Debreceni Képeslapok: munkás

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munkás. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 28., péntek

Így pihent a munkásosztály 1970-ben a Kohászüdülőben

Debrecen különleges formájú modern épülete a nagyerdei Kohászüdülő (más néven vasas üdülő), amit Schmidt Tibor tervezett. Előbb, 1963-tól az alacsony része épült, aztán 1968. augusztus 28-ra a tornya is kész lett. Közel volt/van hozzá a csónakázó és Újvigadó, a strand, valamint a szabadtéri színpad, továbbá a vidámpark és az állatkert is.

Tollasozás a parkban, 1970-ben. Fotó: HBN

Ezúttal a korabeli Hajdú-bihari Naplóból idézünk, amelynek például az 1970 februári riportja szerint az üdülőben a lift már akkor is 5 másodperc alatt vitt fel a 10 (+1) emeletes, háromszögletű torony tetejére. A hét lábon álló épületből a kilátás ma is gyönyörű (erről fotók és élménybeszámoló lentebb).

A tér 2026 augusztusában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fenti fotón azt mutatjuk meg, hogy milyen 2026 augusztusában a szálloda és a környéke.

Az üdülő éttermében. Fotó: HBN

A színes életképekkel illusztrált cikkből megtudható az is, hogy az ország legkülönbözőbb tájairól 260 vendéget fogadtak turnusonként, amelyek két hétig tartottak. Az étterem főszakácsa azt az alapelvüket is kifejtette, hogy egy üdülőben a jó közérzethez nélkülözhetetlen a jó étkezés. Az ételválaszték elég bő volt a hotelben, ebédre például kétfajta leves és négyfajta utóétel közül választhattak a vendégek.

A Kohászüdülő egyik hallja. Fotó: HBN

A cikk szerint akkor a Kohászüdülő legkedveltebb étele az alföldi módra készített töltött káposzta volt, a levesek sztárja pedig a scsi. Ehhez savanyú káposzta, burgonya, vegyes zöldség, marhahús, csemegeuborka, kapor, rántás és tejföl kell. De az olyan különlegességek sem hiányoztak az étrendből, mint a hamburgi tokány vagy a jércemell csőbe sütve. (A hotel ma is működik, csak más névvel és tulajdonossal.)

A Kohászüdülő fürdője. Fotó: HBN

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1965-ös riport, amikor még nem volt tornya

Kapcsolódó múltidézéseink:

2026. április 21., kedd

A Kishegyesi úti műanyaggyár

Debrecenben 1966. április 21-én adott hírt a HB Napló arról, hogy több mint 200 millió forintos előirányzott költséggel megkezdődött a Kishegyesi út végén az új műanyaggyár építése. Nagy Mihály igazgató tájékoztatása szerint sok millió devizaforintot takarít meg a népgazdaságnak a felépülő új gyár. Ugyanis a műanyagokkal egyebek mellett ólmot, rezet lehet megtakarítani. Az új gyár egy részlege két év múlva kezdi meg az üzemelést 600 – főleg női – munkással. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy a gyár egyik üzemcsarnokának területe 10 ezer négyzetméter lesz, ahol többek között 47 fröccsöntő automatát állítanak be.

A cikk hangsúlyozta továbbá: a gyártáshoz szükséges alapanyagot is Magyarországon, Tiszaszederkényben állítják elő, és ez újabb devizamegtakarítást jelent az országnak. Megtudhatták az akkori olvasók azt is, hogy a beindulás után bővítik a gyárat, s 1970-ig még 640 millió forintot költenek az új csarnok építésére, gépek beszerzésére. A teljes üzemelés után hazánk legnagyobb műanyag-feldolgozó gyára lesz a debreceni, évi 22 ezer tonna kapacitással – emelte ki a tudósítás. Bár az átadási határidő – 1968 március – még messze van, de már készülnek a tervek a szerszámozásra, szakemberképzésre, a gyártandó cikkekre. Főleg olyan termékek hagyják el majd az új gyárat, amiket eddig külföldről hoztunk be. Aztán 1968 januárjában arról szóltak a hírek, hogy megkezdi működését az új üzem a Kishegyesi úton. Az új gyárban évente 3000 tonna műanyagot dolgoznak fel, és ebben sok új, hasznos háztartási és közszükségleti cikk is benne lesz. Újdonságnak számít a gyár termékeit illetően a műanyagcső-gyártás. Az új üzem igyekszik hozzájárulni ezzel a ma még kielégítetlen igények teljesítéséhez. Az új gyár műhelycsarnokai már készen vannak, s megkezdődött a gépek alapozása, szerelése. A tervek szerint januárban a nagycsarnokban elhelyezett 36 fröccsöntő gépet kipróbálják, a próbaüzemelést megkezdik.

Érdekességnek számít a 12 méter hosszú, csaknem 3 méter magas, óriási fröccsöntő gép, mely hatkilós termékek gyártására is alkalmas, és az ország egyik legnagyobb ilyen gépe. Ez a gép készíti többek között a műanyag ruháskosarakat és gyermekfürdőkádakat. Másik érdekessége lesz a gyárnak az automatikus, gépesített diszpécserközpont, ahonnan a gépek működését is szemmel tartják, és irányítják a termelést. Az új gyártmányok között szerepel például a húsverő kalapács, műanyag boros-, sörös- és tejesüvegrekesz, valamint a műanyag vegyszerszivattyú is. Ez a Műanyagipari Kutatóintézettel közösen kidolgozott gyártmány nagy devizamegtakarítást ad, és gazdag exportlehetőséget ígér. Mindezekhez rendkívül pontos munkával elkészített szerszámokra van szükség, melyek igen drágák. Az új gyárban felszerelt legnagyobb fröccsgéphez szükséges két szerszám 53 ezer dollárba került. A gyár irányítását végző műszaki apparátust korszerű elvek szerint építették fel, ugyanakkor a szak- és betanított munkások képzettsége is átlagon felüli. Az új gyár működéséhez – beleértve a Hétvezér utcai üzemet is – csaknem nyolcszáz emberre volt szükség. Őket korszerű pszichológiai módszerrel válogatták ki a Lenin Kohászati Művek pszichológiai laboratóriumának segítségével – fogalmazott a beszámoló.

További üzemeink története régi képekkel:

DBKL

2024. január 31., szerda

Régi angol sorházak hangulata: a debreceni Kolónia utca

A Kolónia utca az egykori műhelytelepi iskola felől, 2024. január 30-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen egyik régi, mégis szép és egységes megjelenésű városrésze a Kolónia utca, ami a Műhelytelep nevű városrészben található a Faraktár utca mellett. Ezt a különleges környéket látogattuk meg 2024. január 30-án. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Kolónia utca egyik régi szép lakóházának részlete (2024. január 30.). Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az eredetileg Podolszky nevű utca nem véletlenül kapta a Kolónia nevet, ugyanis a szomszédos övezetben 1898-ban megnyílt vagongyár és járműjavító munkásainak megélhetését szolgálta. Ezek az ikerépületek az angol sorházakat idézik, nagyon szép téglaberakások, kerek és íves formájú ablakok is színesítik őket, ugyanakkor kertekkel is rendelkeznek. Nyilván, többükön átépítések, korszerűsítések, bővítések figyelhetők meg (miként például a Kolozsvári utcai Kádár-kockákon is), ám az utca így is őrzi a XX. század eleji hangulatát. Azt a stílust, amely az egyszerű dolgozóknak is pihenést, kényelmet, meghittséget és szépséget tudott nyújtani.

A Kolónia utca egyik régi szép lakóházának részlete (2024. január 30.). Fotó: © Debreceni Képeslapok

A MÁV-lakótelep számára a város 19 kat. holdnyi területet adott át (térítés ellenében), s 1911-ig összesen 27 épület, azokon belül 146 félkomfortos lakás készült, melyek átlagosan 40 lapméteresek. Ezekbe elsősorban sokgyerekes családok költözhettek, ugyanakkor a telepen tisztasági fürdő és iskola is létesült – olvasható a Kolónia utcáról a Debrecen utcanevei című, 1984-es könyvben –, később pedig a ma is működő vasutas művelődési ház, valamint a mára lebontott sporttelep is megnyílt a közelben.

DBKL

Kapcsolódó összeállításaink sok fotóval:

2016. október 25., kedd

Az ötvenes évek az egyetemen

Debrecen 60 évvel ezelőtti eseményeibe nyerhetünk izgalmas bepillantást az egyetem főépületében az életnagyságú dekorációknak és a gazdag régi képanyagnak köszönhetően. A belépő rögtön ÁVH-s titkos ügynökbe botlik az előcsarnokban, majd a lépcsőházban is élethűen elhelyezett diákokkal találkozhat. Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Forradalom gyújtópontjában – tűzből élet és enyészet című, fantasztikus tárlat Debrecen akkori mindennapjaiba is betekintést nyújt. A páratlan felvételeken a vörös csillagos (és még medenceszobor nélküli) egyetempalota, az Aranybika előtti csodakocsik és Sztálinista felvonulás, valamint egy rádióhíreket hallgató csoport is megelevenedik. A látogatók a forradalmi időszak napilapjainak reprintjeit is megtalálják, s azokat haza is vihetik.

Érdekes olvasmányok ezek, hiszen nemcsak a forradalom krónikája követhető nyomon bennük, hanem az is, hogy a történelmi események sodrában se állt meg a civil élet: az apróhirdetések között például ugyanúgy árultak lakást, vagy kerestek gyermekfelügyelőt, mint békeidőben. Sőt, humorrovat is megjelent!

Kijárási tilalom, tanszünet stb. – a Néplap 1956. október 27-i számának címoldala

A fotográfiák természetesen a felvonulókat, a tüntetéseket és a harcokat is felidézik. Ezek között a szétlőtt postapalotára, a Nagytemplom melletti régi házakra és a városháza előtt pompázó díszkertre is rácsodálkozhatunk.

Az installációknak köszönhetően teljesen élethű, tanulságos és nagy hatású a kiállítás!
Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Ajánljuk tehát mindenkinek ezt az elgondolkodtató kiállítást, mely az egyetemi főépület első emeletén barangolható be november 3-ig. Ha pedig szívesen nézegetnél még ilyen fotókat az 1950-es évek Debrecenéről és a forradalomról, akkor kattints az alábbi galériánkra,
és látogass el erre az összeállításunkra is.