Volt egyszer egy Bocskai Étterem

Debrecenben 1957. szeptember 4-én jelent meg újsághír arról, hogy a Debreceni Vendéglátó Vállalat hamarosan megnyitja a Meteor Mozi mögött megépült új bérházban a Bocskai Éttermet, amely a cikk szerint a berendezésével a város nevezetességének ígérkezett. Az étterembe ugyanis Bocskai-korabeli bútorokat terveztek elhelyezni, a falat Bocskai István arcképe díszítette, s az éttermi részben speciális debreceni és hajdúsági ételeket szolgáltak fel. (Akkor még a régi Dobozy-temető volt a ház mögött.)

Ma is vendéglő van itt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A mai Dobozi-lakótelep nyugati szélén kialakított vendéglő meg is nyílt, aztán december végén már arról volt olvasói panasz 25 család képviselőjének aláírásával a helyi lapban, hogy éjfél után is nagy a zaj, s az öttagú zenekar és a lakóház ablakai alatt ordibálók miatt nem lehet pihenni. Valamilyen javulás (beletörődés) történhetett, hiszen az éttermet nem zárták be, s vele párhuzamosan a sarki szomszédos talponálló Bocskai Büfé is üzemelt. Egy 1974-es Napló-újságoldalból az is kiderül (lásd összeállításunk végén), hogy az étteremnek volt egy Nimród Vadászterme is, ahol kiváló vadételeket is felszolgáltak. Mindemellett egy időben előfizetéses ebédet is lehetett fogyasztani a vendéglőben. Sőt, sokan emlékeznek az étterem épülete melletti újság- és virágárusító kis pavilonokra is. Végül az 1999 januári hirdetések között jelent meg olyan felhívás, amely eladásra kínálta a Benedek tér 5. szám alatti Bocskait. Az étterem napjainkban a Vasmacska nevet viseli, s a felirata szerint lottózó és söröző működik benne.

A Bocskai épülete 1958-ban

A fenti fotó 1958-ban készült a román emlékmű avatásán, és a háttérben természetesen már látható a Bocskai Étterem épülete. Fotó: Fortepan / Zsivkov Anita - Koós Árpád / Kocsis András fényképei

Nagyításért kattints a fotóra!

Kapcsolódó múltidézéseink sok régi képpel:

• A Don-kanyar
• A Sumen Étterem és a Márka Bár
• A Demke
• A Meteor Mozi
• A Rakovszky utca
• A Dobozy-temető
• A Dobozi-temető utolsó sírköve
• A Dobozi-lakótelep
• A Víztorony utcai víztorony
• A Bocskai István Általános Iskola
• A Bocskai-iskola uszodája
• A Petőfi-könyvtár
• A Fényes udvari kiserdő
• A Faraktár utcai felüljáró
• Amikor még sorompó volt a Faraktár utcán
• A Pacsirta utca

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Kálvin téri kis trafik

Debrecenben egykoron szinte minden utcasarkon volt egy kis dohányáruda, illetve trafiképület is, és ezeket eredetileg többnyire hadi özvegyek üzemeltették. A klasszikus kis sokszögletű árudák egyike a Kálvin téren működött, mint az a Fortepan / Bán Tamás-féle 1957-es fotón is fennmaradt az utókornak. A többi hasonló hajdani kis kereskedésekkel foglalkozó múltidézéseinket e cikk végén osztottuk meg. Önöknek milyen emlékeik vannak ezekről, és konkrétan a Kálvin tériről is?

Kapcsolódó összeállításaink:

• A Szoboszlói úti kis trafik
• A Faraktár utcai dohányáruda
• Az Utasellátó 550. sz. pavilonja

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Debrecen legkisebb imahelye egy külvárosi fenyő alatt

Debrecen sok és különféle felekezetű gyülekezeti helye közül a legkisebb a Wolaffka utcában, a konzervgyár és az új dohánygyár között bújik meg a József Attila-telepen.

A Wolaffka utcai kápolna. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Szent Antal nevű, harangtornyos kápolnának a mérete mellett az is a különlegessége, hogy Mándoki Ernő piarista pap, latin–német–ének szakos tanár (1919. január 4. – 1970. november 21.) építette egy vályogház átalakításával 1956-ban és 1957-ben, rokoni és baráti segítséggel.

Mándoki Ernő (1919. január 4. – 1970. november 21.)

Mándoki Ernőről azt mindenképpen érdemes tudni, hogy mivel börtönviselt ember volt, élete végéig megbélyegzettként viszonyultak hozzá még a paptársai is, főleg a békepapok. A ház falára a születése 100. évfordulója alkalmából, 2019. március 23-án helyeztek egy szép emléktáblát az iránta való hálaként. A Magyar Kurír cikke szerint Mándoki Ernő lelkipásztort sokan ismerték, s a hétköznapok, illetve a tanyák szentjének tartották.

A Wolaffka utca eleje. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1944 januárjától az 1948-as államosításig tanított a Piarista Gimnáziumban. A diákok körében nagy megbecsülésnek örvendett, főként a józansága, szerénysége, közvetlensége miatt. 1948-tól az 1970-ben bekövetkezett haláláig a debreceni Szent István-plébánián volt segédlelkész. Ekkor ez a plébánia a környező, 20 kilométer kiterjedésű tanyavilág pasztorációját is ellátta. Ernő atya hóban, fagyban is kerékpárral járt ki a tanyákra misézni és hittant tanítani.

A kis harangtorony. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az utolsó, 2013-as felvételünkön az is látható, hogy már nincs meg az a két tuja, amik az imahely előkertjében álltak. Lecserélték a korábbi zöld kerítést, és egy feszületet is felállítottak az udvar – szemből nézve – bal oldalában. Érdemes megemlékeznünk az utca nevéről is: Wolaffka Nándor püspök (1852–1906) előtt tiszteleg, aki anno a Szent Anna-templom plébánosa is volt. S végül, hogy melyik lehet Debrecen második legkisebb gyülekezeti helye? A Vágóhíd utcai régi temető kápolnája! No és a harmadik legkisebb: a Mikes Kelemen utcai, szintén római katolikus Jézus Szíve templom. 

Az új kerítéssel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A kápolna korábban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hasonló cikkeink sok fotóval:

• A Nagyerdőben rejtőző hatalmas ufó
• A debreceni Indiana Jones-híd
• A Kassai úti szupermen
• A nagyerdei titkos smaragd tó
• A Piac utcai hangyaszázad
• A Bartók Béla úti, utolsó földalatti kerek WC
• Hogy került egy Déri téri pad a lakótelepre?
• Az elásott Sesztina-padok
• Az Ördög árka
• A Vágóhíd utcai oroszlános kapu
• Ufóinvázió a régi temetőnél
• A Sámsoni úti befejezetlen reneszánsz romkastély
• A Piac utcai átfordulós lift
• A Piac utcai szürke házról figyelő titokzatos alakok
• Évezredes rom a Fancsikán rejtőző dombon
• Újabb rejtélyes nagyerdei „ufólandolás”
• A Kasai úti bunker
• Mini Debrecen-szobor a főtéren
• Óriási kincset lelhetünk immár Debrecen szívében

A betegséget legyőző orvostudomány száműzött szobra

Debrecen egyik legkülönlegesebb szobra a nagyerdei Auguszta területén bújik meg. Az Orvostudomány legyőzi a betegséget című alkotást Baksa Soós György készítette, és az élettani intézet előtt állították fel 1957-ben. Az eredeti helyéről azonban eltávolították, mint több más debreceni szobrot is. A művet 2024. június 3-án látogattuk meg. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Ennek a Köztérkép szerint az az oka, hogy egyesek szóvátették az akt vonásait, vagy egyenesen ki is gúnyolták. Lehet benne igazság, hiszen a szobor egy nagy kígyót fogó meztelen férfit ábrázol, tehát merőben másként jeleníti meg a nemes küzdelmet, mint a Kígyóölő című Wallenberg-emlékmű. Baksa Soós György teremtményének száműzése sajnos „olyan jól sikerült”, hogy az Auguszta-telepnek a legszélén, a kerítés és a mosoda között fedezhetjük fel... ott, ahol alig jár valaki...

Hasonló összeállításaink sok mai és régi fotóval:

• Wallenberg emlékműve, a Kígyóölő
• Szobrok, amik nem kellettek
• A száműzött Sellő
• A Piac utcai hangyaszázad
• Egy óriási debreceni szobor, amit a többség nem láthat
• A Piac utcai szürke házről figyelő titokzatos alakok
• Az árnyas Ady park és a kis csobogó
• Rejtőzködő szépség
• A Békás-tó spriccelős ivókútja
• Szobrok ülő nagyjainkról
• A Petőfi téri díszpark és a lebontot szökőkút
• Miről beszélgetne Szabó Magda és Ady Endre?
• Rejtélyes nagyerdei ufólandolás
• A Kassai úti szupermen
• A Nagyerdőben elásott Sesztina-padok
• Mini Debrecen-szobor a főtéren

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

'57 nyarán

Debrecen is még épp csak túl volt az ötvenhatot követő, tragikus időszakon, amikor az alábbi felvételek készültek. Az élet nehéz volt, de élni akkor is kellett valahogy – lehetőleg minél gondtalanabbul. S e réges-régi képek szerint ez szinte sikerült is...
Aki a Simonyi úton ment ki a Nagyerdőbe, 1957-ben is érinthette útközben a Bem teret. Az alábbi fotón látható kerekeskút ma már csak emlék

(pedig milyen hasznos volna a kánikulában), viszont a háttérben látható medence szerencsére még létezik. Korábban tűzoltóvizet tároltak benne, napjainkban pedig virágágyásnak használják. A Kenézy-kórház régi szárnyánál még szintén megvan az ilyen medence.

A Bem téri kúttal ellentétben, ma is megtalálható ez a régi, öntöttvas, kétágú spriccelő ivókút a Nagyerdei körúton. Sajnos gyorsan hozzá is kell tennünk, hogy csak a váza van meg, hiszen hosszú évek óta nem működik. Párját, amelyik a Békás-tónál volt, kiszedték a park átépítésekor. Pedig finom vizük volt, és a gyerekek is imádtak spriccelőset játszani velük.

A víztorony szomszédságában a régi stadion, valamint a csónakázó-tó (1960-tól a vidámpark is) fogadta a sportbarátokat és a természetbe vágyó kirándulókat. 1957-ben még mindkét létesítményünk fiatalnak számított, hiszen épp csak betöltötték a huszadik életévüket. Igaz, a stadiont pár évvel korábban már fel kellett újítani, mivel súlyos károkat szenvedett a II. világháborúban, miután ott is légvédelmi ágyúk működtek. A fotó készítésekor az Újvigadó (1970) talán még kósza gondolat se volt, ám a táj nélküle is békés és kies volt.

A strand pedig! Annyira szép és vadregényes élményelemek pompáztak benne, hogy keresni kell a szavakat, amelyek méltóképpen kifejeznék ezt a Kánaánt! Ez a sövénykapu egyébként a négyméteres medence és a kacsás Zsolnay-kút között volt, mellettük pedig a későbbi, felejthetetlen tejivó és a klinkertéglás átjáró-boltív. A felsoroltak közül ma már csak a kacsás csobogó létezik az új strandon – na de örüljünk, hogy legalább ez megmaradt.

S végül a szintén szép emlékű csúszda a hullámmedencénél. A csúszdát később lebontották, mivel állítólag sok baleset történt rajta (azok miatt, akik pl. állva vagy hátrafelé akartak lesiklani). A hullámkeltő gépház tetején napozó működött. Figyelemreméltó a felirata is, amely szerint oldalról beugrálni szigorúan tilos. És ezt a legtöbben még be is tartották – miként azt is, hogy a gyermekmedencébe a felnőttek a lábukat se lógathatják bele...

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL