A Professzor

Debrecenben 1971 július végén állították fel az egyetemi telepen, a természettudományi kar új épülete felé vezető út mentén álló hatalmas tölgyfa lombjai alá Hatvani Istvánnak,a debreceni Kollégium egykori kiváló professzorának (1718—1786) életnagyságon felüli bronzszobrát, Varga Imre budapesti szobrászművész alkotását. Dr. Kádár Zoltán korabeli cikke (lásd múltidézésünk végén) rámutat: Varga Imrét a korábbi munkássága szinte „predesztinálta” arra, hogy ő készítse el ezt a szobrot. A művész úgy mutatja be a professzort, amint karosszékében ülve maga elé néz, mellette asztal, rajta könyv és gyertya, a szellemi és a mesterséges fény jelképei. A szobor beállítása szinte meghökkentően természetes, az Élet közvetlenségét árasztja, ezt a természetességet még a megfelelő környezet is nagymértékben fokozza. Varga Imre nem a fiatal tervekkel, újító gondolatokkal teli tudóst mutatja be, aki önemésztő lelkesedéssel akarja a korszerű tudomány eredményeit városában meghonosítani, nem: A művészünk az idős, élete végén járó professzort úgy mutatja be, mint aki sokat csalódott az emberekben, a kicsinyesség, a szűklátókörűség, a „babonák és a botorság” miatt. Azt a tudóst látjuk itt, aki fényt, tudást, haladást akart hozni Debrecenbe fiatalok és felnőttek számára egyaránt, s végül mégis tapasztalnia kellett, hogy a jó szándékait félremagyarázzák, s fényes alakját a babonák, a boszorkányság sötétségébe burkolják. Ámde a keserű, kiábrándult vonások figyelmeztetnek is: az új, nagy igazságok győzelme csak rögös utakon át, szenvedések árán valósulhat meg olyan társadalomban, ahol nem a közösségért való munka alapján ítélnek – fogalmaz a dolgozat. (Nyitókép: Fortepan / Kriss Géza, 1980.)

Napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:

• A megcsonkított Sellő
• Szobrok, amik nem kellettek
• A felszabadulási emlékmű
• A lebontott Zsolnay-szökőkút
• A Hunyadi utcai Lenin-szobor
• A Csokonai-mozaik
• Raoul Wallenberg szobra, a Kígyóölő
• A Piac utcai hangyaszázad
• Kossuth Lajos főtéri szobra
• Egy óriási debreceni szobor, amit a többség nem láthat
• A Piac utcai szürke házról figyelő titokzatos alakok
• Az árnyas Ady park és a kis csobogó
• Rejtőzködő szépség
• Szobrok ülő nagyjainkról
• A Petőfi téri díszpark és a lebontott szökőkút
• Miről beszélgetne Szabó Magda és Ady Endre?
• Rejtélyes nagyerdei ufólandolás
• A Kassai úti szupermen
• Mini Debrecen-szobor a főtéren
• A Lehel utcai óratorony
• Kovács Margit színes kerámiái
• A Nagyállomás óriási képei
• A Tiszai halász című sgraffito
• A szociális otthon pusztuló faliképei
• A Lenin- és a Proletár-szobor ledöntése
• Ki táncol a Piac utcai saroktornyon?
• Zászlótartó angyal a Kossuth utcán
• A betegséget legyőző orvostudomány szobra
• A Blaháné utcai művészház kerámiái
• A legbizarrabb debreceni szobor

Kirándulókkal. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Nagyításért kattints a képre!

Ladányi Józsa sebészprofesszor

Debrecenben az Ember Pál és a Weszprémi utca sarkán lévő nagy telken található egy Bauhaus stílusú kis villaépület. Az épület sorsa sokakat foglalkoztat, ám az eredeti neves tulajdonosát kevesebben ismerik. Ő Ladányi Józsa (Debrecen, 1898. május 1. – Debrecen, 1985. szeptember 14.) orvos, sebész, egyetemi tanár. E mostani összeállításunkkal az ő személye és munkássága előtt tisztelgünk.

A Lusztig Józsa néven anyakönyvezett szakembert Székelyhidi Ágoston méltatta a Hajdú-bihari Napló 1982. december 11-i számában. A szerző így fogalmaz: Képzeljünk el egy fiatal, vonzó nőt, akit művelt és módos család, rangos baráti társaság vesz körül, akinek már biztos létalapja, ismert neve van, és aki egyszer csak mégis elhatározza, hogy a szabad vasárnapjait egy nyomorult falucska testi, lelki, szellemi fogyatékosai közt tölti. Ladányi Józsáról van szó. És nem csupán néhány odaáldozott vasárnapról. Még 1928-ban történt, hogy tudomást szerzett a debreceni erdőkben megbúvó kis település, Boda iskolás gyerekeinek különös és rejtélyes viselkedéséről. Törpe növésű, zavaros tekintetű, bizalmatlan emberkékkel találkozott aztán, akik 9–10 évesen sem tanultak meg írni, olvasni, értelmesen beszélni. Golyvásak voltak, csaknem mind. Ladányi Józsa rátalált a jódhiányra, kidolgozta a műtéti eljárást, írásban és szóban nyilvánosan sürgette a körülmények gyökeres változtatását. Az orvosi eredményekkel nem elégedett meg. Teljes értékű javításra, javulásra törekedett és biztatott. Kevés társra akadt. Végül mégis győzött: évtizedek múlva, 1976-ban, egészséges, jódban gazdag ivóvíz került a bodai vezetékes kutakba.

Nyitóképünk teljes méretben

Ama fiatal nő közben megöregedett – emlékeztet a cikk. Az egyetemi professzor, a klinikaigazgató, elnökök, királyok, világnagyságok világhírű vendége azonban nem átallt Bodára utazgatni, golyvás tanyai gyerkőcöket vizsgálni, tisztítatlan vizet elemezni, még 80 évesen sem. Ladányi Józsa szembeszállt a szaknyelven „fejlődési rendellenességként” emlegetett nyúlajak és farkastorok, a szájüreg és a hajak torzulásával is. Tudta, hogy nem elég a hangszálakat, a nyelvcsapot, a szájpadlást újraformálva, bennük a beszéd és az ének nemes hangját fölszabadítani, nem elég az ajak puha mozgékonyságát, szimmetrikus kettős ívét visszaadva, azt a derűs mosolyra és a kedveskedő csókra alkalmassá tenni; tudta, hogy a sebzett jellem és a görcs szorongatta magatartás kiigazítása a végső föladat. Ezért és evégre rakta le a „komplex rehabilitáció” alapját. Széles alapot, mely magában foglalta a külső hatások, az alkat, az öröklődés, majd a műtét, a beszédjavítás, a lelki és szellemi önvezérlésre való fölkészítés ezer mozzanatát, bonyolult rendszerét, hosszadalmas és összehangolt működését. Ladányi Józsa talán legjelesebb gyógyítói hőstette a II. világháború kihívására adott válasznak tekintendő. Nő lévén, itthon kellett a bevonult férfi sebészek helyére állnia. Kivált a háború utolsó éveiben, mikor a katonai szállító vonatok Debrecenen haladtak át, iszonyú futószalagon kerültek elő a fagyott, üszkös, félig elhalt lábak és karok. Hogy életet mentsen, maga fejezte be a kegyetlenségében is megváltó művet, a csonkítást. Közben csak a fűrészt, a kést irányító ujjai voltak nyugodtak, a lelkiismerete nem. Megoldást keresett ismét, a lehető legteljesebb megoldást. Ma már tudhatjuk, hogy a világon elsőként jutott el a lemetszett végtagrészek természetes visszaültetésének klinikai megvalósításáig. Módszere gyakorlati és tudományos iskolát teremtett. Elégedetté azonban csak az emberi jó következmény tette. „Már hegedültek is azokkal az ujjakkal, amiket visszavarrtam” – büszkélkedett Ladányi Józsa. Aztán a visszavarrás, a „replantáció”, az érsebészet és a bőrátültetés dolgainak újabb tisztázását tűzte ki. Ez utóbbi még szorosan fűződött az égési sebek gyógyításának ismert módjaihoz és régi-új sebészi eszményéhez, a plasztikai műtét tökéletességéhez, a nyomtalansághoz.

Az első dolgozata 1929-ben, a bodai golyvás gyerekek kóros tüneteit és gyógyítási lehetőségeit szedte sorba, 1982 augusztusában pedig, egy amerikai orvoskongresszusra készülve, a bőrhiányok pótlásával foglalkozott. A több mint 200 írásművében az „Egyetemesség és specializálódás a sebészetben”, „Adatok az öregkor sebészetéhez”, „A fájdalom sebészi vonatkozásai”, „Lélektani előkészítés: az emlőrákos beteg rehabilitációja” problémájával is foglakozott. Székelyhidi Ágoston cikke kitér arra is, hogy 1944-ben a nyilasok ausztriai táborba hurcolták a már hírneves klinikai sebészt. Tíz hónap múlva megszökött. Már itthon, később, megtudva, hogy miniszteri székbe akarják ültetni, bejelentés nélkül elment Rákosi Mátyáshoz, és, bár könnyek árán, kikönyörögte a mentesítést. Nem óvatosságból, nem szerénykedésből tette. Indokul azt hozta föl, hogy abban akar tovább lépni, amiben már elért valamit. Jól választott. Életműve megkoronázása jutott így osztályrészéül: mint vezető sebész, egyetemi tanár, kutató és kísérletező tudós, helyettes rektor, megtervezhette, fölépíthette, berendezhette, működésbe lendíthette az ország egyik legbecsesebb gyógyító intézményét. Hivatalosan II. Sebészeti Klinikának nevezik, ám a történelembe Ladányi Klinikaként került be – mutat rá Székelyhidi Ágoston.

A Ladányi-villa. Fotók: © Debreceni Képeslapok

További portréink sok fotóval:

• Zsindelyné Tüdős Klára
• A Művész Úr
• Csokonai Vitéz Mihály
• Fazekas Mihály
• A debreceni „Kossuth Lajos”
• Attila
• Gyarmati Olga olimpiai bajnokunk
• Boka Károly
• Szabó Magda író
• Sajó István
• Soós Imre színművész
• Balogh Zoltán, a kerekesszékbe kényszerült dzsúdós
• A vonatozás szerelmese, Bányai Sándor
• Tóth Pál idegenvezető
• „A” Kaszanyitzky
• A jobbágyból lett milliomos: Csanak József
• A debreceni arany ember – Steinfeld Mihály
• Irinyi János
• Varga István, a világválogatott kézilabdázó
• Dr. Seres Géza
• A szegények csodaorvosa: Tippai Benő
• A modellből lett katona: Markovics Zita
• Munkácsy Mihály
• Szabó Lőrinc

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Így kezdődtek az 1980-as évek Debrecenben

Debrecenről nagyon szép és ma már muzeális értékű fényképek születtek 1980-ban is. A Fortepanon közzétett kordokumentumok közül elsőként a Tanácsköztársaság útját és Március 21. teret láthatjuk a Proletár című szoborral, valamint az Egyetem Kávéházzal, aminek akkor „ételbár” volt a felirata.

A Proletár. Fotó: Fp., Mezei Attila, Leczfalvi

Következzen szintén 1980-ból a hatalmas Lenin-szobor, ami a Kölcsey-művközpont mellett állt. Ma már se a két bronzalkotás, se az intézményépület nincsen meg.

Lenin. Fotó: Fp., Mezei Attila, Leczfalvi

A közeli Kálvin tér szintén nagyon átalakult, hiszen például lebontották a Nagytemplom melletti, alább látható régi épületeket is, majd felépítették az udvarházat, valamint az aluljárót.

Kálvin tér. Fotó: Fp, Mezei Attila, Leczfalvi

A terület mellett a Vár utcát is jelentősen átalakították...

Vár utcai házbontás. Fotó: Fortepan, tm

A következő képeken a nagyerdei csónakázó, valamint a Kohászüdülő látható, jobbról pedig az akkor még csupazöld Petőfi téren található étterem és ABC. A felvétel előterében még megvan a medence Váró Márton híres kompozíciójával, a Vasbokor című modern szoborral.

Csónakázó és Vasbokor. Fotók: Kriss Géza

Az iménti jelenethez kapcsolódik az ugyanakkor megörökített Újvigadó.

Az Újvigadó. Fotó: Kriss Géza

A Kossuth Lajos Tudományegyetem mellett akkor is és ma is megtalálható a Professzor című mű:

A Professzor. Fotó: Kriss Géza

Nem messze onnan, szintén napjainkban is megvannak a zeneművészeti kar és a Bolyai utcai templom jellegzetes épületei.

Zenede és templom. Fotók: Kriss Géza

És íme végül egy csodálatos panoráma 1980-ból a már említett KLTE-ről, és az Egyetem térről. Kellemes időutazást és nosztalgiázást Mindenkinek!

Egyetem tér, 1980. Fotók: Kriss Géza

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Koszorúzással emlékeznek Görömbei András irodalomtörténészre

Debrecen Város Díszpolgára, Görömbei András (1945–2013) Kossuth-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, idén lenne 80 éves. A debreceni Kölcsey Központban 2021-ben tiszteletére avatott emléktáblán az a Szent Márton püspöknek tulajdonított idézet olvasható („Non recuso laborem” – Nem vonakodom a munkától), amely a professzor munkásságának és éthoszának jelmondata is volt.

Görömbei András (1945–2013). Fotó: Wikipédia

Hiszen Görömbei András egész életében tanárként, kutatóként, a határon túli magyarság szószólójaként, debreceni lokálpatriótaként egyaránt magas színvonalon és fáradhatatlanul dolgozott. „Minden igaz írás cselekvés és ítélet” – fogalmazott saját értelmezői pozícióját illetően is Sütő András, Nagy László, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor monográfusa. „Példaember” volt Görömbei András, ahogyan pályatársa, Imre László irodalomtörténész nevezte.

Csoóri Sándorral 1988-ban. (Helytörténeti Fotótár)

2025. február 5-én, szerdán, születésének napján 16 órakor koszorúzással emlékeznek tisztelői a kiváló irodalomtörténészre a Kölcsey Központ első emeletén elhelyezett emléktáblánál. Görömbei András munkásságát Baranyai Norbert, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének adjunktusa méltatja. A közös főhajtásra a szervezők minden érdeklődőt, tanítványt, kollégát, olvasót szeretettel várnak.

Kiss Tamással 1986-ban. (Helytörténeti Fotótár)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL