Debreceni Képeslapok: Haláp

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Haláp. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 11., hétfő

Az elpusztított szabadságtelepi vasúti megálló

Debrecen egyik szép, elfeledett vasúti épülete a szabadságtelepi (eredeti nevén nyilas-telepi) megállóhely kis dombján magasodott, a Debrecen–Nyírábrány-vasútvonal részeként, a Hétvezér utcai átjáró és a Karácsony Sándor Általános Iskola közelében. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Egy kis vonattal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A vasutallomasok.hu adatai szerint a megállót 1927. május 15-én nyitották meg. A lépcsőzettel, továbbá boltívekkel és díszes oszlopokkal is ellátott házat annak idején olyan nevezetességek övezték, mint például a Szent István Király Katolikus Templom, valamint a Járműjavító.

A ház hátulról. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A hajdanán igen szemrevaló és fontos létesítményről azért írunk múltidőben, mert a MÁV 2014-ben lebontatta. A sorsára hagyott, gondozatlan és lakatlan épület akkor már sajnos kihasználatlan, romos, szemetes volt, és kétes egyének vették birtokukba. De mint a fotódokumentumaink is bizonyítják, nem volt menthetetlen, akárcsak az egykori Nagyállomás-palota sem!

A gömbölyded oszlopok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kedves Olvasónk, Bíróné Tünde így írt az emlékeiről a hozzászólásában: „Gyermekkoromban sok időt eltöltöttem az épületben, ugyanis a mögötte lévő iskolába jártam. Egy szolgálati lakás is volt mellette, valamikor szép, rendezett környék volt. Talán vaskályhával fűtöttek a váróteremben. A váróterem környékén gyönyörű kis virágoskert is volt tulipánokkal és egyéb virágokkal. Milyen sokan elfértünk ebben az épületben békességben!”

A megálló felirata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További muzeális fotók idelátogatva tekinthetők meg az épületről, valamint a napjainkban is megállóként működő hely mai arcáról. És azt tudta, hogy a nyilas-telepi (szabadságtelepi) megálló épületének van egy párja Halápon? Ezt így örökítettük meg a közelmúltban:

A halápi testvér 2012-ben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sőt a fentiek kapcsán érdemes megemlékezni arról is, hogy a nyírábrányi vasútvonalnak a szabadságtelepihez közeli Nagycserén is van megállója. Ennek régi épületéről a Fortepan is őriz egy szép felvételt 1940-ből.

Nagycsere, 1940. Fotó: Fp. / Kókány Jenő

Kapcsolódó összeállításaink:

Érthetetlen pusztítás! Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Egykor és 2026. május 11-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2025. szeptember 5., péntek

Betyárok, költők nyomában a 250 éves Halápi Csárdában

Debrecen egyik régi fogadója a Halápi Csárda, ami Köhler György tervei szerint (még nádtetővel) a marhahajtó-sóút, a mai 48-as főút mellett 1778-ban épült meg. A Zsuzsi-vonat végállomásához és a Hármashegyi-tóhoz itt visz be egy földút. A legendás helyet a közelmúltban látogattuk meg ismét. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A csárda főhomlokzata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A most megosztott képeket és videót is a szerdai terepszemlénken örökítettük meg. Mint a felvételeken látható, az elhanyagolt épületnek hiányoznak a nyílászárói, és már a födéme is leszakadt. A legenda úgy tartja, hogy a népies klasszicista stílusú, tornácos, masszív épületegyüttesben kialakított búfelejtőbe annak idején Kazinczy Ferenc, Petőfi Sándor, valamint Rózsa Sándor is betért. A híres-hírhedt betyár például a fokosát a mennyezet gerendájába vágta, majd leült inni, legalábbis így maradt meg a história. Íme a videófelvételünk a Halápi Csárdáról:

Mindemellett mendemondák keringenek arról is, hogy a betyárok menekülése érdekében a csárda pincéjéből két alagút is kivezetett az erdőben lévő – vélhetően a tatárjáráskor épített – földvárba. Úgy hírlik, hogy az egyik 50, a másik 150 méter hosszú volt. Az elhagyott Halápi Csárda története és Kedves Olvasóink visszaemlékezései ebben a cikkünkben olvashatók.

A pincében voltak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A főút felőli fal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2025. április 29., kedd

Az édenkert hajnalán

Debrecen oázisát az újonnan átadott létesítményeivel idézzük meg a hőskorból ebben az összeállításunkban. Amikor a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (Fefag) még az Attila tér 3. szám alatt működött, a vállalat kiadott egy négynyelvű leporellót a korabeli fejlesztésekről és tájról.

A Vekeri. Fotó: Fefag / Pataky Károly

Eszerint az erdőkkel, legelőkkel és szántóföldekkel tarkított táj évszázadokkal ezelőtt alakult ki a cívisváros keleti, délkeleti részén. Egykor aprófalvak húzódtak meg itt, de a tatárjárás és a törökdúlás elpusztította azokat. Ezeknek a településeknek a neveit ma határrészek jelölik: Bánk, Fancsika, Gúth, Haláp, Nagycsere és Pac.

A romantika otthona. Fotó: Fefag / Pataky Károly

A XIX. század közepéig ezen a mintegy 20 ezer hektáros területen még a kocsányos tölgy volt az uralkodó, míg a mélyebb fekvésű, vizes részeken nyíresek, füzesek, éger, nyár és kőrisek álltak. Az arculathoz ma már hozzátartozik a nemes nyár, az erdei és a fekete fenyő is.

Bánk, Fancsika, Vekeri-tó, 1986. Fotó: Képzőművészeti Kiadó

Rajtuk kívül az akác és a megannyi gomba is jellemző. Ez és a Nagyerdő térbeli visszaszorulása és leterheltsége késztette a szakembereket arra, hogy a gyorsan fejlődő Debrecennek ezen a részén alakítsanak ki egy nagy kiterjedésű, új szabadidőközpontot. Egy évtized alatt a belvizek összegyűjtésével, rendszerezésével több mint 300 hektár tófelületet hoztak létre. Ezek mentén épült meg a városból kivezető utakat észak–déli irányban összekötő Panoráma út, ami megkönnyíti a pihenőterületek megközelítését.

A Vekeri-tavi Camping. Fotó: Csobaji Előd, 1986

Ezek a helyek a következők (voltak): Bánk, Fancsika, a Vekeri-tó vidéke és Hármashegy, ahol a Zsuzsi vonat (akkoriban éppen mint úttörővasút), játszóterek, tűzrakóhelyek, éttermek, kilátók, szánkózódomb és lovaspálya is szolgálta a kirándulókat. Ezek közül például a 17 hektáros Vekeri-tó építésekor a mederből kitermelt földet a tó közepére húzták fel, és a szigetet úgy képezték belőle. A Vekeri Pihenőközpontot 1976. április 30-án adták át.

A megemelt híd 1986-ban. Fotó: Csobaji Előd

A fantasztikus komplexumhoz kempinget és úttörőtábort is építettek, és az 1980-as évek közepén megérkezett a Kati nevű sétahajó is (ami ma már sajnos régóta ki van vonva a forgalomból). Napjainkig a Vekeri-tó nagyon sok fantasztikus programnak adott otthont, köztük a nemzetközi kempingtalálkozónak és a Vekeri Fesztiváloknak is. 2015-ben drámai képet nyújtott a táj, hiszen itt is kiszáradt a tó, ám a következő szezonra csoda történt: a meder színültig lett tiszta vízzel. Azóta sajnos ismét siralmas állapotok vannak, lásd pl. a 2025 húsvéti cikkünket sok fotóval...

A Fefag képeslapja a Kati hajóval, 1988

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az Erdőspusztai Tájház 1985-ben. Fotó: Hapák József

Kapcsolódó cikkeink sok mai és régi képpel:

2025. február 6., csütörtök

Buli a Halápi Csárdában, amikor még Vadász volt a neve

Debrecen legendás egykori vendéglátóhelyéről, az 1778-ban megnyitott Halápi Csárdáról kaptunk régi képeket Kedves Olvasónktól, Győriné Sipos Erika Juliannától. A mintegy 50 éves felvételek készítése idejében a csárdának „Vadász” volt a neve, és a Debreceni Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet üzemeltette.

Csapolt és üveges + Zsiga / Lada

A vidám társaság ottlétét megörökító fotókon azt is felfedezhetjük, hogy a cégtáblát egy vadászszerszám is dekorálta. A csárda történetét és mostani helyzetét ebben a cikkünkben mutattuk be sok képpel és videóval. Azt a – nem igazán mai – korszakot pedig, amikor fél deci konyak 130 forintba került itt, erre az összeállításunkra látogatva eleveníthetjük fel.

A cégtábla alatt

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy

amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Nyitóképünk teljes méretben

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2024. május 1., szerda

Szeretett szép debreceni tavaink a múltban

Élet a Látóképi Tófürdőn, azaz a Macsi Balcsin a strand egyik utolsó nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen természeti környezetét még a közelmúltban is több tó, vizes élőhely gazdagította. Ezek közül például a Békás-tavat 2014-re átépítették, a fent látható Macsi Balcsi 2019-ben nyitott ki utoljára, a Fancsikai-tavak kiszáradtak. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Szeged Utcai Szabadidőpark tava. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fenti fotó egy régi kép a lencztelepi ma is szuper SZUSZ-parki tóról. A Vekeri-tóban napjainkban van némi víz, de a 2015-ös kiapadása óta nem tért vissza bele az állatvilága. Cikkünk végén a volt (Halápi-) Hármashegyi-tavat is megidézzük.

A nagyerdei Békás-tó őszi színei a 2013-as átépítése előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mostani cikkünk következő nosztalgikus jeleneteként íme, egy archív felvételünk a kirándulók és pecások által is szívesen látogatott Fancsikai-tavak egyikéről azokból az időkből, amikor még bőségesen volt víz bennük:

A Vekeri-tóhoz egész évben tömegek özönlöttek, hiszen nyáron horgászni, napozni, sportolni, főzni, valamint csónakázni, télen pedig szánkózni, korcsolyázni és szintén pecázni is kiválóan lehetett ebben a paradicsomban. Sőt, a hőskorban sétahajó is járt itt – lásd ebben a képes összeállításunkban.

Csónakázó, vízibicikliző és piknikező kirándulók a Vekeri-tavon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fentieknél is korábban megszűnt, ám szintén nagyszerű és ugyancsak szabadtéri Vértessy-strand, Cserkész-tó mellett a Telegdi-sófürdő, továbbá Kincses-tó stb. története sok gyönyörű régi képpel és képeslappal ebben a múltidéző anyagunkban is feleleveníthető.

A még festői Vekeri-tó a csónakházzal, a 2015-ös kiszáradás előtti szép időkben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A Zsuzsi-vonat végállomásánál lévő Hármashegyi-tó 2012 tavaszán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó cikkeink sok mai és régi képpel:

2023. december 6., szerda

Amikor fél konyak 130 Ft volt a Halápi Csárdában

Debrecen hajdani fogadóinak egyike a 48-as főút mellett omladozik, Halápnál. Az 1778-ban, Köhler György tervei alapján, nádtetővel megépített vendéglátóhelyről ezúttal olyan fotókat osztunk meg, amelyekről kiderül, hogy a működése utolsó időszakában milyen árak voltak a Halápi Csárdában. 2012-ben, amikor ezeket készítettük, már szellemtanya volt a hajdan népszerű és fontos üzlet, ám még egyben volt a homlokzaton a cégtáblája, és az is olvasható volt rajta, hogy ki üzemeltette a boltot.

Az ablakok, ajtók (ahol még voltak) tárva-nyitva álltak, s a pincébe is le lehetett menni. Ott pedig például lekvárok, befőttek sorakoztak a polcokon, s a lépcsőn egy nagy tábla sárgállott. Az árjegyzék! Lássuk is, mik voltak itt az utolsó árak (nyilván nem 2012-ben):

Fél deci konyak, pálinka, Hubertus, Várda keserű stb. 130 forintba került, a Marlboro 590 forintba, a Helikon 440-be; a Sopianae ára 480 volt, a „Szimfóniáé” pedig 410 forint. Az árjegyzék szerint a rágó 120, a Sportszelet 80 forint, a Bohóc csoki és a ropi 60-60 forint ellenében volt megvásárolható. Ezek nem bolti árak, de bizony napjainkban nagyon örülnénk, ha még ennyi lenne az árszínvonal a hazai kereskedelemben...

DBKL

Vendéglátós cikkeink sok régi képpel:

2015. augusztus 25., kedd

Zsuzsi

Debrecenben két keskeny vágányú kisvasút is működik. A nagyerdei vidámpark kisvasútja 1960-ban nyílt meg, míg a Zsuzsi már 133 éves. Az öregebb vonat ma az erdőspusztai Hármashegyaljáig közlekedik, és eredetileg a gúti erdőben kitermelt fa Debrecenbe hozatala érdekében épült.

Az 1882. július 16-án átadott – 950 mm nyomtávú – vasutat a Kopf és Steinberger nevű vállalkozók üzemeltették a csapókerti Fatelep és Nyírmártonfalva közötti 21,5 km-es szakaszon. Később a szerelvények már Nyírbéltekig jártak.

Vasárnap délutáni menet 2015. augusztus 23-án

Kezdetben két gőzmozdony üzemelt, melyeknek 20 km/h volt a sebességük. Közülük az I-es pályaszámú, 107 lóerős, fatüzelésű mozdony kapta a Zsuzsi nevet.

A vasutat 1961-ben építették át a szabványos 760 mm-es nyomközűre, és akkor kerültek ide a ma is használt Mk 48-as dízelmozdonyok. A pályát 1977-ben kurtították meg Hármashegyaljáig (16,6 km-esre), a következő évben pedig úttörővasút lett a Zsuzsi. 2008 óta a DKV leányvállalata.

A gőzös a fűtőháznál

A Zsuzsi járműparkjának egyik legkülönlegesebb darabja az 1923-ban gyártott gőzmozdony. Ez egyébként a Közlekedési Múzeumé, és 2006 decembere óta pöfékel nálunk. A kisvonattal kijuthatunk az ősi Ördög-árokhoz is, ami a szarmaták által épített, izgalmas hangulatú erődítménynek egy rekonstruált szakasza a Vámospércsi út mellett.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után.

A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Sínautó a Zsuzsi-telepen

Keresés ebben a blogban

2026. május 11., hétfő

2025. szeptember 5., péntek

2025. április 29., kedd

2025. február 6., csütörtök

2024. május 1., szerda

2023. december 6., szerda

2015. augusztus 25., kedd