Debrecen hajdani erőspusztai vizes paradicsomának, a Vekeri-tónak a létrehozását 1974 januárjában rendelte meg a Fefag a Tivizigtől. Fenti fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok
 |
| Stégek és ladikok a Napló 1976. V. 1-i cikkében |
Erre a célra a Debrecenről 6 kilométerre lévő helyet választották ki, ahová eredetileg egy 4 hektáros és egy 5 hektáros tavat terveztek. Végül egy 17 és egyhektáros tó megépítése mellett döntöttek.
 |
| A tó első hídja. Forrás: Erdőspusztai THP |
A Vekeri-tó kialakítása fél évig tartott. A vízutánpótlást a Kati-éren keresztül oldották meg, s ezért a vízgyűjtő hálózatát bővíteni kellett: vízelvezető árkokat kötöttek bele, és duzzasztóművet is építettek.
 |
| A csónakház és a büfé a Napló 1976. V. 1-i cikkében |
A mederből kitermelt földet a tó közepére húzták fel, és a szigetet képezték belőle.
 |
| A Kati kishajó. Forrás: Erdőspusztai THP |
Mindezek mellett többek között csónakház, parkoló, kút, kemping, szánkódomb és kilátó is készült. Kialakították a szintén nagyon kedvelt úttörőtábort, és megérkezett a Kati nevű sétahajó is. A Vekeri-tó megannyi fantasztikus programnak adott otthont, köztük a kemping-világtalálkozónak és a Vekeri Fesztiváloknak is. Csobaji Előd 1989-es montázs-képeslapján a kemping és a sétahajóhoz igazított híd is látható, valamint középen egy kakukktojás: a Nagytemplom.
 |
| A majálisház. Forrás: Erdőspusztai THP |
A Vekeri történetéről, a korabeli fejlesztésekről és tájról további adatok a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (Fefag, Attila tér 3. szám) négynyelvű leporellójából is megtudhatók.
 |
| A Napló 76. V. 1-i cikke |
Eszerint az erdőkkel, legelőkkel és szántóföldekkel tarkított táj évszázadokkal ezelőtt alakult ki a cívisváros keleti, délkeleti részén. Egykor aprófalvak húzódtak meg itt, de a tatárjárás és a törökdúlás elpusztította azokat.
 |
| Egykori belépőjegy, Barbócz Erzsébettől. Köszönjük! |
A XIX. század közepéig ezen a mintegy 20 ezer hektáros területen még a kocsányos tölgy volt az uralkodó, míg a mélyebb fekvésű, vizes részeken nyíresek, füzesek, éger, nyár és kőrisek álltak. Az arculathoz ma már hozzátartozik a nemes nyár, az erdei és a fekete fenyő is.
 |
| A romantika otthona. Fotó: Fefag / Pataky Károly |
Rajtuk kívül az akác és a megannyi gomba is jellemző. Ez és a Nagyerdő térbeli visszaszorulása és leterheltsége késztette a szakembereket arra, hogy a gyorsan fejlődő Debrecennek ezen a részén alakítsanak ki egy nagy kiterjedésű, új szabadidőközpontot.
 |
| Bánk, Fancsika, Vekeri-tó. Fotó: Képzőműv. Kiadó, 1986 |
Egy évtized alatt a belvizek összegyűjtésével, rendszerezésével több mint 300 hektár tófelületet hoztak létre. Ezek mentén épült meg a városból kivezető utakat észak–déli irányban összekötő Panoráma út, ami megkönnyíti a pihenőterületek megközelítését.
 |
A Vekeri-tavi Camping (1986). Fotó: Csobaji Előd
|
Ezek a helyek a következők (voltak): Bánk, Fancsika, a Vekeri-tó vidéke és Hármashegy, ahol a Zsuzsi vonat (akkoriban éppen mint úttörővasút), játszóterek, tűzrakóhelyek, éttermek, kilátók, szánkózódomb és lovaspálya is szolgálta a kirándulókat.
 |
| A megmagasított híd 1986-ban. Fotó: Csobaji Előd |
 |
| A Fefag képeslapja a Kati kishajóval, 1988-ból |
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
 |
| Erdőspusztai Tájház, 1985. Fotó: Hapák József |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése