Keresés ebben a blogban

2023. december 23., szombat

A 75 éve alapított Debreceni Ruhagyár


A Debrecen nevét viselő ruhagyár elődjének számító konfekcióüzemet 1949 januárjában, a Délibáb nevű, kisipari varrodából hozta létre 56 személy a Hungária-palota Arany János utca 2. szám alatti, első emeleti helyiségében. Az először csak molinóinget készítő szövetkezetet az év végén államosították, a következő év márciusában pedig átköltöztették az olasz Vidoni Szalámigyár épületegyüttesébe és a Csapó utcai, egykori harisnyagyárba.

A mai Piac utcai Meki fölött működött a konfekcionáló szövetkezet. FK: Lenner Tibor, 1959

A Burgundia, a Domb és a Monti ezredes utcák közötti központi gyártelep ma is megvan, de már zömmel egyéb tevékenységek zajlanak a falai között. Pedig a fénykorában négyezer – többnyire hölgy – dolgozót foglalkoztatott a Debreceni Ruhagyár.

A Csapó utcai üzlet felvétele, a helytörténeti fotótár kiállításán reprózva

A vállalatnak tervező- és művészcsoportjai is voltak, évente négymillió ruhát készített, s ezek 70 százalékát külföldön értékesítette.

Egy csini farmerruhás modell a közeli tankszobor előtt, valamint egy szintén szépséges varrónő.
Fotók: ,,HajdúBihar" (MSZMP, 1978)

Egy 1978-as leírás szerint a gyár szakemberei gondosan tanulmányozták a különböző korosztályok divatigényeit, és ennek megfelelően ajánlották a termékeiket a belkereskedelemnek.

A Debreceni Ruhagyár kinyitható kártyanaptára 1981-ből

Minden gyáregységnek saját üzemorvosa volt, a debreceni központban pedig ideg-, nőgyógyászati, fogászati, reumatológiai stb. rendelő, valamint 120 férőhelyes saját óvoda és bölcsőde, továbbá mintabolt is.

Az épületegyüttes udvara napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

S mi volt a Vidoni? Debrecen első szalámigyára, amit egy olasz család alapított 1886-ban. A tulajdonosok a szakmunkásaikat is Olaszországból hozták a Domb utcai üzembe, mely mangalicákat dolgozott fel, és szalámit, csomagolt zsírt exportált. A cég 1938-ra már az ország negyedik legjelentősebb ilyen üzemévé vált. Ötszáz embernek adott munkát, ám a II. világháborúban kifosztották, majd 1949-ban államosították. Emiatt a tulajdonosok visszaköltöztek Olaszországba.

A fénykorában négyezer embert foglalkoztató ruhagyár a termékei 70 százalékát exportálta.
Fotók: ,,HajdúBihar" (MSZMP, 1978)

Érdekesség továbbá, hogy a gyár melletti Monti ezredes utca is egy olasz személyről kapta a nevét: Alessandro Montiról, a császári hadseregből kilépett katonáról. A tisztet Kossuth Lajos Debrecenben nevezte ki ezredesnek. Ő szervezte meg az olasz légiót, mely végigküzdötte a magyar szabadságharcot. A bukás után a csapat megmaradt tagjai hazamenekültek, és a 36 éves Monti is ott hunyt el, 1854-ben.

1959-es modellek a ruhagyár 10. évfordulós krónikájában. FK: Lenner Tibor

(Ha érdekel a Göcs története sok régi fotóval, akkor idekattintva tekintheted meg róla
az összeállításunkat, a kefegyári anyagunkért pedig látogass ide!)

A Debreceni Ruhagyár 1982-es kinyitható kártyanaptára szuper kollekciókkal és modellekkel


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Babaruha-stílusú, karton- és batisztjellegű anyagból készült fiatalos ruhák,
különböző mintázattal. A Magyar Divat Intézet 1979 tavaszi–nyári modelljei.
Tervező: Mészáros Éva. Anyag: Pamutnyomó-ipari Vállalat. Fotó: Ruhagyár c. újság

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése