Debrecen a rock nemzetközi ünnepének adott otthont 1976. május 13-án. Ekkor lépett fel a világhírű és ma is aktív lengyel SBB jazz-rock supergroup, valamint az abban az időben már egyre népszerűbb magyar Piramis rock együttes, amelynek abban az évben jelent meg az első kislemeze (rajta Szállj fel magasra! és a Becsület című dalok).
A Piramis. Fotó: Urbán Tamás, 1979
A buli este 6 és 8 órától volt a járműjavító művelődési házában. A jegyeket az Országos Rendező Iroda és a vasutas művelődési ház pénztára árulta. A koncertekről nem közölt képet a helyi sajtó, a most megosztott fotók a Fortepanról és a Wikipédiáról származnak. A Piramis már más felállásban működik, viszont utána még többször szerepelt a cívisvárosban a Som Lajos által vezetett bőrszerkós banda. Érdekesség, hogy az 1976-os debreceni Piramis / SBB-koncert előtti napon a közeli Dobozi-lakótelepen egy másik szenzáció, a Párizsi Lunapark nyitotta meg a kapuit.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen 20–25 évvel ezelőtti életéről küldte el nekünk a fotóit Kedves Olvasónk, Masits István. Az első képen a Bajcsy-Zsilinszky utca idézhető fel abból az időből, amikor még ott volt az egykori 28-as busz végállomása. A következő jeleneteken is a hófödte régi Debrecen szerepel, elsőként a főtér.
Fotósunk a Méliusz téri Verestemplom környékén is tett egy nagy sétát akkoriban, s a felvételei segítségével most bennünket is visszaröpíthet a múltba.
Masits István egykori teleinket bemutató sorozatában a Kender Mintabolt, továbbá a Batthyány utca felől megörökített Szent Anna Székesegyház is megelevenedik.
A következő életképeken a Dessewffy, a Tanító, a Faragó utcán és a környékükön is bandukolhatunk egyet. De előbb még íme, a Hortobágy Malom épületegyüttese hátulról.
Az utolsó jelenetekkel visszatérünk a Bajcsy utcára, majd pedig a Garay utca is életre kel. Kellemes időutazást Mindenkinek! Olvasóifotó-összeállításunk előző részei itt csodálhatók meg.
Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Royal Court Blues Band utolsó nagy csapata: Árpi, Feri, Juci és Tibi (koncert az 1992-es KOTTA-n)
A Debreceni Jazz Napok mellett EFOTT- és KOTTA-fesztiválokon, Schönherz-kupákon, gólyabálokon, valamint városi és önálló programokon is koncertezett anno a Royal Court nevet viselő blues zenekar, amely idestova 30 esztendeje kezdte bontogatni a szárnyait. Nem lett világsztár (sajnos), de így is sok-sok vidám élménnyel ajándékozta meg a nagyérdeműt. A galéria a képre kattintva is megnyitható!
A
hajdúböszörményi Bocskai-gimis barátok által létrehozott banda
elődformációiban (köztük például a Rex Misszió nevű
bandában) már Balku Árpád, Balku Ferenc (Frigyes), Sajtos Lajos és Sajtos
Zoltán mellett Radócz András (Goya), Rácz Tibor (Riczie) és Tóth István (Suzu) is
játszott. Én 1987 őszén kerülhettem kongásként az új
csapatba, miután a ritmusszekciót irányító Tibivel
összebarátkoztunk a debreceni, közös munkahelyünkön.
Lajos, Frigyes és Pista közös produkciója egy gimis fellépésen
A nevünk már
akkor is Royal Court volt, de a későbbi nagy ötösfogat még nem
állt össze. Első próbánkon rajtunk kívül a basszusgitáros
Pista és a Goya becenevű András vett részt, aki
klarinétozott és szaxofonozott, később pedig a gitárjátékát
is tökélyre fejlesztette. A következő találkozóra már a
gitáros Zoli (alias Yoolia, Juci) is jött, majd beszerveztek
szintizni egy Kókusz becenevű srácot.
Árpi, Juci, Goya és Suzu beállása az ősidőkben
A zenei
kísérleteknek akkor még kevés közük volt a blueshoz, és sokkal
inkább funky-s, reggae-s sőt popos szösszenetek születtek.
Egy-két rövidebb fellépést azonban már így is sikerült
vállalnunk a helyi művelődési háznak
köszönhetően, ahol a próbáinkat tartottuk.
Zenészek, akik tagként és barátként sokat tettek a bandáért: Goya, Suzu, Robi, Kókusz, Péter, valamint Zoli és Lajos. Ők simán alakíthatnának egy másik ,,Royal Court"-ot
Eleinte a
színházterem melletti rakodóteret használhattuk, majd
felköltöztünk a második emeleti csoportterembe. Le a kalappal a
böszörményiek előtt, akik egyszer se tettek panaszt ellenünk,
pedig sokszor vasárnap délelőtt is tőlünk zengett a város.
A banda közönsége a gimiben
Az a bizonyos
nagy felállás a Balku testvérek visszatérésének köszönhetően
jött létre, akik addig katonáskodtak. Ezáltal viszont háttérbe szorult
Goya, Pista és Kókusz, a Royal Court pedig az alábbiak szerint alakult.
Mikor Böszörmény bevette Budát: a banda az 1989-es Schönherz Kupán. (Attila, Árpi, Frigyes, Goya, Pista, Robi, Tibi, Yoolia.)
Tehát a csapat: Balku
Árpád – gitár, ének, Balku Ferenc – gitár, szájharmonika,
ének, Rácz Tibor – dob, ének, Sajtos Zoltán – basszusgitár,
ének, Vass Attila Tamás – kongák. A fellépéseknek és a baráti
összejöveteleknek, próbáknak azonban továbbra is aktív részese
maradt Pista és Gólya.
Mivel pedig
Kerek Róbert személyében jó ideig volt egy amerikai magyar vendég dobosunk
is, el lehet képzelni, mekkora szervezést és infrastruktúrát
igényelt a teljes stáb és a felszerelések utaztatása.
Leszerelő séró, piás csápoló, vászoning – emlékek a Vekeri-tavi első országos bulinkról. Fotók: Szathmári Nóra
Igaz,
kamionokra, magánbuszokra így sem kell gondolni (sajnos). Hiszen
amíg eleinte a helyi eseményekhez kis kézi kocsit is bevethettünk,
addig később is maradtunk a Barkasnál, a Ladánál és persze a jó
öreg távolsági autóbusznál.
A formálódó nagy csapat: Tibi, Kókusz, Árpi, Attila, Feri és Zoli
Az első nagy
bemutatkozást mi is Debrecenben ejtettük meg, ahol akkoriban, az
1980-as évek végén ismét nagyon pezsgő volt a zenei élet,
köszönhetően mások mellett a Vörös Kakas, a PG Csoport, az Ölveti Blues
Band, valamint a Herz és Társa, a Fóbikus Panaszok és a Teheran Juice nevű bandáknak is.
5 + 1 jó fej, azaz mi1990-ben. (Rajz: Tibi, Árpi.)
Nekünk
egy ismeretség révén, az azóta lerombolt Kölcsey-művközpont
tánctermében sikerült a világot jelentő deszkákra állnunk (oda máskor is visszatértünk), és hála az Árpi és Tibi
által készített plakátjainknak, a belépőjegy ellenére is
telt házas lett a cívisvárosi debütálásunk.
Szerencsénk volt
persze amiatt is, hogy akkoriban a blues a reneszánszát élte, és
kedvelték az emberek a Hendrix-, Mayall- és Cream-féle
muzsikákat. A repertoárt aztán saját nóták is gazdagították: Továbbszolgáló blues, Juggler, Azok a napok stb.
Forró napon Barkasba szálltunk a Kölcsey művházig meg se álltunk. A jazz fesztivált megnyitottuk tűző napon nyomtuk a bluest. Feri, Zoli, és Tibi és Árpi, Peti, az Atti, Hendrix a lányok no meg a haverok
Így a banda már egyre gyakrabban tudott szerepelni
a bevezetőben is kiemelt, rangos alkalmakon, ugyanakkor az újonnan
megalakult, böszörményi Hajdú You Do! Ifjúsági Klub is remek
helyszínnek bizonyult. Örültünk és élveztük ezt, hiszen nagyon
boldog és izgalmas sorozatot élhettünk meg együtt.
Az
első önálló, debreceni koncert plakátja 1989-ből
Ez az első
„aranykor” az 1989-es buliktól az 1991-es dzsesszfesztiváli
fellépésig tartott. Akkoriban alakult át a csapat Till Péter énekesi leigazolásával, valamint az én távozásommal. Új együttesem a
HBN-es újságírókkal létrehozott Naplopók Független Zenekar lett, böszörményi barátaim pedig haladtak tovább a jól
kitaposott ösvényükön – egészen 1995-ig, amikor is úgy
döntöttek, hogy leteszik a lantot. Idővel szétszóródtak az
ország minden tájára, és már csak ritkábban veszik elő a
hangszereiket.
Búcsúzóul a fenti videót osztom meg, amelyen Jimi Hendrixtől játsszuk a Purple Haze-t a Hajdú You Do!-ban, 1990-ben. Ez alatt pedig a '91-es dzsessznapokról a Room to move látható-hallható tőlünk. Remélem, talán újra eljön még az az idő, amikor a fiúk ismét összeállnak legalább egy közös örömzenélésre, a
felejthetetlen nyitódallal kezdve a bulit: „A király zenészeket
hívott udvarába, hogy zenéljenek néki ő mulatságára...”
