Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kézilabda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kézilabda. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 29., szerda

Debrecen szeretett testnevelője volt: Nagy Jenő bácsi

Néplap, 1954. június 19.

A debreceni Bocskai általános iskoláról, valamint a Dobozi-lakótelepen található víztoronyról szóló összeállításaink Facebook-posztjaihoz többen a hozzászólásaikban olyan gondolatokat fűztek, amelyekben a legendás pedagógus testnevelő edző, a városi önkormányzat által 1996-ban Hajós Alfréd-díjjal kitüntetett – és sajnos 2017. július 29-én elhunyt – Nagy Jenő személyiségét és munkásságát méltatják szeretettel. Ezúttal ezek közül idézünk nagy örömmel. A második képet Egriné Enikő csatolta a hozzászólásához, és a Pacsirta utcai versenyzők szerepelnek rajta Nagy Jenővel 1965 körül, a Nagyerdei Stadion előtt.

Jenő bácsi és versenyzői 1965 körül

Szent-Királyi György közölte: „93 éves korában ment el. A tornaterem nélküli Pacsirta utcai iskola a város legjobb sporteredményeit hozta. Jenő bácsi nagyszerű ember volt.” Latya Tyukodi pedig leírta: „Nagyon szerettük és tiszteltük őt! De ő is mindenkit, még akkor is, ha nem volt valaki nagy sporttehetség. Mindenkit úgy kezelt, mintha a saját gyerekei lettünk volna!” Az alábbi fotón Jenő bácsi testalkata alapján az is joggal feltételezhető, hogy maga is aktívan sportolt. Ezt a képet, valamint a következőket Kedves Olvasónk, Laczkó Gyula osztotta meg. Szabó Tibortól és Szent-Királyi Györgytől érdekességként azt is megtudhattuk, hogy Nagy Jenő a lakótelep helyén előzőleg lévő Dobozy-temető vadgesztenyeligetét Gecsemáné-keretnek nevezte.


Ugyanakkor Mikó Ágnes, aki az íróasztal feletti családi falon is kiállított egy képet Jenő bácsiról, így fogalmazott: „Az iskola nevében én köszöntem meg az új iskola sportudvarát. Majdnem élete végéig tartottuk a kapcsolatot, leveleztünk, telefonon beszéltünk... Nagyon szerettem, tiszteltem. Nem sok hasonló igaz embert ismertem. Anyám edzője volt fiatalon, így kicsit örököltem őt, s lettem a suli kézicsapatának kapitánya nyolcadikban, s hagytam abba a kézit a DVSC-ben, amikor őt lecserélték. Sok igazságtalanságot élt meg.” És íme Kosztonyák Katalin szívmelengető hozzászólása: „A Bocskai sulis posztnál már említettem Jenő bácsit. Imádtuk. Egy szavára mentünk virágot ültetni az iskola elé. Nem volt saját gyerekük, de valóban mindegyikünket sajátjaként szeretett. Korrekt és méltányos volt. Cigánykereket kellett volna előadni, mondtam, Jenő bácsi, én nem tudom megcsinálni. Erre ő: Próbáld meg! Megpróbáltam. Látta, hogy tényleg nem megy, sose erőltette többé. Én sose versenyeztem semmilyen sportágban, hozzám a mozgásnak a tánc formája állt közelebb. Ennek ellenére jártam edzésre, a Nagyerdőre mentünk, és egy bemelegítő mozgássor után irány futni. Utána pedig mehettünk a fedettbe, ázalogni kicsit. Voltunk Országos Sportnapokon is, egészen szép koreográfia volt, boldogan mutattuk be. Az "ócska" stadionban, amit meg lehetett tölteni, nem csak ingyenes programokkal. Nekem csak jó emlékeim vannak Jenő bácsival kapcsolatban. Az egyik képen, azt hiszem, Pataki Györgynével látható, ő pedig a magyartanárnőnk volt, szigorú, de korrekt.”

Jenő bácsi emlékei

A nyitóképhez tartozó cikkszöveg

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 16., kedd

A Jézus Szíve templom, mely este keresztként fénylett

A Jézus Szíve templom. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen majdnem legkisebb méretű, de annál különlegesebb formájú temploma a Mikes Kelemen utcában található, az egykori Debreceni Dózsa pályája mellett. Idelátogattunk a minap, útban a közeli tisztviselőtelepreMai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az 1935–1936-os építés. Reprók: © Debreceni Képeslapok

Az imahely létrehozását Kummergruber Emil piarista tanár szorgalmazta, aki ezért 1934 januárjában indított gyűjtést. Az egyházmegye honlapján az is olvasható, hogy a Jézus Szíve templom Debrecen második római katolikus templomaként 1935. június 1-től 1936. június 14-ig épült.

Az oltár 2013-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 700 lelket befogadó templomot az a Jost Ferenc tervezte, akinek a Faraktár utcán álló Szent István-templomot (1938) köszönhetjük, ugyanakkor az ő munkáját dícséri az egykori családi villája is a Füredi út és a Nádor utca sarkán. A gyülekezeti hely szokatlan módon kubista építészeti stílusú. A Jézus Szíve templom épületének kereszt alakú főhomlokzatában eredetileg átlátszó üveg volt, így a belső fények révén esténként (amíg nem épült elé az iskola) a mai Kassai útról is jól látható volt a gyülekezeti hely, mint egy nagy világító kereszt.

Jézus-ábrázolások. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Sokan emlékeznek arra is, hogy korábban a templomnál működött a Zsibogó. Napjainkban a templom előtti parkba facsemetéket ültettek, ami nem baj, viszont ha megnőnek, akkor a látványt várhatóan zavarni fogják. 

Az 1936-os átadás után. Repró: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük! 

A templombelső 2013 tavaszán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. május 7., csütörtök

A DVSC női kézilabdacsapatának EHF-kupagyőzelme

Debrecen első számú női kézilabdacsapata, a DVSC 1995. május 7-én nyerte az első EHF-kupáját. A döntő első mérkőzésén, Debrecenben április 30-án 22–14 lett az eredmény a Bakkelagets Osló ellen, míg az oslói visszavágón 22–30. A szenzáció 1996-ban is folytatódott! A Loki ugyanis megvédte a címét a norvég Larvik ellen, akkor is az idegenben lőtt több góljának köszönhetően. A DVSC kézilabdacsapata ebben a két esztendőben Magyar bajnoki ezüstérmet is szerzett, előzőleg pedig 1994-ben is a dobogó második fokára állhattak az EHF-kupában. Szép volt, Lányok! Hajrá, Loki!

Az EHF-kupagyőztes csapat. Fotó: HBN / Iklódy János

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. január 21., szerda

A DMVSC női kézilabdacsapatának 1986. január 21-i kupagyőzelme az FTC ellen


A Debrecen nevét viselő női kézilabdacsapat, a DMVSC 1986. január 21-én történelmi diadalt ért el: megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát az FTC elleni hazai visszavágón. Fotók, cikkmásolatok: HBN

A riport 1. része. Folytatás a következő képen!

A Napló beszámolója szerint a Fradi az első meccsen, hazai pályán négygólos előnyre tett szert, ám a debreceniek erre itthon nyolc plusztalálattal válaszoltak. Ezáltal a DMVSC összesítésben 35–31-es gólkülönbséggel hódította el a kupát. A mérkőzés lefújását követően óriási karneváli hangulat alakult ki a lelátókon, s a széksorokat zsúfolásig megtöltő hazai szurkolók szűnni nem akaró ovációval éltették a debreceni sportolókat. A Komáromi Ákos edző vezette lányaink pedig (Tóth I. – Szilágyi – Nagy Zs., Tóth R., Szántó, Kádárné, Szarvas – csere: Bojtor, Törökné) a kupagyőztesi cím birtokában már a nemzetközi porondon, a KEK-ben is szerepelhettek. Sőt, 1995-ben az EHF-kupát is megszerezték a piros–fehérek!


További sportos cikkeink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Nyitóképünk teljes méretben. Fotók: HBN / Iklódy János

2025. december 6., szombat

Varga István kézilabdázó, a Debreceni Dózsa világválogatott átlövője

A Debreceni Dózsa és több más hazai és külföldi sportklub kézilabdacsapatának néhai nagyszerű játékosa, Varga István 1943. szeptember 7-én látta meg a napvilágot Abonyban, és 2014. december 6-án hunyt el Debrecenben.


Szülővárosában 2024. szeptember 6-án rendeztek gyönyörű emlékünnepséget a kiváló sportoló mostani születésnapja alkalmából, tavalyelőtt ilyenkor pedig, a 80. évfordulón egyebek mellett a nevét viselő abonyi sportcsarnok előtt leleplezték az őt ábrázoló szép szobrotAz abonyi ünnepségen a fantasztikus teljesítményeket elérő sportember  életútjának méltatásában elhangzott:

Varga István a szülővárosában, Abonyban kezdett kézilabdázni, majd a katonai szolgálata teljesítése után, 1965-ben a Budapesti Honvéd játékosa lett. Négyszer nyert bajnoki címet a csapattal, amellyel a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a döntőbe is bejutottak az 1965–1966-os kiírásban. Pályafutásának legsikeresebb éveit a Debreceni Dózsában töltötte. 1972 és 1979 között hatszor lett a magyar bajnokság gólkirálya, 1975-ben az év férfi kézilabdázójának választották. 1982-ben külföldre szerződött, s végül 1988-ban fejezte be az aktív pályafutását. Dolgozott kisebb német csapatok mellett, 1992-ben pedig hazatért Debrecenbe, de később edzősködött Kiskőrösön is. A magyar válogatottban 126-szor lépett pályára, és sok világversenyen mutathatta meg a képességeit. 1972-ben tagja volt a müncheni olimpián nyolcadik helyezést elért csapatnak, amelyben hat mérkőzésen 32 alkalommal volt eredményes. Négy évvel később, a montreali olimpián a magyarok a hatodik helyen zártak, Varga öt mérkőzésen huszonegy alkalommal volt eredményes. A pályafutása alatt két világbajnokságon vett részt, 1967-ben és 1970-ben is a 8. helyen végzett a magyar csapattal. Korosztályának nemzetközi szinten is az egyik legkiemelkedőbb játékosaként Európa-válogatott és világválogatott is volt. A magyar nemzeti csapatban 882 gólt jegyzett, s a hazai bajnokságban olyan rekordot ért el, melyet talán soha nem tudnak megdönteni: az idény 26 meccsén 294 gólt szerzett. Karrierje végén, légiósként elkápráztatta még a német publikumot is, és dolgozott a Nemzetközi Kézilabda Szövetség ellenőreként is. Itthon Göncz Árpád államelnöktől átvehette a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje kitüntetést, Debrecen városa pedig Hajós Alfréd-díjjal értékelte a csodálatos pályafutását. Olyan nagyszerű játékos volt, aki példaként szolgálhat nemcsak a mai és a jövő generáció kézilabdázói előtt, hanem minden sportembernek.

Varga István csapata, a Debreceni Dózsa az ő hathatós közreműködésével is 1975-ben lett a bajnokság győztese, majd pedig 1979-ben a Magyar Kupát is elhódította a cívisvárosi gárda. 



Varga István a civil életben a lakóhelye környezeti állapotára is igényes volt. Így ennek eredményeként az ő fellépésének is köszönhető például, hogy a lakossági aláírásgyűjtés nyomán nem vágták ki a Fényes udvari kiserdőt. Emlékét nem feledjük, nyugodjék békében!

A bajnokcsapat. Repró: © Debreceni Képeslapok

További sportos cikkeink a cívisvárosból:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. október 3., péntek

A Debreceni Dózsa férfi kézilabdacsapatának 1975. október 3-i bajnoki győzelme

Debrecenben szinte mindenkit egy dolog foglalkoztatott 1975. október 3-án: a Debreceni Dózsa férfi kézilabdacsapatának mérkőzése. Ezen ugyanis a következő meccstől függetlenül már elnyerhette a bajnoki címet a gárda. Az aranyérem esélye már az összecsapás előtt, szeptember 28-án felcsillant, miután „idegfeszítő küzdelemben D. Dózsa – Bp. Honvéd: 22–21 (11–11)” lett az eredmény.

A Debreceni Dózsa 1975-ös bajnokcsapata

Az 1975-ös bajnoki évad utolsó debreceni hazai mérkőzése október 3-án kivételesen délután fél 4-től volt a Mikes Kelemen utcai Kisstadionban. A bajnokság küszöbén álló Dózsa a Pécsi MSC együttesét fogadta, amely a kiesés elkerüléséért küzdött. A Hajdú-bihari Napló cikke szerint aznap délután már jóval a kezdés előtt lezárták a pénztárakat, mivel ember ember hátán tolongott a nézőtéren. A 8 ezer szurkoló kitörő éljenzéssel fogadta a bemelegítésre pályára lépő Dózsa csapatát, a DVSC és a DMTE labdarúgói pedig virággal köszöntötték az együttest. Az Ökrös István szakedző által vezetett D. Dózsa a Szabó – Lukács L., Gottdiener, Kormos, dr. Süvöltős, Varga, Sárközi – csere: Pócsi, Mészáros, Molnár, Kordás, Takács összeállításban szerepelt. A mérkőzést Vass és Bódi vezette. Varga István már az első percben megszerezte a vezetést a Dózsának... – végül pedig eldőlt, hogy bajnokságot nyert a belügyi csapat: D. Dózsa – Pécsi MSC: 30–23 (16–10). A Dózsa azért lehetett bajnok a következő fordulótól függetlenül is, mivel a vetélytársa, a Bp. Honvéd 27–22-re kikapott a Szondi SE-től. Ennek köszönhetően húsz év után nyert ismét debreceni együttes magyar bajnokságot ebben a sportágban, a férfiak mezőnyében pedig először. A mérkőzés lefújása után a bajnokcsapatot éljenező szurkolók elözönlötték a játékteret. Debrecenben még az idősebb emberek sem emlékeznek olyan ünneplésre, amilyenben részesítették a szurkolók a bajnokságot nyert Debreceni Dózsa csapatát. Határtalan volt az öröm, a mérkőzés lefújása után a Dózsa-játékosok testi épsége forgott veszélyben, amikor a pályát elözönlő szurkolók ölelgették, szorongatták, a levegőbe dobálták a debreceni játékosokat, és pillanatok alatt lecibálták róluk a mezeket, amiket darabokra tépve vittek haza emlékül. Később a szurkolók csoportokban vonultak végig a város utcáin, és éltették a Dózsát, a bajnokcsapatot.

A Debreceni Dózsa 1975-ös bajnokcsapata

Az 50. évforduló és a bajnokcsapat tiszteletére múltidéző kiállítás nyílt a Bem téri Méliusz-könyvtárban 2025. szeptember 30-án. Az október 30-ig, díjtalanul megtekinthető tárlat megnyitó ünnepségén Vass Attila Tamás programrendező ismertette: ez az esemény is egy társadalmi összefogás eredményeként született meg, ahogyan 50 éve, sokkal nagyobb formában, a Debreceni Dózsa diadalmenete is valóságos helyi társadalmi üggyé terebélyesedett. A relikviákat felajánló támogatóknak köszönhetően nemcsak értékes és kiváló fotók, tablók csodálhatók meg, hanem például zászlók, melegítő, korabeli újságok, kiváló interjúkat tartalmazó Dózsás könyvek, valamint kitüntetések, dísztárgyak és szurkolói zsebnaptárak is. A személyes emléktárgyak nagyrészt Szabó István kapus, Varga István átlövő és Pócsi Attila kapus hagyatékából származnak. Az ünnepi alkalomhoz a bajnoki cím jubileumán kívül több aktuális évforduló is kapcsolódik. Hiszen például az egyesület 1950. augusztus 4-én alakult meg. A Mikes Kelemen utcai Dózsa-stadiont 1968. augusztus 18-án adták át. A Debreceni Dózsa játékosai közül is többeknek mostanában emlékezünk a születésnapjukra. Molnár Ferenc például augusztus 26-i születésű, dr. Süvöltős Mihály augusztus 29-i, Kordás István szeptember 3-i, míg Varga István szeptember 7-én, Sárközi László pedig október 6-án látta meg a napvilágot. Isten éltesse őket sokáig itt közöttünk! Azok pedig, akik már nem lehetnek velünk: a szívünkben és az emlékeinkben éljenek tovább mindörökké! – hangsúlyozta a tárlatrendező.


A 2025. szeptember 30-i ünnepség a fenti videóban idézhető fel Égerházi Péter újságíró köszöntőjével és a csapatkapitány dr. Süvöltős Mihállyal  készített pódiumbeszélgetéssel.

Az egész oldalas Napló-összeállítás első része

További sportos cikkeink a cívisvárosból:
Az egész oldalas Napló-összeállítás második része

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. szeptember 29., hétfő

Emlékkiállítás a Debreceni Dózsa 1975-ös bajnok férfi kézilabdacsapatáról


A Debreceni Dózsa férfi kézilabdacsapatának 50 évvel ezelőtt, 1975. október 3-án kivívott bajnoki győzelme tiszteletére nyílik múltidéző kiállítás 2025. szeptember 30-án 17 órától a Bem téri Méliusz-könyvtár II. emeleti Helytöri Klubjában. A korabeli fotókat, zászlókat, kitüntetéseket, sportszereket, sajtótermékeket, szurkolói emlékeket stb. is felvonultató tárlatot Égerházi Péter újságíró nyitja meg, ezt követően pedig dr. Süvöltős Mihály csapatkapitánnyal Vass Attila Tamás, a program rendezője beszélget. Ekkor többek között megidézik azt a dicső korszakot, amelyben az 1975-ös bajnoki és az 1978-as kupagyőztesi címet is elhódította a Debreceni Dózsa. Az ünnepségen díjtalanul vehetnek részt az érdeklődők. Frissítés: a bemutatott relikviák 2025. november 14-ig tekinthetők meg, s november 4-én 16 órától dr. Süvöltős Mihály csapatkapitány tart tárlatvezetést.

Fotó / Grafika: Kapitány Ferenc, Méliusz-könyvtár

További sportos cikkeink a cívisvárosból:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. szeptember 7., vasárnap

82 éve született Varga István világklasszis kézilabdázó

A Debreceni Dózsa és több más hazai és külföldi sportklub kézilabdacsapatának néhai nagyszerű játékosa, Varga István 82 esztendeje, 1943. szeptember 7-én látta meg a napvilágot Abonyban. Varga István hathatós közreműködésével a Debreceni Dózsa 1975-ben lett a bajnokság győztese, majd pedig 1978-ban a Magyar Kupát is elhódították.

Varga István. Fotó: © Kapitány Ferenc

Varga István a civil életben a lakóhelye környezeti állapotára is igényes volt: az ő fellépésének is köszönhető például, hogy a lakossági aláírásgyűjtés nyomán nem vágták ki a Fényes udvari kiserdőt. Szülővárosában a 80. évfordulón egyebek mellett a nevét viselő abonyi sportcsarnok előtt leleplezték az őt ábrázoló szép szobrotA tavalyi abonyi ünnepségen a fantasztikus teljesítményeket elérő sportember életútjának méltatásában elhangzott:


Varga István a szülővárosában, Abonyban kezdett kézilabdázni, majd miután a katonai szolgálatát teljesítette, 1965-ben a Budapesti Honvéd játékosa lett. Négyszer nyert bajnoki címet a csapattal, amellyel a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a döntőbe is bejutottak az 1965–1966-os kiírásban. Pályafutásának legsikeresebb éveit a Debreceni Dózsában töltötte. 1972 és 1979 között hat alkalommal lett a magyar bajnokság gólkirálya, 1975-ben az év férfi kézilabdázójának választották. 1982-ben külföldre szerződött, s végül 1988-ban fejezte be az aktív pályafutását. Dolgozott kisebb német csapatok mellett, 1992-ben pedig hazatért Debrecenbe, de később edzősködött Kiskőrösön is. A magyar válogatottban 126-szor lépett pályára, és sok világversenyen mutathatta meg a képességeit. 1972-ben tagja volt a müncheni olimpián nyolcadik helyezést elért csapatnak, amelyben hat mérkőzésen 32 alkalommal volt eredményes. Négy évvel később, a montreali olimpián a magyarok a hatodik helyen zártak, Varga István öt mérkőzésen 21 alkalommal volt eredményes. A pályafutása alatt két világbajnokságon vett részt, 1967-ben és 1970-ben is a 8. helyen végzett a magyar csapattal. 
Korosztályának nemzetközi szinten is az egyik legkiemelkedőbb játékosaként Európa-válogatott és világválogatott is volt. A magyar nemzeti csapatban 882 gólt jegyzett, s a hazai bajnokságban olyan rekordot ért el, melyet talán soha nem tudnak megdönteni: az idény 26 meccsén 294 gólt szerzett. Karrierje végén, légiósként elkápráztatta még a német publikumot is, és dolgozott a Nemzetközi Kézilabda Szövetség ellenőreként is. Itthon Göncz Árpád államelnöktől átvehette a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje kitüntetést, Debrecen városa pedig Hajós Alfréd-díjjal értékelte a csodálatos pályafutását. Olyan nagyszerű játékos volt, aki példaként szolgálhat nemcsak a mai és a jövő generáció kézilabdázói előtt, hanem minden sportembernek.

2025. szeptember 30-án emlékkiállítás nyílik a Dózsa tiszteletére

További sportos cikkeink a cívisvárosból:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. augusztus 4., hétfő

Ma 75 éve alakult meg a Debreceni Dózsa Sportegyesület

Debrecenben nemes célok megvalósítására alakult meg l950. augusztus 4-én a Debreceni Rendőregyesület utódaként a Dózsa Sportegyesület. Nyitókép: Pathó Sándor
 
 
E nemes célok a Debreceni Dózsa Baráti Körének 1985-ös jubileumi albuma szerint a következők voltak.

„Szocializmust építő társadalmunknak és az egyéneknek egyaránt érdekük az emberek szellemi és testi képességeinek sokoldalú fejlesztése, az egészség védelme és erősítése. Ezt a testnevelési és sportmozgalom széles körű kibontakoztatásával és fejlesztésével lehet és kell is biztosítani. A sport és a testnevelés kibontakoztatásával lehet elősegíteni a dolgozók, de különösen az ifjúság szabadidejének helyes eltöltését. A versenysport alkalmas a nemzetközi sportversenyeken keresztül a sportolók személyes barátságának erősítésén túl a népek barátságának erősítésére is.”

A Debreceni Dózsa az alakulásakor 11, később 13 szakosztállyal működött, s a város társadalmában egyre inkább komoly tényezővé vált. Ezt fémjelezte az ötvenes években a labdarúgók NB. II.-es, a birkózók, röplabdázók, sakkozók, ökölvívók és úszók NB. I-ben történő szereplése, később pedig a hetvenes években sok-sok sikert elért NB. I.-es kézilabdázók. Az 1956-os események után röviddel ismét megindult az élet, de csak három szakosztállyal (labdarúgó, kézilabda és sportlövő). Később megjelentek a cselgáncsozók, ökölvívók. Az átalakulás évei után például 1985-ben kézilabda-, cselgáncs-, postagalamb-, sportlövő- és úszószakosztályban tevékenykedtek a Debreceni Dózsa sportolói. A cselgáncsozók a magyar dzsúdósport élvonalába verekedték fel magukat, és „A” kategóriájú szakosztályuk lett.

A kézilabda-szakosztály l975-ben emelkedett a magyar kézilabdasport csúcsára. Az utána következő években II., illetve III. helyezést sikerült elérniük, 1978-ban pedig megnyerték a Magyar Kupát.

A galambászok, sportlövők országosan és nemzetközileg is sok sikert arattak, ugyanakkor az úszószakosztályban tevékenykedő fiataljaik rövid idő alatt bizonyították, hogy méltók a „B” kategóriás szakosztályi címhez. A sportegyesület vezetői, hivatásos és társadalmi munkásai alapvető kötelességüknek tartották a sporteredmények mellett a rájuk bízott sportolók emberré nevelésének felelősségteljes feladatát. Ez a szellem nagyban hozzájárult a Dózsa nagyszerű sikereihez.

A Dózsa fiatal sportolóitól elvárták, hogy hűséges, becsületes állampolgárai legyenek hazánknak, s mind a küzdőtereken, mind a munkahelyeiken állják meg a helyüket, gondoljanak szeretettel és tisztelettel elődeikre, akik sokkal nehezebb körülmények között vitték győzelemre a lila-fehér színeket – hangsúlyozta dr. Varga Imre, a sportegyesület elnöke. A Debreceni Dózsa 1950. augusztus 4-i, pénteki alakuló közgyűléséről a Néplap többek között leírta: a megalakulás határkő Debrecen sportéletében, s a Dózsában helye van minden becsületes sportolónak, azoknak is, akik nem tartoznak szorosan a belügyi tárcához.

Következzen az elnökség bemutatása! Elnök: Kovács Gyula rendőr ezredes. Társelnökök: Barczi Gyula, Fülöp Imre, Kulcsár Ferenc, Pinczés András, Ménes János, Tatár Kiss Lajos, Balogh Endre polgármester, Vass Sándor alezredes, Varga Jenő, dr. Gál György megyei tisztiorvos, Körmöczy József őrnagy, Szücs András tűzoltó százados, Tóth László százados, Kiss István sztahanovista, Tóth II. Rezső. Ügyvezető elnök: Bánkuti Zoltán. Főtitkár: Csákány István. Pályaigazgató: Fülep Kornél. Sportigazgató: Virág Sándor.

A Mikes Kelemen utcai Dózsa-stadiont 1968. augusztus 18-án adták át nemzetközi kézilabdatornával, s vendégek voltak a szovjet, a magyar férfi válogatott, a Drezdai Lokomotív női és férfi csapata, valamint a D. Közúti Építők női együttese. A másik határkő 1973-hoz fűződik, ekkor volt az ünnepélyes alapkőletétele a kézilabda-stadion melletti munkacsarnoknak, a cselgáncsozók paradicsomának. Itt a sporteseményeken kívül koncerteket is rendeztek, ezen a helyen csapott nagy bulit például a Motörhead is 1984-ben. Ebben az összeállításunkban pedig Varga István kézilabdázó ötszörös gólkirályi címéről emlékeztünk meg.

További sportos cikkeink a cívisvárosból:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. július 27., vasárnap

50 éve lett bajnok a Debreceni Dózsa – a győzelemre emlékező kiállításhoz keresnek régi fotókat, relikviákat


Debrecen ma is népszerű egykori kiváló NB I.-es férfi kézilabdacsapata, a Debreceni Dózsa 50 évvel ezelőtt, 1975-ben nyerte el a bajnoki címet. Ennek tiszteletére rendez kiállítást a Méliusz-könyvtár Helytörténeti Részlege. A rendezők azt kérik, hogy akinek van régi fotója, relikviája, emléktárgya (zászló, mez, jegy, serleg, érem stb.) a csapatról abból az időből, bocsássa rendelkezésükre a tárlat idejére. Bevinni nyitva tartási időben lehet, elektronikusan küldeni a helyismeret@meliusz.hu címre.
A tárlat megnyitója a győzelem évfordulójához igazítva 2025. szeptember 30-án 17 órától lesz az intézmény II. emeleti Helytöri Klubjában.
Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Debreceni Dózsa SE

További sportos cikkeink a cívisvárosból:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!