Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kocsma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kocsma. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 3., péntek

Fejezetek a 217. sz. Kanyar Büfé történetéből

A ház 2023 őszén. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben a Dobozi lakótelep délnyugati sarkán állt az egykori 217. sz. Kanyar büfé épülete, ami a lebontásáig immár évtizedek óta lakatlan kísértetház volt. Legutóbb 2017-ben volt terv a beépítésére, ám az sem valósult meg. Pedig anno nagy élet volt itt, s az épületben tejbolt és műszaki bizományi is működött a presszó mellett. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Az épület 1997-ben. Fotó: HBN

De találtunk olyan cikket is 1977-ből, amely szerint vasárnaponként ebben a kocsmában is árusítottak tejtermékeket, kenyeret és pékárukat. Ezúttal fájó szívvel azt idézzük fel, hogy miként írt 1997-ben Magyari Vilmos a Faraktár utcai villasor eme nyitóépületéről a Napló hasábjain...

A téli „Don-kanyar”. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kora tavasz óta lóg az ablakban is, az ajtón is egy kartondarabra - természetesen hibás helyesírással - írt hirdetés: Üzlet bármilyen célra kiadó. Az üzlet a Hajnal és a Faraktár utca sarkán árválkodik. Valóban árválkodik, mert a földig érő hatalmas ablakon át látni lehet, hogy teljesen üres és úgy mindenestől meglehetősen szánalmas a kinézete. Koszos, elhanyagolt, az igénytelenség nyomait viseli. Az ajtó felett ottmaradt a cégtábla: 217 sz. Kanyar Büfé. Ez volt a hírhedt, a kollektív humor által Don-kanyarnak nevezett kocsma. De ahogy a mai napig nem tudni pontosan, hogy a második világháborúban, 1943 januárjában, a szovjet csapatok Donnál történő áttörése után hány rosszul felszerelt, a kegyetlen télre fel nem készített magyar katona esett el (legalább 120-130 ezer), úgy az sem fog soha kiderülni, hányan maradtak alul az alkohollal folytatott küzdelemben a Kanyar büfében. Két-három évtizeddel ezelőtt, és még később is egy ideig, nem volt olyan rossz hírű és rossz kinézetű hely ez az intézmény, mint a megszűnése előtti években. Amikor a Fényes udvari lakótelepet átadták (1971-72), a szerkesztőségből többen kaptunk ilyen-olyan lakást az ijesztő méretű panelházakban. Fiatalok voltunk és olykor még vidámak is. Átjártunk néha egymáshoz, és előfordult, hogy hajnalig tartott a világmegváltó dumaparti. Akkor felkerekedtünk, és úgy bandában átmentünk a Don-kanyarba pacalpörköltet, sült kolbászt enni, hosszúlépést, nagyfröccsöt inni. Aztán következhetett a vasárnap. Körülbelül egy évtizede kezdett a Don-kanyar lezülleni. Először megszűnt a konyha, ezzel együtt lekerültek a térítők az asztalokról, aztán az asztalok is megtizedelődtek, elkoszosodtak. Aztán minden elkoszosodott és büdös lett. Az igénytelenség teljes mértékben átvette az uralmat. Nem hiszem, hogy lett volna még egy ilyen förtelmes vendéglátóegység Közép- Európában. Hogy a Don-kanyar konszolidált éveiben kik lehettek a törzsvendégek, nem tudom megmondani, de a lerobbant korszakban csak lumpenek látogatták. Ezek az emberek a közeli Cegléd utcában laktak, ugyanolyan igénytelen körülmények között, mint amilyen kocsmába jártak. A Cegléd utca viszont az utóbbi években rohamosan fejlődött. Mondhatni, hogy minden házban nyílt egy új üzlet, sőt új üzletházak épültek. A lumpenek kiszorultak, elköltöztek, így aztán a Don-kanyar is törzsvendégek nélkül maradt. Bizonyára gazdaságtalanná vált. Ez lehet megszűnésének az oka. Csak azt nem értem, hogy a forgalmas utcasarkon lévő üzlethelyiség miért nem kell senkinek, amikor manapság majdnem mindenki a kereskedelemből akar meggazdagodni.

Pick Ede Utódai. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Miként az iménti fotón is felfedezhető, az L-alakú épület Faraktár utcai üzlethelyiségének redőnyeit a budapesti „Pick Ede Utódai” cég készítette.

A 2017-es látványterv. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kilenc évvel ezelőtt, 2017-ben váratlanul megjelent egy hirdetés az épületen. Azt is megörökítettük, lásd a fenti képen.

A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. július 3-án reggel megérkezett a markoló és a bontócsapat. Ekkor nyitva volt az egykori tejbolt, úgyhogy készítettünk egy fényképet a helyiség utolsó arcáról a dózerolás előtt.

A tejbolt utolsó arca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ez pedig egy 1972-es felvétel az épületről, látszik rajta a tejbolt cégtáblája, valamint a ház eredeti art decos díszítése. Fotó: Debrecen MVTVB Dokumentációs Filmstúdiója

1972-es fotó: Dokumentációs Filmstúdió

Kapcsolódó összeállításaink:
A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotók: © Debreceni Képeslapok

2026. június 5., péntek

A Dósa nádor téri 120 éves Wolff-palota

A Csapó utca látképén. Fotó: © Nicol Barbara Reem.
 
Debrecen belvárosának egyik híres épülete a Dósa nádor tér 10. szám alatt áll, és Wolff-palotaként is ismert. Az épület 2024-ben volt 120 éves, s az 1904-es dátum a homlokzatán is olvasható.
 
A tér az átépítése előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szép ház kapcsán Papp József Podmaniczky-, Kós Károly- és Csokonai-díjas helytörténész korábban, a Haonon megjelent cikkemben felidézte, hogy a ház helyén előzőleg egy földszintes, kétlakásos épület állt, ahol a lakásokon kívül kocsma is volt.

A kenyérpiac egy 1913-as képeslapon

A mai, új épületnek az 1910-es házjegyzék szerint három tulajdonosa volt: özvegy Szikszay Istvánné született Fazekas Juliánna, Szikszay István és Volf Jánosné született Szikszay Margit.

Az új sétálóövezet 2020-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ház az 1910-es házjegyzékben Csapó utca 7. szám alatti ingatlanként szerepel, mely a dokumentum szerint azonos volt a Bádogos utca 6. számmal, továbbá a Gróf Dégenfeld tér 10. számmal is.

A Dégenfeld tér kapcsán az is érdekes, hogy a területen igen hangulatos, nagy forgalmú és híres piac működött. Ott árulták a messze földön híres, hatalmas debreceni kenyereket is! 

Az 1976. augusztus 20-ra kialakított árkád. Fotó: HBN

A városrészt a „szocialista időkben” Tóthfalusi térnek nevezték. A Wolff-palotának a Csapó utca felől egy időben árkádjai is voltak. Az épületben 1956 óta a Naplót készítették, ám 2024 nyarán ez a korszak véget ért: a szerkesztőség egy másik épületbe költözött, mégpedig a Szent Anna utcára. A legutóbbi hírek ugyanakkor arról szólnak, hogy a házból hotelt alakítanak ki.

Autóvásár a téren. Fotó: Fortepan / Csőke József, 1976

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


2026. március 17., kedd

Az Új élet parki „Lapos”

A képet Czimre Józsefnek köszönjük

Debrecenben 1966. április 2-án nyílt meg az Ibolya utcában az Új élet park  régóta várt presszója, amit aztán az alakja miatt a Lapos becenévvel illetnek azóta is.


A Hajdú-bihari Napló 1964-ben így írt a lakótelepi vendéglátóhely hiányával kapcsolatban: Szerkesztőséget is sokan felkeresik azzal a kéréssel, hogy mi lesz az Új élet parkban? A nagy lakótelep feltétlenül jobb ellátást igényel. Annál is inkább, mert most vendéglátó-ipari ellátásról nem is beszélhetünk. Sajnos, ez beruházási probléma. Már elkészült az Új élet parki bisztró-eszpresszó tervdokumentációja. Remélhetőleg hamarosan megtörténik a szerződéskötés, és még ebben az évben megkezdődik a beruházás.
Napló-tudósítás az átadás után

Az önkiszolgáló éttermet, fagylaltárudát, dohányboltot és esti kocsmát is magában foglaló üzlet nyitásának híre végül két évvel később jelent meg a sajtóban. A vendéglő más néven és más profillal ma is működik, ugyanakkor az épületet is átalakították: például a teraszt beépítették.

    A Helytörténeti fotótár 1969-es felvétele
Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


2026. március 11., szerda

Vénkerti Oázis a Füredi úti panelsoron

Debrecenben az „átkosban” az egyik legtovább nyitva tartó piálóhely a Füredi út (akkor Hámán Kató) és a Böszörményi út sarkán működött, Oázis néven. A búfelejtő 1985. április 17-én nyílt meg, és reggel 9-től hajnal 2 óráig fogadta a betérőket. Nyaranta sokan ültek az elé kitett utcai asztaloknál,és bent bent is alig lehetett moccanni. A közeli Kossuth Laktanyából nem kevés sor- és hivatásos katona is itt kezdte és fejezte be a kimaradását vagy az eltávozását. Rajtuk kívül művészek, a tömeg miatt állambiztonságiak, valamint vénkerti lakótelepi és távolabbi „névtelen” civilek is aktívan múlatták itt az időt.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A hajdani Csillag Csemegével átellenben lévő vendéglő túlélte a rendszerváltoztatást (eleinte virágbolt is volt ott), majd azonban némi agóniát követően 2017-ben sajnos végleg megszűnt. Napjainkban kerékpárbolt és -szerviz működik az átalakított épületében. Olvasónktól, Szegedi Zsolt Józseftől azt is megtudtuk, hogy a volt Oázissal szemközti, újkerti kis presszó, a Surranó szintén nincs meg már, hanem trafikként működik.

Nyitási beharangozó a Naplóban


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A nyitókép teljes méretben. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2026. március 4., szerda

A Batthyány-sarki Ludas Matyi Espresso históriája


Debrecenben a Batthyány utca és a Szent Anna utca sarkán található egy vendéglátóhely, amit ma is sokan Ludas Matyiként emlegetnek, ugyanis jó ideig így hívták Fazekas Mihály műve, a Lúdas Matyi alapján. A napjainkban itt működő étterem és panzió honlapján az olvasható róla, hogy a létesítmény „egy nagyon patinás műemlék épületben kapott helyet, mely 1830 óta a debreceni vendéglátás meghatározó résztvevője”. Minden bizonnyal tehát Petőfi Sándor is ismerhette, illetve járhatott benne, hiszen Arany János és ő a sarok túlsó oldalán lévő pajtában szerepelt színjátékokban. Az épület részlete a Batthyány és a Szent Anna utca sarkán 1936-ban, a Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatékaként fennmaradt fotón:

Az épület részlete a Batthyány és a Szent Anna utca sarkán

A rendelkezésünkre álló fotóanyagok tanúsága szerint 1936-ban például az épületben Kun József fűszer-csemege kereskedése tevékenykedett, majd profilváltás következett. Az épület látványa Kun József üzletével 1936-ban a Varga utca felől, szintén a Fortepan / Fóris–Vastagh-hagyatékból:

Az épület látványa Kun József üzletével 1936-ban

Kedves Olvasónktól, a képeket is csatoló Győri Ildikótól tudjuk, hogy a vegyesbolt után itt üzemelt Kiss Ernő híres cukrászdája. Ez a cukrászda az államosítást követően lett Ludas Matyi. Az üzletet 1952. november 25-én adták át a vendéglátó vállalatnak. Íme az egykor a Ludas Matyi helyén működő Kiss Ernő-féle cukrászda belseje (reprodukció: Győri Ildikó):

A Kiss Ernő-féle cukrászda belseje

A teremben táncolni is lehetett, a Ludas Matyi nevet pedig egy neonreklám-figura is hirdette az épület Béke úti homlokzatán (lásd lentebbi fotónkon). A földszinti ablakokat szép rácsok díszítették, ugyanakkor az épület kerthelyiséggel is rendelkezett. Az alábbi fotót Kedves Olvasónktól, Seprényi Zsolttól kaptuk, köszönjük szépen!

A Ludas belseje az 1980-as években

Nyul Imre azt is felidézte, hogy az 50-es évek végén az épület egy részében fodrászat is működött. Az egyik fodrászt Zsiga bácsinak hívták. Az emeletről a kép után olvashatnak...

Kiss Ernő cukrászdájának portálja. Repró: Győri Ildikó

Kiss Péter Ernő olvasónk a hozzászólásában így fogalmazott: „Ez az épület a 30-as évektől a cukrászdával együtt Kiss Ernő cukrászmester tulajdona volt. A 30-as, 40-es években Debrecen egyik legkedveltebb cukrászdája volt. Egész az 50-es évek elejéig, amíg ... el nem vették tőle, magyarán államosították. Ettől kezdve a színvonal fokozatosan süllyedt egy lebuj színvonalára. Kiss Ernő élete végéig (1964) soha többé nem tette be a lábát a volt üzletébe. Igaz, az akkori hatalom nagy kegyesen megengedte neki és részben a családjának, hogy az emeleten mint albérlők lakjanak.”

A képmásolatot Túri Istvánnak köszönjük!

Az épület mai látványa ebben a videónkban is megtekinthető.

Az épület 2024. február 4-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Fotó: Fortepan / Vozárik Edit, 1960

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
A Varga utca felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. február 4., szerda

A Miklós utcai Kismozdony emléke

Debrecen egyik kedvelt vendéglője a Miklós utca 53. szám alatti, hajdani cívisházban bújt meg. A Kismozdony Kocsma nevű búfelejtőnek az is a jellegzetessége volt, hogy a homlokzatát stílszerűen egy szép mozdonyfestmény díszítette. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Ilyen volt kívül. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A múltidő sajnos ebben az esetben is indokolt, hiszen a kocsma bezárt, aztán a kedves külsejű házat is lebontották 2018-ban, végül pedig egy teljesen más dolgot építettek a helyére.

Az ajtó fölött. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A következő felvételünkön azt mutatjuk be, hogy mi van most ugyanott, a Miklós utca 53. szám alatti ingatlanon.

A kocsma helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az alábbi fotónkon az is látszik, hogy a bal oldalon eltörpülő házak között még az is megvan, melynek emléktáblája a hajdani Miklóskapura és Kossuth Lajos 1849. január 7-i Debrecenbe érkezésére hívja fel a figyelmet. A kép jobb oldalán az a díszes, téglabarna ház áll, amelyik a Kismozdony Kocsmával volt szomszédos a szürke kapuja felől.

A volt ház körül... Fotó: © Debreceni Képeslapok

A jobb oldali ház melletti telken is lebontották már a régi házakat, és új társasházak lesznek a helyükön. Erre sétálgatva, tanakodás közben érdemes betérni a szemközti, közeli Török Bálint utcába is, ahol még megcsodálható-megsiratható az Iskola utcai kanyarban omladozó romos, szép ház és a homlokzatát díszítő női arc. Ki tudja, ez az épület is mikor jut a Kismozdony sorsára. Természetesen azt reméljük, hogy nem ez a gyászos vég fog bekövetkezni, hanem hamarosan felújítják ezt a szebb napokat látott és jobb sorsra érdemes épületet! (A sarki kis patikaépülettel ebben az összeállításunkban foglalkoztunk.)

Török Bálint utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
Török Bálint utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Közeli lebontott épület táblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok