Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: patak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: patak. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 14., szombat

Miért bontották le a Hatvan utcán ezeket a kis házakat?

Debrecenben a Hatvan utca 8. és 10. számú, 714 négyszögöles telken, a Sajó István-féle bérház mellett megkezdődött a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság hatemeletes irodaházának építése – adta hírül 1966. március 15-én a Hajdú-bihari Napló. A cikk szerint a régi épületeket akkorra már lebontották, s teljes erővel folyt a munka, amelynek eredményeként „szerződés szerinti határidőre, 1967. július 1-re elkészül a városképet is igen előnyösen javító palota”. A Hatvan utca 8–10. szám lebontott épületei az alábbi muzeális felvételen láthatók egy 5-ös villamos társaságában:

A helyszín 1932-ben. (Fortepan / Flanek-Falvay-Kováts)

Az új irodaház 300 vízügyi dolgozónak adott megfelelő munkahelyet. Ezáltal megszűnt az addigi Széchenyi utcai központban levő zsúfoltság, felszabadultak a Tengerész utcai és Vágóhíd utcai helyiségek is, és egy épületben kaptak helyet az igazgatóság dolgozói. A tudósítás így folytatódik: valóban egyik dísze lesz Debrecennek ez az épület, melynek homlokzati része előregyártott panelekből készül. A pillérek sötét betonburkolatot kapnak, a homlokzat burkolata pedig fehér tört parcellán betonburkolattal ékesedik majd. Az épület központi fűtéses lesz, melegvíz-szolgáltatásos és lifttel felszerelt. Az ablakok is modern megoldást kapnak, mert forgórendszerűek lesznek. Az irodaház lábazati földszintjét időálló klinker burkolja. A modern épületet a Hajdú-Bihar Megyei Állami Építőipari Vállalat készíti. Az építkezési költség 8 millió 900 ezer forint, de az irodaházzal kapcsolatos teljes kiadás a tervezési és kisajátítási költségekkel együtt 10 milliót tett ki. A terv szerint 1966-ban már tető alá került az épület, a jövő évre csak a belső szerelési munkák maradtak. A zömmel előregyártott elemekből készülő helyiségek száma 139, a beépített térfogat 10 ezer 135 légköbméter volt.

1905-ben postázott képeslap az érintett helyről

A cikk kiemelte azt is, hogy a magas talajvíz miatt négyméternyi vasbetonlemez-alapozást kellett végezni. Sőt, a talaj átvizsgálásakor kiderült az is, hogy a beépítésre kerülő telken haladt át az az ősi patakmeder, amelyik a Déri Múzeum körzetében az elmúlt századokban még meglevő Pap-tónak a vizét vitte le a Tócó-patakba. A talajvizsgálatok pontosan megállapították az eliszapolódott, feltöltődött patakmeder helyét!

A mai homlokzattal. Fotó© Vass Attila Tamás Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok régi képpel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. március 7., szombat

Debrecen „folyója”, mely árvizeket is okozott: a Tócó


Debrecen híres történelmi vízfolyása a mintegy 26 kilométer hosszú – Zelemér és Sáránd közötti – Tócó, amit a középkori oklevelek Tochzo, Tothzow aqua, Tothzó néven már az 1394., 1415., 1417., 1424. években említenek. Ennek a pataknak a józsai városrészi kiszélesített és mélyített szakaszait látogattuk meg. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Tócó a katolikus templomnál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Zoltai Lajos leírása szerint a monda úgy szól, hogy a Tócó olyan bővizű forrásból fakadt a zeleméri pusztán, hogy a debreceniek malomkövekkel (más változatban súlyos félszalonnákkal) tömték el, hogy árvízként el ne öntse a várost. A Tócó több ággal ered a hajdúböszörményi földön, abból a Zelemér, Nagyhát, Macs, Cuca nevű pusztákon keresztül vonuló földhátból, ami a legmagasabb pontját a szentgyörgyi Csege-halmon éri el 167 méteren. A Tócó partjain a kő- és bronzkori ember is meglelte a megélhetése legszükségesebb feltételeit, aztán a nyomába léptek a népvándorlás népei is. A Tócó folyását hosszú sorban követő kisebb-nagyobb halmok a történelem előttről  valók, néhányat a városi múzeum mindjárt az alapítása után megásatott. Az alábbi friss videónkban a Tócó józsai szakaszát örökítettük meg a katolikus templomnál:


A Tócó 1750 és 1850 között vízimalmot is hajtott, majd 1772 körül másikat is építtetett rá a város a Böszörményi úti új gátnál. A Tócó völgyében, átellenben a később települt Debrecennel, 1900–2100 évvel ezelőtt virágzó agyagipart fejlesztett fel egy valószínűleg kevert barbár nép. De a magyarság is megszállotta ezt az egykor bővizű, halban, vadban gazdag, erdőtől is árnyékolt és védett Tócó-partot. A megélhetés könnyűsége vonzotta ide Debrezun, Salamon, Zelemér, Szentgyörgy, Macs, Lombi (Szent Kereszt), Thurna (Boldogasszonyfalva) és Szepes nevű helységek legelső telepeseit.

A Vezér utcai Tócó-tó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Tócó völgyében, az Újvárosi út mellett a Köntös-gátnál fúrták 1911–14-ben a város vízvezetékét tápláló ártézi kutakat is. A Tócó közelében, a szentgyörgyi Csege-halom táján találták meg 1858-ban a világhírűvé lett hajdúböszörményi bronzkincset is. Napjainkban épp zajlik a Civaqua-program, melynek részeként egy kiegyenlítő víztározót is kialakítottak a Vezér utcai lakótelep mellett. Az 1,2 hektáros létesítmény jóléti célokat is szolgálhat majd. A Tisza vizét a Keleti-főcsatornán és a Tócó-patakon Debrecenbe, Erdőspusztára stb. vezető fejlesztésekről a Civaqua program oldalán olvashatnak.

A Tócó forrásánál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. január 30., csütörtök

A téli Tócó és mocsárrét a józsai csárdánál

Debrecen több mint 300 éves vendéglője, a józsai Rózsás Csárda a 35-ös főút mellett áll. Ezt a környéket látogattuk meg a 2025. január 29-i napsütésben. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Józsapark mögött. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Tócót, ezt a 25 kilométer hosszú patakot a Józsa városrészben lévő Józsapark mögötti szakaszán kaptuk lencsevégre. Attól nem messze fekszik a Natura 2000-es védettségű mocsárrét, ahol a tábla szerint vörös hasú unka, mocsári teknős és lápi csík, valamint díszes légivadász és ürge is él.

A Rózsás Csárda. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kerékpártúrák és helytörténet iránt érdeklődőknek itt is jelezzük, hogy ezt a különleges helyet, valamint a Látóképi Csárdát 2025. március 29-én 14 órától fedezzük fel egy várhatóan tartalmas és érdekes, újabb bringás kiránduláson. Az esemény előzetese itt tekinthető meg, várunk Mindenkit szeretettel erre a nyilvános programunkra is!

A mocsárrét. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Fontos tudnivalók. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2024. augusztus 27., kedd

Szilvásváradról a Szalajka mentén a Fátyol-vízeséshez

A Fátyol-vízesés. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecenből ezúttal az Eger vonzáskörzetében található Szilvásváradra és a Szalajka-völgybe kirándultunk 2024. augusztus 26-án. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A lenti végállomás. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Egerből busszal utaztunk, de onnan nem a kisvonattal, hanem gyalog tettük meg az oda-vissza összesen 9 kilométeres távot, amelyet meredek szakaszok is tarkítanak.

Nyári kocsikkal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A hegyi-erdei túrán múzeum és a Szalajka hangulatos szakaszai is megcsodálhatók.

Az erdészeti múzeum. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nagyon jó az is, hogy az erdészet mindenhol tájékoztatótáblákat helyezett ki.


Itt található egy pisztrángtelep is, ahol helyben elkészített halak fogyaszthatók.

Halnevelő medencék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ez pedig a székely dicsőség faragott emlékműve:


A csodás környezetben természetesen vadaspark is található, köztük fehér szőrű állat is.

A vadaspark lakói. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kirándulást több szép tó teszi felejthetetlenné, a következő képen például két szikla között visz az út a növényekkel benőtt víztükör mellett.


Egy másik tavacskánál is kis vízesésben gyönyörködhetünk, de ez még nem a Fátyol-vízesés (amit egyébként az első fotón mutattunk be).


A lenyűgöző környezetben erdei iskola is működik, az alábbi fotón ennek székelykapuja látható.


A túra majdnem-végén tárul elénk a Felső-tó, ami után az Ősember barlangjához is felkaptathatunk. 

A Felső-tó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Akik vonattal utaznak idáig, azok minden bizonnyal még rendelkeznek elég erővel a kíváncsiságon kívül ahhoz, hogy meghódítsák a fenti barlangot. Nagyon szép amúgy a végállomásnál elterülő mező is, melyet a gyönyörű hegyvonulatok szegélyeznek.

A fenti végállomás. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Turisztikai cikkeink sok fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. július 16., kedd

Ősi sebes debreceni patakunk: a Kondoros


Debrecen egyik fontos vízfolyása a Kondoros, mely a parlaghi (pallagi / dombostanyai) és a napkeleti bellegelő (Új földek) csapadékát levezető, kanyargós, többször szétterülő sekélyes vízmeder – lásd összeállításunk képein, melyek Debrecenben készültek. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Diószegi út, 2025. augusztus 1.

Zoltai Lajos 90 évvel ezelőtti leírása szerint a Kondoros szedi fel Parlaghon a Feketerét, lejjebb a Csukás, Perzse és Kondoros laposainak, a Szélesrét (a Homokkert mögött), a Csonkási lapos és a péresi laposak vizeit. Elhagyván a debreceni földet, a mikepércsi határban egy darabig a vasút és az országút közt folydogál. A pércsi vasúti megállótól 1080 méterre átmegy a vasút alatt, s onnan két kilométernyire a Tócóval egyesül.


Attól a résztől már Tekeresnek is nevezik, de a katonai térképrajzolók még a szováti földön is Kondorosnak hívták. A folyó hosszúsága Parlaghtól a Tócóval egyesüléséig 27,85 km, melyből 22,45 km esik a debreceni határra. Esését kilométerenként másfél méternek mérték. Folyása tehát jóval sebesebb, mint a Hortobágyé, Kadaresé, meg mint a középső és alsó Tócóé.


Zoltai Lajos utalt arra is, hogy a Kondoros partjain is feltünedeznek az ős- és népvándorláskori népek emlékei: például a pályi út menti nagy szőlőtelep ültetésekor sok bronzkori edény került elő. Mikepércs felé, a ref. egyház földjén népvándorláskori sírok lappanghatnak. Mert onnan egy öreg juhász többször vitt be a múzeumba homokban talált római pénzeket, gyöngyöket, apró bronztárgyakat, temetkezések szokott mellékleteit. A Kondoros közelében éltek azok az ősemberek is, akiknek hagyatékából az Átkosföldön Szántay Aladár és Kovács János tanár az 1870-es években kovaszilánkot, késpengét és más kőszerszámot szedegettek össze.


Az Árpád-kori magyarság is megülte a Kondoros mellékét. Zoltai Lajos a Kondoros partján, a katonai térkép Kapéci-tanyája körül, Bot István birtokán ismerte fel Pac (Poch) falva temploma helyét is. A városi levéltár egyik középkori oklevele Kondoros (Kondros), másik Facsát (Fachat) nevű birtokról is tud. Amaz Zsigmond király 1429, emez 1435. évi oklevelében említtetik. Mindkettő a Kondoros vize közelében fekhetett. E víz mellett a török világban nem egyszer táboroztak török és magyar seregek, s a kurucok is Bercsényi vezérlete alatt. A debreceni gubások a XIX. század elején a Kondoros egyik mellékágára építették a kallójukat; ezek helyét ma is sokan ismerik még – írta Zoltai 90 évvel ezelőtt...



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2023. június 22., csütörtök

Kacsacsalád, teknőc és vargánya a nyári Parkerdőben


A debreceni Nagyerdőben sétálgattunk 2023. június 21-én, amikor is a titkos-tóba vezető patakban kacsacsaládra lettünk figyelmesek. Az alábbi friss videónkban azt örökítettük meg, ahogyan a mama és a három fióka átkel a patak egyik részéből a másikba az azokat keresztező úton. (A fenti fotónk illusztráció a Békás-tó egy korábbi kacsacsaládjáról.) Fotók, videó: © Debreceni Képeslapok


Miután kigyönyörködtük magunkat a kacsákban, a közelben több vargányát is találtunk az avarban.

A vargányák egy ág takarásában voltak, így nem csoda, hogy senki se szedte le őket. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A titkos tó vize most alacsonyabb volt, de a kilátszó tuskón egy teknőst is megörökíthettünk.

A titkos tó közepén sütkérező, nem túl nagy teknősbéka. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Utunk végén szomorúan állapítotuk meg, hogy az Egyetem téri szökőkútban továbbra sincs víz, valamint, hogy az Egyetemi Templomnak a közelmúltbeli renoválása ellenére már jócskán lehullott a vakolata a nyugati toronyablaka körül. Mindez méltatlan Debrecen leghíresebb iskolájához...

Az Egyetemi Templom tornyának nyugati ablaka körül már hullik a vakolat. Fotók: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!