Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1966. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1966. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 30., csütörtök

Egy 90 éves túlélő: a Bem téri Ginkgo biloba

Debrecenben 1966-ban még ritkaság volt a páfrányfenyő, azaz a Ginkgo biloba. Július 30-án erről a ma már 90 éves növényről jelent meg cikke Kálmánchey Endrének a Naplóban. Mi pedig azt néztük meg 2026. július 30-án, hogy megvan-e még ez a fa. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A 90 éves túlélő. Fotó: © Debreceni Képeslapok

És láss csodát: 60 esztendő eltelte ellenére ma is él ez a szép növény, és védnöki táblája is van, éppen 50 éve! Az idézett korabeli cikkből sok minden megtudható erről a fantasztikus növényről. A szerző így fogalmaz: „Napjainkban, amikor idegenforgalmunk már nemzetgazdasági tényezővé vált, jelentős szerep jut parkjainknak abban, hogy az idegen kedvező benyomást kapjon a városról, s jó hírét elvigye hazájába. Debrecen egyre szépülő parkjai is nagyon előnyösen járulnak hozzá, hogy az ide érkező barátságosnak és szépnek találja a várost. Parkjaink fáinak, cserjéinek és virágainak nagy része hazánkban eredetileg nem honos, hanem más földrészek és különböző éghajlatú helyeknek növényei. Emiatt a nagyközönség többsége nem ismeri őket. Pedig amit ismerünk, azt jobban szeretjük, s amit szeretünk, azt meg is becsüljük és védjük. Jó lenne ezért a nevezetesebb fák és cserjék nevét kis ízléses fémtáblán (melyet a növény mellé helyeznének el) megismertetni a nagyközönséggel, sőt az eredeti hazáját és néhány érdekes jellemző tulajdonságát is. Most a Bem téri park egy érdekes díszfájára szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét. E fának magyar neve páfrányfenyő, a tudományos neve Ginkgo biloba. Ez a fa közelebbről meghatározva a kórház előtti villamosmegállótól mintegy 60 méterre van a Nagyerdő felé haladva. Az 1930-as évek legelején ültette a parkba a Városi Kertészet, így most körülbelül 35 éves. Törzse első rátekintésre a fenyőéhez hasonló, s az ágak is úgy helyezkednek el, mint a fenyőfán, egy magasságban, körben örvösen. Sajnos ez a fa a II. világháború idején megsérült, s a csúcsa elpusztult, így nem mutatja a jellegzetes fenyőalakot.”

A villamos felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az írásból megtudható az is, hogy egy szépen fejlett ép példány látható a Nagyerdei körút 50. szám alatt, a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsődéje (azaz a Sesztina-villa) kertjében. „A növényvilág évezredek óta tartó fejlődésében a Ginkgo egyike a legrégibbről visszamaradt nemzetségnek, reliktum. A Ginkgo nemzetség egyes kihalt fajai a földtörténeti középkorban és a harmadkorban Európában és így hazánkban is éltek. A páfrányfenyők osztályának ma a Ginkgo biloba az egyetlen élő faja. Őshazája Kína, de már nagyon régen Japánba is átvitték. Azt, hogy a régi korok maradványaként élve maradt, főképpen kínai és japán szerzeteseknek köszönhetjük, akik mint szent fát ősi időktől fogva nagy gonddal ápolják kolostoraik kertjeiben. Bár újabban vadon termő állapotban is megtalálták a Szecsuan területét borító őserdőkben. A páfrányfenyő Európa parkjait is régóta díszíti. Mintegy 200 évvel ezelőtt hozta be Keletről egy Kámfer nevű orvos. Hovatovább nálunk sem lesz már olyan ritka növény, egyre több kerül a parkokba.” Azt már mi tesszük hozzá, hogy a Nádor utca és az Ősz utca sarkán is van egy elhíresült páfrányfenyő. Ezt az egyházi bölcsőde építésekor vágták vissza – sajnos annak ellenére is, hogy az a fa is egy táblával megjelölt védett példány.

A védnöki tábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ugyanakkor ma már azt is tudjuk, hogy ennek a legősibb növénynek a tavasztól őszig szedhető levele gyógyászati célokra hasznosítható. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv szerint hivatalos drog. Alkalmazzák az agy vérellátásának zavarai, szédülés, fülzúgás, hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hat a visszértágulatra, az aranyérre és a lábszárfekélyre. Hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A flavonoidjai jó értágítók. Javítják a bőr és az izmok vérellátását, fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns. Mandulagyulladás és fejfájás ellen is alkalmazzák. Javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják öregkori elbutulás és Alzheimer-kór ellen.

Az 1966. július 30-i cikk

Kapcsolódó összeállításaink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 1., szerda

A csapókerti új vasúti megálló

Debrecen csapókerti vasúti megállójának új felvételi épületét 1966. július 1-jén adták át sok környékbeli érdeklődő és utas előtt. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az új épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A másnapi Napló-tudósítás úgy fogalmazott, hogy az új állomásépület a kulturált utazási igények kielégítéséért folytatott munka egyik létesítménye. Ez, adottságaival kulturáltabb körülményeket teremt Debrecen város III. kerületének dolgozói számára.

A megálló előző épülete. Repró: © Debreceni Képeslapok

A cikk beszámolt arról is, hogy a kilenc hónap alatt elkészült felvételi épület beruházási költsége több mint egymillió forint. Naponta ezer–ezerötszáz utas indul innen. Jogos igényük volt az új állomás felépítése. A rövid átadási ünnepség után percekkel már sor állt a pénztárablak előtt, az utasok bejárták a valóban kényelmes várótermet, a korszerű kiképzésű épületet. A közönség birtokba vette Debrecen–Csapókert új felvételi épületét.

Az átadás beszámolója a HB Naplóban

Kapcsolódó múltidézéseink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Az új épület 2016-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. június 20., szombat

A „Sportszer”

A sportszer egy 1970-es képeslapon.

Debrecenben a főutcai sportszerüzletet 1966. június 21-én adták át a Hajdúsági Áruház (későbbi Centrum) épülete mellett. A Napló másnapi beszámolója szerint hárommillió forintos árukészlettel megnyílt az újjáalakított debreceni sportszerbolt a Vörös Hadsereg útja 32. szám alatt, a régebbi bútorüzlet helyén (lásd a következő képen). Ahogy a jelen levő szakemberek akkor „elmondották, ez a vidék legkorszerűbb, legjobban felszerelt szaküzlete”.

Bútorboltként. 1958-as fotó: Fortepan / Hegedűs Anikó

„A szakemberek véleményében aligha van túlzás – fogalmaz a cikk. Immár bemutatóteremmel is rendelkezik a sportszaküzlet. Több ezer cikke úgyszólván minden igényt kielégít. Őszintén elmondották a Hajdú megyei Vegyesiparcikk-kiskereskedelmi Vállalat vezetői viszont, hogy bármennyire is igyekeztek minden árufajtát beszerezni, hiánycikk még mindig akad.”

Az üzletbelső a nyitáskor. Fotó: HBN

A tudósítás így fogalmaz: „Az újjáalakított bolt szerencsére nem emésztett fel nagy összeget. Ebben igen tekintélyes szerepe van a vállalat dekorációs csoportjának, amely önállóan végezte el a tervezést és a kivitelezést. A megnyitón Dani Imre igazgató adta át a boltot rendeltetésének, Kövendi József boltvezető pedig máris nyitott. A debreceni bolt indulása igen reményteljes. Első vevője, rendelője az MTI Debrecen Városi Tanácsa volt, és igénye százezer forint értékű sportfelszerelésre szólt. Legalább ezer forintot hozzá kell tennünk a rendeléshez, hiszen a sporttanács megtakarította a pesti utazás és a szállítás költségeit is.” A patinás épület üzlethelyiségében később is sportbolt működött, ma pedig cukrászda található benne.

Az épület környezete 2026 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 19., péntek

Amikor még parkőrök vigyáztak a zöldterületekre

Debrecenben is hajdanán – más településekhez hasonlóan – parkőrök (többnyire idős emberek karszalaggal) felügyelték a zöldterületek állapotát, a hegyes botjukkal összeszedték a szemetet, és rászóltak azokra, akik a gyepet taposták, tördelték az ágakat vagy leszakították a virágokat. Rajtuk kívül táblák is figyelmeztették az embereket a zöldterületek megőrzésére, és nem ok nélkül. Hiszen a parkok létrehozása és fenntartása nemcsak sokba kerül, hanem esztétikai és légtisztító szerepük is van. Ezzel szemben napjainkban se parkőrök, se tiltótáblák... Tele is vannak az egyre zsugorodó zöldterületek szeméttel és sajnos autókkal (mint például a Bem téren). Melyek gazdái fel vannak háborodva, ha valaki mégis megkérdezi tőlük, hogy miért pusztítják a zöldterületeinket.

 A fenti fotónk az 1966-os Petőfi teret mutatja, amikor még ott is volt tiltótábla. A következőkben pedig a Napló két elgondolkodtató (1964-es és 1975-ös) parkőrös cikkét osztjuk meg tanulságképpen.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 6., szombat

A Petőfi téri zöld szalagház építése (1963–1966)

Debrecenben 1963. augusztus 3-án adott hírt a helyi lap arról, hogy Boruzs Bernát építészi és Fésűs János statikai tervezésével nyolcemeletes lakóház épül a Petőfi téren. többek között az egykori Deák utcai nagy zsinagóga helyén. Nyitókép: Vencsellei István

A Petőfi téri zsinagóga helyére épített szalagház

A cikk szerint lakóépület a Petőfi tér keleti oldalán levő volt Iparkamara párkánymagasságához épül olyan igénnyel, hogy annak igen magas manzárdtetős tűzi falát is takarnia kell. Az épületben 86 lakás lesz, s központi fűtést és központi melegvíz-szolgáltatást is kialakítanak. A homlokzatot vakolt felületek, huzalbetétes üveges erkélykorlátok és napfénytörő elemek variációi ékesítik. Az építést még abban az évben elkezdték. Fotók: Fortepan / Uvaterv

 
Az 1965. március 13-i újság a Petőfi téri nyolcemeletes modern lakóház építése kapcsán arról írt, hogy a munkálatokkal csak az év közepén végeznek, de máris látható, hogy az épület hetedik és nyolcadik emeleti szintjén kétszintes lakások készülnek. Az országiban elsőnek építenek ilyen magasan – a hetedik-nyolcadik emeleten – kétszintes lakást.

A felső rész. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hasonló lakások eddig csak az óbudai kísérleti lakótelepen, egyemeletes épületekben létesültek. Főként angol, holland és lengyel tervek alapján alakította ki a lakások méreteit és terveit Boruzs Bernát debreceni tervezőmérnök. A kétszintes lakás „földszintjén” – vagyis a 7. emeleten – nagy nappali szoba van, amelyhez tetőterasz is tartozik. Az előszobából lépcsőfeljárat vezet az emeleti szintre, ahol beépített szekrényekkel kis elő-, fürdő- és nagy hálószoba is található. Az étkezőkonyhát és további mellékhelyiségeket az alsó szinten alakították ki.


Aztán, 1966. szeptember 10-én a HB Napló már arra hívta fel a figyelmet, hogy hosszú hónapok óta állandó problémájuk a debreceni Petőfi téren felépült nyolcemeletes házban lakó szülőknek az, hogy hol játsszanak a gyermekek? Játszótér ugyanis nincs, viszont van a házban vagy százhúsz gyerek. A gyerekek játszanak a forgalmas úttesten, legázolják a Petőfi téri parkot, a rendelőintézet ablakain leselkednek, régi kőkerítések tetején egyensúlyoznak stb. Gond ez a szülőknek, a járművezetőknek, a rendőrségnek, az orvosoknak Pedig lehetne – sőt kell is megoldást találni. A nyolcemeletes lakóház és az új GELKA-székház közözött lenne hely gyermekjátszótérnek... Ez így is lett. (Debrecen akkori legnagyobb lakóházának építését ebben az összeállításunkban elevenítettük fel.)



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 21., kedd

A Kishegyesi úti műanyaggyár

Debrecenben 1966. április 21-én adott hírt a HB Napló arról, hogy több mint 200 millió forintos előirányzott költséggel megkezdődött a Kishegyesi út végén az új műanyaggyár építése. Nagy Mihály igazgató tájékoztatása szerint sok millió devizaforintot takarít meg a népgazdaságnak a felépülő új gyár. Ugyanis a műanyagokkal egyebek mellett ólmot, rezet lehet megtakarítani. Az új gyár egy részlege két év múlva kezdi meg az üzemelést 600 – főleg női – munkással. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy a gyár egyik üzemcsarnokának területe 10 ezer négyzetméter lesz, ahol többek között 47 fröccsöntő automatát állítanak be.


A cikk hangsúlyozta továbbá: a gyártáshoz szükséges alapanyagot is Magyarországon, Tiszaszederkényben állítják elő, és ez újabb devizamegtakarítást jelent az országnak. Megtudhatták az akkori olvasók azt is, hogy a beindulás után bővítik a gyárat, s 1970-ig még 640 millió forintot költenek az új csarnok építésére, gépek beszerzésére. A teljes üzemelés után hazánk legnagyobb műanyag-feldolgozó gyára lesz a debreceni, évi 22 ezer tonna kapacitással – emelte ki a tudósítás. Bár az átadási határidő – 1968 március – még messze van, de már készülnek a tervek a szerszámozásra, szakemberképzésre, a gyártandó cikkekre. Főleg olyan termékek hagyják el majd az új gyárat, amiket eddig külföldről hoztunk be. Aztán 1968 januárjában arról szóltak a hírek, hogy megkezdi működését az új üzem a Kishegyesi úton. Az új gyárban évente 3000 tonna műanyagot dolgoznak fel, és ebben sok új, hasznos háztartási és közszükségleti cikk is benne lesz. Újdonságnak számít a gyár termékeit illetően a műanyagcső-gyártás. Az új üzem igyekszik hozzájárulni ezzel a ma még kielégítetlen igények teljesítéséhez. Az új gyár műhelycsarnokai már készen vannak, s megkezdődött a gépek alapozása, szerelése. A tervek szerint januárban a nagycsarnokban elhelyezett 36 fröccsöntő gépet kipróbálják, a próbaüzemelést megkezdik.


Érdekességnek számít a 12 méter hosszú, csaknem 3 méter magas, óriási fröccsöntő gép, mely hatkilós termékek gyártására is alkalmas, és az ország egyik legnagyobb ilyen gépe. Ez a gép készíti többek között a műanyag ruháskosarakat és gyermekfürdőkádakat. Másik érdekessége lesz a gyárnak az automatikus, gépesített diszpécserközpont, ahonnan a gépek működését is szemmel tartják, és irányítják a termelést. Az új gyártmányok között szerepel például a húsverő kalapács, műanyag boros-, sörös- és tejesüvegrekesz, valamint a műanyag vegyszerszivattyú is. Ez a Műanyagipari Kutatóintézettel közösen kidolgozott gyártmány nagy devizamegtakarítást ad, és gazdag exportlehetőséget ígér. Mindezekhez rendkívül pontos munkával elkészített szerszámokra van szükség, melyek igen drágák. Az új gyárban felszerelt legnagyobb fröccsgéphez szükséges két szerszám 53 ezer dollárba került. A gyár irányítását végző műszaki apparátust korszerű elvek szerint építették fel, ugyanakkor a szak- és betanított munkások képzettsége is átlagon felüli. Az új gyár működéséhez – beleértve a Hétvezér utcai üzemet is – csaknem nyolcszáz emberre volt szükség. Őket korszerű pszichológiai módszerrel válogatták ki a Lenin Kohászati Művek pszichológiai laboratóriumának segítségével – fogalmazott a beszámoló.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 7., kedd

Volt egyszer egy Kinizsi Söröző


A debreceni Aranybika Hotel pincesörözőjét több hónapos átalakítás miatti zárva tartást követően az 1966-os, első virágkarnevál napján, augusztus 20-án 11 órakor, Kinizsi Söröző néven nyitotta meg újra a közönség előtt a Hajdú Megyei Vendéglátó Vállalat a Bajcsy-Zsilinszky utca elején, a Víg Mozihoz vezető udvar mellett. A korabeli hirdetések szerint eleinte vasárnaponként 11 órától hangulatos sörzene is szórakoztatta a betérőket az Aranybika Kinizsi Sörözőjében, melynek jellegzetessége volt a kockás padló, a masszív faasztalok és a vesszőből font színes lámpaburák is.

A külső front. Fotó: Alföldi Antal, 1972

Összeállításunk fotói részben a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlegéből származnak. A képeken nemcsak a Kinizsi cégére látszik, hanem az is, hogy a kapujánál álltak meg az autóbuszok. Hétvégeken sok sorkatona még ide ruccant le, mielőtt 28-as busszal visszatért az eltávozásról a Kossuth Laktanyába. Rajtuk kívül a belvárosi, például Bethlenes diákság is szép számban képviseltette magát a népszerű sörözőben. E pincében ma is vendéglő üzemel, de más névvel, tulajdonossal és külsővel.

Régi színes fotók: Zoltai Károly, 1971

Olvasóink hozzászólásai között korábban Bán Jánosné a következőket írta: „Szívemet simogatja ez a kép! 1975. május 7-én itt ismertem meg a férjem. Azóta 44 éves házasok vagyunk 2 csodálatos gyerekkel és 3 unokával. Soha nem felejtem azt a napot! Az ott fogyasztott túrós csusza ízét, a húsos palacsinta illatát, a (számomra) nehéz székek súlyát, az egész KINIZSI hangulatát! Erzsikét, a pincért! Mindent, mindent, ami akkor ott volt! Imádtam!”


Burai Árpádné Éva így fogalmazott: „Régi szép idők. Finom túrós csuszát, töltött káposztát ettünk a Kinizsiben. Jólesett rá a finom csapolt sör. Jó társasággal sok-sok kellemes estét töltöttünk el itt. Ma már csak emlék. Jó visszaemlékezn a fiatal évekre!” Rákos László felidézte: „Igen kellemes kis hely volt, csak a lépcsőn kellett vigyázni, bár felfelé menet négykézláb is ki tudtál botorkálni.”

1971-es felvétel: Fortepan / Inkey Tibor

Hérák Vera azt kérdezte: „A homokórák funkciójára emlékeztek? Jó volt, jók voltak a kaják, s mindig vidám esték voltak ott!” Dudics István az órákkal kapcsolatban felelevenítette: „Egy időben minden asztal mellé a falra egy homokóra volt felszerelve. Rendeléskor indult az óra, ha az étel nem érkezett meg a homok lepergéséig, ingyen volt a kaja. Igyekeztünk bonyolult ételt rendelni, de sohasem sikerülte legyőzni a homokórát.”


Kékesi Éva kijelentette: „Ott ettem igazi jó hortobágyi palacsintát, azóta se. A nyomába sem jár a mostani, akárhol készítik.” Andreas Oikonomou is erre emlékezett: „Görög egyetemisták, törzshelyünk volt a 80-es években. Ott ettem először hortobágyi palacsintát.” S végül Hegedűs Ildikó gondolatai: „Gimi utáni összejövetelek... apró lázadásokkal, világot megváltó szónoklatokkal... Áááááá, de szép is volt!” Olvasóink további múltidézései itt olvashatók. A közeli, egykori törökfürdő hihetetlen históriája pedig ebben az összeállításunkban ismerhető meg.

Az 1974-es étlapot Barna Sándornak köszönjük!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy 
amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Nyitóképünk teljes méretben

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
Az 1996-os képet Babi Katalin Baráthnak köszönjük!

2026. március 17., kedd

Az Új élet parki „Lapos”

A képet Czimre Józsefnek köszönjük

Debrecenben 1966. április 2-án nyílt meg az Ibolya utcában az Új élet park  régóta várt presszója, amit aztán az alakja miatt a Lapos becenévvel illetnek azóta is.


A Hajdú-bihari Napló 1964-ben így írt a lakótelepi vendéglátóhely hiányával kapcsolatban: Szerkesztőséget is sokan felkeresik azzal a kéréssel, hogy mi lesz az Új élet parkban? A nagy lakótelep feltétlenül jobb ellátást igényel. Annál is inkább, mert most vendéglátó-ipari ellátásról nem is beszélhetünk. Sajnos, ez beruházási probléma. Már elkészült az Új élet parki bisztró-eszpresszó tervdokumentációja. Remélhetőleg hamarosan megtörténik a szerződéskötés, és még ebben az évben megkezdődik a beruházás.
Napló-tudósítás az átadás után

Az önkiszolgáló éttermet, fagylaltárudát, dohányboltot és esti kocsmát is magában foglaló üzlet nyitásának híre végül két évvel később jelent meg a sajtóban. A vendéglő más néven és más profillal ma is működik, ugyanakkor az épületet is átalakították: például a teraszt beépítették.

    A Helytörténeti fotótár 1969-es felvétele
Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!