Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kémia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kémia. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 27., hétfő

A Professzor


Debrecenben 1971 július végén állították fel az egyetemi telepen, a természettudományi kar új épülete felé vezető út mentén álló hatalmas tölgyfa lombjai alá Hatvani Istvánnak,a debreceni Kollégium egykori kiváló professzorának (1718—1786) életnagyságon felüli bronzszobrát, Varga Imre budapesti szobrászművész alkotását. Dr. Kádár Zoltán korabeli cikke (lásd múltidézésünk végén) rámutat: Varga Imrét a korábbi munkássága szinte „predesztinálta” arra, hogy ő készítse el ezt a szobrot. A művész úgy mutatja be a professzort, amint karosszékében ülve maga elé néz, mellette asztal, rajta könyv és gyertya, a szellemi és a mesterséges fény jelképei. A szobor beállítása szinte meghökkentően természetes, az Élet közvetlenségét árasztja, ezt a természetességet még a megfelelő környezet is nagymértékben fokozza. Varga Imre nem a fiatal tervekkel, újító gondolatokkal teli tudóst mutatja be, aki önemésztő lelkesedéssel akarja a korszerű tudomány eredményeit városában meghonosítani, nem: A művészünk az idős, élete végén járó professzort úgy mutatja be, mint aki sokat csalódott az emberekben, a kicsinyesség, a szűklátókörűség, a „babonák és a botorság” miatt. Azt a tudóst látjuk itt, aki fényt, tudást, haladást akart hozni Debrecenbe fiatalok és felnőttek számára egyaránt, s végül mégis tapasztalnia kellett, hogy a jó szándékait félremagyarázzák, s fényes alakját a babonák, a boszorkányság sötétségébe burkolják. Ámde a keserű, kiábrándult vonások figyelmeztetnek is: az új, nagy igazságok győzelme csak rögös utakon át, szenvedések árán valósulhat meg olyan társadalomban, ahol nem a közösségért való munka alapján ítélnek – fogalmaz a dolgozat. (Nyitókép: Fortepan / Kriss Géza, 1980.)

Napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:
Kirándulókkal. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Nagyításért kattints a képre!

2026. május 18., hétfő

Irinyi János, a gyufát is feltaláló zseni emlékhelyei a Kossuth utcán ma is álló házzal és a középiskolával

Debrecen hajdani híres-neves polgárainak egyike Irinyi János, a biztonságos és zajtalanul gyúló foszforos gyufa feltalálója. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Debreceni SZC Irinyi János Technikum

Irinyi 1895. december 17-én hunyt el a mai Létavértesen – ebben az összeállításunkban rá emlékezünk. Debrecenben utca, középiskola (a Debreceni SZC Irinyi János Technikum, 1952), és dombormű is őrzi az emlékét.

Irinyi János. Fotó: Wikipédia

A Kossuth utca 51. szám alatt ma is áll az a ház, ahol 1872-től 20 éven át lakott. Ez idő alatt a szomszédos Verestemplom építését és az 1887-es elkészülte utáni tündöklését is megcsodálhatta.

A kép jobb szélén Irinyi János lakóháza


Az 1817. május 17-én született Irinyi csupán 19 éves volt, amikor már a bécsi Politechnikumban tanult kémiát a híres Meissner professzor növendékeként. Akkor találta fel a biztonságos és zajtalanul gyúló foszforos gyufát

A technikum új szárnya. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ezt úgy alkotta meg, hogy a fehérfoszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-oxiddal keverte, így alkotva meg a mai gyufa elődjét. A találmányt 60 pengőforintért eladta a bécsi Rómer István kereskedőnek, aki a tömeges gyártása révén nagy vagyonhoz jutott.

Az Irinyi utcai emléktábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Irinyi a pénzből külföldön tanult tovább. A következő évben jött haza, s 1839-tól Pesten gyújtógyárat működtetett 1848-ig. 1847-ben a 100 holdas vértesi birtokán gazdálkodott, ahol meghonosította a gépi szántást, vetést, boronálást, s a talajt hamuval és mész-sóval műtrágyázta.

A Kossuth utca 51. szám. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1849-ben a Kossuth-kormány megbízta a nagyváradi lőporgyár és ágyúöntöde vezetésével. Erősen hazafias érzésű nemesként már azelőtt is részt vett a forradalmi mozgalmakban, s állítólag a 12 pontot is ő szövegezte és küldte Pestre.

Az Irinyi-ház emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szabadságharc bukása után 1850-ig raboskodott, majd újból Vértesen gazdálkodott. 1863-tól az István Gőzmalom igazgatója volt, ahonnan 65 éves korában ment nyugdíjba.

A gőzmalom látképe. Repró: © Debreceni Képeslapok

Irinyi János Vértesen hunyt el 1895. december 17-én. Ott az általános iskola és egy utca neve, valamint emlékgyűjtemény is tiszteleg a munkássága előtt.

A középiskola díszlámpái. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További portréink sok fotóval:
A középiskola emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. augusztus 31., vasárnap

75 éve adták át a Csapó utcai vegyipari technikumot az idén 100 éves iskolapalotában


Debrecenben a vegyipari középiskola, illetve technikum 1950. szeptember 2-án nyílt meg a Csapó utca és a Burgundia utca sarkán abban az ipari iskolai épületben, ami eredetileg Borsos József és Zeleznik Gyula tervei alapján épült meg 1925-ben. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


A fenti archív képen az is látható, hogy a gazdagon díszített, városcímeres épületnek eredetileg sarki tornya volt, a földszintjén üzletek működtek, az oszlopos főkapu pedig a Burgundia-sarkon szolgálta a diákokat és a pedagógusokat. Nem mellesleg itt járt a 6-os villamos is, később pedig szemben működött a Debrecen Áruház, valamint a vásárcsarnok. Az intézmény honlapján olvasható iskolatörténeti leírás kitér arra is, hogy a laboratóriumi eszközök egy részét helyben készítették az iskola oktatói és tanulói. Ehhez érteni kellett az üvegtechnikusi munkához, s nagy leleményességgel az iskola tanárai és diákjai más tárgyakból készítettek lombikokat és desztilláló készülékeket.

Díszes iskolafalak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sok térképet és technológiai ábrát is házilag állítottak elő. A felszerelés kiegészítésében üzemek, kórházak, klinikák és szanatóriumok is segítettek. Idővel olyan sok eszközzel rendelkezett az intézmény, hogy tizenkét teljes vegytani felszerelést ajándékozhatott vidéki általános iskoláknak. Az 1950-es évek végére Ujvárosi Imre igazgatása alatt (aki az alapítástól 1973-ig volt az intézmény vezetője) a suli már az ország egyik legrangosabb vegyipari technikumának számított.

A régi szárny. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1962-ben napirendre került az épület bővítése. A Csapó utcán szanálták a bővítésre alkalmas telket, a bontási munkákban 1966-ban diákok és tanárok is részt vettek. 1967-re lettek kész a Csapó utcai új épület tervei, és 1971-ben kezdődött meg az oktatás az új szárnyban. Az iskolában 1978-tól nyomdászképzés is volt, ugyanakkor fontos állomás továbbá az intézmény történetében, hogy 1983 őszén vette fel a XX. századi hazai tudományos élet szervezőjének, a fizikai kémia egyik vezető szakemberének, Erdey-Grúz Tibornak a nevét.

A Burgundia felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok
    Kapcsolódó összeállításaink:
Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!