 |
| Néplap, 1954. június 19. |
A debreceni Bocskai általános iskoláról, valamint a Dobozin található „ufo” víztoronyról szóló összeállításaink Facebook-posztjaihoz többen a hozzászólásaikban olyan gondolatokat fűztek, amelyekben a legendás pedagógus testnevelő edző, a városi önkormányzat által 1996-ban Hajós Alfréd-díjjal kitüntetett Nagy Jenő személyiségét és munkásságát méltatják szeretettel. Ezúttal ezek közül idézünk nagy örömmel. A második képet Egriné Enikő csatolta a hozzászólásához, és a Pacsirta utcai versenyzők szerepelnek rajta Nagy Jenővel 1965 körül, a Nagyerdei Stadion előtt.
 |
| Jenő bácsi és versenyzői 1965 körül |
Szent-Királyi György közölte: „93 éves korában ment el. A tornaterem nélküli Pacsirta utcai iskola a város legjobb sporteredményeit hozta. Jenő bácsi nagyszerű ember volt.” Latya Tyukodi pedig leírta: „Nagyon szerettük és tiszteltük őt! De ő is mindenkit, még akkor is, ha nem volt valaki nagy sporttehetség. Mindenkit úgy kezelt, mintha a saját gyerekei lettünk volna!” Az alábbi fotón Jenő bácsi testalkata alapján az is joggal feltételezhető, hogy maga is aktívan sportolt. Ezt a képet, valamint a következőket Kedves Olvasónk, Laczkó Gyula osztotta meg. Szabó Tibortól és Szent-Királyi Györgytől érdekességként azt is megtudhattuk, hogy Nagy Jenő a lakótelep helyén előzőleg lévő temetői vadgesztenyeligetet Gecsemáné keretnek nevezte.
Ugyanakkor Mikó Ágnes, aki az íróasztal feletti családi falon is kiállított egy képet Jenő bácsiról, így fogalmazott: „Az iskola nevében én köszöntem meg az új iskola sportudvarát. Majdnem élete végéig tartottuk a kapcsolatot, leveleztünk, telefonon beszéltünk... Nagyon szerettem, tiszteltem. Nem sok hasonló igaz embert ismertem. Anyám edzője volt fiatalon, így kicsit örököltem őt, s lettem a suli kézicsapatának kapitánya nyolcadikban, s hagytam abba a kézit a DVSC-ben, amikor őt lecserélték. Sok igazságtalanságot élt meg.” És íme Kosztonyák Katalin szívmelengető hozzászólása: „A Bocskai sulis posztnál már említettem Jenő bácsit. Imádtuk. Egy szavára mentünk virágot ültetni az iskola elé. Nem volt saját gyerekük, de valóban mindegyikünket sajátjaként szeretett. Korrekt és méltányos volt. Cigánykereket kellett volna előadni, mondtam, Jenő bácsi, én nem tudom megcsinálni. Erre ő: Próbáld meg! Megpróbáltam. Látta, hogy tényleg nem megy, sose erőltette többé. Én sose versenyeztem semmilyen sportágban, hozzám a mozgásnak a tánc formája állt közelebb. Ennek ellenére jártam edzésre, a Nagyerdőre mentünk, és egy bemelegítő mozgássor után irány futni. Utána pedig mehettünk a fedettbe, ázalogni kicsit. Voltunk Országos Sportnapokon is, egészen szép koreográfia volt, boldogan mutattuk be. Az "ócska" stadionban, amit meg lehetett tölteni, nem csak ingyenes programokkal. Nekem csak jó emlékeim vannak Jenő bácsival kapcsolatban. Az egyik képen, azt hiszem, Pataki Györgynével látható, ő pedig a magyartanárnőnk volt, szigorú, de korrekt.”
 |
| Jenő bácsi emlékei |
További portréink a cívisvárosból:
- A Sesztina dinasztia tragikus története
- „A” Kaszanyitzky
- A jobbágyból lett milliomos: Csanak József
- Dr. Tippai Benő
- Ady Endre és Kíváncsi Illi szerelme
- A debreceni arany ember - Steinfeld Mihály
- Varga István kézilabdázó
- Gara Kálmán közlekedéstörténeti gyűjteménye
- Kovács István, a slambuc debreceni mestere
- Tóth Pál idegenvezető 80. születésnapja
- Szegedi Károly, a régi cívisváros rekonstruálója
- Attila
- Az életmentés közben elhunyt katona debreceni keresztje
- A debreceni „Kossuth Lajos”
- Kocsis Csaba zenész-népművelő fotógrafikái Debrecenről
- Bányai Sándor, a vonatozás debreceni szerelmese
- Az első sajtóband: a Naplopók
- Királyi blues a Royal Courttal
 |
| A nyitóképhez tartozó cikkszöveg |
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése