Keresés ebben a blogban

2024. február 29., csütörtök

Már nyílik az ibolya, aranyeső, krókusz és a magnólia is...

Virágzó magnólia a Ruyter utcában, 2024. február 29-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen nem egy mediterrán vidéken épült település, mégis, ami 2024 februárjának utolsó napjaiban történt, az minden képzeletet felülmúlt: a tartósan enyhe időjárás hatására már nyílnak olyan virágok, amik normális esetben később – márciusban, illetve áprilisban – szoktak szirmot bontani. Mindenfelé fehérlenek már hetek óta a hóvirágok is, de ez végül is ilyentájt nem természetellenes.
Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Virágzó aranyeső a Ruyter utcában, 2024. február 29-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2024 február utolsó napi, 29-i sétánkon a Dobozi-lakótelepi Ungvár utcában és a falógeri Ruyter utcában néztünk szét a Faraktár utca és a Zsuzsi kisvasút telepe mellett. Mindkét helyen élénken virágzik az aranyeső és az ibolya (ez utóbbi fehér változatban is), sőt, a Ruyter utcában a magnólia is áprilist idéző kelyheket növeszetett!

Levágott virágzó ágak a Ruyter utcában, 2024. március 11-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A most megosztott képeink magukért beszélnek, egyszersmind elgondolkodtatóak. És persze azért szépek is!

Kálvin téri tavasz a debreceni Református Kollégiumnál (24.lll.9.) Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Csokonai Színház előtti 2024-es februári krókuszmező videója és fotói itt csodálhatók meg. A nagyerdei Békás-tónál előbújt téltemető virágokban pedig gyönyörködhetnek ebben az összeállításunkban.

Virágzó ibolya a Dobozi-lakótelep melletti Ungvár utcában, 2024. február 29-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Így pompáznak a magnóliák a Csapó utcán, a vegyipari középiskolánál (24. lll. 12.)
Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Petőfi téri kamarapalota, ahogy kevesen láthatják

A debreceni kamarapalota tornyát díszítő szoborcsoport. Fotó: © Oláh Róbert

A Debrecen „kapujában”, a Petőfi téren pompázó kevés megmaradt régi épület egyikéről, a kamarapalotáról bocsátotta különleges fotóit a Debreceni Képeslapok rendelkezésére Kedves Olvasónk, Oláh Róbert. Az alábbi képen a kamarapalotát mutatjuk meg, de lentebb a története és aztán az a ház is látható, amelyikből a nem mindennapi felvételek készültek.

A Petőfi téri kamarapalota a medence felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A palota 1912-ben épült meg Spiegel Frigyes és ifj. Engler Károly tervei szerint. A főkapu feletti szobrokat (Kereskedelem és Ipar), valamint a tornyot díszítő kompozíciót, a glóbuszt tartó leányokat Betlen Gyula alkotta. Ez látható az első képen, valamint a cikk végén teljes méretben is.

A kamarapalota belső udvara és különleges szerkezete. Fotó: © Oláh Róbert

A fotózás helyszíne a szomszédos zöld szalagház volt, mely a lakók elmondása szerint 1964-ben épült, és megközelítőleg 75 lakás található benne (plusz üzletek, egyebek). Különlegessége, hogy a felső emeleten kétszintesek a lakások, tehát a 7–8. emeleteket foglalják el. A hatalmas épület helyén 1897-től 1962-ig a Deák utcai nagy zsinagóga tündökölt.

A kamarapalota belső udvara és különleges szerkezete a szomszédos épületekkel. Fotó: © Oláh Róbert

Oláh Róbert most megosztott fotóin feltárul a kamarapalota belső udvara, a gangok, a különleges szerkezete, valamint egy körablakos-körtetős épületrész, a díszterem is. Mindemellett a 24 emeletes lakóház és a hőerőmű látképén is álmélkodhatunk. Oláh Róbert fotói a Kossuth utca 22. szám alatti Balogh-ház belső tereiről ebben az összeállításunkban csodálhatók meg.

A kamarapalota és a fotózás helyszíne, a zöld szalagház a Petőfi téri medence felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!

A kamarapalota tornyát ékesítő szoborcsoport. Fotó: © Oláh Róbert


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A zöld szalagház teteje és a 24 emeletes lakóház. Fotó: © Oláh Róbert

Ma 10 éve jártak utoljára a debreceni 31-es autóbuszok

A 31-es autóbuszok Petőfi téri végállomása 2014-ben, a Homokkerti felüljárónál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben az első 31-es jelű autóbusz 1976. július 18-án indult el, s a kocsik a Nagyállomás és a Bolyai utca között szállították az utasokat oda-vissza. A buszjegy akkor még 2 forintba került, a „flottát” pedig jellemzően Ikarus 280 típusú csuklós autóbuszok alkották. A kedvelt és legendás járatok (valamint a 32-esek) 2014 február utolsó napján fejezték be a pályafutásukat, és másnap, 2014. március 1. óta immár a 2-es CAF villamosok közlekednek helyettük. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

31-es busz indulása a Petőfi téren, 2014-ben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az utolsó napokban készített, fenti felvételeink idején a buszok már a Homokkerti felüljáró mellől indultak, nem pedig a Nagyállomás elől. A járat történelméhez tartozik egyebek mellett, hogy az ezredfordulóig, a főtér átépítéséig a kocsik a Nagytemplom előtti „halálkanyarban húztak át. A sétálóövezet átadása után azt kikerülve, a Kossuth utca felől mentek a 31-esek, és már nem érintették a Bethlen utcát. A 32-esek a Széchenyi utca felől közlekedtek. Végül ezeket is a DKV üzemeltette, mivel 2009 júliusától e céghez került a helyi buszközlekedés is.

Emlék 2018 nyaráról, amikor pályafelújítás miatt ideiglenesen ismét a főutcán is jártak buszok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Érdekes sztori a közelmúltból, hogy 2018 nyarán újra az elmúlt évezredben érezhettük magunkat. Ugyanis, ahogy az egykori Vörös Hadsereg útja idejében, akkor ismét buszok közlekedtek a főutcán, mivel pályafelújítás miatt pótlóbuszok jártak három hétig. Ajánljuk figyelmükbe a közlekedéstörténeti emlékszobát is, ami a valóságban a Salétrom utcán, nálunk pedig ebben a cikkünkben ismerhető meg.

A 31-es autóbuszok Petőfi téri végállomása 2014-ben (nyitóképünk teljes méretben). Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Gara Kálmán által létrehozott DKV Közlekedéstörténeti Emlékszoba relikviái. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2024. február 28., szerda

A Széchenyi–Piac utca, Déri tér forgataga, Múzeum utcai trafik, klinikák + 3 ismeretlen hely az 1930-as évekből

Széchenyi utcai léggömbárus az 1930-as években. Fotó: © Jáki István / Kozma Endre – Régi Győr

Debrecen 1930-as évekbeli arcáról bocsátott a Debreceni Képeslapok rendelkezésére páratlan kópiákat Kozma Endre, a Régi Győr szerkesztője. A képeket Jáki István (1904–1989, született Jack István) készítette, akinek az első felvételén a Széchenyi utca látható nem messze a Régi Posta Vendéglő vonalától, és éppen egy léggömbárus körüli csoportosulásra csodálkozhatunk rá (a teljes fotó a cikk végén). Ez pedig a Kossuth utcán pompázó Csokonai Színház felvétele a pénzügyi palota felől:

A Csokonai Színház az 1930-as években. Fotó: © Jáki István / Kozma Endre – Régi Győr

A következő hihetetlen jelenet a békebeli Piac utca életét adja vissza a mai Régi Városháza előtti szakaszon.

A mai Piac utca élete a Régi Városházánál. Fotó: © Jáki István / Kozma Endre – Régi Győr

Muzeális jelentőségű a Nagytemplom, a liciumfa és a püspöki palota környékét bemutató kép is. Többek között azért, mert a fa még kicsi volt, a sarkon pedig trafik működött. 

A Múzeum utca az Emlékkertnél, 90 évvel ezelőtt. Fotó: © Jáki István / Kozma Endre – Régi Győr

Van egy fotó a nyüzsgő életű Déri térről is, talán éppen a készítésekor adták át a múzeumot.

Ünnepi sokadalom a Déri téren, az 1930-as években. Fotó: © Jáki István / Kozma Endre – Régi Győr

A klinikatelepről két különleges jelenet is üveg-, illetve celluloidnegatívra került. 

A nagyerdei klinikatelep ma is meglévő része. Fotó: © Jáki István / Kozma Endre – Régi Győr

Pavilonok és parkok a nagyerdei klinikán, 90 esztendeje. Fotó: © Jáki István / Kozma Endre – Régi Győr

A hagyatékban található azonban három olyan felvétel, amelyek helyszínét csak tippelni tudjuk. Kérjük, hogy aki felismeri az alábbi épületeket és parkokat, illetve személyeket, az jelezze nekünk itt vagy a Facebookon, hogy teljessé tehessük ezt az összeállításunkat is. Köszönjük szépen!

Kérjük, hogy aki felismeri az épületeket, parkokat vagy embereket, az jelezze nekünk! Fotó: © Jáki István / Kozma Endre – Régi Győr

Kérjük, hogy aki felismeri az épületeket, parkokat, az jelezze nekünk! Fotó: © Jáki István / Kozma Endre – Régi Győr

Kedves Olvasóinkat arra is buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!

Kérjük, hogy aki felismeri az épületeket, parkokat, az jelezze nekünk! Fotó: © Jáki István / Kozma Endre – Régi Győr


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Vásár a Széchenyi utcán (nyitóképünk teljes méretben). Fotó: © Jáki István / Kozma Endre – Régi Győr

A 250 éves egri „líceum”, nagykönyvtár és csillagda

Az egri Eszterházy Károly Egyetem főépülete és a kapu melletti arany emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecentől 142 kilométerre található Eger, Heves vármegye székhelye. A kies város leghíresebb és legemblematikusabb nevezetessége a vár, melynek török támadóit 1552. október 17-én verték vissza a Dobó István kapitány vezette, hős védőiFotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az intézmény egyik fő értéke és ékessége a főegyházmegyei nagykönyvtár és annak freskói. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Eger nevezetessége az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem is, mely az Eszterházy téren pompázik, mégpedig az arany színű emléktáblája szerint 2024-ben kereken 250 esztendeje, tehát 1774 óta. Az intézmény honlapjának leírása szerint Egerben Telekesy István püspök kezdeményezésére 1705-ben kezdődött meg a teológiai oktatás. 1762-től Eszterházy Károly püspök intézkedéseként a tervezett egyetem csillagvizsgálóval, könyvtárral, nagy előadótermekkel és nyomdával bővült. Mária Terézia a tervet nem támogatta, ám a püspök nem adta fel: 1765-ben elkezdődött az építkezés, és 1774-ben pedig tehát – részlegesen – beindult az oktatás.

Az egri egyetemnek szőlőbirtoka, borászata, valamint tanszállodája is van (lásd a képen). Fotó: © Debreceni Képeslapok

1785-re befejeződött a munka, elkészült az egri egyetem épülete. Ekkor már megvolt a jogi iskola, a hittudományi kar és a filozófiai iskola, ahol a bölcsészettudományt tanulták a diákok. 1769-tól a tervezett orvostudományi kar céljából három évig orvosi oktatást is folyt a líceum épületében – olvasható intézmény honlapján. II. József császár rendeletére 1784-ben megszüntették a filozófiai és a jogi oktatást, majd a papneveldét Pestre helyezték. Eszterházy püspök a császár halála után Egerben néhány év alatt újraindította a filozófiai oktatást, a jogakadémia működését, és visszatelepítette a teológiai képzést is.

Az egri egyetem kilátójából feltáruló panoráma a bazilikával, 2022 decemberében. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az egri oktatási intézmény esetében a líceum elnevezés 19. század elején terjedt el. Ez a német nyelvű államokban filozófiai és teológiai képzéseket végző középfokú iskolát (gimnáziumot) jelölt. Eszterházy Károly püspök 250 éves álmának egy része 2016. július 1-jén vált valóra, amikor egyetemmé vált az egri főiskola a gyöngyösi, a jászberényi és sárospataki főiskolák összevonásával. A turistáknak érdemes tudniuk továbbá, hogy az egyetemen a nagykönyvtáron és az élményközponton kívül a toronyban csillagvizsgáló, camera obscura és kilátó is működik, ahonnan az egész város jól megcsodálható.

Az egyetemi csillagda tornya az udvar felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az Eszterházy Károly Egyetem főépülete a bazilika felől, 2024. február 14-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Turisztikai cikkeink sok régi és friss fotóval:

Az egri Eszterházy téri főépület egyik emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Csaknem 100 képeslapon a 100 évvel ezelőtti Debrecen


Debrecen régmúltjáról csodálható meg csaknem 100 muzeális képeslap a műhelytelepi VOKE Egyetértés Művelődési Központjában a Botos Lajos-emléktárlaton. Összeállításunk reprodukcióit ezen a rendezvényen készítettük 2024. február 27-én. Nyitóképünkön az egykori Deák Ferenc utca elevenedik meg, alább pedig a Nagytemplom látható régi fotókon.


Az ingyenes programot azért is ajánljuk jó szívvel, mert a tematikusan csoportosított üdvözlőlapokhoz remek leírások is tartoznak, s a várostörténeti jelentőségű szekció mellett két másfajta kategóriájú sor (állatok és híres embereink) is gyönyörködteti az érdeklődőket. Íme a tárlatról a püspöki palota:


A hajdani Margit-fürdőről ugyancsak fantasztikus képek tekinthetők meg a tablókon.



A kiállítás megalkotói az eredeti vármegyerendszerről is bocsátottak közszemlére képeslapot, de például a régi Nagyerdőbe vezető Simonyi útra is rácsodálkozhatunk a képeslapok hőskorából.



Sőt, megemlékeznek az 1931-es hihetetlen Zeppelin-körrepülésről, amely Debrecent is érintette.



A kiállítás díjtalanul tekinthető meg március 5-ig a Faraktár utcai intézmény nyitva tartási idejében.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. február 27., kedd

„Falu” a debreceni Csapókertben: az egykori olajütő


Debrecen keleti részének egyik legendás, és sokak szerint nem túl biztonságos helye volt az olajütő, melyről Kedves Olvasóink is több archív képpel és visszaemlékezéssel örvendeztették meg a közösségünket. Ezeket adjuk közre most! Az alábbi feltételt a hajdani olajütőről Lévay Éva csatolta, s egyúttal leírta: Egyszerű, de összetertó emberek laktak ott. Kaput nemigen zárták. Volt olyan, hogy valakinek megjött a tüzelője, nem volt otthon. A szomszédok elkedték behordani. Idegennek nem volt tanácsos odavaló lánynak udvarolni, vagy csak úgy bemenni.
Az olajütőmalmokat 1790 körül telepíttette a tanács a Cegléd utcai temetőn túlra a tűzveszélyességük miatt. Az olajütőben nemcsak mesterek laktak, hanem engedély nélküli kalyibákban megbújó földönfutók is: 1938-ban állítólag még több mint hatszázan voltak.

1957/58-as életkép az olajütőben sétáló fiúról. Fotó: © Lévay Éva

Jánosné Bán felidézte: 1962-től 1968-ig a 21./B alatt laktam. Nem a domb közepén, hanem a mostani festékbolttal szemben. Nagyon kedves emlék fűz hozzá. Nagyon szép kis fehérre meszelt nádtetős házunk volt. Kert is tartozott hozzá, amit Anyukám gondosan bevetett, és megtermett a friss zöldség, sóska, krumpli, borsó. Ezért a területért évente 5 Ft-ot, azaz öt forintot kellett fizetni. A telken lévő ház sajátunk volt, 1962-ben vettük 14 ezer forintér. 1968-ban lebontásra eladtuk 1.800.- forintért. Életveszélyes lett a kis ház, és nem volt szabad felújítani, költeni rá, mert akkor az a hír járta, hogy megszüntetik az Olajütőt. Kaptunk helyette a III. kerületi Tanácstól egy szoba-konyhás lakást a Veres utcán egy közös udvarban. Odalett a kis kertünk. Én gyerekként boldog 6 évet töltöttem az OLAJÜTŐ-ben. Sajnálom, ha negatív színben tüntetik fel az Olajütőt! Mi nem bántottunk senkit, Olajütősiek. Szegények voltunk az biztos, de nem veszélyesek.

Holló László emlékműve a Holló utcában (Kövér József alkotása). Képkiadó: DMV Tanács, 1984. Repró: © Debreceni Képeslapok

Az olajütő helyén ma már egy tetszetős lakópark van, és Holló László festőművész emlékfala is az itteni Holló László utcában található. A művet Kövér József szobrászművész készítette. A lenti festményen látható olajütő tehát eredetileg egy olyan területe volt a Csapókertnek (a mai Luther utca mellett), ahova a tűzveszélyes olajmalmokat telepítették a XVIII. század végétől. A városrészt idővel ellepték a nincstelenek, és rendezetlen, egészségtelen kalyibákat építettek rá.

Nagy Ferenc festményének e másolatát Bodrogközy Katona Zsuzsától kaptuk az egykori Olajütőről. Köszönjük szépen!

Ez a dzsumbuj a közeli lakótelepi gyerekeknek is kedvenc kalandterepük volt, s az itteni középkori állapotokat csak a rendszerváltás körüli szanálások és beépítések szüntették meg. Kedves Olvasóink közül Dani Imre leírta: Ha jól emlékszem, a 70 es évek végén bontották le az utolsó viskót az Olajütő téren.Volt egy domb a téren, azon állt egy nádfedeles ház, az udvaron hatalmas nyárfa. A lakókat kiköltöztették, a házat eldózerolták, a fát kivágták. Kisgyerekként végignéztük nem kis izgalommal. Aztán egy ideig elhanyagolt, dimbes- dombos homokbánya, építkezési terület volt. Oda jártunk télen szánkózni,nyáron meg a homokfalakról leugrálni.

Az egykori Olajütő kis házai 1970-ben. Reprók: © Debreceni Képeslapok

Korcsog György így fogalmazott: A városban gyakori tüzek miatt az olajütőket a Dobozi-temető mögé telepítették ki. A repcéből és napraforgómagvakból az olajat fából készült présekkel sajtolták, kb. 1850-ig. Ekkor megjelent a fémprés, és ez tönkretette az egyébként önálló céhként működőket (11-en űzték ezt a mesterséget), és egy nyomornegyed lett a térségből. Az olajat vallási és világítási célra használták. A mai olajütő 1978-ra üres tér lett a szanálás után, és 1983–1985-ben épült ki a mai formájában. A Falóger nevet sehol nem találtam korabeli térképeken, akármilyen fontos ember találhatta ki. Az olajütő területe a Kincseshegy területéből került ki, mely később Csapókert nevet kapott. A Falógernek jó esetben a Zsuzsi vonat sávja lehetne, bár ezt a nevet korabeli térképek nem ismerik. Az alábbi rajzmásolatot a műpártoló egyesületről szóló kiállításon repróztuk.


Csapókert csodái ebben a képes összeállításunkban tekinthetők meg. Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!