Debrecen főutcája a Nagyállomást, valamint a Nagytemplomot köti össze, és majdnem nyílegyenes. 1915 és '45
között Ferenc József volt a neve, aztán Vörös Hadsereg,
manapság pedig ismét Piac.
A XX. század eleje még egy valóban alkotó időszak volt, s a megmaradt felvételek alapján nem nehéz elképzelnünk, hogy mit takart anno a városépítés. Ennek gyönyörű bizonysága a fenti képeslap is.
A XX. század eleje még egy valóban alkotó időszak volt, s a megmaradt felvételek alapján nem nehéz elképzelnünk, hogy mit takart anno a városépítés. Ennek gyönyörű bizonysága a fenti képeslap is.
Lenyűgöző arányban
borítja-díszíti növényzet a palotás főutcát – amin pedig nem sokkal
azelőtt még épp csak deszkapalló szolgálta a közlekedést. (Reprint: Uropath.) A galéria a képre kattintva is megnyitható.
Ez a ma már a fantasztikum
kategóriájába tartozó virágszőnyeg a következő fotó tanúsága
szerint a vörös csillagos időkben is még ékesítette a városháza
előtti korzót. A kép egyébként az 1963-as tűzesetet megelőzően készült, hiszen a
Kossuth-sarki takarékpalota tetején még ott pompázik a kupolás
torony. (Fotó: Horváth Zoltán / Képzőművészeti Alap.)
Amikor 1911-ben beindult a villamosközlekedés Debrecenben, akkor a Tisza-palota jobbján még
egy ma már ismeretlen épület állt, aminek a homlokzatán az
Alföldi Takarékpénztár felirat büszkélkedett. A ház azonban
mégis rövid életűnek bizonyult, mivel az anyaga (a bauxitbeton)
miatt veszélyessé vált, és le kellett bontani. (Reprint: Csokonai Kiadó.)
A helyén új székházat építtetett
a pénzintézet. Az 1940-ben átadott létesítmény elüt a környező
házaktól, az viszont tény, hogy nemcsak pazar luxuslakások
vannak benne, hanem a banki (ma kereskedelmi) része is igencsak magas
színvonalú. (Fotó: Ripely Imre / Képzőművészeti
Alap.)
Az „Alföldi” alatt később szovjet és
felszabadulási emlékművek álltak a Vörös Hadsereg útján. A meghagyott szoborcsoport
talapzatán ma – helytelenül – az alkotó neve szerepel hatalmas
betűkkel, s ebből a turisták azt gondolhatják, hogy az a címe.
Korábban magasabb volt az emelvény, a főutca szélén állt, és
mindig sok virág tarkállott körülötte. Tulajdonképpen meglepő, hogy
ezt meghagyták a rendszerváltó szobordöntögetők. (Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti
Alap.)
A „felszabadító szovjet csapatokat
köszöntő” szoborcsalád a szemközti Aranybika Szálló felé
integetett. A patinás hotelről a szocializmusban is sok szép fotó
készült, de itt most az ufólámpás korszakból mutatok egy
képeslapot. Virág akkor is sok volt a téren. (Fotó: Fényes Tamás / Képzőművészeti Alap.)
És persze fentről is klassz képeket
csináltak a régi profik. Az alábbi fotó a Petőfi téri „Toronyház” tetejéről mutatja a Vörös Hadsereg útját, s a
képen kiválóan látszik, hogy miért csak majdnem nyílegyenes a
főutcánk. A lapon szereplő lámpaoszlopok meg olyanok, mintha
össze lennének toldozva. (Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti
Alap.)
Az utolsó fotó már a Piac utca mai
arcát illusztrálja. A képen a
Nagytemplom előtti megállót láthatjuk egy új CAF villamossal és
a sétálóövezet díszburkolatával.
(Az itt megosztott képeslapokat se a
netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok
alkotta gyűjteményünk példányai.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése