Debrecenben a „3. sz. fiókkönyvtár” a Nyíl utca és a Hadházi út sarkán fogadta a könyvek, újságok és a kultúra kedvelőit. Az intézmény a történeti leírása szerint 1961. július 4-én nyílt meg, és 2007. november 23-án volt nyitva utoljára. A táblák a zárást követően is, egészen mostanáig a kis házon voltak, tehát csak napjainkban távolították el őket (közben a helyiségekben évekig kívülről láthatóan is a polcokon sorakoztak a könyvek), emiatt emlékezünk meg most erről a hajdani könyvtárról.
 |
| Az egykori könyvtárépület a Bem tér felől, még a tábláival. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
A könyvtár berendezésére nem volt pénz, emiatt a megyei könyvtártól kölcsönkért bútorokkal szerelték fel. A könyvtárosi feladatokat dr. Torbinszky Tiborné látta el. A kezdő állományt 1600 könyv alkotta, és abban az esztendőben 405 olvasó íratkozott be. Az utolsó évben 12 459 könyve és 255 olvasója volt – tartalmazza a dbvk.hu múltidéző statisztikája. Egy korábbi Facebook-posztunk hozzászólásai közül szemezgetve, amikor már szellemtanya volt a kis épület, Robert Severa így írt: „Megnézném belülről, most milyen érzés ott lenni, ahol annyi ember megfordult.” Lukács Miklós úgy vélte, hogy ezek a kis boltok, könyvtárak, árudák sajátos varázzsal bírtak, s igen-igen hiányoznak. Nagy Tünde hangsúlyozta azt is, hogy „jó könyvtár volt, kicsi, de barátságos, 2003-ig a Nyíl utcán laktunk, akkor még nyitva volt, sok könyvet vettem ki annak idején onnan. Kedves, idős néni dolgozott ott.”
 |
| A már bezárt intézmény még kint lévő táblái a Nyíl utca és a Hadházi út sarkán. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Viktor Pál Muha-Gots felidézte: „Idejártam, anno egyetlen szórakozás volt, max 3-4 könyvet lehetett hazavinni, azt hiszem, 1 hónapra maximum. Én kiolvastam a fele kis könyvtárat. Nagyon igényes volt a választék. Annyiban különbözött a nagy könyvtártól, hogy itt ugyanazon regények maximum három példányban voltak meg csak, és volt, amikor a keresett könyvre várni kellett. A Nyíl utcánk végében volt, szomorúan látom jelenlegi állapotában, de legalább megvan. Mert nagyon sok hely, amihez anno gyerekkorom, ifjúkorom kötődött, amíg távol éltem, hazajöve tapasztaltam, hogy utódaink lebontották, átépítették ízlésüknek megfelelően, vagy hagyták így lepusztulni sajnos.”
 |
| A megszüntetett intézmény otthonának arca egy napsütéses, szép téli délutánon. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Hasonló múltidéző összállításaink sok régi képpel:
- Volt egyszer egy Ifipark
- Volt egyszer egy kis trafik a Szoboszlói úton
- Ballada az Aranykakas vendéglőről
- A nyilastelepi vasúti megálló
- A romosan is gyönyörű Halápi Csárda
- Az Arany ember láthatatlan palotája a Piac utcán
- A Vágóhíd utcai Kati Kocsma legendája
- Az árnyas Ady park és a kis csobogó
- Szeretett szép tavaink a múltban
- Az eltűnt Cserepes utca
- A Békás-tó spriccelős ivókútja
- A Petőfi téri díszpark és a lebontott szökőkút
- A Széchenyi utcai újságos is megszűnt
- Emlékszel még a Kürtös utcai Syposs-villára?
- A lebontott Nagyerdei Kemping
- A Békás-tó az átépítése előtt
- A Miklós utcai Kismozdony emléke
- A Sámsoni úti befejezetlen reneszánsz romkastély
- 150 éves a Vágóhíd utcai magányos kripta
- Eltűnt a régi főtéri szökőkút Zsolnay-kerámiája
 |
| A hajdani Nyíl utcai fiókkönyvtár nyitvatartási rendje. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése