Régmúlt strandok, csodatévő csolnakázók

Debrecen hajdanán a fürdők és csónakázók városa volt. A déli részen működött a Vértessy, a Telegdy és a Cserkész, északon a nagyerdei, keleten a Kincses, középen pedig a Margit. Ezeken telente korcsolyázni is lehetett – és akkor még nem is szóltunk a Kassai úti Népfürdőről (1933), valamint a Kerekestelepi Strandról! Ne feledkezzünk meg a Fancsikai-tavakról, valamint persze a Vekeri-tóról, továbbá a Macsi Balcsiról se...

A pazar Cserkész-tó a tornyos csónakházzal. Fotó: Kassay Ernő, Csáthy Kiadó / Zempléni Képeslapmúzeum

A leges legpompásabb nyilvánvalóan a Margit-fürdő volt, ám mellette egy ideig a többi is nagy népszerűségnek örvendett. A Vértessy-strandról a család leszármazottja, Vértesi Ferenc osztott meg felbecsülhetetlen értékű kópiákat a Debreceni Képeslapok Facebook-oldalán.

A fantasztikusan gyönyörű Nagyerdei Strand 1940 körül, szintén Vértesi Ferenc feltöltésének köszönhetően

A tégláskerti Vértessy-féle vállalkozás létesítményét a téglagyár kubikgödreiből hozták létre. Nagyobb fotókért, a galéria megnyitásáért kattints a képre!

A Vértessy-strand és a Vértessy-téglagyár egy részlete az 1920-as évek elejéről

Vértesi Ferenc leírása szerint „a parton jobbról zenepavilon, stég, elöl homokos part, majd a strand területét kabinsor zárja. A háttérben a téglagyár épülete kéménnyel, égetőkemencével, téglaszárítóval, a kabinsor mögött pedig karbantartóműhelyek és egyéb gazdasági épületek láthatók. A gyár 1903-tól 1938-ig Balogh és Vértessy Téglagyár néven működött.”

Vértesi Ferenctől tudjuk azt is, hogy a Vértessy-strand Debrecen első szabad strandja volt. 1919. július elején nyílt meg, és 1919. augusztus 16-án már Debrecen első úszóversenyét itt rendezték meg. A strand és a hozzá tartozó csónakázó a kastély közelében hullámzott. A hajdani tó területén a mai Gázvezeték utca halad át. A strand kabinsorral, öltözővel, tornaszerekkel, zenepavilonnal, stéggel, trambulinnal, büfével és csónakokkal is állt a fürdőzők szolgálatára.

A fantasztikus hangulatot és közösségi életet is remekül szemlélteti ez a páratlan dokumentum! (Fotó: Vértesi Ferenc családi archívumából)

A befagyott tó télen a korcsolyázóknak szerzett örömet. A strand hozzávetőleg a háborúig üzemelt. A legendás hírű úszómester, Miska bácsi a Vértessy-strandon is dolgozott úszómesterként (a képen úszósapkában pózol). A közkedvelt szakember nem mellékesen a Nagyerdei Strand négyméteres medencéjének „örökös úszómestere” is volt.

Miska bácsi a fürdőzők gyűrűjében

A Telegdi-sófürdőt Telegdi Kovács László hozta létre a szepesi birtokán (a mai repülőtér melletti városrészben). Zoltai Lajos nagyszerű leírása szerint a polihisztor Telegdi ügyvéd, lapszerkesztő, színházi felügyelő (intendáns) is volt, aki igen vállalkozó szellemű debreceni polgárként kártyagyárat, olaj- és szélmalmot is birtokolt.

Szepesi tanyáján, a Hosszúszék nevű lapos szélén 1876-ban néhány fürdőszobát építtetett, és azokat fűtőkazánnal, vendéglővel, táncteremmel is ellátva, közhasználatra bocsátotta. A tó (akárcsak a konyári) idült „bőrkütegek” és csúzos bántalmak ellen is sikeresen volt javallott. Mellette, szintén a II. világháború után szüntették meg azt a tavat, ami a régi vasúti gurító, a mai salakmotorpálya és Egyletkert utca között csillogott. Egykoron itt szőlőskertek feküdtek, s azok között keletkeztek aztán különféle tavak.

A Tégláskert egykori csolnakázója, a későbbi Cserkész-tó

Az 1860-as években ezen a „szúnyogtenyésztő pocsolyás vízen, amit a debreceni szűcsök régtől fogva nyersbőr mosására használtak, annak előtte nálunk kevesek által ismert, még kevesebbek által űzött szórakoztató, test-edző játék honosult meg”:

1873 elején korcsolyázó-egyletbe tömörültek a sport hívei, s a következő év végén csónakázóegylet is alakult. 
Sorsukat az pecsételte meg, hogy Szikszay József felépítette a Margit-fürdőt a Füredi úton. Több próbálkozás után a Debreceni IX. cserkészkerület 1932 májusától már jelképes évi egy aranypengőért kapta meg a tavat és a környező 1205 négyszögöl földet. A csapat 6100 pengőért cserkészházat épített, és 1,1 kilométernyi kerítést emelt, gyümölcsöst ültetett és vízi növényeket is telepített.

A néhai Kincses-tó. Fotó: Csapókerti kalendárium

Ugyanakkor a nagyerdei csónakázó- és korcsolyázó-tavat 1933-ban alakították ki Sajó István tervei szerint. A mai vízi ködszínház helyén lévő létesítményt eredetileg tölgyfák, szigetek és hidak is díszítették. Ennél kevésbé ismert, hogy a Csapókertben, annak is a Kincseshegy nevű, egykori övezetében is pompázott egy fantasztikus tó!

A mai Liget tér helyén terült el, és Vasas Gusztáv bérelte a várostól. Ő minden tavaszon hallal telepítette be, így egész nyáron lehetett pecázni benne. A parton állt a pihenőtanyája, télen ez volt a korcsolyázók melegedője. Egy Fipula János nevű fiatal csónakot épített, s azzal ringatóztak a tükrön. A jázmin- és vadrózsabokrokkal ölelt téren lampionok világítottak, s nyáron halvacsorás mulatságokat tartottak. A II. világháború után, amikor Vasas Gusztáv meghalt, minden szemetet és hulladékot a tóba hordtak – emiatt kérték végül a vizes hely megszüntetését, így a bombázások törmelékeit is odavitték. A csapókerti Liget tér azonban ma is kedvelt helye a környéknek.

Lebontották a Kassai úti strandot, és nincs meg a Macsi Balcsi se... Megvan még az 1932-ben átadott fedett uszoda épülete a Nagyerdőben, ám sajnos évek óta az sem működik.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!