Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pedagógus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pedagógus. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 29., szerda

Debrecen szeretett testnevelője volt: Nagy Jenő bácsi

Néplap, 1954. június 19.

A debreceni Bocskai általános iskoláról, valamint a Dobozi-lakótelepen található víztoronyról szóló összeállításaink Facebook-posztjaihoz többen a hozzászólásaikban olyan gondolatokat fűztek, amelyekben a legendás pedagógus testnevelő edző, a városi önkormányzat által 1996-ban Hajós Alfréd-díjjal kitüntetett – és sajnos 2017. július 29-én elhunyt – Nagy Jenő személyiségét és munkásságát méltatják szeretettel. Ezúttal ezek közül idézünk nagy örömmel. A második képet Egriné Enikő csatolta a hozzászólásához, és a Pacsirta utcai versenyzők szerepelnek rajta Nagy Jenővel 1965 körül, a Nagyerdei Stadion előtt.

Jenő bácsi és versenyzői 1965 körül

Szent-Királyi György közölte: „93 éves korában ment el. A tornaterem nélküli Pacsirta utcai iskola a város legjobb sporteredményeit hozta. Jenő bácsi nagyszerű ember volt.” Latya Tyukodi pedig leírta: „Nagyon szerettük és tiszteltük őt! De ő is mindenkit, még akkor is, ha nem volt valaki nagy sporttehetség. Mindenkit úgy kezelt, mintha a saját gyerekei lettünk volna!” Az alábbi fotón Jenő bácsi testalkata alapján az is joggal feltételezhető, hogy maga is aktívan sportolt. Ezt a képet, valamint a következőket Kedves Olvasónk, Laczkó Gyula osztotta meg. Szabó Tibortól és Szent-Királyi Györgytől érdekességként azt is megtudhattuk, hogy Nagy Jenő a lakótelep helyén előzőleg lévő Dobozy-temető vadgesztenyeligetét Gecsemáné-keretnek nevezte.


Ugyanakkor Mikó Ágnes, aki az íróasztal feletti családi falon is kiállított egy képet Jenő bácsiról, így fogalmazott: „Az iskola nevében én köszöntem meg az új iskola sportudvarát. Majdnem élete végéig tartottuk a kapcsolatot, leveleztünk, telefonon beszéltünk... Nagyon szerettem, tiszteltem. Nem sok hasonló igaz embert ismertem. Anyám edzője volt fiatalon, így kicsit örököltem őt, s lettem a suli kézicsapatának kapitánya nyolcadikban, s hagytam abba a kézit a DVSC-ben, amikor őt lecserélték. Sok igazságtalanságot élt meg.” És íme Kosztonyák Katalin szívmelengető hozzászólása: „A Bocskai sulis posztnál már említettem Jenő bácsit. Imádtuk. Egy szavára mentünk virágot ültetni az iskola elé. Nem volt saját gyerekük, de valóban mindegyikünket sajátjaként szeretett. Korrekt és méltányos volt. Cigánykereket kellett volna előadni, mondtam, Jenő bácsi, én nem tudom megcsinálni. Erre ő: Próbáld meg! Megpróbáltam. Látta, hogy tényleg nem megy, sose erőltette többé. Én sose versenyeztem semmilyen sportágban, hozzám a mozgásnak a tánc formája állt közelebb. Ennek ellenére jártam edzésre, a Nagyerdőre mentünk, és egy bemelegítő mozgássor után irány futni. Utána pedig mehettünk a fedettbe, ázalogni kicsit. Voltunk Országos Sportnapokon is, egészen szép koreográfia volt, boldogan mutattuk be. Az "ócska" stadionban, amit meg lehetett tölteni, nem csak ingyenes programokkal. Nekem csak jó emlékeim vannak Jenő bácsival kapcsolatban. Az egyik képen, azt hiszem, Pataki Györgynével látható, ő pedig a magyartanárnőnk volt, szigorú, de korrekt.”

Jenő bácsi emlékei

A nyitóképhez tartozó cikkszöveg

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 18., szombat

A legendás debreceni úszóedző: Rentka László

A fedett uszodában. Fotó: HB Napló, 1965

Debrecen legendás úszóedzője, a Hajós Alfréd-díjas Rentka László 1918. április 18-án született, s a debreceni gőzfürdő, illetve a mai Régi Vigadó melletti szolgálati lakásban laktak. Az édesapja ugyanis fürdőmester és masszírozó volt.
Egy 1972-es versenyen. (Helytörténeti Fotótár)

A Debreceni Értéktár és a Napló leírásai szerint Debrecen úszóéletének meghatározó alakja autodidakta módon tanult meg úszni, majd 1926-ban már leigazolta a DEAC. 1948-tól nagy, vegyes korosztályú csapatokat edzett és versenyeztetett szinte lehetetlen körülmények között. Ennek ellenére országos bajnokok, csúcstartók, vidékbajnokok, válogatott versenyzők kerültek ki a kezei alól. A testnevelési főiskola elvégzése után a Fazekas Mihály Gimnáziumban dolgozott testnevelőként. Sok egykori tanítványa jelenleg is aktív úszó a szeniorok között, ugyanakkor többen testnevelőként dolgoznak. Debrecenben az általános iskolai intézményes úszásoktatást 1960-ban vezették be. A kötelező általános iskolai úszásoktatás és az utánpótlás-nevelés jegyében Rentka László több évtized alatt sok ezer embert tanított meg úszni Debrecenben a nagyerdei fedett uszodában (a családjában is többen úszók lettek), mindemellett a Debreceni Sportiskola úszósportját is megalapozta. Miként összeállításunk végén olvasható, a felesége, Rentka Lászlóné is úszóedzőként tevékenykedett. Rentka László 63 évesen, a Bocskai István Általános Iskolából ment nyugdíjba, majd pedig 1996-ban elsőként kapta meg Debrecen szakmai elismerését, a Hajós Alfréd-díjat. A köztiszteletnek örvendő, neves sportszakember 2014. augusztus 27-én hunyt el.

Interjú 1993-ból. (HBN)

További sportos cikkeink:
2017-es cikk a Rentka családról

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


1965-ös cikk az úszásoktatásról

2026. január 31., szombat

A volt Bányai Júlia Általános Iskola

Debrecen egyik régi oktatási intézményének Kossuth utcai mai főépülete 1965. január 31-én nyílt meg. A Burgundia városrészben található létesítményt már a görögkatolikus egyház működteti, és a Szent Efrém nevet viseli. Az azonban változatlan, hogy az iskolának ma is világhírűek a kórusai.

Az új névvel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az új létesítmény az avatásáról szóló sajtóbeszámoló szerint 6 millió forintba került, és 10 tantermet alakítottak ki benne. Mint olvasható a lentebb közzétett tudósításban, készültek külön a fiúknak és a lányoknak is korszerűen felszerelt műhelyek, összesen pedig 670 tanuló kezdhette, illetve folytathatta itt a tanulmányait 1965. február 1-jén.

Csapatzászló-avatás, 1971. (Helytörténeti Fotótár)

A többi érdekesség az alábbi cikkmásolatban és az utána megosztott archív fotón látható-olvasható. Kellemes múltidézést Mindenkinek!

Kapcsolódó összeállításaink:
1975-ös látkép. (Helytörténeti Fotótár)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. január 11., vasárnap

Az 1969. január 11-én átadott Bocskai általános iskola

A suli eredeti homlokzata. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben a Dobozi-lakótelep általános iskoláját 1969. január 11-én, szombaton adták át a Munkácsy Mihály utca 4. szám alatt, a víztorony mellett. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az átépítés előtti iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az akkori, 1969–70-es tanévtől Lakatos János igazgató vezette az iskolát, az átadási ünnepséget pedig Bazsa Ernő igazgatóhelyettes nyitotta meg . A korszerű létesítmény több mint 20 éves problémát oldott meg.

Régi épület a Rakovszkyn. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az új épületegyüttes átadásáig ugyanis mindössze 13 tantermük, 2 napközis és egy gyakorlati foglalkoztatótermük volt. A másnapi HB Napló szerint az új létesítmény építése 12,5 millió forintba került, s a felszerelése 650 ezer forint volt. A komplexumban 350 személyes konyha, központi fűtés, ifjúsági szoba, beépített szekrények és – akkor még egy – tornaterem is helyet kapott. A megvalósítás a szülők, nevelők, tanulók és különböző intézmények kétezer órás társadalmi munkájának is köszönhető.

A 2020-as felújítás után. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A típusterv alapján épült, 16 tantermes létesítményben a Pacsirta utcai iskola tanulói és nevelői találtak új otthonra. A Munkácsy Mihály nevét viselő utcában található épület átadása után még a Pacsirta és mai Ótemető utcai egységben is működtek napközik. A testnevelésre szakosított tantervű osztályok is az 1969–70. tanévtől működnek, Debrecenben ugyanis akkor a Bocskai-iskola adta a tornasport bázisát.

A Víztorony utca felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az intézmény híres testnevelő tanára volt mások mellett dr. Kasza Lajosné és Nagy Jenő, valamint mellettük R. Fehér Csaba is. A tanuszodát az 1978–79. tanévben kezdte építeni a HÁÉV. Az ebbe az iskolába egykor járók élményeket őrizhetnek még a felejthetetlen Baranyi házaspárról is, akik az iskola gondnoki teendőit látták el.

Az 1979. X. 19-i uszodaavatás cikke a HB Naplóban

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. október 27., hétfő

Gulyás Pál és Kazinczy Ferenc születésnapja

 
Debrecen sajátos hangú, híres költője, Gulyás Pál 1899. október 27-én jött világra. A debreceni Református Kollégiumban tanult, szülővárosában szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1924-ben Hajdúböszörményben a Bocskai István Gimnáziumban tanított, 1925 és 1926 között Kiskunhalason volt tanár. Ezután a debreceni Iparostanonc Iskolában kapott állandó munkát. 1927-ben alapító tagja volt a debreceni Ady Társaságnak, melyben később vezető tisztséget töltött be. 1928-ban a Napkelet költői pályázatán első díjat nyert. 1934-ben Fülep Lajossal és Németh Lászlóval szervezője, főszerkesztője volt a népi írók lapjának, a Válasznak. Élete utolsó éveiben szoros szellemi kapcsolatot ápolt Hamvas Bélával. A népi írók csoportjához tartozó, eredeti hangú, erősen gondolati jellegű lírikus.

A Hajó utca 9. szám alatti udvarukon. Fotó: Fortepan

A Wikipédia szerint Gulyás Pál a világnyelveken kívül finnül, ógörögül, izlandi nyelven és románul olvasott. Korai költészetére a német líra és a Nyugat nagyjai hatottak, de filozófiai érdeklődése is megmutatkozik a verseiben. Befolyással volt rá többek között Oswald Spengler krizeológiai történelem-szemlélete. Az 1930-as években a népi mozgalom poétikai törekvéseihez csatlakozva formavilágában is követve szólaltatta meg a néphagyományokat. A vidéki irodalom fontosságát hangsúlyozta, és Debrecenben kívánt szellemi központot kialakítani. Érzékeny idegekkel fedezte fel a háború felé haladó ország veszélyeztetettségét (Csokonai gúlája előtt), elutasította a német és olasz orientációjú külpolitikát (Nibelungi köd, Isten követje), kozmikus látomásokban jelenítette meg a közelgő pusztulás képeit (A Biblia siratása, Új vanitatum vanitas).

Gulyás Pál nagyerdei szobra. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Alföld csendjében (1943) című kötetében vált éretté a költészete. A finnugor folklórban találta meg a mintát, amelyhez a népi jellegét kifejezni kívánó magyar költészetnek Gulyás felfogása szerint igazodnia kellene. Út a Kalevalához (1937) című tanulmánya szerint a finn népi eposz világképében egy pentatonikus lényegre redukált s abból újrafejlesztett, újra hatványozott népiségben található meg az a harmonikus életérzés és kultúra, amely leküzdheti a XX. század szellemi válságát. Ezt a mitikus népiséget állította esztétikájának középpontjába, és kérte számon a kor magyar irodalmán.

Kazinczy Ferenc

Gulyás Pál mellett egy másik író, költő is október 27-én született: Kazinczy Ferenc, 1759-ben Érsemjénben. A nyelvújítóként is tevékenykedő tudós 1831. augusztus 23án hunyt el Széphalmon. Emlékét Debrecenben utca és iskola őrzi, ugyanakkor szobra is található a Csokonai Színházon

Kazinczy szobra a színházon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. február 5., szerda

60 éve adták át a Bányai Júlia Általános Iskola Kossuth utcai épületét

Debrecen egyik régi oktatási intézményének Kossuth utcai mai főépülete immár kereken 60 esztendeje, 1965. január 31-én nyílt meg. A Burgundia városrészben található létesítményt már a görögkatolikus egyház működteti, és a Szent Efrém nevet viseli. Az azonban változatlan, hogy az iskolának ma is világhírűek a kórusai.

Az új névvel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az új létesítmény az avatásáról szóló sajtóbeszámoló szerint 6 millió forintba került, és 10 tantermet alakítottak ki benne. Mint olvasható a lentebb közzétett tudósításban, készültek külön a fiúknak és a lányoknak is korszerűen felszerelt műhelyek, összesen pedig 670 tanuló kezdhette, illetve folytathatta itt a tanulmányait 1965. február 1-jén.

Csapatzászló-avatás, 1971. (Helytörténeti Fotótár)

A többi érdekesség az alábbi cikkmásolatban és az utána megosztott archív fotón látható-olvasható. Kellemes múltidézést Mindenkinek!

Kapcsolódó összeállításaink:
1975-ös látkép. (Helytörténeti Fotótár)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. szeptember 29., vasárnap

Ma 30 éve vette fel Karácsony Sándor nevét a szabadságtelepi általános iskola

Debrecen patinás oktatási intézménye, az egykori Nyilas-telepi Református Elemi Iskola ma 30 éve, 1994. szeptember 29. óta viseli Karácsony Sándor nevét. A Faraktár utca és Hétvezér utcák sarkán található (Borsos József-féle) épületegyüttesben működő oktatási intézmény korábban viselte a „Tóthfalusi Sándor” nevet is. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Főépület, 24.09.29. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A mai elnevezése szerint a Szabadságtelep szélén, hivatalosan a Komáromi Csipkés György téren tevékenykedik. A Zsuzsi vonatra néző iskola 2017-ben ünnepelte a beindítása 100. évfordulóját. Az iskola a Járműjavítóban dolgozó családok számára emelt óvoda és katolikus templom, valamint a „nyilas-telepi” vasúti megálló mellett található, hiszen azokhoz hasonlóan az ott élő munkásokat szolgálta, akárcsak a Műhelytelepi suli is. Fotóinkat a névadás 30. évfordulóján, 2024. szeptember 29-én készítettük. A névadó Karácsony Sándor – Zoltai Lajoshoz hasonlóan – Földesen született 1891. január 10-én, és Budapesten hunyt el 1952. február 23-án.

Főkapu és melléképületek. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Wikipedia szerint a gimnáziumot a Református Kollégiumban végezte el, s pedagógiai–filozófiai író, egyetemi tanár, a magyar filozófiai gondolkodás egyik legeredetibb alakja vált belőle. Mindehhez a Méliusz-könyvtár évfordulónaptára azt is hozzáteszi, hogy 1999. szept. 29-én Karácsony Sándorról nevezték el az akkor még Kossuth Lajos nevét viselő Debrecen Egyetem IX-es tantermét. Egyúttal konferenciát is rendeztek a filozófus, nyelvész és pedagógus professzor emlékére.

Egy szép kapu. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. március 26., kedd

A vénkerti dzsúdós fiú, aki kerekesszékesként se adta fel

Balogh Zoltán a Debreceni Dózsa cselgáncsozójaként anno, valamint napjainkban. Fotók: Balogh Zoltán Szerzői Közösségi Oldala

A Debrecenben született sportoló-sportszakember, Balogh Zoltán Attila „Kapáslövés” című könyve 2023 végén jelent meg. Az autóbalesete miatt kerekesszékbe kényszerült földink e művének  példányát a Debreceni Képeslapok is megkapta, így ennek köszönhetően ezúttal az ő írásai és fotói közül válogatunk a szerzői Facebook-oldaláról. Mint leírta, a debreceniek a vénkerti srácként ismerik, akiknek ő Balogh Zoli, a debreceni dzsúdós, a későbbi edző.


A békéscsabai, számára felejthetetlen 4 cselgáncsos év alatt Balogh Zé-nek is hívták a barátai. Ugyanakkor van, aki a kerekesszékes (sport)újságíróként, küzdősport-szakíróként ismerte meg az elmúlt 20 évben, míg mások az egykori Presztízs Sport magazin főszerkesztőjeként azonosítják. Balogh Zoltán mindemellett a Nemzeti Tehetséggondozó sportújságíró szakos hallgatóinak a sportszakmai ismeretekért felelős oktatója, aki azt kéri, hogy szép és igaz mondatokat írjanak. Sok ismerőse ugyanakkor a Napos sétányon lakó szomszédként beszélget vele nap mint nap – ő pedig Szentendrén élő debreceninek mondja magát.


A fenti, 1979 telén megjelent újságcikk kapcsán Balogh Zoltán így fogalmaz A múlt idő neve című bejegyzésében: „Csak az emlékek maradtak. Minden más megváltozott: az úttörő-olimpia ma már diákolimpia, a Vénkert kapuja, az egykori Domus kínai bolt, a Hámán Katóból (sose tudtam meg, ki is volt ő) Füredi lett, míg a Tanácsköztársaság útja a sokkal jobban csengő Egyetem sugárút néven fut egy körforgalmat megkerülve a szökőkút előtti térbe. Egykori gimnáziumom, a sok csibészt befogadó Csokonai épületének nevét Szent Józsefre változtatta vissza az idő, a mellette lévő Szent Anna templom székesegyházzá nemesült, utcája is bibliai nevet kapott, Szent Annára talált a Béke. Az emlékek maradnak – örökre.”

Balogh Zoltán a Debreceni Dózsa cselgáncsozójaként anno, valamint napjainkban (nyitóképünk teljes méretben).
Fotók: Balogh Zoltán Szerzői Közösségi Oldala

Balogh Zoltán a „Kapáslövés” című novelláskötetébe 44 írását válogatta be, melyek sportról, emberi kapcsolatokról és sorsokról is szólnak. Magáról többek között így fogalmaz:
„Vállaltam ezt az életet. 15 százalékos vagyok, 85 elveszett. Erről van papírom, ebből kell kihoznom a maximumot. Az álmaimban soha nem vagyok kerekesszékben. Ébren meg nem agyalok azon, hogy mi maradt ki az életemből.”
Végül pedig íme, a kis írások címjegyzéke, valamint a könyv borítója. További érdekességek, információk róla és a művéről a fent jelzett szerzői oldalán tudhatók meg.

Balogh Zoltán „Kapáslövés” című könyvének tartalomjegyzéke. Repró: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Balogh Zoltán „Kapáslövés” című könyvének borítója. Repró: © Debreceni Képeslapok

2024. március 5., kedd

A legszebb debreceni lakópark

Debrecen egyik legkülönlegesebb és legszebb zárt lakóparkja a Jánosi, Zrínyi, Csapókert utca, valamint a Sámsoni és a Kassai út között bújik meg az egykori laktanyával szemben, a hajdani Dózsa-pálya és a volt kisfürdő közelében, a Sámsonikert városrészben. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az épületsorok oldalában raktárakat alakítottak ki. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az elkerített övezetet képező, 90 éves városrészt legutóbb 2024. március 4-én látogattuk meg. Ezt az elszeparált helyet egységes stílusú földszintes tégla sorházak alkotják, melyekhez önálló kerttel és – telepen belüli külön – kerítésekkel rendelkező lakások tartoznak. Ezek ma is igen masszív és szemet gyönyörködtető épületek, amiket különféle élénk színűekre festettek, ugyanakkor népies tetőzetű padlások és osztott ablakú, boltíves ajtók is fokozzák a vidám, játékos mozgalmasságukat.

Egy homlokzat a telepen a Jánosi utca felől, 2024. március 4-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nemrég szépeket írtunk a Kolónia utcai munkásnegyedről, szerény véleményünk szerint azonban a Kassai úti telep akár azon is túltesz. A betűkkel jelölt sorházak, illetve telepen belüli telkek között utak kanyarognak, és sok helyen garázsbódék, idős autók is állnak bent. Egy régi lakótól korábban megtudtuk, hogy katonák, hivatalnokok és pedagógusok is kaptak itt lakást a hőskorban.

Udvarrészlet virágzó fával, a Kassai út felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A középső, kis épületben lehetett mosni, és eleinte fürdőszoba, illemhely se volt a lakásokban. A házak végein sorakozó ajtók mögött a lakásokhoz tartozó kamrák nyílnak. A telepnek több ajtaja van, s a kocsik egy külön nagy kapun járhatnak ki-be. Egykoron a telep előtt, a Kassai (Hadházi, Szabadság) úton közlekedett a 6-os villamos, mely a Csapó utcáról egészen a köztemetőhöz, valamint a volt csapágygyárhoz is szállította az embereket.

Színes falak, boltíves lakásajtók. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Egy hajdani lakó anno azt is elmesélte, hogy 1946-ban ide jött férjhez; háziasszony volt, majd iskolában is dolgozott. Amikor beköltöztek, még úgy élt itt mindenki, mint egy nagy család. Minden rendezett volt, tele gyerekekkel, s csodájára jártak a telepüknek. A vizet és az áramot kedvezményesen kapták.

A telep Jánosi utcában sorakozó lakóházai 2024. március 4-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ma pár iroda, cég is felfedezhető itt, de tapasztalataink szerint ez alapvetően egy olyan takaros lakóházi övezet, ami a pallagi Bánat utca színvonalával vetekszik.

Udvarbelső a Kasai úti lakóparkban, talán még téli álomban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Érdemes tehát arra sétálni, körbejárni, és diszkréten kívülről gyönyörködni a színes, míves épületekben!

Egy boltíves ajtó, közelebbről. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Wesselényi utcán tündöklő MÁV-palotákat ebben az összeállításunkban mutattuk be, a Hal közben található egykori szép vasutas-bérházról pedig itt írtunk.

Egy másik házsor raktársora, esetünkben okkeresre festve. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fentieken kívül a Kassai út legendás helye a régi Fekete Bárány italbolt is, mely erre az anyagunkra látogatva ismerhető meg.

Zöld park, színes házfalak a telepen a Zrínyi utca felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük! 

A hetedik képen látható udvar a másik irányból, szürke-fehér falakkal. Fotó: © Debreceni Képeslapok