Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sport. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sport. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 29., szerda

Debrecen szeretett testnevelője volt: Nagy Jenő bácsi

Néplap, 1954. június 19.

A debreceni Bocskai általános iskoláról, valamint a Dobozi-lakótelepen található víztoronyról szóló összeállításaink Facebook-posztjaihoz többen a hozzászólásaikban olyan gondolatokat fűztek, amelyekben a legendás pedagógus testnevelő edző, a városi önkormányzat által 1996-ban Hajós Alfréd-díjjal kitüntetett – és sajnos 2017. július 29-én elhunyt – Nagy Jenő személyiségét és munkásságát méltatják szeretettel. Ezúttal ezek közül idézünk nagy örömmel. A második képet Egriné Enikő csatolta a hozzászólásához, és a Pacsirta utcai versenyzők szerepelnek rajta Nagy Jenővel 1965 körül, a Nagyerdei Stadion előtt.

Jenő bácsi és versenyzői 1965 körül

Szent-Királyi György közölte: „93 éves korában ment el. A tornaterem nélküli Pacsirta utcai iskola a város legjobb sporteredményeit hozta. Jenő bácsi nagyszerű ember volt.” Latya Tyukodi pedig leírta: „Nagyon szerettük és tiszteltük őt! De ő is mindenkit, még akkor is, ha nem volt valaki nagy sporttehetség. Mindenkit úgy kezelt, mintha a saját gyerekei lettünk volna!” Az alábbi fotón Jenő bácsi testalkata alapján az is joggal feltételezhető, hogy maga is aktívan sportolt. Ezt a képet, valamint a következőket Kedves Olvasónk, Laczkó Gyula osztotta meg. Szabó Tibortól és Szent-Királyi Györgytől érdekességként azt is megtudhattuk, hogy Nagy Jenő a lakótelep helyén előzőleg lévő Dobozy-temető vadgesztenyeligetét Gecsemáné-keretnek nevezte.


Ugyanakkor Mikó Ágnes, aki az íróasztal feletti családi falon is kiállított egy képet Jenő bácsiról, így fogalmazott: „Az iskola nevében én köszöntem meg az új iskola sportudvarát. Majdnem élete végéig tartottuk a kapcsolatot, leveleztünk, telefonon beszéltünk... Nagyon szerettem, tiszteltem. Nem sok hasonló igaz embert ismertem. Anyám edzője volt fiatalon, így kicsit örököltem őt, s lettem a suli kézicsapatának kapitánya nyolcadikban, s hagytam abba a kézit a DVSC-ben, amikor őt lecserélték. Sok igazságtalanságot élt meg.” És íme Kosztonyák Katalin szívmelengető hozzászólása: „A Bocskai sulis posztnál már említettem Jenő bácsit. Imádtuk. Egy szavára mentünk virágot ültetni az iskola elé. Nem volt saját gyerekük, de valóban mindegyikünket sajátjaként szeretett. Korrekt és méltányos volt. Cigánykereket kellett volna előadni, mondtam, Jenő bácsi, én nem tudom megcsinálni. Erre ő: Próbáld meg! Megpróbáltam. Látta, hogy tényleg nem megy, sose erőltette többé. Én sose versenyeztem semmilyen sportágban, hozzám a mozgásnak a tánc formája állt közelebb. Ennek ellenére jártam edzésre, a Nagyerdőre mentünk, és egy bemelegítő mozgássor után irány futni. Utána pedig mehettünk a fedettbe, ázalogni kicsit. Voltunk Országos Sportnapokon is, egészen szép koreográfia volt, boldogan mutattuk be. Az "ócska" stadionban, amit meg lehetett tölteni, nem csak ingyenes programokkal. Nekem csak jó emlékeim vannak Jenő bácsival kapcsolatban. Az egyik képen, azt hiszem, Pataki Györgynével látható, ő pedig a magyartanárnőnk volt, szigorú, de korrekt.”

Jenő bácsi emlékei

A nyitóképhez tartozó cikkszöveg

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 13., hétfő

Volt egyszer egy műjégpálya az Oláh Gábor utcán

Debrecenben ma is sokan emlékeznek még a nagy korcsolyázásokra, korongcsatákra, amelyek a hajdani Vörös Hadsereg úti pályán, az Aranybika Szálló melletti jégen és a csónakázó felhizlalt jegén zajlottak.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az éledező debreceni korongsportot és az állandó korcsolyázási lehetőséget sajnos gyakran elúsztatta az enyhe időjárás. Emiatt a régi pályák szerepét a DMTE új nagyerdei műjégpályája volt hivatott átvenni, novembertől áprilisig folyamatos sportolási alkalmat adva – írta anno a HB Napló.

Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

Ennek érdekében az Oláh Gábor utcai új sporttelepen 21,6 kilométernyi csővezeték került a beton alá, melegedő, öltöző, büfé kapott helyet a pálya végében, s palánkokat, reflektorokat is telepítettek a kompresszorok, jéggyalu mellett. A DMTE és bázisvállalatainak (HÁÉV, a Titász, MGM) nagyszabású akciójához a megyei és városi tanács vezetésével 22 hajdú-bihari üzem, vállalat, téesz csatlakozott, anyagi segítséget, társadalmi munkát felajánlva, hogy 1977. november 7-re, a nagy októberi szocialista forradalom 60. évfordulója tiszteletére átadhassák a műjégpályát.

Jégkarnevál 1986. március 1-jén. Fotó, cikk: HBN

Ez így is történt, s a rendezvényre az építésben közreműködő üzemek, vállalatok dolgozói, képviselői kaptak meghívót. Az ünneplő közönség előtt a hazai jégsport több neves képviselője tartott bemutatót –a Regőczy, Sallai jégtáncos pár, Vajda László és Erős Ágnes, valamint a Ferencváros és az Újpesti Dózsa jégkorongcsapata.

A fénykor és 2026. július 13. Fotók: © MKK / Vass Attila Tamás

A csaknem 16 millió forint költséggel épült létesítmény hivatalosan november 8-án reggel 8 órakor nyitotta meg a kapuit. A telep fenntartói három műszakban dolgoztak: 8-tól fél 12-ig, délután 1-től fél 5-ig és este fél 6-tól 9-ig tartottak nyitva. A szünetekben végezték a felújítást.

Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

A felnőttek 10, a diákok, katonák és nyugdíjasok 5 forintért korcsolyázhattak a 3,5 órás műszak idején. A 6 éven aluliak kísérői részére 3 forintos jegyet kellett váltani, viszont a ruhatár használata díjtalan volt. A turnusokban 250–300 ember korcsolyázhatott. A pálya körüli lelátókon kétezer szurkolónak biztosítottak állóhelyet, a telep elé pedig 80 férőhelyes parkolót építettek.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Csodás időszak volt... Mígnem az Oláh Gábor utcai pályát 2013 őszén már nem nyitották ki, mondván, hogy elavult és nem felel meg az előírásoknak. Ma már extrém sportpark van a területen, a szabadban korcsolyázni pedig többek között a Nagytemplom előtt, illetve a Nagyerdei Stadion mellett évente felépített/lebontott mobilpályán lehet.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az 1986. II. 15-i jgfarsang képei a Naplóban

2026. június 3., szerda

A '79-es „Loki–Nyíregy” Csontival és 28 ezer nézővel

Debrecen első számú futballcsapatának, a DVSC-nek a nyíregyháziak ellen 1979. június 3-án megvívott sorsdöntő meccséről találhatók páratlan színes és fekete-fehér fotók a Méliusz Központi Könyvár Helytörténeti Részlegének gyűjteményében. A két csapat akkor még az NB II.-ben játszott, s ezen a rangadón dőlt el, hogy a piros-fehérek a következő szezont már az NB I.-ben kezdhetik. A rangadót 28 ezer néző előtt rendezték meg az éppen aznap 45 esztendős Nagyerdei Stadionban, ahol a mérkőzés előtt a Color együttes fél órás koncertet adott. Cikkünkhöz azért választottuk ezt a fotót, mert a legendás Csonti ül a pálya szélén a lelkes szurkolók között (a teljes képet lásd lent).

A Debreceni Retro Sport korábbi bejegyzése címszavakban a felejthetetlen mérkőzésről:

„Az örök klasszikus 1979-ből.

DVSC–Nyíregyháza 2–1 (1–1) 1979. június 3.

DVSC: Szabó – Kiss, Szigeti, Potyók, Halla – Menyhárt, Czikora – Tímár, Maczkó, Szíjgyártó (Tóth E. a szünetben) – Nérey. Edző: Teleki Gyula.

NYVSSC: Buús – Cséke (Kléninger 54. perc), Szűcs, Ambrusz, Czeczeli – Szekrényes, Moldván, Buzsik – Kiss, Lukács (Farkas I. 67. perc), Farkas II. Edző: Temesvári Miklós.

Gólszerző: Maczkó (12. perc), Czeczeli (26. perc), Tóth E. (59. perc, 11-esből)”

És aztán jött az NB I.-ben az első meccs: a Vasas elleni 4–1...

Kedves Olvasóink közül a Nyíregyháza elleni derbi kapcsán Vekerdi Károly így írt: „Csodás mérkőzés volt, megörökítve, bronzba öntve. Tervezte: Nagyházi János, öntötte: Nagy János, a debreceni Kollégium könyvtárosa. 350 Ft volt darabja, kb. 300 db-ot öntöttek ebből a plakettből.” A Vekerdi Károlytól kapott alábbi képen látható, hogy a győztes csapat tagjainak nevei a Főnix szárnyán szerepelnek.

Arról, hogy Csontit sokan Menyhárt Ernő testvérének nézték, Nagy János így fogalmazott a hozzászólásában: Valóban, kísérteties volt a hasonlóság... Bevallom, kisgyerekként sokáig én is azt hittem. Istenem, Menyus. Pár háztömbre lakott tőlünk a Hajó utcán... Aztán később, '90 körül egy munkahelyen dolgoztam Tímár Pityuval. Csillogó szemekkel mesélt a régi időkről, miután megtudta, hogy kissrácként félistenként néztem rá...

A meccs utáni ünneplés első pillanata

Csontiról Szarka Imre felidézte: „Itt lakott Csonti a Kerekestelepen, sokat találkoztam vele. Igyekezett mindenkivel szóba állni, buszsofőr, utasok, főleg fiatalok, mindegy, csak beszélgessen valakivel. A városban minden rendezvényen, szórakozóhelyen, sportmérkőzésen ott volt. Beengedték mindenhol szegény mozgássérült volt, mankóval tudott közlekedni. Egyszer a Kossuth Egyetemen a hátamon vittem fel a 2. emeletre.”

A szurkolók és Csonti a pálya szélén

A Napló másnapi beszámolója

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Stadionunk története 1934-től

Debrecen mai futballarénája helyén egy igazi sportlétesítmény állt, amit az 1934. június 2. és 10. közötti országos verseny részeként avattak föl. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A régi főhomlokzat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ez volt hazánk első földsánc-stadionja, az építésében pedig jelentős számú „ínségmunkaerő” vett részt. A lebontása 2013. január 29-én kezdődött. Az alábbi képen a Dienes-szakközépiskola kocsija és csoportja szerepel az 1970-es virágkarneválona Nagyerdei Stadionban. F. k.: Király Julianna


Abban a stadionban a DVSC focimeccsein kívül atlétikai és motorversenyeket, meg persze virágkarneválokat, úttörőavatásokat és Campus Fesztiválokat is lehetett tartani. Sőt, az 1950-es, 60-as években kertmozi is működött a tribünnél.


A stadion bontása akkor fejeződött be, amikor éppen betölthette volna a nyolcvanadik évét. Következzenek az újonnan elkészült sportkomplexum látképei. A létesítmény mindvégig szervesen beleilleszkedett a Nagyerdőbe, pedig 20 ezer férőhelyes volt. A képeslapmásolatot Vekerdi Károly osztotta meg az olvasóinkkal:


Ebben az összeállításban nemcsak a régi stadionról mutatunk be néhány fotót, hanem mellettük természetesen az új aréna építéséről és kész látványáról is található itt pár felvétel.

A régi tribün ülőhelyei. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Nagyerdőben kialakított, ovális alakú telepet 1934-ben nyitották meg, többnapos ünnepségekkel.

Tabló: Helytörténeti Fotótár

A beruházás annak a nagyszabású fejlesztéssorozatnak a része, amelynek eredményeként megvalósult az egyetem, valamint a klinika, a Köztemető, a parkerdő, a csónakázó és a fedett uszoda is. Az átadási ünnepségsorozat művészi emlékplakettjeinek képeit V. Pákozdi Károly Zoltán töltötte fel a Facebook-oldalunkra:


A cívisváros akkor korszerűnek számított stadionjának fő tervezője Sajó István és Borsos József volt. Munkájuk jellegzetessége a két maratoni kapu is, amiket – szintén egyedi módon – debreceni klinkertégla burkolt.

Az állatkert felőli kapu. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A létesítményt Tóth Lajos és fiai építészmérnökök építették, és a vasbeton elemeket is ők tervezték. Íme a lebontott stadion falain elhelyezett tervezői táblák egyike. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Az 1980–90-es évektől egyre kevesebbet költöttek a komplexum állagmegóvására és felújítására (miként például a csónakázóra és a strandra is), és emiatt fokozatosan lepusztult ez a hajdani, szép sportfellegvár.

A lazítómedence. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Pénztár a víztoronynál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Tribünbontás, 2013 január. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A lerombolt lelátó- és öltözőépület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hosszas agónia után, 2013. január 29-én kezdődött meg a régi stadion bontása, míg a Bordás Péter által tervezett, új futballstadiont 2014. május 1-jén adták át. Az építkezést hivatalosan rekonstrukciónak nevezik, mivel nem rombolták le teljesen („csak” kb. 99 százalékban) a régi helyet. Ilyen volt a „rekonstrukciós” tábla felállítása 2013 januárjában. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Megérkezett a bontó-építő brigád mobil irodája. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Nézzük tovább az építkezés folyamatát!

Állatkert felőli lábazatok

Már piroslik a téglafalazat a Diszkoszvető mögött

A külső ponyva felhúzása. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Ez már 2014, de fűre lépni még szigorúan tilos:

. Alakul a gyep is. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Itt pedig már a lelátó is elkészült

A legutolsó művelet a 2014. május elsejei megnyitó előtt:

Jön az s betű. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Esti pompában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A régi stadion tervezője, Sajó István 65 éves korában, 1961. március 11-én hunyt el. Éppen az általa tervezett Nagyerdei Stadionban nézett futballmeccset, amikor sajnos infarktust kapott... Az új létesítmény 2014. május 10-i avatásán az Újpestet fogadta a DVSC, és 31-re nyert.

2014. május 10. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az 1967-es virágkarnevál. F. k.: Berczi Ferencné

2026. május 24., vasárnap

Az úszóélet hőskora Debrecenben

Debrecenben 1805-ben vetődött fel annak gondolata, hogy nyílt uszodát kellene létesíteni a cívisvárosban – írta Béber László az 1971. május 23-án megjelent cikkében. A HB Naplóban közölt múltidézés szerint a Kollégium tornatermében 1874. július 5-én tartott értekezleten Somogyi Pál tanítóképző intézeti tanár, a hét évvel korábban alakult DTE alelnöke hangoztatta az uszoda szükségességét. Ezt mindenki elismerte, a kérdés csak az volt, hogy hol legyen. Szóba került a Geréby-ház nagy kertje: ez a telek a későbbi Deák Ferenc utca 13. szám alatt, a mai Petőfi téri park délkeleti sarkán terült el. Mások a vízbőség miatt a Boldogfalvi kertet tartották alkalmasabbnak, ott létesült majd – a II. világháború után feltöltött – csónakázótó a Csónak és a Gázgyár utcák táján. A Nagyerdő csak utolsósorban jött számításba a nagy távolság miatt, hiszen a kisvasút egy évtized múlva indult meg a Nagyállomás és a Nagyerdő közötti vonalon. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A volt versenymedence. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az értekezlet végül kimondotta, hogy 10 forintos részvényeket bocsátanak ki a költségek fedezésére, de úgy látszik, nem gyűlt össze elég tőke, mert az uszoda ügye akkor a tervezgetésnél nem jutott tovább. Csak az 1890-es években lett meg Debrecennek az első nyílt uszodája a mai Füredi út jobb oldalán, a Margit-fürdőben. Ezt csak férfiak látogathatták. Aztán kubikgödrök helyén létesült az első olyan nyílt uszoda, melynek már valóban strandjellege volt: 1919 nyarán a budapesti és a létai vasút szétágazása által képezett háromszögben, a Balogh–Vértessy Téglagyárnál. Az egyik tulajdonos, Vértessy Lajos nemrég tért haza a háborúból, évekig szolgált a dalmát tengerparton, ott megkedvelte a vízi sportot, s itthon is szerette volna űzni. Így alakította meg a DKASE úszószakosztályát, a már kitermelt kubikgödrök mellett nagy öltözőt építtetett, s megkezdődtek az edzések. Nehezen lehetett megközelíteni, a várossal semmiféle összeköttetése sem volt (csak később járatott egy magánvállalkozó lófogatú omnibuszt), s ráadásul a síneken is át kellett kelni. Ez azonban nem zavarta a közönséget, felnőttek és fiatalok, úszni tudók és vízben tapicskolók megszállták a strandot, ahol egymás után nőttek ki a földből az öltözők. Kedélyes hely volt, tágas, mintegy négy katasztrális holdnyi, a vízfelületeket itt-ott homokszigetek szakították meg. Akinek kedve volt, süthetett, főzhetett bográcsban, a következő években meg, amidőn Aczél Imre buzgólkodásával megalakult a Debreceni Úszó Egyesület is, vízi karneválokat rendeztek. Az első úszóversenyt 1919. augusztus 16-án tartották. Két másik strand követte hamarosan az elsőt. Az inflációs időkben a Hitelbank számos más vállalatához megszerezte a Margit-fürdőt is, és korszerűsítve, immár strandként visszaadta a forgalomnak az uszodát. A családias hangulatú, divatos strand kedvelt és látogatott volt, amíg a város 1925-ben a Nagyerdei Fürdőhöz kapcsolva megnyitotta az első 60x20 méteres medencével a kommunális strandot.

A Margit-fürdő kinti medencéje

Ez az első medence lett a fürdőtelep magva. Eredetileg közvetlenül homokos volt a környéke, csak később betonozták. A kabinsora folytonosan bővült, a fejlődésnek azonban a nagy lökést az adta meg, hogy 1932-ben megfúrták az első hőforrást a Sámsoni úton. A városi közgyűlés február 12-én kimondotta, hogy „a Nagyerdőn fürdőtelepet, a keleti részen pedig olcsóbb népfürdőt kell létesíteni”, és május 3-án már vállalatba is adta a munkálatokat. Akkor létesült a két meleg gyógyvizes medence, 300 új kabin, a nagy közös öltöző s a fedett medence, amiből a terv módosításával fedett uszoda lett, és a tetőn a női napozó. A Kassa úti népfürdő helyéül eredetileg a 35. számú régi sintértelepet tűzték ki, végül is a tüzérlaktanya mellett épült fel 2 és fél katasztrális holdon, egy hideg és egy meleg vizes medencével. Itt problémát jelentett a közlekedés is, mert a villamos-végállomástól a fürdő majd' 400 méterre esett, ezt a kérdést azonban a 6-os villamos vonalának a Köztemetőig történt meghosszabbítása a fürdőzők számára is megoldotta. Valóságos rohammunkával készült el a két strand, ugyanis június 12-én már meg is nyíltak. Pedig különleges akadályok is adódtak, így sok gondot okozott a meleg vizes medencékben meghagyott néhány pompás példány ősi tölgy. Ezek valóban rendkívül mutatósak voltak a kis betonszigeteiken, de minden próbálkozás ellenére sem sikerült őket megvédeni a jódos víz hatásától, kipusztultak. Ez lett a sorsuk a strand vizével táplált csónakázótóba beépített tölgyeknek is.


A két strand létesítésének összes költsége 898 484 pengő 30 fillért tett ki, ami a gazdasági világválság korában igen komoly összeg volt. A strandok azonban már az első esztendőben rentábilisnak bizonyultak, mivel 111 nap alatt 220 000 látogatójuk volt; az ideális környezetű, jól felszerelt nagyerdei strand hamarosan népszerű lett, és a népfürdőnek is kialakult a közönsége. A folytonosan fejlődő nagyerdei strand már a második világháború előtt idegenforgalmi nevezetességgé vált; a propagandája ugyan sohasem volt megfelelő, de a látogatók így is messze földön elterjesztették a hírét. Megérdemelten, hiszen az ősi Nagyerdő gyönyörű fái alatt festőien szép, párját ritkító erdei strand épült ki. A felszabadulás után az eredetileg öt holdnyi területet megsokszorozták, ismét a parkból kiszakított résszel, és új létesítmények egész sorát emelték, köztük a versenyuszodát is. A szerényen indult strand, ahol kezdetben a nők szinte egyenruhaszerűen hordták az egyrészes fekete, egyébként elegáns fürdődresszt, s a férfiaknak rendőrileg tilos volt meztelen felsőtesttel mutatkozniuk, ma a nők bélyegnyi bikinije megszokott, és nem feltűnő a férfiakon a fecske sem.

Kerekestelep megújult strandja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Lényegesen kibővült a Szabadság úti strand is, és nem hiába sejtették 100 évvel ezelőtt a város déli részén a vízbőséget, mert a Kerekestelepen fúrt hőforrásnál is strand létesült, gyógyfürdő jelleggel, érdekes színfoltjaként a város peremének – idézi fel Béber László 1971. május 23-i cikke. Azt már mi tesszük hozzá, hogy 1932. november 19-én este 7 órától országos ünnepségek keretében a Pallagi úti fedett uszoda is megnyílt, majd pedig 1982-ben a Látóképi Tófürdő.

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!