Debrecen
oázisát az újonnan átadott létesítményeivel idézzük meg a hőskorból ebben az összeállításunkban. Amikor a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (Fefag) még az Attila tér 3. szám alatt működött, a vállalat kiadott egy négynyelvű leporellót a korabeli fejlesztésekről és tájról.
 |
| A Vekeri. Fotó: Fefag / Pataky Károly |
Eszerint az erdőkkel, legelőkkel és szántóföldekkel tarkított táj évszázadokkal ezelőtt alakult ki a cívisváros keleti, délkeleti részén. Egykor aprófalvak húzódtak meg itt, de a tatárjárás és a törökdúlás elpusztította azokat. Ezeknek a településeknek a neveit ma határrészek jelölik: Bánk, Fancsika, Gúth, Haláp, Nagycsere és Pac.
 |
| A romantika otthona. Fotó: Fefag / Pataky Károly |
A XIX. század közepéig ezen a mintegy 20 ezer hektáros területen még a kocsányos tölgy volt az uralkodó, míg a mélyebb fekvésű, vizes részeken nyíresek, füzesek, éger, nyár és kőrisek álltak. Az arculathoz ma már hozzátartozik a nemes nyár, az erdei és a fekete fenyő is.
 |
| Bánk, Fancsika, Vekeri-tó, 1986. Fotó: Képzőművészeti Kiadó |
Rajtuk kívül az akác és a megannyi gomba
is jellemző. Ez és a Nagyerdő térbeli visszaszorulása és leterheltsége
késztette a szakembereket arra, hogy a gyorsan fejlődő Debrecennek
ezen a részén alakítsanak ki egy nagy kiterjedésű, új
szabadidőközpontot. Egy
évtized alatt a belvizek összegyűjtésével, rendszerezésével
több mint 300 hektár tófelületet hoztak létre. Ezek mentén
épült meg a városból kivezető utakat észak–déli irányban
összekötő Panoráma út, ami megkönnyíti a pihenőterületek
megközelítését.
 |
| A Vekeri-tavi Camping. Fotó: Csobaji Előd, 1986 |
Ezek a helyek a következők (voltak): Bánk,
Fancsika, a Vekeri-tó vidéke és Hármashegy, ahol a Zsuzsi vonat
(akkoriban éppen mint úttörővasút), játszóterek,
tűzrakóhelyek, éttermek, kilátók, szánkózódomb és lovaspálya
is szolgálta a kirándulókat. Ezek
közül például a 17 hektáros Vekeri-tó építésekor a mederből
kitermelt földet a tó közepére húzták fel, és a szigetet úgy
képezték belőle. A Vekeri Pihenőközpontot 1976. április 30-án
adták át.
 |
| A megemelt híd 1986-ban. Fotó: Csobaji Előd |
A fantasztikus komplexumhoz kempinget és úttörőtábort is építettek, és az 1980-as évek közepén megérkezett a
Kati nevű sétahajó is (ami ma már sajnos régóta ki van vonva a forgalomból). Napjainkig a Vekeri-tó nagyon sok fantasztikus
programnak adott otthont, köztük a nemzetközi kempingtalálkozónak
és a Vekeri Fesztiváloknak is. 2015-ben drámai képet nyújtott a táj, hiszen itt is kiszáradt a tó, ám a következő szezonra csoda történt: a meder színültig lett tiszta vízzel. Azóta sajnos ismét siralmas állapotok vannak, lásd pl. a 2025 húsvéti cikkünket sok fotóval...
 |
| A Fefag képeslapja a Kati hajóval, 1988 |
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
 |
| Az Erdőspusztai Tájház 1985-ben. Fotó: Hapák József |
Kapcsolódó cikkeink sok mai és régi képpel:
- A Cserkész-tó
- A Telegdi-sósfürdő
- A hőskori Vekeri-tó
- A mesés Kincses-tó
- Szeretett szép tavaink a múltban
- Fancsikai apokalipszis
- A Keleti-főcsatorna
- Régmúlt strandok, csodatévő csolnakázók
- Lubickolás a Nagyerdő fái közt
- A Kisfürdő és a Szikla
- A Kerekestelepi Strand
- Volt egyszer egy csónakázónk
- A hajdani mesés Margit-fürdő
- A lebontott Nagyerdei Kemping
- A Kondoros
- A Tócó
- A Lencz-telepi paradicsom
- A régi Vértessy-strand
