Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csónakázó-tó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csónakázó-tó. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 8., péntek

Volt egyszer egy Nagyerdő (II.)

Debrecen parkerdejének 2014 nyarára történt meg a második legnagyobb átalakítása. Ezáltal új arculata lett, és sok régi helyét is megszüntették. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


Immár új stadion szolgálja a futballt és a virágkarneválokat, ám atlétikai és motorversenyzői része nincs. Elbontották a Csónakázó-tavat és az Újvigadót is, s a helyükre mélygarázst és „vízi ködszínházat” építettek. A Békás-tavat megnagyobbították, leszerelték a régi fahidat, s felújították a szabadtéri színpadot és a következő évre a víztornyot is. Ma már hiába keressük például a fagylaltosbódét, a spriccelős ivókutat és a kosárlabdapályát.

A régi stadion kapuja az állatkertnél

Vannak  viszont új szökőkutak s járhatatlan zúzott kővel borított szürkeségek is. Régóta üresen állnak a Rózsakert Vendéglő és a nyári tábor területei, s egyre romosabbak a Medgyessy sétány kiürített villái... – az alábbi válogatásban a csendes elmélkedés jegyében azt mutatjuk meg, hogy pár éve milyen volt az erdő. Mára lett Székelyek parkja is, ahol nagy ünnepségen zászlót állítottak. Felemás a kép. Eltűntek a békák, és csónakázni sincs hol. Lebontották a strandot, 2020 nyarára újat építettek, és szálloda is szerepelt a tervek között. A XX. század eleji Nagyerdőnk képei idekattintva csodálhatók meg...


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 5., vasárnap

Volt egyszer egy Csónakázó-tó


Debrecen csónakázótava is ma már a múlté. A nagyerdei létesítmény elődje a Debreczeni Képes Kalendáriom szerint 1933-ban nyílt meg a nagyszerű építészünk, Sajó István terve alapján, mégpedig többek között azért, hogy elvezessék és hasznosítsák a strand vizét, valamint megszüntessék a strand és a stadion közötti portengert. Szintén az 1930-as évek elején született a szomszédos Nagyerdei Stadion, valamint fedett uszoda.

Az Újvigadó tervezője Mikolás Tibor. Forrás: Méliusz-fotótár

És persze a Békás-tó, továbbá a parkerdő, no meg az egyetemünk és a köztemető is, melyek létrehozásában Sajó István, illetve Borsos József is nagy szerepet töltött be. A 2013-ban betemetett csónakázó-tó nem mindig volt ám olyan „sivár betonteknő”, mint amilyennek egyesek leírják. Mint fent jeleztük, eredetileg Sajó István tervezte, aki a szomszédos (ugyancsak 2013-ban lebontott) stadiont is.

1970. május 9-én még azt írták, hogy lebontják a Régi Vigadót

Eredetileg kis Bauhaus csónakház tartozott hozzá, a mai állatkert felől nézett rá a Leveles Csárda, és például az 1960-as években még büfésziget és fahíd is szolgálta a vendégeket.

Légi fotó a Képzőművészeti Alap képeslapján

A nagyerdei Újvigadó 1970-ben épült meg Mikolás Tibor tervei szerint, amikor még özönlöttek az emberek a strandra, a sporteseményekre és a kultúrparkba (ahol a Li-2-es gép fénylett a dombon), valamint az akkori Lenin parkba.

A tó a működése végén, 2012-ben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Mögötte csak a fák, víztorony. Fotó: TKM t, 1991

A csigalépcsős, teraszos, emeletes bulizóhelyen, az Újvigadó ,,vendéglátó kombinátjában" koncerteket is tartottak, és nemcsak például Zoltán Erika lépett fel itt, hanem még Zorán és Cseh Tamás is. A nagyerdei stadion felőli hátsó traktusban kocsma működött, amit neveztek Redőnynek is.

Végül 1970. május 9-én nyitott a vigadó. Fotó: HBN

A búfelejtő az utolsó időszakban pedig mint Kikötő fogadta a szomjazókat (egy ideig folyamatos nyitva tartással).

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Hapák József / Balázs és Társa Bt.

A vigadó az utolsó előtti korszakában a Kiri-Giri Disco nevet viselte, ami nemcsak a partyjairól emlékezetes sokak számára, hanem a biliárdszalonjáról is.

A hátsó szórakozóhely. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az 1990-es évek közepén egy különleges dekoráció is volt az Újvigadó épületén, mégpedig egy sárga helikopternek a farokrésze, ami miatt olybá tűnt, mintha a gép belerepült volna a dizsibe.

Szieszta a teraszon, 1978. Fotó: IPK Váll.

A Csónakázó-tavon eleinte fából készült ladikokban lehetett ringatózni, majd megjelentek a fémből tákolt lélekvesztők és a vízibiciklik is.

Nyugalom és béke. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Az utolsó üzemeltető jet-skivel és műanyag Volkswagenekkel is kísérletezett, a parton pedig a Bringó hintó nevű lábpedálos kiránduló közlekedési eszközöket lehetett bérelni tőle.

Bringó hintó és vattacukrosok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Fantasztikus szórakozás volt itt az is, amikor telente megfagyott a medencében hagyott víz, és a jégen ingyen lehetett korcsolyázni, korongozni. Sokan emlékeznek azokra az alkalmakra is, amikor egy-egy győztes meccs után (meg máskor is) némelyek megmártóztak az itteni vízben.

Esti bulifények. Fotó: Csobaji Előd, 1977

Az utolsó években már nem fejlesztették a Csónakázó-tavat, hiszen tudott volt, hogy az önkormányzat mélygarázst akar építtetni a helyére. Ez meg is történt, és 2014 óta a parkoló és a „vízi ködszínház” van a megszüntetett csónakázó területén.

A csónakázó helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Úgy volt, hogy csónakázni a Békás-tavon lehet, de a 2014-es átépítés óta eddig ez nem történt meg. Sőt sajnos az utóbbi években – az alacsony vízállás miatt – a Vekeri-tó se használható ilyen célra. A debreceniek tehát például a hajdúszoboszlói strand taván tudnak hódolni ennek a kedvtelésüknek...

A befagyott csónakázó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Bónuszkép: az Újvigadó megépítése (1970) előtt ilyen volt a létesítmény a kis csónakházzal és a fahidas büfészigettel:

1970 előtt. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


A HBN 1970. május 9-i cikke

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

2026. március 13., péntek

A mesés Nagyerdő és a felejthetetlen strand


Debrecen zöldövezetében a Nagyerdei Strand és a környéke az 1990-es évek elejéig ragyogott igazán.


Nagyon sok – hazai és külföldi – turista kapcsolódott ki itt a helyi családok mellett, így ennek köszönhetően igen szép képeslapok is őrzik ezt a csodás időszakot. Íme a vidámpark Li-2-es gépe:

A vidámpark Li2-es gépe. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

2014-re új köntöst kapott a terület, hiszen az önkormányzat – a kultúrpark kivételével – átépíttette a parkerdőt, a Békás-tavat, a szabadtéri színpadot és a stadiont is. Mindemellett megszűnt a csónakázó-tó, s a helyén immár mélygarázs és „vízi ködszínház” található. 2020 nyarán átadták az új strandot is, erről itt található képes összeállításunk.

A Pallagi úti strandépületek. Fotó: Tulok Ferenc

Az Egyetem tér és a fürdőkapu egykori díszkivilágítása, valamint a régi vidámpark mellett további lenyűgöző példát is tudunk mutatni képeslapjaink segítségével a közelmúlt strandjára és erdejére!


A debreceni Nagyerdei Strand pancsoló- és ugrómedencéi a tejivóhoz vezető „diadalívvel”, az 1960-as évek végén. Az átjárókapu boglyaformája és klinkertéglás burkolata egyértelműen a korabeli főépítészünk, Borsos József munkásságát hirdeti. Ezt az építményt is lerombolták 2002-ben, az élményfürdő létrehozásakor. Fotó: Horváth Zoltán.


A debreceni Nagyerdei Strand termálvizes medencéje az 1970-es években, az akkor még megvolt fűzfás napozószigetekkel. Megjegyzem, kissé furcsa, hogy itt még pirosas a víztorony kupolája, a következő képen viszont már patinásan zöld. Fotó: Tulok Ferenc.


A debreceni Nagyerdei Strand még osztott pancsolómedencéje a csónakázó-tó felőli oldalon, az 1960-as években. Fotó: Bakonyi.


A strand hullám- és gyermekmedencéi az 1960-as évek végén. Még megvan a csúszda, a bal oldalon pedig az akkor népszerű Sicc díszíti a falat. Gyerekkoromban a legmenőbb fickók a csúszdát tartó gépház tetőkorlátjára álltak, és úgy ugrottak fejest a vízbe... Fotó: Csobaji Előd.


És íme a strand kimeríthetetlen témaköréhez még egy felvétel. A klinikák felőli öltözőépület (1971) mögötti parkot mutatja, ami akkor még tiszta és gondozott volt. A multikomplex épületben büfé, fodrászat és mozi is működött, a tetején pedig zuhanyzós napozó és persze kilátó. Fotó: Horváth.


A strandra egyébként két helyen mehetett be a közönség: a csónakázó és a klinikák felől. Nekem az előbbiről vannak lapjaim, és ezek azért is érdekesek, mert a ma már sajnos nem működő fedett uszoda épülete és a régi KTSZ Szolgáltató Ház is látható rajtuk. A homlokzaton pedig négy nyelven tudatták a neonfeliratok, hogy a Debreceni Nagyerdő Gyógyfürdőnél vagyunk. Mindkét kártyát Tulok Ferenc fotózta az 1970-es években.


A nagyerdei Békás-tó Debrecenben, az 1970-es évek végén. Pazar „őserdő” és még kis fahíd fogadta a látogatókat!


Egyikőtök megfogalmazása szerint ide azért is volt jó kijönni, mert olyan volt, mintha elmentünk volna a városból... Fotó: Csobaji Előd.


A debreceni nagyerdei Újvigadó és csónakázó-tó esti fényei. Mindkettőt 2013/14-ben bontatta le az önkormányzat, s a helyükre mélygarázs és „vízi ködszínház” épült. Fotó: Csobaji Előd.

Egyetem tér, 1963. Fotó: Csobaji Előd

Debrecenben a XX. század második felében már csak három strand működött: a Nagyerdei mellett a Szabadság, valamint a Kerekestelepi fogadta a kikapcsolódókat. A Szabadságot 2001-ben lerombolták, a helyén áll a Főnix Csarnok (ugyanakkor a városhatáron kívüli Látóképnél tófürdő nyílt 1982-ben). A három strandot a Debreceni Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat üzemeltette az 1990-es évekig, és erről a birodalmáról a lenti szuper térképes képeslapot is megjelentette.


Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. november 26., szerda

Régi idők hófehér telei

A befagyott Békás-tó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben végiggyalogolni a behavazott főutcán, bóklászni a fehér Nagyerdőben, vagy korcsolyázni a befagyott Vekeri-tavon – bizony nagyszerű élmény! Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A parkerdő régi padjai. Fotó: © Debreceni Képeslapok

 A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A Vekeri-tó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Igazi hóesés sajnos alig van az utóbbi években, kiapadtak a város környéki tavak, s a fehér karácsonyok emléke is halovány már.


Pedig például az 1970-es években is még biztosra vehették a gyerekek, hogy Mikulásra lehullik az első hó, és a szeretet ünnepe se lesz szürke, lucskos.


Óvárosi szánkózás: Fotó: © Debreceni Képeslapok

A közkedvelt régi Békás-tavat nem kerítették le, mint az újat, és bárki bármikor csúszkálhatott a jegén. Nagy teleken a kis híd alatt is megfagyott a víz, és ott is elázás nélkül át lehetett bújni.

A Békás-tó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Még működött a fedett uszoda, és a mellette elterülő (2013-ban megszüntetett) Csónakázó medencéjében is hagytak vizet, hogy lehessen korcsolyázni rajta.

Újvigadó, csónakázó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Fantasztikus program volt, s akadt olyan bringás is, aki a jégen kerekezett. Utána meg lehetett melegedni egy jó ital mellett az Újvigadó hátsó presszójában is.

Bringás a csónakázón. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mindez annak ellenére volt lehetséges, hogy a szomszédos Oláh Gáborutcában fizetős műjégpálya működött.

Műjégpálya, 1979. Fotó: Helytörténeti fotótár

A 2013-ban bezártlétesítmény is nagy népszerűségnek örvendett, s páratlan élményt nyújtott akár hóesésben, akár napsütésben ott korizni!

Oláh Gábor utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az állatkert szerencsére még megvan, és egyre komfortosabb. Nagyon érdekes kilátogatni oda is, amikor frissen esik kiadós hó. A vidámpark olyankor zárva van, de hátha egyszer tartanak egy extrém napot, s talán le lehet síelni a – kihasználatlan – dombjáról, amin anno a mesés Li2-es repcsi csillogott.

Az óriáskerék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Visszatérve a korizásra, a nagyerdei pálya helyett a 2013/14-es télen a Nagytemplom előtt lehetett ingyen csúszkálni az ott felállított mobil pályán. Ez se volt egy mindennapi lehetőség, s akkor még a retro korszak emblematikus járművei, a Bengáli villamosok is közlekedtek a Piac utcán.

Belvárosi látkép. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hó már akkoriban se esett gyakran. Ha viszont mégis havazott, akkor annyira „jól” is sikerült, hogy azt sokan megemlegették – lásd a 2013. március 14/15-i förgeteget.

Jászai utca, 1970. Fotó: Fortepan / Bencze László

A vastag fehér lepel alatt azonban megszépült még a Dobozi-lakótelep jelképe, a víztorony is, valamint a Faraktár utca kultikus búfelejtője, a „Don-kanyar” kocsma! (Hajdanvolt gyönyörű debreceni telek további sok szép régi képen idelátogatva csodálhatók meg.)

Dobozi-lakótelep... Fotó: © Debreceni Képeslapok


A Don-kanyar. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Újkerti lakótelep. Fotó: ÚÁMK, 1986