártír miniszterelnök emlékműve a Margit híd pesti hídfőjénél. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Nagy Imre-szobortól kicsit beljebb sétálva a körúton, a Vígszínház környéke is lélegzetelállító. 2020 júniusa végén ilyen volt az ottani hangulat: 

DBKL

Az Országház látképe a Margit hídról. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Margit kolostorának romjai a Margit-szigeten. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Festői oázis a tudományok palotájánál

Debrecenben sokat kellett várnunk 2020-ban a közterületi szökőkutak beindítására. Eddig ugyanis csak a két főtéri, valamint a Békás-tavi látványosságok üzemeltek.

Június végén immár a ködszínházi szökőkút is működik. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Június utolsó csütörtökére végre valahára eljött az Egyetem téri szökőkút  felélesztésének ideje is!

DBKL

Az Egyetem tér 2020 júniusi, várva várt hangulata. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az Aranybika

A messze földön híres nagyszálló az 1970-es évek elején. Fotó: Tulok Ferenc

Debrecen mai jelképeinek egyike ez a fantasztikus palota. Világhírű az alkotója is, hiszen hazánk első olimpiai bajnoka, Hajós Alfréd vezette a tervezői párost.

A Hotel Aranybika hallja 1967-ben. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor

A szecessziós–eklektikus épületegyüttes Bika Bálintról kapta a nevét, akinek a családja 1536 óta élt Debrecenben.

Telefonkábel-fektetés a Bika előtt és a szállodába, 1931-ben. A fotót a debreceni postamúzeum kiállításán repróztuk

Az akkori kőházas telküket megvette a város, majd 1699-ben fogadó nyílt benne. A mostani hotel elődjéről képek lentebb láthatók...

1930 körüli légi fotó a környékről. A Bika bal oldalán az az udvar is jól látszik,
ahol telente korcsolyázni lehetett. Forrás: Déri Múzeum Fotótára

A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Az Aranybika messze földön híres cukrászatának dolgozói 1968-ban. Fotó: Hagyaték

Az Arany ,,titulust" 1810-ben adták neki.

Az Aranybika cégére a hotel főkapuján. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

Akkor ugyanis a rézzel bevont, kovácsolt bikacégért elhelyezték az akkor már emeletesre bővített házon.

A Steindl Imre által tervezett Szálloda az Arany Bikához (1882). Reprint: Uropath

A Piac utca látképe 1900 és 1907 között a régi Bikával. Reprint: Uropath

A kis míves tornyú szálló – fotókon is fennmaradt – következő épületét a neves szakember, Steindl Imre tervezte.

Élet az előző Bikánál 1910-ben, Thaisz Arthur korabeli képeslapján.
A másolatot Könyves Kálmán osztotta meg az olvasóinkkal

Az 1882-ben átadott, pazar neoklasszicista hotel rendelkezett az akkori igényeknek megfelelő minden földi jóval és szépséggel.

Az Aranybika látványa 1971-ben, a Vörös Hadsereg útján. Fotó: Fortepan, Inkey Tibor

Végül már nemcsak kicsinek bizonyult, hanem hamar el is avult, ugyanakkor pedig sajnos tűzkárokat is el kellett szenvednie. A sörcsarnokkal is felszerelt épületet 1913-ban bontották le.

Az újonnan átadott, Hajós-féle hotel a főtéri park felől. Szerző: Ismeretlen

A Bika látványa a felszabadulási emlékmű mögül, az 1970-es években. Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap

A szálloda mellett üzletház volt, ami mögött sporttelep működött. Reprint: Uropath

Hajós Alfréd és Villányi Lajos új luxus szállója 1914-ben már elkészült, de majd csak a következő esztendő derekán adták át.

A Bika étterme 1971-ben. Fotó: Fortepan, Inkey Tibor

A grand hotelben már akkor is működött uszodás velneszrészleg, valamint cukrászda, csodálatos étterem, továbbá minden, ami dukált a vendégseregnek.

A szálloda hallja az 1970-es évek végén. Fotó: Megyei Tanács / IPK Váll.

A palota mellett kapott helyet a Bartók Terem, az alatt pedig a Víg Mozi. A tervezőpárosnak egyébként Debrecenben van egy másik szép alkotása is: a mai siketek intézete a Széchenyi utcában.

Az 1960-as évek szökőkútja a Bika előtt. Fotó: Bakonyi / Képzőművészeti Alap

A nagyszálló a Vörös Hadsereg útjának kanyarja mögül. Fotó: Bakonyi / Képzőművészeti Alap

Az Aranybika előtt 2001-ben a tér is nagyot változott, amikor is elkészült a belvárosi sétálóövezet első része. A szálló alatt azóta ismét szökőkút van, melynek egyik nevezetes figurája a néhány nap elteltével leszedetett Sellő. A mű új otthona 2011 óta: Nyíracsád.

A gyepszőnyeggel övezett, zenélő Zsolnay-szökőkút (1960-as évek). Fotó: Horváth / Képzőművészeti Alap

Az 1976-ban elkészült új szárny az üzletház helyén. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap

A Bikának pedig 2013 óta egy debreceni magánszemély a tulajdonosa, aki a nyilatkozatai szerint nemcsak renováltatja a patinás hotelt, hanem a nem odaillő szárnyat – támogatás esetén – lebontatja és újjáépítteti.

A főtéri korzó kialakításakor, 2001-ben átadott szökőkút a Sellővel. Fotó: dr. Nagy Attila / Uropath

Napjainkban a Piac utca páros oldala felől ez a látvány tárul fel. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai.)

Az Üvegterem 1996-ban. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

DBKL

A Bajcsy utca felőli pincében működött a Kinizsi Söröző. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor, 1967

Az 50 évvel ezelőtt postázott bónuszfotónk hátoldalán így ír a lap feladója, Erzsike: ,,Ha vasárnap kocsival tetszenek bejönni, akkor tessenek behozni a télikabátom, mert nagyon fázom"...

1970: a Bika és a Vörös hadsereg útja. Fotó: Fényes Tamás