Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: söröző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: söröző. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 30., csütörtök

Volt egyszer egy Bocskai Étterem

Debrecenben 1957. szeptember 4-én jelent meg újsághír arról, hogy a Debreceni Vendéglátó Vállalat hamarosan megnyitja a Meteor Mozi mögött megépült új bérházban a Bocskai Éttermet, amely a cikk szerint a berendezésével a város nevezetességének ígérkezett. Az étterembe ugyanis Bocskai-korabeli bútorokat terveztek elhelyezni, a falat Bocskai István arcképe díszítette, s az éttermi részben speciális debreceni és hajdúsági ételeket szolgáltak fel. (Akkor még a régi Dobozy-temető volt a ház mögött.)

Ma is vendéglő van itt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A mai Dobozi-lakótelep nyugati szélén kialakított vendéglő meg is nyílt, aztán december végén már arról volt olvasói panasz 25 család képviselőjének aláírásával a helyi lapban, hogy éjfél után is nagy a zaj, s az öttagú zenekar és a lakóház ablakai alatt ordibálók miatt nem lehet pihenni. Valamilyen javulás (beletörődés) történhetett, hiszen az éttermet nem zárták be, s vele párhuzamosan a sarki szomszédos talponálló Bocskai Büfé is üzemelt. Egy 1974-es Napló-újságoldalból az is kiderül (lásd összeállításunk végén), hogy az étteremnek volt egy Nimród Vadászterme is, ahol kiváló vadételeket is felszolgáltak. Mindemellett egy időben előfizetéses ebédet is lehetett fogyasztani a vendéglőben. Sőt, sokan emlékeznek az étterem épülete melletti újság- és virágárusító kis pavilonokra is. Végül az 1999 januári hirdetések között jelent meg olyan felhívás, amely eladásra kínálta a Benedek tér 5. szám alatti Bocskait. Az étterem napjainkban a Vasmacska nevet viseli, s a felirata szerint lottózó és söröző működik benne.

A Bocskai épülete 1958-ban

A fenti fotó 1958-ban készült a román emlékmű avatásán, és a háttérben természetesen már látható a Bocskai Étterem épülete. Fotó: Fortepan / Zsivkov Anita - Koós Árpád / Kocsis András fényképei

Nagyításért kattints a fotóra!

Kapcsolódó múltidézéseink sok régi képpel:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 27., hétfő

A Kisfürdő és a Szikla – a Ti fotóitokon

A 2001-ben megszüntetett strand Németh Anikó családi fényképén.

Debrecen anno a fürdők, strandok és csónakázók városa volt, miként azt fájó szívvel többször megállapítottunk már. A kínálatot gyarapította – nem feltétlenül egy időben – a kerekestelepi, továbbá a látóképi, a Margit, a nagyerdeiek, a Telegdi és a Vértessy is.

2002 óta a Főnix Aréna és a parkolója van itt. Fotó© Debreceni Képeslapok

Az alábbi képet Feketéné Katika osztotta meg az olvasóinkkal, köszönjük szépen ezt is!

Gyerekcsoport a Kisfürdőben, 1967 nyarán

És persze a Kassai úti (Hadházi, Szabadság úti) kisfürdő. A Szabadságnak is nevezett létesítményről egy minapi olvasói felvetésre több családi fotót és visszaemlékezést is kaptunk a Facebook-oldalunkra, így ezúttal ennek a fürdőhelyünknek szenteljük a mostani összeállításunkat.

A kisfürdő főépületének előcsarnoka. Fotó: Dbvk.hu

A Debreczeni Képes Kalendáriom szerint a népfürdő 1933 tavaszán nyílt meg a tüzérlaktanya mellett, két és fél holdnyi területen. A vize ugyanaz volt, mint a Nagyerdei Gyógyfürdőé, és két, 600 négyzetméteres medence alkotta, valamint gyermeklubickoló, nagy park, öltözők és büfék is.

Tibør Tibi fotója a hajdani strandról

A Borsos József építésznek a stílusát magán viselő épületekkel ékesített rekreációs helyet a Debrecen lexikon szerint a népnyelv ,,Nyomor-Abbáziá”-nak csúfolta. Szó se róla, nem volt annyira előkelő, mint eleinte a nagyerdei testvére.

Bodrogközy Katona Zsuzsa családi relikviája

No de éppen azért hozták létre, hogy a kevésbé tehetőseknek is legyen hol kikapcsolódniuk. A fürdőhely az olcsóbb voltának is köszönhette népszerűségét, ám végül a 70. születésnapját se élte meg. Debrecen vezetői úgy döntöttek, hogy a területén épüljön meg a Főnix Csarnok – amit 2002 végén adtak át. Kiss Gáborné Ibolya a hozzászólásában felidézi: ,,Gyerekként csak ide jártunk, nem is tudtam sokáig a nagy strandról. Mai napig látom magam előtt a hintát, ahogy ott volt. Nem kellett a szülőknek ott lenni velünk, annyira barátságos, családias strand volt, sok Bambit megittunk ott, a fagyiról már nem is beszélnék. Anyukám mindig rántott csirkét készített, azt vittünk magunkkal. Mire hazafelé indultunk a vonattal, a medence alja teljesen kidörzsölte a térdünket, ujjunkat és a lábunk ujját, de nem bántuk.”

A Kisfürdő főépülete a Szabadság útján. Fotó: Dbvk.hu

Emese Hajdu-Horváth is úgy emlékezett, hogy csak zokniban volt szerencsés a vízbe menni, mert különben a beton feltörte a lábunkat. Borbás Bertalan hozzászólása: ,,Fénykorában telt házzal üzemelt, körben büfék, sörözők, és a legfontosabb, boldog emberek voltak. Bejártam az ország majd' minden fürdőjét, de ilyen esztelen rombolással, mint Debrecenben, nem találkoztam.” Csaba Filep így írt: „A sportcsarnok helyén a Baksay S. utcán laktam. A kertünk végében volt a fürdő. Csodás gyermekkori emlékek!” Mihály Fábián sorai: ,,Nagyon szerettük.Villamossal mentünk, ami olyan lassan ment, hogy menet közben le tudtunk ott szállni! ,,Piros Útlevél” arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen szuper nagy szép parkja volt a strandnak. A Főnixet a laktanyaterületre kellett volna építeni, és akkor a strand is és a Szikla is megmaradhatott volna. Takács Józsefné,,Ez egy igazi strand volt! Minden korosztály jól érezhette magát.

Renata Sunshine Buban családi fotója a Szikla belsejéről

Az volt az igazi élményfürdő. A stranddal együtt a szintén kedvelt, szomszédos Szikla Sörözőt is lebontották.” A vendéglővel kapcsolatban Kiss Zoltán ezt írta: a felső teraszon volt egy átjáró a fürdőbe, azon keresztül volt lehetőség a fürdővendégek kiszolgálására. Tulajdonos az Alföldi Vendéglátó Vállalat volt. ,,Szerződéses üzemeltetőként és bérlőként 12 évig voltam a presszó, később söröző bérlője”. Danka Krisztián is érintett, hiszen, mint írta: ,,édesanyám bérelte egy jó darabig”. Anna Kurucz felidézte, hogy ,,Amikor kiötölték, akkor Szikla presszó volt a neve. (Édesapámék fejéből, Alföldi Vendéglátó Vállalat.) Sokat jártam ott, utoljára '86-ban, mikor a jogsimat megkaptam, és ott ünnepeltük meg. Kocsim még nem volt, csak jogsi.”

A Szikla a Bakó Zoltán által küldött felvételen

Csaba Filep arra is kitért, hogy két család lakott a házban. ,,Gyerekkoromban sokat játszottunk hátul az udvaron.” Nagyné Pásztor Judit hozzátette: ,,Nagyon jó hely volt, régi kedves emlékek, a fürdő felől is be lehetett menni, frissítő, fagyi, a régi szép időkben.” Amerigo de Fernando: ,,Anno göcsös koromban gyakran betértünk ide a haverokkal! Jó kis hely volt!” Norbert Nagy pedig azt is megemlítette, hogy itt videójátékozott először a Főnix nevű játékkal és a Donkey konggal. Danka Krisztiántól kapott fotó szerint ilyen volt a Szikla pultja, amikor Krisztián édesanyja üzemeltette a vendéglőt:



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 11., szombat

A Csokonai Kávéház

Debrecen patinás épületeinek egyike a Kossuth utca 21. szám alatti ház, ahol az 1800-as évek elején már vendégeket fogadó helyiség volt, a Dömösdy-kert. Nagy előszeretettel látogatta ezt a közkedvelt helyet Csokonai Vitéz Mihály is – írta a HB Napló. Mai fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az épület 2026 júliusában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Aztán 1880-ban fogadóvá építették át, helyet adva benne sörözőnek, borozónak. Ady Endre valamikor 1897–98 táján hasonlította a vendégház sörözőjét „bundához”, mondván: télen meleg, nyáron pedig hűvös. Az Angol királynő történetéhez tartozik, hogy 1927-ben – mint az Aranybika Szálloda egyik fogadója – átépült. S még egy „szenzáció”: Debrecenben presszógépen ekkor főztek először kávét. A ház csak 1940-ig élhette a fényes vendéglői életét, ezután az OTI vásárolta meg, majd szakmunkás-tanulói otthonnak használták. Az Alföldi Vendéglátó Vállalat 1972-ben vásárolta meg az épületet, és 1980-ig kellett várni arra, hogy elő tudják teremteni a ház újbóli vendéglátó-ipari egységgé alakításához szükséges pénzt. 1981. július 11., szombat óta ismét kávéházi hangulat uralkodik a Kossuth utca 21. szám alatt. Ugyancsak e napon adták át az épület pincéjében a sörözőt és a borozót is.

A kávéház az 1981-es megnyitásakor. Fotó: HBN

A tudósítás kitér arra, hogy Hollósi László igazgató a megnyitó beszédében elmondta: szeretnék 1983-ig teljes egészében vendéglátó-ipari célokra átalakítani az épületet. Akkor már hozzákezdtek az éttermi rész, a szabadtéri terasz és a konyha kialakításához. A tervező Gellér Ferenc és Hadházi Árpád, a kivitelező a SZAKISZ és a hajdúnánási Építő Ipari Szövetkezet. A kávéházban a nyitáskor kapható volt kuglóf, briós, kávé, sült fagylalt, parfék, poharas krémek és különböző sütemények (csaknem bolti áron). A vállalat az akkor még létező Hajdú-Bihar Megyei Üdítőital-ipari Vállalattal kötött szerződés alapján az új üdítőital-márkát, a Vikinget árusította. Mindemellett a vendégeket egyedi hangulatú borozó és söröző várta a nyolc-tízféle sörön kívül hideg és meleg szendvicsekkel, sör- és borharapókkal. A borozóban egri és Eger környéki borokat kínáltak. A kávézó, söröző és borozó hétmillió forintba került, az étterem, terasz és konyha elkészültével együttesen 20 millió forintot tett ki a beruházás. A kávéház naponta 8-tól 20 óráig, a borozó-söröző pedig 10-től 23 óráig tartott nyitva.

Élet az egykori hotelnél

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 7., kedd

Volt egyszer egy Kinizsi Söröző


A debreceni Aranybika Hotel pincesörözőjét több hónapos átalakítás miatti zárva tartást követően az 1966-os, első virágkarnevál napján, augusztus 20-án 11 órakor, Kinizsi Söröző néven nyitotta meg újra a közönség előtt a Hajdú Megyei Vendéglátó Vállalat a Bajcsy-Zsilinszky utca elején, a Víg Mozihoz vezető udvar mellett. A korabeli hirdetések szerint eleinte vasárnaponként 11 órától hangulatos sörzene is szórakoztatta a betérőket az Aranybika Kinizsi Sörözőjében, melynek jellegzetessége volt a kockás padló, a masszív faasztalok és a vesszőből font színes lámpaburák is.

A külső front. Fotó: Alföldi Antal, 1972

Összeállításunk fotói részben a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlegéből származnak. A képeken nemcsak a Kinizsi cégére látszik, hanem az is, hogy a kapujánál álltak meg az autóbuszok. Hétvégeken sok sorkatona még ide ruccant le, mielőtt 28-as busszal visszatért az eltávozásról a Kossuth Laktanyába. Rajtuk kívül a belvárosi, például Bethlenes diákság is szép számban képviseltette magát a népszerű sörözőben. E pincében ma is vendéglő üzemel, de más névvel, tulajdonossal és külsővel.

Régi színes fotók: Zoltai Károly, 1971

Olvasóink hozzászólásai között korábban Bán Jánosné a következőket írta: „Szívemet simogatja ez a kép! 1975. május 7-én itt ismertem meg a férjem. Azóta 44 éves házasok vagyunk 2 csodálatos gyerekkel és 3 unokával. Soha nem felejtem azt a napot! Az ott fogyasztott túrós csusza ízét, a húsos palacsinta illatát, a (számomra) nehéz székek súlyát, az egész KINIZSI hangulatát! Erzsikét, a pincért! Mindent, mindent, ami akkor ott volt! Imádtam!”


Burai Árpádné Éva így fogalmazott: „Régi szép idők. Finom túrós csuszát, töltött káposztát ettünk a Kinizsiben. Jólesett rá a finom csapolt sör. Jó társasággal sok-sok kellemes estét töltöttünk el itt. Ma már csak emlék. Jó visszaemlékezn a fiatal évekre!” Rákos László felidézte: „Igen kellemes kis hely volt, csak a lépcsőn kellett vigyázni, bár felfelé menet négykézláb is ki tudtál botorkálni.”

1971-es felvétel: Fortepan / Inkey Tibor

Hérák Vera azt kérdezte: „A homokórák funkciójára emlékeztek? Jó volt, jók voltak a kaják, s mindig vidám esték voltak ott!” Dudics István az órákkal kapcsolatban felelevenítette: „Egy időben minden asztal mellé a falra egy homokóra volt felszerelve. Rendeléskor indult az óra, ha az étel nem érkezett meg a homok lepergéséig, ingyen volt a kaja. Igyekeztünk bonyolult ételt rendelni, de sohasem sikerülte legyőzni a homokórát.”


Kékesi Éva kijelentette: „Ott ettem igazi jó hortobágyi palacsintát, azóta se. A nyomába sem jár a mostani, akárhol készítik.” Andreas Oikonomou is erre emlékezett: „Görög egyetemisták, törzshelyünk volt a 80-es években. Ott ettem először hortobágyi palacsintát.” S végül Hegedűs Ildikó gondolatai: „Gimi utáni összejövetelek... apró lázadásokkal, világot megváltó szónoklatokkal... Áááááá, de szép is volt!” Olvasóink további múltidézései itt olvashatók. A közeli, egykori törökfürdő hihetetlen históriája pedig ebben az összeállításunkban ismerhető meg.

Az 1974-es étlapot Barna Sándornak köszönjük!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy 
amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Nyitóképünk teljes méretben

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
Az 1996-os képet Babi Katalin Baráthnak köszönjük!

2026. március 24., kedd

A Maróthy utcai „Fácán Tanszék”

A debreceni Maróthy utca egyik nevezetes helye a Fácánkakas Söröző, mely a cégtábláiban 1946-os dátumot szerepeltet. Az előző neve: Bányai. Az immár tehát 80 éves vendéglő olyan fontos találkozási pontja a környéknek, mint amilyen volt a Szőlőskert Étterem, a szintén nem létező Nyíl utcai pékség, valamint a hajdani Ruzicska CukrászdaFotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok 

„Fáci” anno. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A pozitív értelemben vett hagyományos kocsmai hangulatot árasztó „Fácinak” kerthelyisége is van, s korábban kuglipálya, zenekar és előfizetéses étkezés is működött itt. A volt Szőlőskerthez hasonlóan azért becézik Tanszéknek, mert sok egyetemista is jár ide a környékről.
Kedves Olvasónk, Máthé László ezt írta a hozzászólásában: A régiek még tudják, hogy ez "A Bányai". Sok évig a kertszomszédban lakó Bányai családé volt. A kerhelyiség sarkában volt egy kis vasajtó, ami összekötötte a házukkal. (Az már Pereces utca) Aztán "változtak az idők..." és szépen lezüllött. Később kiadták gebinbe és Szegedi Jancsiék szépen felfuttatták. Kerthelyiség, élő zene, és még meleg konyha is volt.
2021-es színek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
2026. március 23-i képek. Fotómontázs: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. március 11., szerda

Vénkerti Oázis a Füredi úti panelsoron

Debrecenben az „átkosban” az egyik legtovább nyitva tartó piálóhely a Füredi út (akkor Hámán Kató) és a Böszörményi út sarkán működött, Oázis néven. A búfelejtő 1985. április 17-én nyílt meg, és reggel 9-től hajnal 2 óráig fogadta a betérőket. Nyaranta sokan ültek az elé kitett utcai asztaloknál,és bent bent is alig lehetett moccanni. A közeli Kossuth Laktanyából nem kevés sor- és hivatásos katona is itt kezdte és fejezte be a kimaradását vagy az eltávozását. Rajtuk kívül művészek, a tömeg miatt állambiztonságiak, valamint vénkerti lakótelepi és távolabbi „névtelen” civilek is aktívan múlatták itt az időt.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A hajdani Csillag Csemegével átellenben lévő vendéglő túlélte a rendszerváltoztatást (eleinte virágbolt is volt ott), majd azonban némi agóniát követően 2017-ben sajnos végleg megszűnt. Napjainkban kerékpárbolt és -szerviz működik az átalakított épületében. Olvasónktól, Szegedi Zsolt Józseftől azt is megtudtuk, hogy a volt Oázissal szemközti, újkerti kis presszó, a Surranó szintén nincs meg már, hanem trafikként működik.

Nyitási beharangozó a Naplóban


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A nyitókép teljes méretben. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel: