A Malév debreceni főpilótája, aki a 33. születésnapján zuhant le az utasszállító gépével

Debrecenben is megrendülést keltett a Magyar Távirati Iroda jelentése, amely szerint a Malév egyik Il–18-as utasszállító gépe, a 355-ös járat Párizsnál lezuhant 1962. november 23-án. A Naplóban is megjelent akkori első hír azt közölte, hogy a gép pénteken délután Párizsban leszállás előtt a rendkívüli rossz időjárási viszonyok között ismeretlen okok miatt lezuhant. Tizenhárom utasa és nyolctagú személyzete életét vesztette, köztük Kapitány István főpilóta (a Tisza-kormány gazdasági miniszterének édesapja), valamint Latabár Mária (Latabár Árpád színész leánya) légi utaskísérő.

Il–18-as pilótafülke. Fotó: Wikipédia

A másnapi, november 25-i HBN-cikk arról is szólt, hogy a szerencsétlenség akkor következett be, amikor a gép már csak 6 kilométernyire volt a párizsi repülőtér futópályáihoz. Ekkor derült ki, hogy a Malév-utasgép párizsi tragédiájának debreceni áldozata is van: Kapitány István debreceni születésű főpilóta. A 33 éves pilóta hazánk egyik legnevesebb főpilótája volt, aki a tudása révén az utóbbi években mint oktató is működött. A repüléssel Debrecenben ismerkedett meg. A nyulasi repülőtéren szállt először gépbe. Vitorlázógép vontatta a magasba, amelynek később szerelmese lett. Ott a magasban, szárnyaló gépeken beutazta Európát, Ázsiát, Afrikát. Sok bravúros repülés fűződik a nevéhez, négymillió kilométert töltött levegőben. A főpilóta Kapitány István (1929. november 23. – 1962. november 23.) a Malév debreceni kirendeltség irodavezetőjének, Kapitány Ferencnek volt az öccse. Két- és hároméves gyermeke maradt apa nélkül.

Il–18-as hajtómű. Fotó: Wikipédia

A Wikipédián (amely balmazújvárosi születésűnek írja Kapitány István főpilótát) a Malév 355-ös járatának katasztrófájáról az is olvasható, a HA-MOD lajstromjelű Il–18-as gép teljesen megsemmisült. Az utolsó útja idején nagy köd volt Párizsban és a környékén. Emiatt a Párizs–Le Bourget repülőtéren a legtöbb járatot törölték a délelőtt folyamán. Csak egy repülőgép szállt le, és négy repülőgép szállt fel. A baleset okát francia, magyar és szovjet szakértők próbálták megállapítani, de a pontos okot nem sikerült jegyzőkönyvbe foglalni. Az átesés tényét a jelentésben egyértelműen leszögezték, de az átesés okát nem tudták. 1964 februárjában a BEA közzétette a megállapításait, miután a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a repülőgép nagy G-terhelésű manőver végrehajtása közben leesett. A BEA nem tudta megállapítani, hogy miért hajtották végre ezt a manővert.

Il–18-as repülőgép. Fotó: Wikipédia

Kapcsolódó múltidézéseink:

• A debreceni Malév-reptér
• Közlekedés Debrecenben, az 1960-as években
• A halálkanyar
• A távolsági buszállomás
• A modern Nagyállomás
• A 31-es buszok emlékére
• A gőzmozdonyos cívisváros
• A villamosközlekedés aranykora
• Az utolsó Bengáli
• Az első CAF
• A 4-es villamos
• Az 5-ös villamos
• A 6-os villamos
• 40 éve trolival
• A fénytroli
• A Mikulás-Bengáli
• A közlekedéstörténeti emlékszoba
• A mozdonyok és vonatozás szerelmese
• Futurisztikus szupervonatok a Nagyállomáson
• A kánikula hatása a sínekre 1999 nyarán
• Az 1985-ös nagy vonaljegyár-emelkedés
• Debrecen közlekedése az 1970-es években
• A repülővel lezuhant fotóművész

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Az Utasellátó debreceni „550. sz. pavilonja” 1962-ben

Debrecenben a Nagyállomás főépületében évtizedeken át több szolgáltatóegység működött, köztük a híres Resti, a felejthetetlen tejbár, sőt fodrászat is. A központi márványcsarnok szélső helyiségeiben kis Utasellátó-árudákat alakítottak ki, például a fenti képen látható 550-es számú hírlap- és könyvesboltot. (A teljes kép a cikk végén!) A Fortepanon közzétett 1962-es Uvaterv-fotó tanúsága szerint, meg persze a személyes emlékeink szerint is, valóságos kincsesbányák voltak ezek a sokoldalú üzletek! (A helyiségek ma is megvannak, de többük kihasználatlan, s olyan is van / volt, amelyikben – egyébként ötletes módon – kiállítások és interaktív terepasztal található.)

A központi váróterem 1963-ban. Fotó: Fortepan / Uvaterv 

A két sgraffito által közrefogott nagy váróteremben időzők nemcsak magyar, hanem külföldi lapokat is beszerezhettek itt. A muzeális fotográfián a gyönyörű hölgyek fejvonalában korabeli szép debreceni képeslapok függenek gazdag választékban, ugyanakkor kártyákat és tollakat is kínált a kereskedés. Voltak ugyanakkor illatszerek és dohánytermékek is, míg más „pavilonokban” az Utasellátó-automaták megjelenése előtti időkben harapnivalót is be lehetett szerezni. A szomszédos postahivatal ma is megvan, s anno aki nagyon ráért, a Híradó Moziba is betérhetett a vonatja indulásáig.

A Nagyállomás postahivatala, 1962. Fotó: Fortepan / Uvaterv 

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben. Fortepan / Uvaterv, 1962

Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:

• A régi Nagyállomás-palota
• A modern Nagyállomás
• Volt egyszer egy Resti
• A Nagyállomás egykori tejivója
• A Petőfi téri szökőkút és díszpark
• A Nagyállomás óriási faliképei
• A Petőfi téri posta
• A Szárnyaskerék kultúrotthon
• Az Ispotály városrész
• A hajdani Híradó Mozi
• A Petőfi tér születése
• A régi Hunyadi utca
• Hova szállt a repülőszobor?
• Mi épült a Petőfi téri szökőkút helyére?
• Ahol a Royal Hotel pompázott
• A Kis Pipa Fogadó
• Az OTI-bérház
• A Petőfi Téri ABC, Vasbokor és Debrecen Étterem
• Az Erzsébet utcai lakótelep építése
• R2-D2 rokona takarít a Nagyállomáson

A kémbálna legendája

A debreceni Zsibogóban egy „hidegháborús” relikviára bukkantunk a minap. A potom 20 forintba került fotón az a Goliath-nak elnevezett bálnapreparátum látható, amit 1962–63-ban egy amerikai csoport körúton mutatott be Magyarországon, s közben állítólag adatokat gyűjtöttek rólunk.

A bizarr látványosság. Repró: © Debreceni Képeslapok

A Norvégiánál kifogott, 22 méter hosszú és 70 tonnás óriáscetet (avagy ahhoz hasonlító valamit) a leírások szerint pont akkora tréleren szállították, mint amekkora abban az időben a harci rakétákhoz kellett. Ezzel kapcsolatban összeesküvés-elméletek feltételezik, hogy az USA és a CIA ilyen trükkel tesztelte a magyar viszonyokat, s a vándorcirkusz személyzetének is jelentenie kellett a hazai
állapotokról, közhangulatról. Rögtönzött kutatásunk alapján megállapítottuk, hogy a mutatványosok valóban bejárták az országot, s ennek a körútnak némi képi anyagai is fennmaradtak az utókor nyilvánosságának. Az általunk a Zsibiben talált fotó valószínűleg az esemény hivatalos képeslapja.

A képeslap hátoldala. Aki látta a cetet Debrecenben, jelentkezzen! Repró: © Debreceni Képeslapok

A hátoldalán lévő szöveg nyomán azonban az is feltételezhető, hogy Debrecenben is letáborozott a külföldi csoport. A személyesen is megkérdezett idősebbek némelyike úgy emlékszik, hogy valóban bemutatták a bálnát nálunk is, míg másoknak sajnos fogalmuk sincs róla. Emiatt egy kicsi, de mégis nagyon fontos segítséget kértünk Kedves Olvasóinktól: aki tud valamit arról, hogy elhozták-e Goliathot a cívisvárosba, hová és miként, akkor legyen szíves megírni nekünk. Hála aktivitásuknak, egyöntetűen alátámasztották, hogy Debrecenben is bemutatták a bálnát, valamint a gyilkos szigonyágyút. Erre valószínűleg többször és több helyszínen is sor került, ám a mai Dósa nádor téren mindenképpen. Emellett a Nagyállomás környéke is lehetséges. Mint megtudtuk, a hatalmas sátor előtt sorok kígyóztak, és az attrakció nemcsak körbejárható volt, hanem fel is lehetett menni hozzá. A szaga furcsa volt, és gyakran kellett locsolni, hogy ki ne száradjon. Kémkedésről egyik hozzászólónk se tett említést. Igaz, akkoriban a legtöbbjük még gyerek volt. A Telex cikke szerint a sztori megihlette Parti Nagy Lajost is, aki egy ügynökbálnáról ír A fagyott kutya lába című művében, de a furcsa helyen mutatkozó kolosszális cet jelentős szerepet kapva felbukkan a 2025-ös irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényében, illetve az ebből készült, Tarr Béla és Hranitzky Ágnes által rendezett filmadaptációban, a Werckmeister harmóniákban is. A szintén amerikai Buffalo Bill 1906-os debreceni fellépéseiről idekattintva olvasható fényképes múltidézésünk.

A Napló tudósítása a bálnáról

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az első Bengáli villamos Debrecenben

Debrecenben az 1950-es évek végére már égető szükség volt az elhasználódott, 50–60 éves járműveket felváltó új kocsikra (ahogyan a többi három, ma is villamost üzemeltető magyarországi városnak). Mivel az egyetlen gyár, a Ganz–MÁVAG nem tudta kielégíteni a helyi igényeket, sürgős megoldást kellett találni a problémára. Fotók: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

Vörös Hadsereg útja, 1970

A DKV múltidézése szerint áthidaló megoldásként a Fővárosi Villamosvasút csuklós villamoskocsit (FVV CSM) tervezett, melyet saját kivitelezésben, a MÁV Debreceni Járműjavítóval együtt kezdett gyártani. A sárga–vajszínű, kék díszítőcsíkos csuklós villamos Debrecenben 281-es pályaszámmal, 1962. október 29-én, nagy közfeltűnést keltve állt forgalomba. A DKV 1963-ban kilenc, majd 1964-ben további négy azonos kivitelű járművet állított forgalomba. A társaság történetében az 1969. június 20. is jelentős mérföldkő volt, hiszen 481-es pályaszámmal, a Csapó utcán végigfutó 6-os vonalon forgalomba állt az a kétirányú, hatajtós kocsi, amit teljes egészében a debreceni vállalat készített kifejezetten a vonal sajátosságainak megfelelően áttervezve.

Csapó-kanyar, 1971

A Bengáli becenevet egyébként a színe, a formája és a hangja miatt kapta ez a villamos. Az utolsó menetrend szerinti Bengáli villamosról ebben az összeállításunkban írtunk.

A Simonyi úton 1979-ben

Kapcsolódó anyagaink sok régi képpel:

• 140 éves a debreceni tömegközlekedés
• A gőzmozdonyos cívisváros
• A villamosközlekedés aranykora
• Az utolsó Bengáli
• Az új 2-es villamosvonal
• A 4-es villamos
• Az 5-ös villamos
• A 6-os villamos
• A pallagi villamosjáratok
• 40 éve trolival
• A fénytroli
• A Mikulás-Bengáli
• A közlekedéstörténeti emlékszoba
• A mozdonyok és vonatozás szerelmese
• Futurisztikus szupervonatok a Nagyállomáson
• A Debrecen tengerjáró hajó
• A Malév új debreceni repülőtere
• A XII-es pánvélvonat

A Simonyi út két szélén (1974)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Ma 63 éve nyílt meg az egykori Centrum Áruház

Debrecenben a Hajdúsági Áruházat 1962. augusztus 16-án adták át a Vörös Hadsereg útja 34–36. szám alatti épületben, amit Mikolás Tibor tervezett. (Előzőleg a „Hegedűs és Sándor”-palota állt itt, ami sajnos a II. világháborúban elpusztult – lásd az utolsó képen.) Fotó: Helytörténeti Fotótár, 1973

Az építés pillanatai. Fotók: HÁÉV-archívum

A lakásokat is magában foglaló, ötemeletes helyet a többség Centrum Áruházként ismeri. Ezt a nevet 1968-ban vette fel a debreceni cég is, amikor megalakult az országos Centrum Áruház Vállalat. A létesítmény építésének, átadásának és működésének történetét ebben a cikkben elevenítettük fel sok régi külső-belső képpel, s megtudható az is, hogy korábban mik voltak a területen.

A méteráruosztály. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán, 1968

Az üzlethelyiségek a közelmúltban évekig üresen álltak, 2025 eleje óta azonban végre ismét élet van a falak között. Erről az alábbi híradásunkban számoltunk be.

Korzózók a Centrumnál. Fotó: Helytörténeti Fotótár, 1973

Kapcsolódó összeállításaink:

• Újra élet van a volt Centrum Áruházban
• Debrecen Áruház
• Délibáb Áruház
• Unió Áruház
• Centrum Áruház (3. rész)
• Kaszanyitzky
• Sesztina
• Rickl
• „Hegedűs és Sándor”
• Csáthy
• A Rákóczi utcai piac
• A Csapó utcai vásárcsarnok
• A tócóskerti kispiac
• A régi virágpiac
• A Zsibi
• A Mihály-napi vásár
• A Debreceni Régiségvásár

Az új név. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1982-es Centrum-számla. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Élet a debreceni Centrum Áruháznál, 1973-ban

Debrecen egykori első belvárosi nagy üzletét, a Hajdúsági Áruházat 1962. augusztus 16-án adták át a Vörös Hadsereg útja 34–36. szám alatti új épületben, amit Mikolás Tibor tervezett. A létesítményről, valamint az élettel teli környezetéről most megosztott, 1973-as szép képek forrása a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege.

A lakásokat is magában foglaló, ötemeletes helyet a többség Centrum Áruházként ismeri. Ezt a nevet 1968-ban vette fel a debreceni kereskedelmi cég is, amikor megalakult az országos Centrum Áruház Vállalat. A debreceni létesítmény történetét ebben az összeállításunkban elevenítettük fel sok régi külső-belső képpel, s megtudható az is, hogy korábban mik voltak a területen. A hajdani főutca ma már szinte hihetetlen hangulatú, nyüzsgő korzóit ebben a cikkünkben idéztük meg.

További régi boltjaink történetei:

• Centrum Áruház
• Debrecen Áruház
• Délibáb Áruház
• Unió Áruház
• Kaszanyitzky
• Sesztina
• Rickl

Nyitóképünk teljes méretben. A fotók forrása: Méliusz-könyvtár

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Újra élet költözött a debreceni volt Centrum Áruházba

Debrecenben a Hajdúsági Áruházat 1962. augusztus 16-án adták át a Vörös Hadsereg útja (Piac utca) 34–36. szám alatti új épületben, amit Mikolás Tibor tervezett.

A Piac utcai épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A lakásokat is magában foglaló, ötemeletes helyet a többség Centrum Áruházként ismeri. Ezt a nevet 1968-ban vette fel a debreceni kereskedelmi cég is, amikor megalakult a Centrum Áruház Vállalat. Az ingatlan történetéről dióhéjban annyi hadd álljon itt, hogy a sokáig üres üzlethelyiségben az utolsó években az Alexandra Könyváruház működött 2008-tól 2020-ig. Most azonban, 2025-ben végre ismét élet van e falak között, ugyanis immár bowling- és játékterem működik itt. Ennek belső terei és új szolgáltatásai idelátogatva ismerhetők meg. Ugyanakkor a hajdani Centrum Áruház története pedig ebben az összeállításunkban is felidézhető mai és régi képekkel. Jó szórakozást és időutazást Mindenkinek! Az alábbi friss képeket Kedves Olvasónk, Laczkó Gyula bocsátotta a Debreceni Képeslapok rendelkezésére, ő anno a Centrum Áruházban dolgozott műszaki osztályvezetőként.

Ízelítő az új belsőből. Fotók: © Balázs Anna

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Lackó Gyula képei a régi Centrumról

Ma 62 éve állt forgalomba Debrecenben az első Bengáli

Debrecenben az 1950-es évek végére már égető szükség volt az elhasználódott, 50–60 éves járműveket felváltó új kocsikra (ahogyan a többi három, ma is villamost üzemeltető magyarországi városnak). Mivel az egyetlen gyár, a Ganz–MÁVAG nem tudta kielégíteni a helyi igényeket, sürgős megoldást kellett találni a problémára. Fotók: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

Vörös Hadsereg útja, 1970

A DKV múltidézése szerint áthidaló megoldásként a Fővárosi Villamosvasút csuklós villamoskocsit (FVV CSM) tervezett, melyet saját kivitelezésben, a MÁV Debreceni Járműjavítóval együtt kezdett gyártani. A sárga–vajszínű, kék díszítőcsíkos csuklós villamos Debrecenben 281-es pályaszámmal, 1962. október 29-én, nagy közfeltűnést keltve állt forgalomba. A DKV 1963-ban kilenc, majd 1964-ben további négy azonos kivitelű járművet állított forgalomba. A társaság történetében az 1969. június 20. is jelentős mérföldkő volt, hiszen 481-es pályaszámmal, a Csapó utcán végigfutó 6-os villamosvonalon forgalomba állt az a kétirányú, hatajtós kocsi, amit teljes egészében a debreceni vállalat készített kifejezetten a vonal sajátosságainak megfelelően áttervezve.

Csapó-kanyar, 1971

A Bengáli becenevet egyébként a színe, a formája és a hangja miatt kapta ez a villamos. Az utolsó menetrend szerinti Bengáli villamosról ebben a múltidézésünkben írtunk.

A Simonyi úton 1979-ben

Kapcsolódó összeállításaink sok régi képpel:

• 140 éves a debreceni tömegközlekedés
• A gőzmozdonyos cívisváros
• A villamosközlekedés aranykora
• Az utolsó Bengáli
• Az első CAF
• A 4-es villamos
• Az 5-ös villamos
• A 6-os villamos
• 30 éve trolival
• A fénytroli
• A Mikulás-Bengáli
• A közlekedéstörténeti emlékszoba
• A mozdonyok és vonatozás szerelmese
• Futurisztikus szupervonatok a Nagyállomáson

A Simonyi út két szélén (1974)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Ilyen volt a Hunyadi utca, amiből csak egy épület maradt

Élet 1900-ban a Hunyadi utcán, melynek házai  az 1944-es bombázásokban és a háború utáni területrendezés miatt semmisültek meg. A fotót a malomparki postán bemutatott bélyeg- és képeslap-kiállításon repróztuk

Debrecen ma már ismeretlen jelenetére, valamint az anno még alakuló Petőfi tér egyik legkülönösebb arcára csodálkozhatunk rá a muzeális értékű fenti és alábbi felvételeken.

A Hunyadi és a Deák utcai romjai a bombatámadás után. Fotó: Db. Városi Tanács VB Művelődési osztály, 1969

Az eredeti terület sorsát az 1944-es bombázások, majd a háborút követő átépítések pecsételték meg.

A Hunyadi és a Deák utcák helyén formálódó Petőfi tér a zsinagóga 1962-es lebontása előtt. A képet Mikolás Tibor építész tervező életmű-kiállításán repróztuk a Méliusz Könyvtárban

A színes kép készítésekor még állt a Deák Ferenc utca egy szakasza és a nagy zsinagóga maradéka, de a bal szélen már a Mikolás-féle modern lakóház első változata is megépült. A ház akkor még hatemeletes volt (sőt egy nőszobrot is elhelyeztek rajta), aztán a mai szomszédos, szürke szalagház miatt ráhúztak egy újabb szintet. A képen még ennek a majdani Holló János utcán tornyosuló szalagháznak az elődje szerénykedik, mégpedig egy lábakon álló, kis átjáróház formájában.

A szintén lebombázott Hunyadi utca eltűnt a föld színéről. Ennek azonban nemcsak a háborús robbanások az okai, hanem az utólagos területrendezés is.

Az egykori Hunyadi utca régi házai (a képen balról) a lebontásuk előtt. A fotót a Méliusz-könyvtár kiállításán repróztuk

A fenti kép is tanúsítja, hogy sok, nem végzetesen sérült épületet tehát egyszerűen lebontottak. Kivétel a kollégium épülete, lásd az összeállítás végén bemutatott képpáron.

Ez a szép ház állt a Royallal szemben. Az 1924-es fotó másolatát Könyves Kálmántól kaptuk, köszönjük szépen!

A már kupola nélküli nagy zsinagógát 1962-ben bontották le, a helyén pedig egy szintén hatalmas lakóház zöldell. És ott van a Petőfi-szobor is, ami a lebombázott Royal Szálló területére került. Amikor legutóbb feltúrták itt a földet a kettes villamos pályaépítése miatt, akkor látszottak is a mélyben a hotel pinceromjai.

Apropó, villamos: ekkor még a villamosközlekedés fénykorát élte a cívisváros! Ugyanakkor a kocsik a Hunyadi és a Deák utca eltűnése után már nem közlekedtek a benti úton.

A Deák utca 1915 körül, a kamarai és a törvényszéki palotákkal. Szemben a Verbőcy (ma Holló) utca sarkán a palota, aminek a helyére a „Toronyház” épült. A fotót a Képeslapmúzeum osztotta meg az olvasóinkkal, köszönjük szépen!

Ha érdekelnek Mikolás Tibor debreceni munkái, akkor látogass erre az összeállításunkra!

A kereskedelmi és iparkamara székháza 1914-ben, a Deák és a Teleki utca sarkán, balról mellette a nagy zsinagóga

Összeállításaink a Petőfi tér egykori értékeiről:

• A lebontott Nagyállomás-palota
• A Deák utcai nagy zsinagóga
• A lebombázott OTI-bérház
• A Kis Pipa fogadó és hotel
• A Híradó Mozi
• A Nagyállomás tejivója
• Volt egyszer egy Resti
• Hova szállt a repülős szobor?
• A Petőfi ABC és Debrecen Étterem

A Deák és a Hunyadi utca romjai. Fotó: Benkő László, 1944

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A régi Centrum Áruház a Vörös Hadsereg útján

Debrecen egykori legnagyobb és legmodernebb üzletét, a Hajdúsági Áruházat 1962. augusztus 16-án adták át a Vörös Hadsereg útja (Piac utca) 34–36. szám alatti új épületben, amit Mikolás Tibor tervezett. A létesítmény neveként előzőleg felvetődött a Csokonai, a Ludas és a Délibáb is. 

A Mikolás Tibor által tervezett, Piac utcai épületegyüttes 2023 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A lakásokat is magában foglaló, ötemeletes helyet a többség Centrum Áruházként ismeri. Ezt a nevet 1968-ban vette fel a debreceni kereskedelmi cég is, amikor megalakult a Centrum Áruház Vállalat. A cég ma magántulajdonban van, és Debrecenben a volt Unió Áruház helyén működik.

Csekovszky Árpád 1960-as kerámiamozaikja a volt Centrum Áruház épülete falán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Fortepan az üzlet hőskorában készített képeket osztott meg Szalay Zoltán 1968-as sorozatából. Ezúttal főként közülük válogatunk, plusz a friss felvételeinket is hozzájuk tesszük.

Ezen a képen az áruház szép kerámiaburkolatú oszlopainak egyike is látható. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán, 1968

Az ingatlan történetéről dióhéjban annyi hadd álljon itt, hogy a napjainkban üres üzlethelyiségben az utolsó években az Alexandra Könyváruház működött 2008-tól 2020-ig.

Nyitóképünk teljes méretben, a méteráruosztályról. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán, 1968

A II. világháborúig azonban egy teljesen más épület, a kereskedelemmel és kiadással is foglalkozó „Hegedűs és Sándor” cég gyönyörű palotája pompázott itt (fotóját lásd a cikk végén), majd a palota elpusztulása után a Petőfi Kertmozit is ezen a területen helyezték el ideiglenesen. Ez idézhető fel a következő, hihetetlen fotó segítségével:

1958-as jelenet a lebontott Hegedűs és Sándor palota helyén ideiglenesen lévő Petőfi Kertmozinál. Fotó: Fortepan / Hegedűs Anikó

A „Hegedűs és Sándor” rendkívül dekoratív központi székházát szép tornyok is ékesítették, ahogy a közeli Gambrinus köz, valamint a vármegyeháza és a Kossuth-sarki takarékpénztári székház palotáit is. Stílusában és alakjában a szemközti Svetits-palotához illeszkedett, de a református püspöki palota is eszünkbe juthat róla.

Életkép a volt Centrum Áruház hőskorából, a Vörös Hadsereg útján. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán, 1968

A „Hegedűs és Sándor” palota helyére emelt új Hajdúsági Áruház színvonalas, modern sítílusú épületegyüttesének jellegzetessége többek között a lábazata, a főhomlokzatát ékesítő kerámiamozaikja, valamint a Piac utcai homlokzatdekorációi. A falfelület ugyanis mértani formák, színek, ki- és beugrók teszik mozgalmassá. Az emeletre kétágú panorámalépcső vezet, míg a belső csarnokokat gyönyörű kerámiákkal burkolt, nagy, színes oszlopok is díszítették.

Életkép a volt Centrum Áruház hőskorából, a Vörös Hadsereg útján. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán, 1968

Kotricz Tünde leírása szerint a kerámiákat Mészáros Géza, Garányi József, Majoros János és Csekovszky Árpád készítette. Ezeket érthetetlen okból lefedték, amikor a helyiségeket átalakították az új bérlő, a könyváruház számára. Mikolás Tibor szintenként egyterűnek alkotta meg az áruházat, ezáltal a vásárlók beláthattak szinte minden áruféleséget, melyek skálája a kisebb eszközöktől a ruha- és cipőféleségeken át a háztartási gépekig terjedt. Aki frissülésre is vágyott, betérhetett az emeleti büfébe.

Életkép a volt Centrum Áruház hőskorából, a Vörös Hadsereg útján. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán, 1968

Az üzlethelyiségnek remélhetőleg hamarosan lesz új bérlője. Addig is, arra járva, érdemes előítéletektől mentesen felpillantani rá a túloldalból és a közeléből is!

Az épület jellegzetes lábazata a Piac utcán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hasonló összeállításaink sok régi képpel:

• Az Unió Áruház
• A Debrecen Áruház
• A Délibáb Áruház
• A Csapó utcai régi virágpiac
• A Tócóskert egykori kispiaca
• Barangolás a Mihály-napi nagyvásárban
• Amikor még a Csapón volt a vásárcsarnok
• A Zsibi
• A régiségvásár

A Centrum Áruház volt épületegyüttese és a környezete 2023 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Centrum Áruház helyén állt Hegedűs és Sándor palota a szemközti Svetits-palotához hasonlított. Forrás: Múzeum Digitár