Keresés ebben a blogban

2022. szeptember 28., szerda

A régi Csapó utca

Debrecen egyik legősibb utcája a Csapó utca, ami az 1395-ben céhbe tömörült gubacsapók emlékét őrzi. Anno a mesterek ebben a városrészben éltek és dolgoztak, az utcát pedig 1467 óta nevezik így.

Cipészműhely az egykori Csapó-kanyarban. Az üzlettel szemben ma is megvan a Ruzicska Cukrászda
épülete, és a hatos villamos is itt haladt el csikorogva

Szilágyi Erzsébet ugyanis akkor engedélyezte, hogy évente két vásárt tartsanak az utcán, ami addig a Homokos utca nevet viselte. (A galéria a képre kattintva is megnyitható!)


Mostani összeállításunk mozaikjaiban a régi-régi és a retro idők Csapó utcájának felvételei közül válogatunk, végigsétálva a Piac utcától a Dégenfeld téren át az Árpád térig.

A Csapó utca eleje 1959-ben a villamossal, balról még egyemeletes az épület. Kiadó: Idegenforgalmi Hivatal Debrecen

A fotó- és képeslapmásolatok forrásai, készítői: Árva Barna, Bakó Irén, Csobaji Előd, Debrecen műemléki klasztere, Fogl Márton, Fortepan, helytörténeti fotótár, IHO Blog, Kenyeres Ilona, Képzőművészeti Kiadó, MSZMP, Nagy Attila, Nagy Gyula, Révész Géza, Ted Grauthoff, Vértesi Ferenc.


A fenti montázsokon a Csapó utca elejére, a Dégenfled téri kenyérpiacra, valamint a még egyemeletes (és alul üzlethelyiséges) zenedére is rácsodálkozhatunk. A villamos a következő blokkban is főszereplő, és itt gyönyörködhetünk a vegyipari középiskola régi épületében és a még keskeny Burgundia utcában. Van egy retro fotónk a virágpiacról is.


Felejthetetlen a Debrecen Áruház és a régi vásárcsarnok is! Itt látható a tömb építése is, továbbá a híres Pulykakakas Étterem és a Háziasszonyok Boltja. Ma ezen a helyen szürkéllik a Fórum és a félkész Latinovits Színház (új nevén a Csokonai Fórum).


A panelsorok megépítése előtti időkben a Csapó utca barátságos kertségi övezet volt, melynek egyik emlékezetes része a Csapó-kanyar és a Ruzicska Cukrászda.

Az egykori Csapó-kanyar. Forrás: Helytörténeti Fotótár

A fenti képen szemből látható épületsor ma is megvan, csak már nem Csapó, hanem Senyei-Oláh István az utca neve... Mai fotók© Debreceni Képeslapok


A ruhagyárnak itt (is) volt a mintaboltja, 1966-tól pedig már az építőipari technikum (a későbbi Ybl-főiskola) is magasodott az utca végében, nem csak a kakasos templom. Az új Csapó utcát futurisztikus ufólámpák szegélyezték.


Az 1970-es évek a nagy bontások és építések korszaka volt itt is. A hatalmas panelházak felhúzását a villamosvonal felszámolása is kísérte.

Tudósítás a Hajdú-bihari Naplóban a panelesített Csapó utca átadásáról,
amely 1973. január 10-én, több mint 100 lakás szanálása árán valósult meg

Az új lakótelep eleinte elég sivár volt, viszont az ideköltözők sokasága élettel töltötte meg, és már összkomfortot élvezhettek.


Az ,,új Csapó-kanyar" után ma is karnyújtásnyira áll az Árpád téri református templom, aminek a helyén a Csicsogó Csapszék működött. Az 1953-as felvétel tanúsága szerint is sok szép növény övezte, az utak pedig macskakövesek voltak.


Az utolsó előtti üdvözlőkártya a fantasztikus Árpád teret mutatja. Balról kis házak, szemben a Kút, a Nyíl és a Homok utcák, a horizonton az István-malom, a középpontban pedig a templom sok-sok fával... És ott a hatos villamos is!


DBKL

Esernyős, biciklijavító és könyvkötészet is működött itt. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

(A régi Kossuth utcáról idekattintva látható az összeállításunk. És ha érdekel a Batthyány utcáról is hasonló képes anyag, akkor keresd fel ezt a linkünket.)

,,Hogyha rossz a töltőtolla, Csiszár Ernő megjavítja. Éjjel-nappal írhat vele, ismerősét küldje ide!" A kép jobb oldalán a ruhagyár magas épülete  látszik. Forrás: Kapocskáné Csiszár Ildikó, Túri István

2022. szeptember 24., szombat

Száz éve és ma a Piac utca

Debrecen főutcáját hajdanában káprázatos növényszigetek ékesítették, ám mégis minden és mindenki jól elfért a sétálóövezetben az akkori viszonyok közepette.

A gyönyörű múlt. Reprint: Uropath. Nagyításért kattints a képre!

Az 1960-as évek derekáig négy fasor futott végig a főutcán (akkori nevén a Vörös Hadsereg útján). Ezek amellett, hogy nagyon hangulatosak és szépek voltak, egyúttal azonnal megkedvelhető hűsölő- és pihenőhelyként is szolgálták a korzózókat. Sőt, a városháza előtt egy fantasztikus kis franciakert is kacskaringózott (mégpedig ugyancsak az 1960-as évek közepéig), és e dekoratív sziget jól ellensúlyozta a terebélyesedő aszfaltot és az egyre nagyobb gépjárműforgalmat. Ez a pazar park bizony már 100 esztendeje is ott pompázott – lásd az akkori Ferenc József utat bemutató, archív képeslapon az Aranybika (1915) és a püspöki palota (1912) társaságában.

Napjainkban már szellősebb a Piac utca, ám mégis szűkebbnek tűnik, mint a régi korzó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1915-ből „teleportálódva” a mai Piac utcára, a fotó középpontjában rögtön egy takaros CAF villamos, valamint az előtte elterülő járófelület ragadhatja magával a tekintetünket. A macskaköves időkben az út közepén mentek a kocsik, azok két oldalán a villamosok, a széleken pedig a gyalogosok. És mindezek ellenére mégis dús zöld boríthatta a belvárost – amolyan igazi békebeli gazdagsággal...

Kettő az egyben típusú párosításunkon még szembetűnőbbek a különbségek


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2022. szeptember 20., kedd

Belvárosi perspektívák

Debrecen belvárosa: díszes homlokzatok, színes tetejű paloták – a főutca kezdőszakasza tulajdonképpen már 100 évvel ezelőtt szinte elnyerte a mai arculatát...

A 100 évvel ezelőtti főutcánk: a Ferenc József út. Reprint: Uropath

Amióta létezik fotózás, Debrecen központjáról is jobbnál jobb felvételek készültek. Évszázados képeslapjaink egyikén vidám csíkos napellenzők piroslanak a páros oldal házain (a fotó tehát valószínűleg délutáni), és az „Alföldi”-nek még a bauxitbetonból emelt, előző központja magasodik. Középen fasorok futnak, balról az új Aranybika saroktornya látszik, a háttérben pedig az István Gőzmalom kéményeiből gomolyog a füst. A városháza tetején nemzeti trikolór feszül a szélben.

Sínbuszok a Nagytemplom előtt, az 1940-es évek első felében. Reprint: Uropath

Az időrendben következő üdvözlőkártyán már terebélyes gyep fekszik a Nagytemplom és a Kossuth-szobor előtt. Megnőtt a növények alkotta védőfal, ami előtt ízléses és kényelmes utcabútorok szolgálják a pihenni vágyókat. Az ott kacskaringózó járműveket valószínűleg nemcsak a ma embere csodálja meg, hanem a fotó készítése idején (az 1940-es évek első felében) arra járókat is bizonyára elkápráztatták. Ilyen sínbusza három is volt Debrecennek, ám a bombázások során mind tönkrement.

Dús oázis a főtéren, az ezredfordulós átépítéseket megelőzően. Szerző: Ismeretlen

Ez a lélegzetelállító képeslap már az 1988 utáni állapotokat tükrözi, hiszen áll a Kálvin téri üzletudvar. Háborítatlan ősvadonként zöldell a város szíve, ami körül még szinte hallani a „halálkanyarban” dülöngélő buszozók sikolyait és hahotázásait. A lapon se fotós, se kiadó nem szerepel, s nemrég is kapható volt még, potom 40 forintért.

Debrecen látképe a 2001-ben átadott korzóval. Fotó: Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.

Az említett ezredforduló a debreceni belváros teljes megváltoztatását is hozta. Az új korszak hajnaláról most két kártyát mutatok itt. A sétálóövezet első szakaszának megvalósítása érdekében a régi növények többségét kivágták, az újak pedig még csenevészek voltak.

Jelek a díszburkolatban. Fotó: dr. Nagy Attila / Uropath

Viszont éppen emiatt jól látszódott a tér kompozíciója és színezése. Ekkor (2001-ben) adták át a városcímer-mozaikot, a két szökőkutat, valamint a harangjátékos hő- és időmérőt is. Az utolsó két fotó azt is szemlélteti, hogy 2015-re megnőttek a növények, viszont mintha már sokkal kopottabbak lennének a járólapok... DBKL

A főnixes szökőkút környéke napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A főnixes szökőkút környéke napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk részei. Ne lopj te se!)

2022. szeptember 18., vasárnap

A Kassai úti szupermen


Debrecenben egy igazi  Superman"-emlékmű is rejtőzik, mégpedig az egykori Göcs irodaépülete és a vasúti erdősáv között. Volt egy Clark Kent-szerű szobor a Március 21. téren is, de azt ledöntötték és száműzték a cívisvárosból. A Kassai út mellett, a Köztemető vonalában megbújó alkotás kívülről a gigantikus méretei ellenére sem látszik, mivel eltakarja a zajfogó növénysor. Kár, hogy így van, hiszen meg kellene ismernie minden arra járónak.


A magas betontalapzaton szárnyaló izompacsirta kompozíciója egyébként a XX. század címet viseli, és 1965 óta áll a néhai MGM-terület előtt. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az alkotás szerzője és a dátum a mű talapzatán. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A férfiakt természetesen nem Superman emlékműve, hanem a szocialista nagyipart dicsőítő alkotás. Ennek ellenére akár a képregényhős is ihlethette, hiszen a hasonló pózban repkedő Superman (alias Kal-El, illetve Clark Kent) figurája sokkal korábban, már 1938-ban debütált az USA képregénypiacán.

A Proletár szobor (Kiss István, 1961) és a XX. század (Marton László, 1965). Fotók: Képzőműv. AKV, © Debreceni Képeslapok

A Kassai úti különös szobrot nem mellesleg a nagyszerű Marton László készítette, akinek más kompozíciói is találhatók Debrecenben. Fotók: © Debreceni Képeslapok


Marton László legismertebb debreceni műve az Egyetem téri medence melletti Fekvő férfi, de van egy Kossuth-szobra is a városházán. S mi lehetett a párja a Kassai úti szupermennek? A ledöntött, Proletár című szobor, amit aztán a Víg-Kend Majorba vittek (azóta onnan is elkerült. Egyik jellegzetessége az, hogy az ökölbe szorított, kinyújtott kezét a feje fölé emeli – ahogyan Superman is tette.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A XX. század című szobor a volt Göcs parkolójában, egy téli napon. Fotók: © Debreceni Képeslapok

2022. szeptember 16., péntek

A cívisváros gyöngyszemei

Debrecen máig fennmaradt emblematikus épületeiből íme egy újabb ízelítő, retro lapokon és a teljesség igénye nélkül.


A Debreceni Egyetem főépülete (1932) az Egyetem téren. Az éppen Kádár-címeres palota előtt a tükörtó látható az emlékezetes sziklakoszorúkkal. Azokból lövellt a szökőkút vize, és bennük voltak az esti színes díszkivilágítás reflektorai is. Fotó: Fényes Tamás


A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum (egykori városgazdaház, 1770) a Péterfia utcán. Ma itt működik az Irodalom Háza is (a vénkerti Borsos-villából átköltöztetett irodalmi múzeum), a jobb oldali szobor pedig az Oláh Gábor utcai parkba került. Fotó: Kastaly Károly


A Református Kollégium (1816) a Kálvin téren Az 1538-ban alapított intézményben tanult mások mellett Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály és Móricz Zsigmond is. A Reformáció emlékkertje ma már műköves, és a padokat is lecserélték. Fotó: Tulok Ferenc


A Nagytemplom a Kossuth téren, a sétálóövezet 2001-es elkészülte előtt – amikor még létezett a „halálkanyar”. A református gyülekezeti hely vitathatatlanul a cívisváros első számú debrecenikuma. Ma már ismét látogatható mindkét tornya, és azok között is kilátót alakítottak ki. Fotó: Ars Una Studio


A városháza (1843) a Vörös hadsereg útján. 1849-ben itt lakott Kossuth Lajos a családjával, és a koronázási ékszereinket is az épületben rejtették el. Ma sétálóövezet van előtte. Fotó: Csobaji Előd


A Csokonai Színház (1865) és a földügyi (eredetileg pénzügyi) palota (1914) a Kossuth utcán. Tapasztaltabb barátaink elmondása szerint a képeslap készítésének idején, az 1950-es években még itt ment át a városon az országút, a teátrummal szemben pedig benzinkút volt. Fotó: KAK.


A Református Főgimnázium (1913) a Kálvin téren. A díszes épületben ma a Református Kollégium általános és középiskolái működnek, korábban pedig tanítóképző főiskola is volt. Fotó: Csobaji Előd


A Déri Múzeum (1930) a Déri téren. A fűvészkert helyén felépített palota előtt fekszik a kevés süllyesztett parkjaink egyike. Kavicsos részét 2002-ben majdnem leműkövezték, ám a városvédők tiltakozása sikeresnek bizonyult. Fotó: Csobaji Előd


És íme egy panorámakép is a Déri térről. A lapot 1968-ban postázták, emiatt nem látjuk a háttérben a libakerti és a péterfiai tízemeletes panelházakat. Fotó: Horváth Zoltán, Képzőművészeti Alap Kv. S végül a Kistemplom (1726) a Piac utca és a Széchenyi utca kereszteződésében. Fotó: Kiss Jenő


(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedegettük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk részei. Ne lopj te se!)

2022. szeptember 14., szerda

Fantasztikus főutcánk régen és ma

Debrecen belvárosában télen-nyáron, reggel-este és minden korszakban felfedezhetők szépségek. Az első képeslapon a Gambrinus köztől tekinthetünk végig a Piac utca páros oldalán, egészen a Nagytemplomig. A felvétel az ezredforduló előtti, hiszen a sétálóövezet még nem készült el ekkor. Fotó: Hapák József / Balázs és Társa Bt.


Száz évvel ezelőtt már volt szilárd burkolata a főtérnek, és villamos is közlekedett.. A következő kártya tanúsága szerint a kereskedelmi akadémia előtt konflisok sorakoztak, és egy szép hirdetőhenger is magasodott a macskakövön. Reprint: Csokonai Kiadó


Szintén 100 éve nemcsak burkolata volt már a főutcának (akkori nevén a Ferenc József útnak), hanem csodaszép növényszigetek is pompáztak a városháza előtt. Az pedig külön fantasztikus volt, hogy az út közepén is két fasor futott! Reprint: Uropath


A városházával szemközti környékre pillanthatunk rá ezen a mai képen. A Széchenyi utcától jobbra a Podmanitzky-ház, a Szilágyi–Andaházy-féle ház és a Simonffy-sarki ikerpalota is látható. Fotó: © Debreceni Képeslapok


A volt megyei könyvtári épület és a környező házak is sokakat megihlettek már. A mostani felvételen némi színügyi beavatkozás is történt a nagyobb hatás kedvéért – lásd például a Kistemplom kékes bástyáját is. Fotó: Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.


A kereskedelmi akadémiáról ezt a mai képet azért mutatjuk meg, mert – felhős időben hirtelen jött naplementék során – a Hatvan utca felől olykor ennyire erős megvilágítást kap ez az egyébként is fantasztikus épület. Káprázatos jelenség! Fotó: © Debreceni Képeslapok


Az Aranybika Hotel palotája (mely 2015-ben volt 100 éves) is olyan ékessége a főutcának, amire maradéktalanul igaz a bevezetőben megfogalmazott gondolat. Ez a képeslap még olyan állapotban mutatja az éppen fellobogózott környéket, amikor autóval be lehetett hajtani a szálloda elé és a Piac utcára is. Fotó: Hapák József / Balázs és Társa Bt.


Fentről körbetekinteni nemcsak új perspektívát jelent, hanem az élmények addig elképzelhetetlen tárháza is megnyílik általa. Az alábbi felvételen a Kölcsey Központ tetejéről gyönyörködhetünk a főutca tornyaiban, s a kép azért is különleges, mert a nagyközönség évek óta nem mehet fel erre a teraszra. Fotó: Dr. Nagy Attila / Uropath


A főutcán bóklászva, érdemes letérni a Simonffy utcában a karnyújtásra lévő Hal közbe. Az átalakított hely hamar sokak kedvence lett – köszönhetően a csobogójának és a vendéglőinek. De vannak itt galériák is, a közelben pedig az ifjúsági ház működik. Aki még nem járt itt, egy nyári estén látogasson el ide. Aztán pedig nappal is... Fotó: © Debreceni Képeslapok


(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk részei. Ne lopj te se!) DBKL

1964: az Aranybika a Bajcsy-saroknál, jobbról egy villamos.
Fotó: MTI, Fényes / Képzőműv. Alap Kiadóv.