Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanár. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. november 11., szerda

Az Ybl

A főhomlokzat. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

A Debreceni Egyetem Műszaki Karának jogelődje, a Felsőfokú Építészeti Technikum 1965-ben kezdte meg a működését a mai Ótemető utcai épületegyüttesben. A most megosztott felvételeinket az éppen zajló átépítések és korszerűsítések idején készítettük. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A bölcsiből lett új szárny. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1972-ben az intézmény főiskolai rangot kapott, és a budapesti Ybl Miklós Műszaki Főiskola részeként építész- és építőgépész képzést folytatott. A kar a honlapja szerint 1992-ben a Debreceni Universitas részeként működött, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Kara lett, a 2000-es integráció révén pedig a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Karaként tevékenykedett. 2021-ben egy bővítés mintegy 4500 négyzetméterrel növelte az alapterületet, 2026-ban a B épület teljes megújulása zajlott le, e cikk megjelenésekor pedig az Ótemető utcai elméleti tömb rekonstrukciója tartott éppen (lásd az utolsó fotón). 2025-ben a Debreceni Egyetem Tudományos, Technológiai és Innovációs Parkjában járműlabort és gyakorló aszfalt tesztpályát is átadtak. A Borsos József nevét viselő, 1966-ban megnyitott kollégium 270 férőhelyes, a szobák háromszemélyesek.

Viszik a mozaikot. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az intézmény Ótemető utcai központi homlokzatát Z. Gács György  mozaikja díszíti, melynek címe: Építők. Ezt a kompozíciót 2026. november 11-én kezdték el szétbontani (lásd a fenti képen). Sajtóhírek szerint ennek az az oka, hogy restaurálják, és azt követően teszik vissza az eredeti helyére. A park érdekes alternatív nevezetessége az „UV-király” emlékműve, a főkapun belépve pedig Mattioni Eszter  beköltöztetett, különleges lávakő-kompozíciója is megcsodálható.

Az elméleti tömb. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

A kollégium. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Átépítés közben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. október 27., kedd

Gulyás Pál és Kazinczy Ferenc születésnapja

 
Debrecen sajátos hangú, híres költője, Gulyás Pál 1899. október 27-én jött világra. A debreceni Református Kollégiumban tanult, szülővárosában szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1924-ben Hajdúböszörményben a Bocskai István Gimnáziumban tanított, 1925 és 1926 között Kiskunhalason volt tanár. Ezután a debreceni Iparostanonc Iskolában kapott állandó munkát. 1927-ben alapító tagja volt a debreceni Ady Társaságnak, melyben később vezető tisztséget töltött be. 1928-ban a Napkelet költői pályázatán első díjat nyert. 1934-ben Fülep Lajossal és Németh Lászlóval szervezője, főszerkesztője volt a népi írók lapjának, a Válasznak. Élete utolsó éveiben szoros szellemi kapcsolatot ápolt Hamvas Bélával. A népi írók csoportjához tartozó, eredeti hangú, erősen gondolati jellegű lírikus.

A Hajó utca 9. szám alatti udvarukon. Fotó: Fortepan

A Wikipédia szerint Gulyás Pál a világnyelveken kívül finnül, ógörögül, izlandi nyelven és románul olvasott. Korai költészetére a német líra és a Nyugat nagyjai hatottak, de filozófiai érdeklődése is megmutatkozik a verseiben. Befolyással volt rá többek között Oswald Spengler krizeológiai történelem-szemlélete. Az 1930-as években a népi mozgalom poétikai törekvéseihez csatlakozva formavilágában is követve szólaltatta meg a néphagyományokat. A vidéki irodalom fontosságát hangsúlyozta, és Debrecenben kívánt szellemi központot kialakítani. Érzékeny idegekkel fedezte fel a háború felé haladó ország veszélyeztetettségét (Csokonai gúlája előtt), elutasította a német és olasz orientációjú külpolitikát (Nibelungi köd, Isten követje), kozmikus látomásokban jelenítette meg a közelgő pusztulás képeit (A Biblia siratása, Új vanitatum vanitas).

Gulyás Pál nagyerdei szobra. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Alföld csendjében (1943) című kötetében vált éretté a költészete. A finnugor folklórban találta meg a mintát, amelyhez a népi jellegét kifejezni kívánó magyar költészetnek Gulyás felfogása szerint igazodnia kellene. Út a Kalevalához (1937) című tanulmánya szerint a finn népi eposz világképében egy pentatonikus lényegre redukált s abból újrafejlesztett, újra hatványozott népiségben található meg az a harmonikus életérzés és kultúra, amely leküzdheti a XX. század szellemi válságát. Ezt a mitikus népiséget állította esztétikájának középpontjába, és kérte számon a kor magyar irodalmán.

Kazinczy Ferenc

Gulyás Pál mellett egy másik író, költő is október 27-én született: Kazinczy Ferenc, 1759-ben Érsemjénben. A nyelvújítóként is tevékenykedő tudós 1831. augusztus 23án hunyt el Széphalmon. Emlékét Debrecenben utca és iskola őrzi, ugyanakkor szobra is található a Csokonai Színházon. 

Kazinczy szobra a színházon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. szeptember 30., szerda

Az Új Élet Parki Általános Iskola

Debrecenben 1962. szeptember 30-án, vasárnap avatták fel az Új élet park nevét viselő általános iskolát. A pedagógusok és tanulók addig a Péterfia, a Füvészkert és a Jókai utcai iskolákban vendégeskedtek. A HB Napló tudósítása szerint a korszerű, 12 tantermes létesítményt Ördögh László, a városi tanács művelődési osztályvezetője adta át. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A főhomlokzat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Megnyitó beszédében a politikus köszönetet mondott a Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak, akik felajánlást tettek, hogy az MSZMP VIII. kongresszusa tiszteletére a tervezettnél előbb fejezik be az iskola építését, s felajánlásukhoz híven, három hónappal a kitűzött határidő előtt át is adták az új intézetet. Beszéde végeztével Ördögh László emlékoklevelet és könyvjutalmat adott át a legjobb munkát végzett építőipari dolgozóknak.

Garami László szobra. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az új intézményt Varga Lajos igazgató vette át, aki elmondotta, hogy az új iskolának szépségéhez mérhető jó hírnevet igyekeznek majd teremteni. Együtt dolgoznak a szülői munkaközösség tagjaival, akik már addig is jól helytálltak, mert több mint 1000 óra társadalmi munkával járultak hozzá ahhoz, hogy minél előbb megkezdődhessék a tanítás az új iskolában. Az ünnepség szép pillanata volt, amikor a növendékek fogadalmat tettek arra, hogy megőrzik iskolájuk szépségét, tisztaságát, és jó tanulmányi munkával igyekeznek a jövőben helytállni. Az ünnepség második részében a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola zenekara, az új iskola növendékeiből alakult énekkar és néhány szavaló adott műsort. A mintegy nyolcmillió forintos költséggel épült és berendezett új iskolában akkor egyelőre 600 általános iskolás kezdte meg a tanulást, de az volt a terv, hogy később, a lakótelep növekedésével emelkedik a tanulók száma. Az oktatási intézmény neve 1994 óta Ibolya Utcai Általános Iskola, s például az előtte elterülő park immár körbe van kerítve.

Az Ibolya utca az iskolánál. (Fortepan / Szalay Zoltán, 1968)

Kapcsolódó összeállításaink:

Az épülő lakótelepen. (Fortepan / Szalay Zoltán, 1968)


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. szeptember 2., szerda

A Vegyi

Debrecenben a vegyipari technikum 1950. szeptember 2-án nyílt meg a Csapó utca és a Burgundia utca sarkán abban az ipari iskolai épületben, ami eredetileg Borsos József és Zeleznik Gyula tervei alapján épült meg 1925-ben. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


A fenti archív képen az is látható, hogy a gazdagon díszített, városcímeres épületnek eredetileg sarki tornya volt, a földszintjén üzletek működtek, az oszlopos főkapu pedig a Burgundia-sarkon szolgálta a diákokat és a pedagógusokat. Nem mellesleg itt járt a 6-os villamos is, később pedig szemben működött a Debrecen Áruház, valamint a vásárcsarnok, no meg amellett egy ételbár, a Pulykakakas. Az intézmény honlapjának iskolatörténeti leírása kitér arra is, hogy a laboratóriumi eszközök egy részét helyben készítették az oktatók és a tanulók. Ehhez érteni kellett az üvegtechnikusi munkához, s nagy leleményességgel más tárgyakból készítettek lombikokat és desztilláló készülékeket.

Díszes iskolafalak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sok térképet és technológiai ábrát is házilag állítottak elő. A felszerelés kiegészítésében üzemek, kórházak, klinikák és szanatóriumok is segítettek. Idővel olyan sok eszközzel rendelkezett az intézmény, hogy tizenkét teljes vegytani felszerelést ajándékozhatott vidéki általános iskoláknak.

Az új szárny 1973-ban. (Méliusz Helytörténeti Fotótár)

Az 1950-es évek végére Ujvárosi Imre igazgatása alatt (aki az alapítástól 1973-ig volt az intézmény vezetője) a suli már az ország egyik legrangosabb vegyipari technikumának számított. 1962-ben napirendre került az épület bővítése. A Csapó utcán szanálták a bővítésre alkalmas telket, a bontási munkákban 1966-ban diákok és tanárok is részt vettek.

A régi szárny. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1967-re lettek kész a Csapó utcai új épület tervei, és 1971-ben kezdődött meg az oktatás az új szárnyban. Az iskolában 1978-tól nyomdászképzés is volt, ugyanakkor fontos állomás továbbá az intézmény történetében, hogy 1983 őszén vette fel a XX. századi hazai tudományos élet szervezőjének, a fizikai kémia egyik vezető szakemberének, Erdey-Grúz Tibornak a nevét.

A Burgundia felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

    Kapcsolódó összeállításaink:

A régi és az új épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Már boltok és sarokkupola nélkül

2026. augusztus 29., szombat

A könnyűipari szakmunkásképző



Debrecenben a könnyűipari szakmunkásképzőt 1986. augusztus 29-én avatták fel. A Sétakert utcai intézmény nyitóünnepségén dr. Cseh József helyettes ipari miniszter többek között hangsúlyozta: példamutató, ahogyan a helyi vállalatok segítették az iskola megvalósítását. A diákokat 18 tanterem és 75 személyes tanműhely is szolgálta. A komplexumot a Keletterv tervei alapján a HÁÉV építette meg, s a beruházás összesen 73 millió forintba került.

A nyugati homlokzat ma. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az intézmény ma technikumi és szakképző iskolai oktatást végez, és Debreceni SZC Kreatív Technikum a neve. A három-, illetve ötéves stúdiumokon dekoratőri, fodrászati, grafikusi, kozmetikus technikusi, oktatási szakasszisztensi és óvodai nevelői képzések zajlanak itt. Ugyanakkor a felnőttoktatás keretében is több szakmát sajátíthatnak el a jelentkezők.

Sétakert utcai fal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
A HB Napló tudósítása az átadásról

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 29., szerda

Debrecen szeretett testnevelője volt: Nagy Jenő bácsi

Néplap, 1954. június 19.

A debreceni Bocskai általános iskoláról, valamint a Dobozi-lakótelepen található víztoronyról szóló összeállításaink Facebook-posztjaihoz többen a hozzászólásaikban olyan gondolatokat fűztek, amelyekben a legendás pedagógus testnevelő edző, a városi önkormányzat által 1996-ban Hajós Alfréd-díjjal kitüntetett – és sajnos 2017. július 29-én elhunyt – Nagy Jenő személyiségét és munkásságát méltatják szeretettel. Ezúttal ezek közül idézünk nagy örömmel. A második képet Egriné Enikő csatolta a hozzászólásához, és a Pacsirta utcai versenyzők szerepelnek rajta Nagy Jenővel 1965 körül, a Nagyerdei Stadion előtt.

Jenő bácsi és versenyzői 1965 körül

Szent-Királyi György közölte: „93 éves korában ment el. A tornaterem nélküli Pacsirta utcai iskola a város legjobb sporteredményeit hozta. Jenő bácsi nagyszerű ember volt.” Latya Tyukodi pedig leírta: „Nagyon szerettük és tiszteltük őt! De ő is mindenkit, még akkor is, ha nem volt valaki nagy sporttehetség. Mindenkit úgy kezelt, mintha a saját gyerekei lettünk volna!” Az alábbi fotón Jenő bácsi testalkata alapján az is joggal feltételezhető, hogy maga is aktívan sportolt. Ezt a képet, valamint a következőket Kedves Olvasónk, Laczkó Gyula osztotta meg. Szabó Tibortól és Szent-Királyi Györgytől érdekességként azt is megtudhattuk, hogy Nagy Jenő a lakótelep helyén előzőleg lévő Dobozy-temető vadgesztenyeligetét Gecsemáné-keretnek nevezte.


Ugyanakkor Mikó Ágnes, aki az íróasztal feletti családi falon is kiállított egy képet Jenő bácsiról, így fogalmazott: „Az iskola nevében én köszöntem meg az új iskola sportudvarát. Majdnem élete végéig tartottuk a kapcsolatot, leveleztünk, telefonon beszéltünk... Nagyon szerettem, tiszteltem. Nem sok hasonló igaz embert ismertem. Anyám edzője volt fiatalon, így kicsit örököltem őt, s lettem a suli kézicsapatának kapitánya nyolcadikban, s hagytam abba a kézit a DVSC-ben, amikor őt lecserélték. Sok igazságtalanságot élt meg.” És íme Kosztonyák Katalin szívmelengető hozzászólása: „A Bocskai sulis posztnál már említettem Jenő bácsit. Imádtuk. Egy szavára mentünk virágot ültetni az iskola elé. Nem volt saját gyerekük, de valóban mindegyikünket sajátjaként szeretett. Korrekt és méltányos volt. Cigánykereket kellett volna előadni, mondtam, Jenő bácsi, én nem tudom megcsinálni. Erre ő: Próbáld meg! Megpróbáltam. Látta, hogy tényleg nem megy, sose erőltette többé. Én sose versenyeztem semmilyen sportágban, hozzám a mozgásnak a tánc formája állt közelebb. Ennek ellenére jártam edzésre, a Nagyerdőre mentünk, és egy bemelegítő mozgássor után irány futni. Utána pedig mehettünk a fedettbe, ázalogni kicsit. Voltunk Országos Sportnapokon is, egészen szép koreográfia volt, boldogan mutattuk be. Az "ócska" stadionban, amit meg lehetett tölteni, nem csak ingyenes programokkal. Nekem csak jó emlékeim vannak Jenő bácsival kapcsolatban. Az egyik képen, azt hiszem, Pataki Györgynével látható, ő pedig a magyartanárnőnk volt, szigorú, de korrekt.”

Jenő bácsi emlékei

A nyitóképhez tartozó cikkszöveg

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. május 29., péntek

A Református Főgimnázium

Debrecenben a Péterfia utca egyik lenyűgöző építészeti–kulturális értéke a Református Főgimnázium a Kálvin tér szélén, ahol 1914 óta pompázik. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

2026 májusában. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Az intézmény történetéről a Wikipédia felidézi: a Református Kollégium nyolcosztályos gimnáziuma az 1873-as újjászervezése óta működik a mai formájában. Mivel azonban az 1912-ben létrehozott Magyar Királyi Tudományegyetem két évvel később a Református Kollégium főépületében kezdett működni, a főépületből kiszoruló főgimnázium új épületbe költözött: a közeli Péterfia utca 1–7. szám alá. A neoromán stílusú épületet az a Pecz Samu tervezte, aki korábban a Verestemplomot, valamint annak budapesti párját is megalkotta.


A gimnázium az egyetlen protestáns középiskolaként maradt meg egyházi fenntartásban a szocializmus évtizedeiben. 1952-ben a Dóczi Leánynevelő Intézet államosításakor vált koedukált intézménnyé, így kerültek be a leánytanulók a főgimnáziumba, az addigi fiúiskolába. Ebben a korszakban is nagyon sok olyan jó képességű diák végzett iskolában, akik a tudomány vagy a művészetek terén kiemelkedőt alkottak.

Balról az Uránia, jobbra a Református Főgimnázium

A gimnázium 1972-ben elvesztette a Péterfia utcai épületét, és át kellett költöznie a Kollégium hátsó udvarába, az egykori egyetemi internátus épületébe. A Péterfia utcai épületet (ahol addig zeneiskola is működött) 1992-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület azzal a feltétellel kapta vissza, hogy tovább működteti benne a tanítóképzőt.

Tanítóképző felirattal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Miután a tanítóképző 2011-ben integrálódott a Debreceni Református Hittudományi Egyetembe, az épületet 2012-ben visszakapta a gimnázium – idézi fel a Wikipédia –, és a teljes körű felújítása után 2014 nyarától újra használatba vette a Kollégium általános iskolájával együtt.

A tanítóképző főiskola látképe

Kapcsolódó összeállításaink:
Villamos, konflis, környező kis házak...

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Az óratorony. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. május 12., kedd

„Keresem Debrecent”

Debrecen eltűnő múltjáról és értékeiről nem csak napjainkban jelentek meg panaszok. Az 1981. május 12-i HB Naplóban például Leskó Árpádné tanár, idegenvezető sorai jelentek meg erről, Keresem Debrecent címmel a Kálvin tér rekonstrukciója kapcsán.


– Gyermekkoromtól nagy érdeklődéssel követtem városunk minden változását. Sajátomnak éreztem, s érzem Debrecent. Itt születtem, életem gondjait itt bírom le, válságaival itt küzdök meg, itt akarom és próbálom életem teljessé és értelmessé alakítani, „s remélem, testem is majd e földben süpped el”. A Debrecen útikönyv több helyen szerényen céloz arra, hogy a 600 éves város építészeti, tárgyi emlékei szűkösek. Ámde ez a szűkös emlékeztető világ is hová tűnik? Újul, fejlődik, növekszik városunk! De el kell-e ezért tüntetni a régi cívisházakat, a paraszt-barokk emlékeit? Egy-egy betonmonstrum oldalán rideg kőtábla állítja meg s dermeszti szoborrá a járókelőt: Itt született..., Itt élt,... Itt lakott, ... Itt alkotott, sivár táblán, szürke betűkkel még szürkébb környezetben nagy nevek, fényes lelkek. Nem tehetek róla, de nekem a krematórium oldalfalába helyezett urnák borítólapját asszociálják. Halált, kietlenséget, feledést és nem fennmaradást, halhatatlanságot, az alkotó és munkája jövőt formáló örök érvényű hatását. Miért ne lehetne következetesen folytatni a vénkerti Borsos-villában berendezett irodalmi múzeum jó ötletét?


– A város szíve, a Kossuth tér romantikus kis házai is a múlté, helyettük most még ütött-kopott deszkapalánk éktelenkedik, s meddig? (Talán korán rombolunk, késlekedve építkezünk!?) A Nagytemplom lenyűgöző hatását az újkeletű aluljáró modern üvegkalitkája zavarja. Összeszorul a szívem, s mintha karom-lábam vágták volna le, ha a Darabos utca élőmúlt csonka testét, féloldalas torzóját szemlélem. Hány emlékünk sorsa lett a pusztulás meggondolatlanság vagy inkább érzéketlenség okából? De még amink van, azt legalább próbáljuk megőrizni! Van a városnak műemlékvédő bizottsága. A tagjai bizonyára magukénak érzik és szeretik e várost. Gondolom, értően óvják, gondozzák értékeit, de talán – engedjék meg ezt a feltételezést – nem eléggé keményen és következetesen. Sok-sok kedves, hangulatos, „igazi” debreceni városnegyed (pl. a „színház átjáró”-t a Csizmadiaszínnel – vajon nem lehetett volna valamilyen módon a jelen pezsgésébe bekapcsolni?) vagy utcakép esett áldozatul az épülő új, a debreceniek szívének-szemének idegen, jellegtelen beton – Debrecennek. 


Miért nem óvjuk, tápláljuk jobban a gyökereket? „Basahalmától és Péterfiáig / Ájer pezseg. Úgy hívják: Gondolat.”. – Nem hiszem, hogy a Gondolat, az ájer pezsgése múltunk eltörlését kívánná. Ady fájó szívvel keresné a Péter fia Jakab utca széles nyugalmát. Ha egy-egy városnéző csoport érkezik, keresem Debrecent, az igazit, a patinást, a történelemőrzőt. Úgy szeretném őket a Kollégium vagy a Nagytemplom ősi falai közül odavezetni, s mondani: Íme a város, amely szívébe zárt múlttal építi a jövőt – fogalmazott Leskó Árpádné tanár, idegenvezető. A teljes cikk itt olvasható:



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. január 31., szombat

A volt Bányai Júlia Általános Iskola

Debrecen egyik régi oktatási intézményének Kossuth utcai mai főépülete 1965. január 31-én nyílt meg. A Burgundia városrészben található létesítményt már a görögkatolikus egyház működteti, és a Szent Efrém nevet viseli. Az azonban változatlan, hogy az iskolának ma is világhírűek a kórusai.

Az új névvel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az új létesítmény az avatásáról szóló sajtóbeszámoló szerint 6 millió forintba került, és 10 tantermet alakítottak ki benne. Mint olvasható a lentebb közzétett tudósításban, készültek külön a fiúknak és a lányoknak is korszerűen felszerelt műhelyek, összesen pedig 670 tanuló kezdhette, illetve folytathatta itt a tanulmányait 1965. február 1-jén.

Csapatzászló-avatás, 1971. (Helytörténeti Fotótár)

A többi érdekesség az alábbi cikkmásolatban és az utána megosztott archív fotón látható-olvasható. Kellemes múltidézést Mindenkinek!

Kapcsolódó összeállításaink:
1975-ös látkép. (Helytörténeti Fotótár)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!