Keresés ebben a blogban

2018. október 28., vasárnap

Volt egyszer egy Kölcsey-művház

A Kölcsey épülete (1978–2003) a Hunyadi utca felől. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Kiadó

A kultúra, a kikapcsolódás, a tanulás és a tartalmas együttlétnek is igazi, megfizethető otthona volt Debrecenben ez a nagyszerű intézmény. Csupán 25 évig állhatott, de a sorsát nem az pecsételte meg, hogy életveszélyessé vált volna az épülete.

A 30 évvel ezelőtti fesztivál színpadképe debreceni énekegyüttessel.
(A fotót az Őrségi Tájak nevet viselő olvasónk bocsátotta rendelkezésünkre.)

A Mikolás Tibor (1924–2014) által tervezett Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház szürke ,,erődítményének" építése 1978-ban fejeződött be, és november 5-én adták át. Íme múltidéző galériánk 18 fotóval a létesítményről:



A névadó költőnek a szobra akkor még a Bethlen utcai lépcsőn állt, s iménti szavaimból következően ez az épület szerintem se tartozott a szép épületeink közé. A benne zajlott munka és pezsgő élet azonban ennek ellenére is mindenképpen felejthetetlenné és kimagaslóvá tette.


Ezt a képet a tervező Mikolás Tibor életmű-kiállításán repróztuk a Méliusz Központban

Nyílt titok ugyanakkor, hogy a tervező a Kölcseyre látott a lakásából, így 2003-ban azt is végignézhette, ahogyan lerombolják a művét. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A névadó költő szobra ekkor még a Bethlen utcai lépcsőn állt. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Kiadó

A nyitónapon bárki töviről-hegyire bebarangolhatta a Ház legapróbb zugát is. De aztán is bármikor be lehetett menni, nem voltak teljesen zárt körű rendezvények, és ha csak lepihenni akartunk, akkor is szabad volt az út.


A művközpont építése 1977 / '78-ban. Fotó: Városházi Archívum

A parkoló fölötti, jellegzetes híd végén bent jobbról volt a porta, ahonnan a táncterembe vagy a szemközti hallba is lejuthatott a látogató. Félúton, bal oldalon nyílt a kamaramozi (a Művész), ami később a Vojtina Bábszínházzal is osztozott a helyiségen.


Ezt a képet a tervező Mikolás Tibor életmű-kiállításán repróztuk a Méliusz Központban

Lent pedig hírlapolvasó is volt, ahol díjtalanul lehetett tájékozódni a világ dolgairól.

A Lenin-szobor a Hunyadi utcán; ma a virágóra van itt. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Kiadó

A központi „csarnokban” kővázas bőrkanapék szolgálták a kényelmet. A Kölcsey tele volt különféle rendezvény- és próbatermekkel is, és ennek köszönhetően a csillagászoktól a népi táncosokon át a rockzenekarokig otthonra lelhettek a közösségek – úgy, hogy tároló- és fellépőhelyet is nyertek ezáltal.


Ezt a képet a tervező Mikolás Tibor életmű-kiállításán repróztuk a Méliusz Központban

A komplexum egyik fő szentélye a színházterem volt, ahol a teátrumi műsorok mellett koncertek és talk show-k is mentek. Anno a fiatal Friderikusz Sándor itt lett igazán híres, és mellette megannyi szuper dzsesszfesztiváli és folklór buli is volt ott!

A Perényi utca felől állt a kis pódium és a szökőkutas medence.
Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Kiadó

A Kölcsey rendelkezett étteremmel, szabad ég alatti mini amfiteátrummal, valamint a Perényi utca felől kis pódiummal és szökőkutas medencével is. Nyaranta a Lenin-szobor előtti parkolóban állították föl a hatalmas sátrat, amiben a virágkarneváli sörfesztivál zajlott.


A művelődési központ parkja a Hunyadi utca felől, 1991 július 11-én,
a XX. Debreceni Jazz Fesztivál nyitónapján. Fotók: Royal Court Blues Band (Hajdúböszörmény)

Meg persze turkálós programok is voltak, amelyek miatt sok kritika érte a Kölcseyt – eltakarítani a föld színéről mégsem emiatt kellett. A 2003-as bontás megkezdése előtt még volt egy tervpályázat azért, hogy szállodai és konferenciarésszel egészítsék ki, és szabják át némiképp az eredeti tömböt.

A parkolóban sörfesztiválok és karácsonyi vásárok is voltak. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Kiadó

Ezen a pályázaton Mikolás Tibor is részt vett (később meg is mutatta nekem a művét), de a város vezetői végül úgy döntöttek, hogy teljesen új művházat, illetve konferencia-központot építtetnek. A ledózerolást sokan fényképezték, azonban dr. Nagy Attila egy sokkoló képeslapot is megjelentetett róla. Az új létesítmény 13 éve, 2005-ben nyílt meg, s ehhez kapcsolódott aztán a hotel és a végül kortárs művészeti múzeumként „hasznosított” másik szárny. Az általuk közrefogott területet is leműkövezték, és azóta ez a – gördeszkások, BMX-esek által koptatott – tér viseli Baltazár Dezső püspök nevét.

A művelődési központ épületét 2003 nyarán kezdték lebontani. Fotó: dr. Nagy Attila / Uropath

További fotóinkért látogass erre az összeállításunkra!



(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.