Nekem anno először akkor lett „gyanús” Sajó István szempontjából ez az épület, amikor észrevettem rajta a jellegzetes zászlórudat. Sajó István ugyanis több épületén alkalmazta ezt az elemet. El is indultam, hogy hátha találok a falon egy másik Sajó-jellegzetességet, a nevét megörökítő kis kőtáblát – és rögtön a kapualjban rá is leltem egy márványlapra, amin a két mérnök szerepel az átadás évével.
Korabeli cikkekből az is tudható, hogy az OTI debreceni székháza a Nagyállomás környékén volt (ez a II. világháborúban megsemmisült), valamint 1942-től a Kossuth utcán is működött, mégpedig az egykori Angol Királynő Hotel megvásárolt épületében. Mindkettőt szűkösnek írták le. A Bethlen utcai új székházban a rendelőkön kívül társalgót, könyvtárt, éttermet és vendégszobákat is kialakítottak. A főkapu két oldalát erősen szocreál stílusú domborművek díszítik, ezeket Vilt Tibor készítette. A jobb látvány érdekében a kompozíciók fotóit összemontíroztam. Íme:
A épületegyüttesben ma is rendelőintézet található, de már Debreceni Egyetem Klinikai Központ Járóbeteg Szakellátási Központ a neve. Az új szárnya 1977–78-ban épült, a Kölcsey-művközponttal párhuzamosan. A legutóbbi ottjártunkkor ebben a kék üvegburkolatú részben már régóta nem működött a földszinti gyógyszertár. Volt Debrecenben egy OTI-bérház is, azt ebben a képes cikkben mutattuk be. Lássuk végül azt is, hogy milyen belül napjainkban a Bethlen utcai régi fogadótér, mely hasonlóan csupa márvány, mint például a Nagyállomás mai főépülete!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Megnyitó beszédében a politikus köszönetet mondott a Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak, akik felajánlást tettek, hogy az MSZMP VIII. kongresszusa tiszteletére a tervezettnél előbb fejezik be az iskola építését, s felajánlásukhoz híven, három hónappal a kitűzött határidő előtt át is adták az új intézetet. Beszéde végeztével Ördögh László emlékoklevelet és könyvjutalmat adott át a legjobb munkát végzett építőipari dolgozóknak.
Az új intézményt Varga Lajos igazgató vette át, aki elmondotta, hogy az új iskolának szépségéhez mérhető jó hírnevet igyekeznek majd teremteni. Együtt dolgoznak a szülői munkaközösség tagjaival, akik már addig is jól helytálltak, mert több mint 1000 óra társadalmi munkával járultak hozzá ahhoz, hogy minél előbb megkezdődhessék a tanítás az új iskolában. Az ünnepség szép pillanata volt, amikor a növendékek fogadalmat tettek arra, hogy megőrzik iskolájuk szépségét, tisztaságát, és jó tanulmányi munkával igyekeznek a jövőben helytállni. Az ünnepség második részében a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola zenekara, az új iskola növendékeiből alakult énekkar és néhány szavaló adott műsort. A mintegy nyolcmillió forintos költséggel épült és berendezett új iskolában akkor egyelőre 600 általános iskolás kezdte meg a tanulást, de az volt a terv, hogy később, a lakótelep növekedésével emelkedik a tanulók száma. Az oktatási intézmény neve 1994 óta Ibolya Utcai Általános Iskola, s például az előtte elterülő park immár körbe van kerítve.
Az Ibolya utca az iskolánál. (Fortepan / Szalay Zoltán, 1968)
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A tető alatti domborművek stílusa Kovács Margit korabeli formavilágára is emlékeztet, ugyanakkor a debreceni főtér egykori Zsolnay-szökőkútjának alakjait is idézi. A frízen kívül az épületegyüttes másik különlegessége az, hogy az erkélyrácsokat állatfigurák díszítik (amelyiken még megvan). Ezek is érdekes, vidám vonalvezetésűek, érdemes a valóságban is megnézegetniük, ha arra járnak!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Wesselényi nevű városrészünk délkeleti
szélén fehérlő nagy háznak azért volt ez az egyik (rossz) elnevezése, mert
korábban a falai között működött a Kelet-magyarországi Tervező Vállalat. Íme szívszorító videónk, amelyet 2025. július 12-én készítettünk az épületegyüttes bontásáról:
A Keletterv utódja nem mellesleg évek óta már az Arany János utcában székel. A szocialista időkben amúgy egy Kossuth-szobor is volt a Wesselényi utcai parkban – lásd alább.
Sajnos
kevesen tudják, hogy a Wesselényi–Irinyi-sarki „palota” nem a fenti
társaságoknak készült, és a közhiedelemmel ellentétben nem is szocreál
stílusú. A neoklasszicista oszlopokkal tagolt homlokzatú létesítmény
eredetileg a városi csendőrség második laktanyájának épült; az első a
főutcán volt.
Az
akkor még Wesselényi téri objektumot 1930-ban adták át,
mégpedig Gerlóczy Gedeon tervei eredményeként. Korábbi cikkünk
Facebook-megosztása nyomán Kedves Olvasónk, Id Pazonyi Ferenc jelezte: 1956-ban orosz családok laktak itt, később kórház is volt, s 1956 előtt még rendőrség is volt ott. Kovács Andrásné ugyanakkor leírta azt is, hogy az épületben a háború alatt főparancsnokság működött. Éva Éva felidézte: „A 60-as években viszont ruszki tiszti laktanya volt, sokat jártunk oda mint gyerekek mivel a környéken laktunk.” Bánsági Károly
azt fogalmazta meg, hogy az ötvenes években ők is jártak jatszani a
Wesselényi térre. Szép nagy füves terület volt. Általános iskolába ő is a
Bánk utcára járt. Egy időben a cirkuszok is ott telepedtek le, ha
Debrecenbe jöttek. – Kár, hogy hagyják lepusztulni. Szép épület. Egyszer
voltam benne, Keletterves korában, még a hatvanas években – írta
olvasónk. Gere Mihálynétól, aki szintén ott dolgozott, azt is megtudtuk, hogy Latinovits Zoltán építészmérnök, színművész első munkahelye a Debreceni Tervező Vállalat volt, a Keletterv elődje.
Aki
kíváncsi a múltat idéző díszítőelemekre, még láthatja a komplexumot
övező kerítés lándzsás motívumait, a méltóságteljes kandelábereket,
valamint a zászlótartókat is. Aki pedig az épületbe is be tudott jutni, az a
lépcsőház kovácsolt korlátjain függő, arany virágokat is
megcsodálhatta.
Az
épületegyüttesben pár évvel ezelőttig vállalkozások és más szervezetek
irodái működtek, ugyanakkor különféle tanfolyamok résztvevőitől is
hangos volt.
Az
épületen sokáig egy olyan transzparens is függött, ami azt hirdette,
hogy az ingatlan eladó vagy kiadó. Napközben a parkolójában általában
sok autó állt, ám életnek belülről kevés jele szűrődött ki.
A
volt csendőrlaktanya (Keletterv) bontás előtti falait szemlélve az is megállapítható volt,
hogy korábban komoly nyílászárócserét valósított meg itt az ingatlan
tulajdonosa.
2025. július 6. délutánján visszatértünk az épülethez, hogy rendes fényviszonyok között örökíthessük meg a főhomlokzatot. Cikkünk végén egy 10 évvel korábbi képet is bemutatunk ugyaninnen.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A
debreceni Zsibogóban egy „hidegháborús” relikviára bukkantunk a
minap. A potom 20 forintba került fotón az a Goliath-nak elnevezett bálnapreparátum
látható, amit 1962–63-ban egy amerikai csoport körúton mutatott be Magyarországon, s közben állítólag adatokat gyűjtöttek rólunk.
A Norvégiánál kifogott, 22 méter hosszú és 70 tonnás óriáscetet (avagy ahhoz hasonlító valamit) a leírások szerint pont akkora tréleren szállították, mint amekkora abban az időben a harci rakétákhoz kellett. Ezzel kapcsolatban összeesküvés-elméletek feltételezik, hogy az USA és a CIA ilyen trükkel tesztelte a magyar viszonyokat, s a vándorcirkusz személyzetének is jelentenie kellett a hazai állapotokról, közhangulatról. Rögtönzött kutatásunk alapján megállapítottuk, hogy a mutatványosok valóban bejárták az országot, s ennek a körútnak némi képi anyagai is fennmaradtak az utókor nyilvánosságának. Az általunk a Zsibiben talált fotó valószínűleg az esemény hivatalos képeslapja.
A hátoldalán lévő szöveg nyomán azonban az is feltételezhető, hogy Debrecenben is letáborozott a külföldi csoport. A személyesen is megkérdezett idősebbek
némelyike úgy emlékszik, hogy valóban bemutatták a bálnát
nálunk is, míg másoknak sajnos fogalmuk sincs róla. Emiatt
egy kicsi, de mégis nagyon fontos segítséget kértünk Kedves Olvasóinktól: aki tud valamit arról, hogy elhozták-e Goliathot a cívisvárosba, hová és miként, akkor legyen szíves megírni nekünk. Hála aktivitásuknak, egyöntetűen alátámasztották, hogy Debrecenben is bemutatták a bálnát, valamint a gyilkos szigonyágyút. Erre valószínűleg többször és több helyszínen is sor került, ám a mai Dósa nádor téren mindenképpen. Emellett a Nagyállomás környéke is lehetséges. Mint
megtudtuk, a hatalmas sátor előtt sorok kígyóztak, és az attrakció
nemcsak körbejárható volt, hanem fel is lehetett menni hozzá. A
szaga furcsa volt, és gyakran kellett locsolni, hogy ki ne száradjon.
Kémkedésről egyik hozzászólónk se tett említést. Igaz, akkoriban a
legtöbbjük még gyerek volt. A Telex cikke szerint a sztori
megihlette Parti Nagy Lajost is, aki egy ügynökbálnáról ír A fagyott
kutya lába című művében, de a furcsa helyen mutatkozó kolosszális cet
jelentős szerepet kapva felbukkan a 2025-ös irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai László Az ellenállás
melankóliája című regényében, illetve az ebből készült, Tarr Béla és
Hranitzky Ágnes által rendezett filmadaptációban, a Werckmeister
harmóniákban is. A szintén amerikai Buffalo Bill 1906-os debreceni fellépéseiről idekattintva olvasható fényképes múltidézésünk.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen Sóház nevű, kicsiny városrészét a Faraktár, a Hajnal, a Vágóhíd utca és a vasút határolja. A neve onnan ered, hogy a Diószegi út sóútja itt futott be a városba, mégpedig az „Anna úttzai” kapuhoz, ahol a sóház állt. A sóhivataloknak az áru hiánytalan átvétele és elosztása, továbbítása volt a feladatuk.
A Sóház városrész legfőbb nevezetessége az egykori Bocskai-laktanya (Pavilonlaktanya, 1842), melynek szép épületegyüttesében az ezredforduló óta a Kossuth-gimnázium működik.
Híresség a Sóházban a Faraktár utcai felüljáró, a NAV, a statisztikai hivatal, az egykori Hajnal utcai pékség (lásd a következő képen), valamint a hajdani Magyar Királyi Dohánybeváltó Hivatal szintúgy igényes épületek alkotta telepe is.
A Faraktár utcai felüljáró 1979-ben épült, és ma már nem túl bizalomgerjesztő az állapota. A híd alaposan felforgatta az ott lakók addigi normális életét, hiszen a családi házakra rámagasodik, az emeletes házakba pedig be lehet látni róla. Arról már nem is beszélve, hogy a buszok, kamionok is a szobák magasságában robognak.
A következő csokorban a környék néhány építészeti korszakát és érdekességét villantjuk fel...
A Debreceni Szent Háromság magyar ortodox egyházközség hagymakupolás temploma a Késmárk utcában, a Faraktár és a Hajnal utca között bújik meg egy külön lakóparkban, ez látható a fenti képen.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
