Királyi blues

A Royal Court Blues Band utolsó nagy csapata: Árpi, Feri, Juci és Tibi (koncert az 1992-es KOTTA-n)

A Debreceni Jazz Napok mellett EFOTT- és KOTTA-fesztiválokon, Schönherz-kupákon, gólyabálokon, valamint városi és önálló programokon is koncertezett anno a Royal Court nevet viselő blues zenekar, amely idestova 30 esztendeje kezdte bontogatni a szárnyait. Nem lett világsztár (sajnos), de így is sok-sok vidám élménnyel ajándékozta meg a nagyérdeműt. A galéria a képre kattintva is megnyitható!

A hajdúböszörményi Bocskai-gimis barátok által létrehozott banda elődformációiban (köztük például a Rex Misszió nevű bandában) már Balku Árpád, Balku Ferenc (Frigyes), Sajtos Lajos és Sajtos Zoltán mellett Radócz András (Goya), Rácz Tibor (Riczie) és Tóth István (Suzu) is játszott. Én 1987 őszén kerülhettem kongásként az új csapatba, miután a ritmusszekciót irányító Tibivel összebarátkoztunk a debreceni, közös munkahelyünkön.

Lajos, Frigyes és Pista közös produkciója egy gimis fellépésen

A nevünk már akkor is Royal Court volt, de a későbbi nagy ötösfogat még nem állt össze. Első próbánkon rajtunk kívül a basszusgitáros Pista és a Goya becenevű András vett részt, aki klarinétozott és szaxofonozott, később pedig a gitárjátékát is tökélyre fejlesztette. A következő találkozóra már a gitáros Zoli (alias Yoolia, Juci) is jött, majd beszerveztek szintizni egy Kókusz becenevű srácot.

Árpi, Juci, Goya és Suzu beállása az ősidőkben

A zenei kísérleteknek akkor még kevés közük volt a blueshoz, és sokkal inkább funky-s, reggae-s sőt popos szösszenetek születtek. Egy-két rövidebb fellépést azonban már így is sikerült vállalnunk a helyi művelődési háznak köszönhetően, ahol a próbáinkat tartottuk.

Zenészek, akik tagként és barátként sokat tettek a bandáért: Goya, Suzu, Robi, Kókusz, Péter, valamint Zoli és Lajos.
Ők simán alakíthatnának egy másik ,,Royal Court"-ot

Eleinte a színházterem melletti rakodóteret használhattuk, majd felköltöztünk a második emeleti csoportterembe. Le a kalappal a böszörményiek előtt, akik egyszer se tettek panaszt ellenünk, pedig sokszor vasárnap délelőtt is tőlünk zengett a város.

A banda közönsége a gimiben

Az a bizonyos nagy felállás a Balku testvérek visszatérésének köszönhetően jött létre, akik addig katonáskodtak. Ezáltal viszont háttérbe szorult Goya, Pista és Kókusz, a Royal Court pedig az alábbiak szerint alakult.

Mikor Böszörmény bevette Budát: a banda az 1989-es Schönherz Kupán.
(Attila, Árpi, Frigyes, Goya, Pista, Robi, Tibi, Yoolia.)

Tehát a csapat: Balku Árpád – gitár, ének, Balku Ferenc – gitár, szájharmonika, ének, Rácz Tibor – dob, ének, Sajtos Zoltán – basszusgitár, ének, Vass Attila Tamás – kongák. A fellépéseknek és a baráti összejöveteleknek, próbáknak azonban továbbra is aktív részese maradt Pista és Gólya.

Indulás fellépni az 1989-es EFOTT-ra: Pista, Juci, Gólya, Tibi, Robi, Attila, Árpi, Feri

Mivel pedig Kerek Róbert személyében jó ideig volt egy amerikai magyar vendég dobosunk is, el lehet képzelni, mekkora szervezést és infrastruktúrát igényelt a teljes stáb és a felszerelések utaztatása.

Leszerelő séró, piás csápoló, vászoning – emlékek a Vekeri-tavi első országos bulinkról. Fotók: Szathmári Nóra

Igaz, kamionokra, magánbuszokra így sem kell gondolni (sajnos). Hiszen amíg eleinte a helyi eseményekhez kis kézi kocsit is bevethettünk, addig később is maradtunk a Barkasnál, a Ladánál és persze a jó öreg távolsági autóbusznál.

A formálódó nagy csapat: Tibi, Kókusz, Árpi, Attila, Feri és Zoli

Az első nagy bemutatkozást mi is Debrecenben ejtettük meg, ahol akkoriban, az 1980-as évek végén ismét nagyon pezsgő volt a zenei élet, köszönhetően mások mellett a Vörös Kakas, a PG Csoport, az Ölveti Blues Band, valamint a Herz és Társa, a Fóbikus Panaszok és a Teheran Juice nevű bandáknak is.

5 + 1 jó fej, azaz mi 1990-ben. (Rajz: Tibi, Árpi.)

Nekünk egy ismeretség révén, az azóta lerombolt Kölcsey-művközpont tánctermében sikerült a világot jelentő deszkákra állnunk (oda máskor is visszatértünk), és hála az Árpi és Tibi által készített plakátjainknak, a belépőjegy ellenére is telt házas lett a cívisvárosi debütálásunk.

Szerencsénk volt persze amiatt is, hogy akkoriban a blues a reneszánszát élte, és kedvelték az emberek a Hendrix-, Mayall- és Cream-féle muzsikákat. A repertoárt aztán saját nóták is gazdagították: Továbbszolgáló blues, Juggler, Azok a napok stb.

,Forró napon Barkasba szálltunk a Kölcsey művházig meg se álltunk. A jazz fesztivált megnyitottuk tűző napon nyomtuk a bluest.
Feri, Zoli, és Tibi és Árpi, Peti, az Atti, Hendrix a lányok no meg a haverok

Így a banda már egyre gyakrabban tudott szerepelni a bevezetőben is kiemelt, rangos alkalmakon, ugyanakkor az újonnan megalakult, böszörményi Hajdú You Do! Ifjúsági Klub is remek helyszínnek bizonyult. Örültünk és élveztük ezt, hiszen nagyon boldog és izgalmas sorozatot élhettünk meg együtt.

Az első önálló, debreceni koncert plakátja 1989-ből

Ez az első „aranykor” az 1989-es buliktól az 1991-es dzsesszfesztiváli fellépésig tartott. Akkoriban alakult át a csapat Till Péter énekesi leigazolásával, valamint az én távozásommal. Új együttesem a HBN-es újságírókkal létrehozott Naplopók Független Zenekar lett, böszörményi barátaim pedig haladtak tovább a jól kitaposott ösvényükön – egészen 1994-ig, amikor is úgy döntöttek, hogy leteszik a lantot. Idővel szétszóródtak az ország minden tájára, és már csak ritkábban veszik elő a hangszereiket.

Búcsúzóul a fenti videót osztom meg, amelyen Jimi Hendrixtől játsszuk a Purple Haze-t a Hajdú You Do!-ban, 1990-ben. Ez alatt pedig a '91-es dzsessznapokról a Room to move látható-hallható tőlünk. Remélem, talán újra eljön még az az idő, amikor a fiúk ismét összeállnak legalább egy közös örömzenélésre, a felejthetetlen nyitódallal kezdve a bulit: „A király zenészeket hívott udvarába, hogy zenéljenek néki ő mulatságára...”

V. A. T.