Keresés ebben a blogban

2024. július 22., hétfő

Volt egyszer egy Margit-fürdő


Debrecen egyik legfantasztikusabb helye egy valóságos oázis volt a „nagy, poros alföldi városban”. Ez a Margit-fürdő, aminek festői létesítménye a mai Füredi úton (eredetileg Károly Ferenc József sugárúton) pompázott 12 holdon.

A Margit-fürdő főépülete. Külső fotók: Helytörténeti Fotótár

A vizes élmény- és gyógyparkot Szikszay Gyula, a gazdag földbirtokos és nagyvállalkozó építtette Szikszay Lajos tervei alapján. Tekintsd meg a teljes képgalériánkat itt:


Az 1888-ban felépített, csodálatos paradicsomot a feleségéről nevezte el a tehetős cívis. A Margit-fürdő rendelkezett a város első, sportolásra alkalmas medencéjével. Mellette férfi és női kádas és gőzfürdők, habfürdők, zuhanyzók, büfék, pihenőhelyiségek is kényeztették a vendégeket.


A Debreceni Képeslapok Facebook-oldalára Vekerdi Károly által feltöltött prospektusfotók tanúsága szerint a parkban a fürdőzőket egy lélegzetelállító strand is elkápráztatta. Ott nyáron biciklizni, télen korcsolyázni is lehetett.


A mai kor elvárásai szerint is lenyűgöző gazdagságban felszerelt fürdőben mindezeken kívül díszes előcsarnok, szobrok, valamint vízgyógyintézet is voltak. (Miként az alábbi régi térképen is látszik, a Margit szomszédságában az István Gőzmalom működött.)


Ugyanakkor „inhalatoriumot”, továbbá orvosi rendelőt, fodrászatot és manikűrt-pedikűrt is igénybe lehetett venni. Sőt, táncterem és színpad is szolgálta a művészeket és a közönséget.


De ez a kies földi mennyország rendelkezett masszőrszobákkal, vetkőzőtermekkel és páncélszekrényekkel is. Természetesen saját víztornyai, kazánjai és mosodái is működtek. A homokos strandon nemcsak medencék, hanem ugrótorony és tornaszerek is várták a kikapcsolódni vágyókat.


Hiszen a Margitot „a nagy, poros alföldi város tisztasága, egészségügye szolgálatába” állították. A birodalom érdekében Szikszay Gyula megegyezett a gőzvasúttársasággal, így ingyen utazhattak a járatokon azok, akik jegyet váltottak a feredőbe.


A megálló fél percnyi sétára volt tőle, ez pedig végképp a Margit javára fordította a versenyt a tégláskerti tóval szemben. A területen 1909. október 3-án munkásotthon nyílt, ami több szakszervezeti csoportnak és a szociáldemokraták irodájának is helye lett. Végül 1922-ben a Debreceni Munkás Otthon Szövetkezet 800 ezer koronáért megvásárolta a teljes ingatlant. Dr. Nagy Attila képeslapgyűjtő, helytörténet-kutató előadása szerint a fürdőrészt 1941-ben bontották el.


A II. világháborúban a munkásotthon épülete óriási károkat szenvedett; berendezése teljesen elpusztult, elkallódott és szétlopták, s az iratok zöme is odalett. A díszterem freskóit a katonai megszálláskor ellepte a füst, a házat pedig 75 százalékban romnak nyilvánították.


1956 elején még úttörők parádéztak benne, aztán 1964-ig a városi–járási munkásőrség székházaként működött. A páratlan paradicsom épületegyüttesét ezután bontották le, a helyén pedig négyemeletes lakóházak és játszóterek épültek.


A mai Szent László Plébániával és II. János Pál Pápa Intézettel szemközti ingatlanon, ahol a Margit pompázott, csupán egy munkásmozgalmi tábla tesz említést a néhai csodakertről. A fürdő emlékét azonban Szabó Magda megörökítette a Régimódi történet című regényében – a névadó Margit tudniillik az ő anyai nagyapjának a testvére: Jablonczay Margit.


Végül a munkásmozgalmi korszakból mutatunk felvételeket.

Az egykori fürdő és a munkástörzshely emléktáblája a Füredi úton, a Margit helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az első az 1920-as években készült: az emberek a munkásotthon eddig nem látott épülete előtt állnak, amin a Munkásbank táblája is szerepel.


Az utolsó képen az intézmény parkjában üdülő gyerekek mosolyognak. Mindkét fotográfiát a Korok, emberek című könyvből ollóztuk, amit az MSZMP megyei bizottsága adott ki 1976-ban. Akkor azonban már jó 10 éve lebontották ennek az egykori földi mennyországnak az utolsó maradványait is...



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. július 21., vasárnap

A tragikus sorsú görög–olasz művész Sámsoni úti „vára”

Debrecen egyik misztikummal övezett, különleges helye a Sámsoni úton található. Ez a 2009-ben elhunyt Ilia de Riska görögolasz képzőművész, díszlettervező által kitalált és épített (de be nem fejezett), reneszánsz stílusú kastélytorzó. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Dombostanyai úti részlet. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Erdőmester utca és a dombostanyai templomromhoz vivő út között – több egységben – elterülő helyet az alkotó tragédiája is beárnyékolja. A fákkal és más növényekkel egyre inkább benőtt területet legutóbb 2024. július 21-én látogattuk meg (a botrányos állapotban lévő Sámsoni úton végigtekerve), az egykori jellegzetes mozdonyos Thermal Panziót is útba ejtve. (Az utóbbi objektum fotója a cikk végén.)


Az immár 15 esztendeje eltávozott művészt és a félkészen is páratlanul festői birtokát a fenti videónkban, valamint ebben az összeállításunkban és a most megosztott friss képeinkkel mutattuk, mutatjuk be külső-belső jelenetekkel. Jó felfedezést Mindenkinek!

Erdőmester utcai részlet. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

24.07.21., a Panzió romja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ilyen szép volt az Aranybika 31 évet megélt régi palotája, amit az Országház tervezője alkotott

A Debrecen egyik fő jelképének számító Hotel Aranybika ma ismert szecessziós-eklektikus palotája nem az első épülete ennek a szállodánknak. A korábbi időszakokban ugyanis már több házban is működött a szálló. A mostani palotánk elődjének számító vendéglátóhelynek „Szálloda az Aranybikához” volt a neve, szintén a Piac utcán tündökölt, és 1913-ban bontották le.


Ennek emlékét idézzük fel a mostani összeállításunkban a Tőletek kapott gyönyörű képeslapmásolatok segítségével. A fenti reprodukciót Horváth Péter töltötte fel a Debreceni Képeslapok Facebook-oldalára. Az alábbi lapot pedig a Csokonai Kiadó reprintcsomagjából repróztuk. Köszönjük!


Az Aranybika a nevét Bika Bálintról kapta, akinek a családja 1536 óta élt Debrecenben. A leírások szerint az akkori kőházas telküket megvette a város, és 1699-ben nyílt benne fogadó. Az Arany titulust 1810-ben adták neki. Akkor ugyanis rézzel bevont, kovácsolt bikacégért helyeztek a már emeletesre bővített házra. A következő képeslap a Malompark 2022-es szuper tárlatán szerepelt:


Összeállításunk szépséges tárgyát, a Bika míves tornyú, egyemeletes épületét Steindl Imre tervezte. A híres szakember nevéhez nem mellékesen az Országház megtervezése is fűződik. Az alábbi másolatot az „Osztrák–Magyar Monarchia hagyatéka” tette közzé, és a Kistemplom is lenyűgöző rajta.


Az 1882-ben átadott, pazar neoklasszicista hotel rendelkezett az akkori igényeknek megfelelő minden földi jóval és szépséggel, például sörcsarnokkal és táncteremmel is. Végül azonban már nemcsak kicsinek bizonyult, hanem hamar el is avult, ugyanakkor pedig sajnos tűzkárokat is el kellett szenvednie. A Bikának ezt az épületét 1913-ban bontották le.

Az 1910-es képet Lengyel Tamástól kaptuk

Hajós Alfréd és Villányi Lajos új luxus szállója 1914-ben már elkészült, de majd csak a következő esztendő derekán adták át. A grand hotelben már akkor is működött uszodás velneszrészleg, valamint cukrászda, csodálatos étterem, továbbá minden, ami dukált a vendégseregnek. A palota mögött kapott helyet a Bartók Terem, az alatt pedig a Víg Mozi.

A képet Nagy Elemér osztotta meg az olvasóinkkal

Hasonló összeállításaink sok szép régi fotóval:
Nyitóképünk egy változata, melyet dr. Nagy Attila jelentetett meg

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Kassai úti domb, aminek dupla vastag fémkapui vannak


Debrecenben a Kassai út végi lakóházak, a vasút és a garázsok között található egy növényekkel benőtt, terjedelmes (de nem magas) domb, ami körül és amin többnyire kutyasétáltatók szoktak bóklászni. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A domb keleti lejtője. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A domb akkor válik furcsává, amikor meglátjuk a mélyben lévő nagy ajtajait és a tetején álló, különös alakú csöveket. Ezeket örökítettük meg a fenti és a következő képeinken.

A domb északi nagykapuja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az egyik garázstulajdonostól megtudtuk, hogy ez a domb valójában egy óvóhely, amit eredetileg a közeli (ma már nem működő) csapágygyár dolgozóinak és a környező házak lakóinak alakítottak ki.

A domb északi ajtórendszere. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az álcázott betonbunker egy részében napjainkban autósok parkolhatnak, és zenekarok is próbálnak itt. Beszélgetőtársunk ugyanakkor azt fájó szívvel hozta fel, hogy a hajléktalanok sok piszkot csinálnak a lejáratoknál és az ajtók előtti részeken.

Az északi kapu mozgató szerkezete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A nem mindennapi kapukat és a szellőzőket közelebbről is megcsodáltuk és lefotóztuk. Az előbbiekért a mélybe kell menni, a csövekért pedig a dombtetőre és a lakóházak melletti parkba. A laikusoknak a déli és az északi kapunyílások lehetnek talán a legérdekesebbek, amikben gépjárművek is elférnek. Ugyanis, mint az a képeinken is látszik, ezeken két-két ajtó van, amik közül a külső szerkezetek igen vastagok, és síneken mozgathatók.

A domb nyugati teteje. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Belül természetesen nemcsak garázsok vannak, hanem megfelelő más helyiségek és gépészeti berendezések is... Olvasónk, Koncz Katalin a cikkünk Facebook-posztjához, és arra a kérdésünkre, hogy milyen volt belül, leírta: „Anno, amikor volt légiriadó-gyakorlat, ide vagy a házak alatti légópincébe kellett mennünk. Ez a hatvanas években volt. Annyira már nem emlékszem, de rideg volt, és munkásőr vigyázta a bejáratot. Nem volt szabad elhagyni a helyiséget. A házak alatt is volt légópince, óriási nagy vasajtóval.”

A parkban lévő ajtók és szellőző. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Másik olvasónk, Sorban Katalin így fogalmazott: „Ott laktunk! Akkor nem lehetett bemenni! A házak alatt volt nagy légvédelmi pince nagy zárral alul-felül! Oda néha belógtunk!” Mindezek után Mónus Zoltán közölte: „A domb alatti óvóhelyet a 70-es években építettük sörtebetonból, óvóhelyként teljes szellőző gépészettel, zsilipkapukkal. Részese voltam.” Levente Kiss azt elevenítette fel, hogy karbantartóként dolgozott ott a Göcs-korszak vége felé. Mint írta, akkor még tiszta és működő volt minden. Saját levegőztető rendszer, aggregátor stb.

A nyugati kiskapu. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az óvóhely nyugati kapuja. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. július 20., szombat

A debreceni belváros tovatűnt arcai 1967-ben

Bengáli a Hajdúsági Áruháznál. Fotó: Fortepan / Schermann Ákos

Debrecen belvárosának 1967-es életét idézik meg a Fortepan cívisvárosi kollekciója által megosztott képek, amelyeket Schermann Ákos készített. Ezekből válogatva, az első fotón Bengáli villamost, a Kistemplomot, valamint az akkor még Hajdúsági Áruház nevű Centrum Áruházat láthatjuk a főutcán, ami a Vörös Hadsereg útja nevet viselte. A következő felvételen a Nagytemplom mellett Kossuth Lajos szobra és a megyei könyvtár épülete is életre kel az egykori „halálkanyarnál”.

A Vörös Hadsereg útja és a Nagytemplom. Fotó: Fortepan / Schermann Ákos

A harmadik képen a Déri Múzeumba látogatunk, ahol 1967-ben még csak az „Ecce Homo!” című festménye volt kiállítva Munkácsy Mihálynak. A Krisztus-trilógia története ebben a cikkünkben ismerhető meg az alkotások reprodukcióival. 

Az Ecce Homo! a Déri Múzeumban. Fotó: Fortepan / Schermann Ákos

Schermann Ákos utolsó fotóján a belvárosból az Egyetem térre ruccanhatunk ki, ahol akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem volt az oktatási intézmény neve. Felfedezhető az is, hogy abban az időben nem volt toronyórája az egyetemi templomnak. Kedves Olvasóinkat egyúttal arra kértük, hogy aki tudja, hogy mik voltak a fenti képeken látható fehér oszlopok a villamosmegállók peronjain, az jelezze nekünk. A válasz hamar meg is érkezett Préz Lipót, valamint Horváth Sándor jóvoltából: Kivilágítható forgalmi terelőoszlopok voltak a villamos-járdaszigetek végénél a kikerülési irányt mutató nyíllal. Ma táblával jelölik, haladási iránynak megfelelően. Neve is volt: csibilámpa. Köszönjük szépen! Az 1967-es esztendő további debreceni képeslapjai idelátogatva elevenednek meg.

A Kossuth-egyetem. Fotó: Fortepan / Schermann Ákos


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza! – 220 éve írta meg Fazekas Mihály a zsarnokság elleni fő művét


Debrecenben található a világ első Ludas Matyi-szobra abban a vidámparkban, ami szintén az irodalmi hős nevét viseli. Az ő humoros története a kiszolgáltatottak és a szegények iránti együttérzésről tanúskodik, amely által az önkény vereséget szenved. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Fazekas szobra a Medgyessyn. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az igazságot tevő Matyi költeményét 1804-ben írta meg a debreceni Fazekas MihályA máig népszerű írás először 1815-ben, Bécsben kalózkiadásban került nyilvánosságra a szerző tudta és akarata ellenére – mégpedig Kerekes Ferenc, a Református Kollégium professzorának mesterkedése révén. Ez felháborította Fazekas Mihályt. Ekkor javította és átdolgozta a kéziratot, és F. M. szignó alatt adta ki 1817 júniusában. A könyvet 36 koronáért árusították, s a bevételt teljes egészében a szombathelyi és a körmendi tűzkárosultak megsegítésére fordították!

A vidámpark emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Fazekas Mihályt meleg barátság fűzte Csokonai Vitéz Mihályhoz, és a Kollégiumban tanára volt Hatvani István is. 1782-ben kimaradt az iskolából, és beállt közhuszárnak. Galíciában, Lengyel- és Franciaországban is katonáskodott, ám amikor az apja 1796-ban meghalt, lemondott a főhadnagyi kinevezéséről, és hazaköltözött. Sógorával, Diószegi Sámuellel 1807-ben adták ki a Magyar Füvész Könyvet, az első magyar nyelvű növényhatározót Linné rendszere és Földi János elgondolása alapján. Fazekas Mihály 1828. február 23-án hunyt el Debrecenben. A nyughelye a Köztemetőben található: 

Fazekas sírja a köztemetőben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Magyar Posta Lúdas Matyi-bélyege

2024. július 19., péntek

A Kálvin tér díszparkjai, melyeket 160 éve, a portengert megelégelve építtettek önzetlen debreceni kereskedők


Debrecen belvárosának egyik legkedveltebb és legforgalmasabb helye a Kálvin tér. 
Itt működik az Új Városháza, a Református Kollégium és a az egykori Uránia Mozgóban a Vojtina Bábszínház is.

1990-ben még őrizte a park a régi vadregényes-romantikus voltát. Fotó: Hagyaték / © Debreceni Képeslapok

A terület a XIX. században még valóságos portenger volt, ahol kóbor állatok is szabadon járkáltak.

A fotót a malomparki postán bemutatott bélyeg- és képeslap-kiállításon repróztuk

Ezt elégelte meg két áldozatkész kereskedőnk, Csanak József és Várady Szabó Lajos, akik 1861-ben megalakították az Emlékkert Társulatot.

1963-ban még őrizte régi hangulatát a tér, hiszen nem bontották le a professzori lakokat. Fotó: Fortepan

Nekik köszönhetően készülhetett el a nyugati és a keleti Emlékkert. (Tervezték a Nagytemplom előtti rész beültetését is, de ehhez nem tudták megnyerni a közvéleményt.) A mai püspöki palota felőli parknak kerítést is kovácsoltattak.

Csokonai szobra a keleti Emlékkertben. A képeslapmásolatot Vértesi Ferenc töltötte fel a Facebook-oldalunkra, köszönjük!

A kerítés az István Gőzmalom műhelyében készült, ahol a Csokonai Színház díszes kerítése is megszületett. Emellett a szakemberek kutakat is ástak a betelepített növények öntözésére, és megkezdődött a szobrok felállítása is.


Eredetileg a nyugati ligetben állt a szabadságszobor és a „Haldokló oroszlán”, ma pedig a gályarabok emlékműve és a (közben elforgatott) Bocskai-szobor található itt. A parkot 2010-ben átépítették – az alábbi képeslapon az akkor létrehozott arcát örökítette meg dr. Nagy Attila:


A Csokonai Vitéz Mihályt ábrázoló szobor szintén emblematikus alakja a Kálvin térnek. A művet többször áthelyezték, de arra szerencsére mindig ügyeltek, hogy szép park övezze.
(Fotó: Képzőművészeti Kiadó.)


Az Izsó Miklós által készített poétaszobor mögött ma az új városháza magasodik. A lebontott tanári lakok helyére emelt épület eredetileg a megyei építőipari vállalat székháza (1969) abból az időből, amikor még volt betonpaneles beruházás Debrecenben.

Mirkovszky Géza 1894-es akvarellje a téli nyugati Emlékkertről

A Csokonai-szobor körül sok odaillő szék és pad szolgálta a pihenni vágyókat. Fotó: Szelényi László


Az építőipari központról van még egy klassz felvétel a Fortepanon. Ez a kép 1978-ban készült, amikor még álltak a szép jegenyefák:


Az átépített és korszerűsített objektum jobbján a Református Hittudományi Egyetem palotája (1913) pompázik. Az épületegyüttesben ma általános iskola és gimnázium működik, az alábbi képeslap készítésekor pedig tanítóképző főiskola volt. Fotó: Csobaji Előd


A Nagytemplom mögött, az Emlékkert túloldalában terül el a Református Kollégium. A nagy múltú intézményben tanult Csokonai Vitéz Mihályon kívül Arany János, Fazekas Mihály, Móricz Zsigmond
és Horthy Miklós is.

Reich Károly szép illusztrációja a Református Kollégium udvaráról
a „Légy jó mindhalálig” 1965-ös kiadásában

A fenti hírességeken kívül szintén a Református Kollégium növendéke volt a debreceni fotóművész, Hapák József is. Ő 30 éve készítette a következő képeslapot.


Az Emlékkertet akkoriban gyöngykavics és gazdag növénytakaró burkolta, és környezetbe illő színű, karfás ülőalkalmatosságokon ücsöröghettek a látogatók. Vajon mi lett a sok paddal? Fotó: Tulok Ferenc


És még egy felvétel Tulok Ferenctől: gyepszőnyeg és virágok sűrűje az Emlékkertben.


Van egy üdvözlőkártyánk arról is, hogy Csokonai Vitéz Mihály szobra hajdanán ennyire közel volt a Kollégiumhoz. A kompozíciót 1871-ben állították fel, az 1538-ban alapított intézmény mai épületegyüttese pedig 1816-ban készült el. (Reprint: Uropath.)


Az „Uránia Mozgó” (a mai Vojtina Bábszínház) épületének története sok régi fotóval ebben az összeállításunkban csodálható meg.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Kálvin tér a Csokonai-szobornál, napjainkban. Fotó:© Debreceni Képeslapok

DBKL

A főgimnázium és a HÁÉV-székház oldala a villamossínnel, 1973-ban. Fotó: Fortepan, Lencse Zoltán