Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bocskai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bocskai. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 29., szerda

Debrecen szeretett testnevelője volt: Nagy Jenő bácsi

Néplap, 1954. június 19.

A debreceni Bocskai általános iskoláról, valamint a Dobozi-lakótelepen található víztoronyról szóló összeállításaink Facebook-posztjaihoz többen a hozzászólásaikban olyan gondolatokat fűztek, amelyekben a legendás pedagógus testnevelő edző, a városi önkormányzat által 1996-ban Hajós Alfréd-díjjal kitüntetett – és sajnos 2017. július 29-én elhunyt – Nagy Jenő személyiségét és munkásságát méltatják szeretettel. Ezúttal ezek közül idézünk nagy örömmel. A második képet Egriné Enikő csatolta a hozzászólásához, és a Pacsirta utcai versenyzők szerepelnek rajta Nagy Jenővel 1965 körül, a Nagyerdei Stadion előtt.

Jenő bácsi és versenyzői 1965 körül

Szent-Királyi György közölte: „93 éves korában ment el. A tornaterem nélküli Pacsirta utcai iskola a város legjobb sporteredményeit hozta. Jenő bácsi nagyszerű ember volt.” Latya Tyukodi pedig leírta: „Nagyon szerettük és tiszteltük őt! De ő is mindenkit, még akkor is, ha nem volt valaki nagy sporttehetség. Mindenkit úgy kezelt, mintha a saját gyerekei lettünk volna!” Az alábbi fotón Jenő bácsi testalkata alapján az is joggal feltételezhető, hogy maga is aktívan sportolt. Ezt a képet, valamint a következőket Kedves Olvasónk, Laczkó Gyula osztotta meg. Szabó Tibortól és Szent-Királyi Györgytől érdekességként azt is megtudhattuk, hogy Nagy Jenő a lakótelep helyén előzőleg lévő Dobozy-temető vadgesztenyeligetét Gecsemáné-keretnek nevezte.


Ugyanakkor Mikó Ágnes, aki az íróasztal feletti családi falon is kiállított egy képet Jenő bácsiról, így fogalmazott: „Az iskola nevében én köszöntem meg az új iskola sportudvarát. Majdnem élete végéig tartottuk a kapcsolatot, leveleztünk, telefonon beszéltünk... Nagyon szerettem, tiszteltem. Nem sok hasonló igaz embert ismertem. Anyám edzője volt fiatalon, így kicsit örököltem őt, s lettem a suli kézicsapatának kapitánya nyolcadikban, s hagytam abba a kézit a DVSC-ben, amikor őt lecserélték. Sok igazságtalanságot élt meg.” És íme Kosztonyák Katalin szívmelengető hozzászólása: „A Bocskai sulis posztnál már említettem Jenő bácsit. Imádtuk. Egy szavára mentünk virágot ültetni az iskola elé. Nem volt saját gyerekük, de valóban mindegyikünket sajátjaként szeretett. Korrekt és méltányos volt. Cigánykereket kellett volna előadni, mondtam, Jenő bácsi, én nem tudom megcsinálni. Erre ő: Próbáld meg! Megpróbáltam. Látta, hogy tényleg nem megy, sose erőltette többé. Én sose versenyeztem semmilyen sportágban, hozzám a mozgásnak a tánc formája állt közelebb. Ennek ellenére jártam edzésre, a Nagyerdőre mentünk, és egy bemelegítő mozgássor után irány futni. Utána pedig mehettünk a fedettbe, ázalogni kicsit. Voltunk Országos Sportnapokon is, egészen szép koreográfia volt, boldogan mutattuk be. Az "ócska" stadionban, amit meg lehetett tölteni, nem csak ingyenes programokkal. Nekem csak jó emlékeim vannak Jenő bácsival kapcsolatban. Az egyik képen, azt hiszem, Pataki Györgynével látható, ő pedig a magyartanárnőnk volt, szigorú, de korrekt.”

Jenő bácsi emlékei

A nyitóképhez tartozó cikkszöveg

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. május 12., kedd

A Párizsi Lunapark a Dobozi-lakótelepen 1976-ban

Céllövölde is volt. Fotó: Székely Balázs.

Debrecenben az első igazi nyugati lunapark 1976. május 12-től fogadta a kikapcsolódni vágyókat a Dobozi-lakótelepen. Más utazó vidámpark korábban is szerepelt már a cívisvárosban (például az NDK-ból), de a „tiltott gyümölcs” 76-ban suhant be hozzánk. Ezt idézzük meg a Fortepan felvételeivel! 

Hirdetés a HB Naplóban

A Tanács utcai víztorony melletti, akkor még beépítetlen területen felépített szórakoztatónegyed addig soha nem látott csillogással és zenével csábította a  környékbelieket és a város távolabbi pontjain élőket is. Hiába volt meg a fölöttébb szuper nagyerdei vidámparkunk, a franciák egy addig abszolút új élményt varázsoltak a Bocskai-iskola szomszédságába. A fényárban fürdő lunaparkban minden este óriási tömeg tolongott, hogy kipróbálhassa a repülő csészealjat, a céllövöldét, hullámvasutat, zsákbamacskát, dodzsemet és a kuriózum elektronikus játékgépeket. Az igen népszerű párizsiak ezután más év(ek)ben is felléptek itt, és végig hatalmas siker volt a jelenlétük.

Fotó: Péterffí István

Kapcsolódó összeállításaink:
Fotó: Wikipédia


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Fotó: Nagy Gyula

2026. április 18., szombat

A legendás debreceni úszóedző: Rentka László

A fedett uszodában. Fotó: HB Napló, 1965

Debrecen legendás úszóedzője, a Hajós Alfréd-díjas Rentka László 1918. április 18-án született, s a debreceni gőzfürdő, illetve a mai Régi Vigadó melletti szolgálati lakásban laktak. Az édesapja ugyanis fürdőmester és masszírozó volt.
Egy 1972-es versenyen. (Helytörténeti Fotótár)

A Debreceni Értéktár és a Napló leírásai szerint Debrecen úszóéletének meghatározó alakja autodidakta módon tanult meg úszni, majd 1926-ban már leigazolta a DEAC. 1948-tól nagy, vegyes korosztályú csapatokat edzett és versenyeztetett szinte lehetetlen körülmények között. Ennek ellenére országos bajnokok, csúcstartók, vidékbajnokok, válogatott versenyzők kerültek ki a kezei alól. A testnevelési főiskola elvégzése után a Fazekas Mihály Gimnáziumban dolgozott testnevelőként. Sok egykori tanítványa jelenleg is aktív úszó a szeniorok között, ugyanakkor többen testnevelőként dolgoznak. Debrecenben az általános iskolai intézményes úszásoktatást 1960-ban vezették be. A kötelező általános iskolai úszásoktatás és az utánpótlás-nevelés jegyében Rentka László több évtized alatt sok ezer embert tanított meg úszni Debrecenben a nagyerdei fedett uszodában (a családjában is többen úszók lettek), mindemellett a Debreceni Sportiskola úszósportját is megalapozta. Miként összeállításunk végén olvasható, a felesége, Rentka Lászlóné is úszóedzőként tevékenykedett. Rentka László 63 évesen, a Bocskai István Általános Iskolából ment nyugdíjba, majd pedig 1996-ban elsőként kapta meg Debrecen szakmai elismerését, a Hajós Alfréd-díjat. A köztiszteletnek örvendő, neves sportszakember 2014. augusztus 27-én hunyt el.

Interjú 1993-ból. (HBN)

További sportos cikkeink:
2017-es cikk a Rentka családról

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


1965-ös cikk az úszásoktatásról

2026. március 28., szombat

Volt egyszer egy „Demke”

Debrecen idősebb lakói közül sokan még az egykori „Demkében” látták meg a napvilágot. A tornyos, címeres, manzárdos, oszlopos palotát a mai Dobozi-lakótelep melletti téren nyitották meg 1913-ban, a Csomor Gyula-féle Meteor Mozival szemközt.

A képet Vértesi Ferencnek köszönjük

Az alábbi fotó kiadója: Antalfy József könyv- és papírkereskedése (Szent Anna utca 13–24. szám, bankpalota). A képeslap 1917-ben jelent meg. A rendőrségi palotához hasonló külsejű népjóléti intézmény főhomlokzatát a magyar címer is ékesítette.


A ma is használatos „Demke” elnevezés onnan származhat, hogy a köznyelv az egyszerűbb kiejtés érdekében így mondta a valójában DMKE rövidítést. Ez a gyönyörű létesítmény ugyanis eredetileg a Dél-magyarországi Közművelődési Egyesület (azaz DMKE) számára készült, mégpedig Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervei alapján.

A Népház és a Meteor. Képforrás: Déri Múzeum Fotótára

A város 1927-ben megvásárolta a palotát, és új tartalommal töltötte meg. Akkor lett a funkciója anya- és csecsemővédelmi intézet, népjóléti hivatal, népfürdő, valamint gyermekkórház, tej- és népkonyha is. A komplexumban védőnői lakások, olvasóterem, labor és röntgen is működött, s ezek nagy részét a Stefánia Szövetség kezelte. A DMKE nagyon sok embert fogadott, így körülötte is élénk élet zajlott.

A képet Vekerdi Károlynak köszönjük

A sokrétű és fontos intézet naponta mintegy 1200 adag ingyen ebédet osztott ki a rászorulóknak, s a neve akkor már Debrecen Sz. Kir. Város Magoss György Népház volt. Tevékenysége annyira fogalommá vált, hogy amikor például a közeli iskolában összeíráskor megkérdezték az egyik gyereket, hogy hol született, nem azt mondta, hogy Debrecenben, hanem azt, hogy „Itt, a Demkében”...

A helytörténeti fotótár 1973-as képe

A népjóléti palota állapotáról az 1965. január 7-én megjelent újság közölt lehangoló összeállítást. A cikk szerint (lásd alul) az épület már akkor romos, szűkös és nem igazán higiénikus volt, a helyiségeit gerendákkal kellett alátámasztani, és az illetékesek sokallották a teljes körű renoválásának költségeit. Ezek miatt sajnos végül úgy döntöttek, hogy „nem bajlódnak tovább” vele.

A robbantás előtt. Képforrás: Benedek-iskola

A nagy hírű intézmény 61 évet megélt épületét ugyanúgy lerobbantották, mint 1973 tavaszán a régi épületsort az Aranybika Hotel és a Hatvan utca között. Béke poraikra!

Rövid tudósítás az 1974. március 30-i Naplóban

A „Demke” robbantása  1974. március 29-én délelőtt volt, és a tanítók kivitték az utcára a diákokat, hogy láthassák a palota utolsó pillanatait... A palota helyére a Benedek Elek Általános iskolát építették, mely 1976-ban nyílt meg.

Iskola a DMKE helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. január 9., péntek

Hófödte parasztház a napsütéses régi Alsójózsán

Debrecen józsai városrészében, a Telek és a Kiserdő utca sarkán áll egy szép, tornácos parasztház, mely festőművészeket is megihletett már. Ezt örökítettük meg anno a 2013 márciusi nagy havazás utáni napsütésben, lásd az első képünkön. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

2013 márciusa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kirándulásainkon természetesen más évszakban is lencsevégre kaptuk ezt a gyönyörű épületet. Az alábbi felvételen a (volt) nádtető is megcsodálható.

2012 nyara. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Cikkünkhöz Kedves Olvasónk, Imre Simon leírta: „A szülői házunk, én és több testvérem is itt született és itt nőttünk fel. Öten fiúk innen vonultunk be katonának, és a három nővéremnek is itt volt a lánykikérője. Boldog gyerekkorunk volt a szüleink jóvoltából!” Kérdésünkre tudatta azt is, hogy a ház 1946-ban épült, de mivel hozzáépítettek, nem lehet ráismerni. Ugyanakkor Erika Black felidézte:
„Én vagyok az egyik unoka, és annak idején, amikor kislány voltam, szinte minden napomat a nagyszüleimnél töltöttem. Ez a ház, ez a kert, és az itt töltött idő számomra mindig a biztonságot és a szeretetet jelentette. Minden zughoz, minden tárgyhoz valamilyen emlék köt – a nagypapám mosolyához, ahogyan a régi kerti padon ült, vagy a nagymamám meleg kezéhez, ahogy az ölébe húzott, amikor mesélt. Rengeteg szép pillanatot őrzök a szívemben, az együtt sütött sütemények illatától a közös nevetések hangjáig. Emlékszem, hogyan futkároztam a kertben, és a nagymamám mindig azt mondta: „Ne siess annyira, élvezd a pillanatot.” Ezek az egyszerű szavak azóta is velem maradtak. Sajnos, az idő haladtával a nagyszüleim már nincsenek velünk. Azóta hiányuk űrt hagyott maga után, de az emlékük mindig velem marad. Az a szeretet, amit tőlük kaptam, örökké él a szívemben, és minden nap arra emlékeztet, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy az unokájuk lehettem.”
A 2013 márciusi nagy havazás másnapján az épület utcai homlokzatát is lefényképeztük. Itt nemcsak az tárul fel, hogy a ház eladó volt, hanem a kereszt alakú faragások és az osztott ablakok is:

Az utcai rész. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. november 28., péntek

A behavazott Dobozi lakótelep egy régi szép téli napon

A Víztorony utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen első házgyári betonpaneles lakóövezete a Fényes udvar, ami a Faraktár utca és az Ótemető utca között elterülő Dobozi lakótelepnek a része. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Bocskai-iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ezt a helyet örökítettük meg egy csaknem 10 évvel ezelőtti szép téli napon, amikor mindent hó fedett. Sétánkat a Munkácsy utcában található Bocskai-iskola, valamint a Víztorony utcai víztorony környékén kezdtük.

Az Abigélnél. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A képek alapján azt is megállapíthatjuk, hogy ma már sok minden nem olyan a lakótelepen, mint akkor.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Gangok a régi Dobozin. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Víztorony és Ótemető sarka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Látogatásunkkor a hóeltakarítóknak is serényen kellett dolgozniuk, hogy járhatóvá tegyék az utakat.

Hólapátolás a Dobozin. Fotó: © Debreceni Képeslapok


A hófödte Kolozsvári utca és virágzó japánbirs. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Karácsony utcai bölcsi. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A vastag hóval fedett utcákon és parkokban bóklászás közben alig találkoztunk emberekkel.

Medence a Gáborjánin. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ki gondolná, hogy a Dobozi lakótelepen két középiskola is működik, ez az egykori Landler-suli:

A Brassai. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Dobozin is sok park és szobrok is szolgálják az itt lakók és erre járók otthonosságérzetét.

Mata János utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Dienes János utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Dobozi lakótelepi sétánkon a hóval borított környező utcákat is szemügyre vettük...

Szatmár utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A „Don-kanyar”. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Faraktár utca eleje. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Sándor-villánál még áll a kis trafik bódéja, ami olyan, mint amilyen a Szoboszlói úti áruda volt.

A sín mellett. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Időutazásunk végéhez közeledve reményünket fejezzük ki, hogy a 2024/25-ös télen is lesz sok szép hó!

Dobozi utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Ótemető utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2025. október 20., hétfő

Amikor elkészült a Bocskai-iskola uszodája

 A debreceni Dobozi lakótelepen működő Bocskai általános iskola 2024-ben ötös jubileumot ünnepelhetett: a mai épületegyüttese akkor 55 éve (1969. január 11-én) nyílt meg, emellett 45 esztendeje (1979. október 19-én) avatták fel az uszodáját a város „felszabadulásának” 35. évfordulóján, míg az utcája névadója, Munkácsy Mihály 180 éve született; a Rakovszky utcai előző iskolaépület 110 éves volt, a Bocskai-felkelés pedig akkor 420 éve tört ki.

A nyugati homlokzat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A cikkünk tárgyát képező uszodát (mely a víztorony szomszédságában bújik meg) mi is meglátogattuk, s ekkor készítettük a most megosztott felvételeinket. Álljon itt a Napló korabeli beszámolója is, amely szerint a gyerekek már az átadási ünnepség után birtokukba vették a medencét, és játékos vízi bemutatót is előadtak a vendégeknek. Nem mellesleg aznap, 1979. október 19-én az újkerti Barátság parkot is átadták a gyerekeknek.

A keleti fal és az öltözők. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó cikkeink sok fotóval:
Az avatás az 1979. X. 20-i Naplóban

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2025. szeptember 20., szombat

A Rakovszky utcai 111 éves általános iskola

Debrecen egyik legrégebbi, működő iskolaépülete a Rakovszky utca és az Ótemető utca sarkán áll.

A teljes külső homlokzat. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Az 1914-ben épített házat Kotsis István típusterve alapján Borsos József tervezte. Az elemi iskolának épült létesítményt a Munkácsy utcán található Bocskai István Általános Iskola is használta egyebek mellett napközinek, aztán 1974. szeptember 20-tól itt működött a dolgozók általános iskolája.

A nyugati fal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Napjainkban ez a Debreceni Népi Együttes székháza. Korábban az iskola udvarán állt a tervező Borsos József mellszobra. Ezt a művet 2020-ban felújítva áttelepítették a Vénkertbe, a szintén felújított és átépített Borsos-villához – a fotóját lásd a cikk végén.

2024. március 20-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Borsos szobra a Borsos-villánál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!