'57 nyarán

Debrecen is még épp csak túl volt az ötvenhatot követő, tragikus időszakon, amikor az alábbi felvételek készültek. Az élet nehéz volt, de élni akkor is kellett valahogy – lehetőleg minél gondtalanabbul. S e réges-régi képek szerint ez szinte sikerült is...
Aki a Simonyi úton ment ki a Nagyerdőbe, 1957-ben is érinthette útközben a Bem teret. Az alábbi fotón látható kerekeskút ma már csak emlék

(pedig milyen hasznos volna a kánikulában), viszont a háttérben látható medence szerencsére még létezik. Korábban tűzoltóvizet tároltak benne, napjainkban pedig virágágyásnak használják. A Kenézy-kórház régi szárnyánál még szintén megvan az ilyen medence.

A Bem téri kúttal ellentétben, ma is megtalálható ez a régi, öntöttvas, kétágú spriccelő ivókút a Nagyerdei körúton. Sajnos gyorsan hozzá is kell tennünk, hogy csak a váza van meg, hiszen hosszú évek óta nem működik. Párját, amelyik a Békás-tónál volt, kiszedték a park átépítésekor. Pedig finom vizük volt, és a gyerekek is imádtak spriccelőset játszani velük.

A víztorony szomszédságában a régi stadion, valamint a csónakázó-tó (1960-tól a vidámpark is) fogadta a sportbarátokat és a természetbe vágyó kirándulókat. 1957-ben még mindkét létesítményünk fiatalnak számított, hiszen épp csak betöltötték a huszadik életévüket. Igaz, a stadiont pár évvel korábban már fel kellett újítani, mivel súlyos károkat szenvedett a II. világháborúban, miután ott is légvédelmi ágyúk működtek. A fotó készítésekor az Újvigadó (1970) talán még kósza gondolat se volt, ám a táj nélküle is békés és kies volt.

A strand pedig! Annyira szép és vadregényes élményelemek pompáztak benne, hogy keresni kell a szavakat, amelyek méltóképpen kifejeznék ezt a Kánaánt! Ez a sövénykapu egyébként a négyméteres medence és a kacsás Zsolnay-kút között volt, mellettük pedig a későbbi, felejthetetlen tejivó és a klinkertéglás átjáró-boltív. A felsoroltak közül ma már csak a kacsás csobogó létezik az új strandon – na de örüljünk, hogy legalább ez megmaradt.

S végül a szintén szép emlékű csúszda a hullámmedencénél. A csúszdát később lebontották, mivel állítólag sok baleset történt rajta (azok miatt, akik pl. állva vagy hátrafelé akartak lesiklani). A hullámkeltő gépház tetején napozó működött. Figyelemreméltó a felirata is, amely szerint oldalról beugrálni szigorúan tilos. És ezt a legtöbben még be is tartották – miként azt is, hogy a gyermekmedencébe a felnőttek a lábukat se lógathatják bele...

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL