Keresés ebben a blogban

2018. január 13., szombat

Piac utcai évszázadok

Debrecen főutcája a Nagyállomást és a Nagytemplomot köti össze, és majdnem nyílegyenes.

1915 és '45 között Ferenc József volt a neve, aztán Vörös Hadsereg, manapság pedig ismét Piac.

A XX. század eleje még egy valóban alkotó időszak volt, s a megmaradt felvételek alapján nem nehéz elképzelnünk, hogy mit takart anno a városépítés.


Ennek gyönyörű bizonysága a fenti képeslap is. Lenyűgöző arányban borítja-díszíti növényzet a palotás főutcát – amin pedig nem sokkal azelőtt még épp csak deszkapalló szolgálta a közlekedést. (Reprint: Uropath.) A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Ez a ma már a fantasztikum kategóriájába tartozó virágszőnyeg a következő fotó tanúsága szerint a vörös csillagos időkben is még ékesítette a városháza előtti korzót. A kép egyébként az 1963-as tűzesetet megelőzően készült, hiszen a Kossuth-sarki takarékpalota tetején még ott pompázik a kupolás torony. (Fotó: Horváth Zoltán / Képzőművészeti Alap.)


Amikor 1911-ben beindult a villamosközlekedés Debrecenben, akkor a Tisza-palota jobbján még egy ma már ismeretlen épület állt, aminek a homlokzatán az Alföldi Takarékpénztár felirat büszkélkedett. A ház azonban mégis rövid életűnek bizonyult, mivel az anyaga (a bauxitbeton) miatt veszélyessé vált, és le kellett bontani. (Reprint: Csokonai Kiadó.)


A helyén új székházat építtetett a pénzintézet. Az 1940-ben átadott létesítmény elüt a környező házaktól, az viszont tény, hogy nemcsak pazar luxuslakások vannak benne, hanem a banki (ma kereskedelmi) része is igencsak magas színvonalú. (Fotó: Ripely Imre / Képzőművészeti Alap.)


Az „Alföldi” alatt később szovjet és felszabadulási emlékművek álltak a Vörös Hadsereg útján. A meghagyott szoborcsoport talapzatán ma – helytelenül – az alkotó neve szerepel hatalmas betűkkel, s ebből a turisták azt gondolhatják, hogy az a címe. Korábban magasabb volt az emelvény, a főutca szélén állt, és mindig sok virág tarkállott körülötte. Tulajdonképpen meglepő, hogy ezt meghagyták a rendszerváltó szobordöntögetők. (Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap.)


A „felszabadító szovjet csapatokat köszöntő” szoborcsalád a szemközti Aranybika Szálló felé integetett. A patinás hotelről a szocializmusban is sok szép fotó készült, de itt most az ufólámpás korszakból mutatok egy képeslapot. Virág akkor is sok volt a téren. (Fotó: Fényes Tamás / Képzőművészeti Alap.)


És persze fentről is klassz képeket csináltak a régi profik. Az alábbi fotó a Petőfi téri „Toronyház” tetejéről mutatja a Vörös Hadsereg útját, s a képen kiválóan látszik, hogy miért csak majdnem nyílegyenes a főutcánk. A lapon szereplő lámpaoszlopok meg olyanok, mintha össze lennének toldozva.
(Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap.)


Az utolsó fotó már a Piac utca mai arcát illusztrálja. A napjainkban készített képen a Nagytemplom előtti megállót láthatjuk egy új CAF villamossal és a sétálóövezet díszburkolatával.


(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.