Keresés ebben a blogban

2022. június 25., szombat

'57 nyarán

Debrecen is még épp csak túl volt az ötvenhatot követő, tragikus időszakon, amikor az alábbi felvételek készültek. Az élet nehéz volt, de élni akkor is kellett valahogy – lehetőleg minél gondtalanabbul. S e réges-régi képek szerint ez szinte sikerült is...
Aki a Simonyi úton ment ki a Nagyerdőbe, 1957-ben is érinthette útközben a Bem teret. Az alábbi fotón látható kerekeskút ma már csak emlék


(pedig milyen hasznos volna a kánikulában), viszont a háttérben látható medence szerencsére még létezik. Korábban tűzoltóvizet tároltak benne, napjainkban pedig virágágyásnak használják. A Kenézy-kórház régi szárnyánál még szintén megvan az ilyen medence.


A Bem téri kúttal ellentétben, ma is megtalálható ez a régi, öntöttvas, kétágú spriccelő ivókút a Nagyerdei körúton. Sajnos gyorsan hozzá is kell tennünk, hogy csak a váza van meg, hiszen hosszú évek óta nem működik. Párját, amelyik a Békás-tónál volt, kiszedték a park átépítésekor. Pedig finom vizük volt, és a gyerekek is imádtak spriccelőset játszani velük.


A víztorony szomszédságában a régi stadion, valamint a csónakázó-tó (1960-tól vidámpark is) fogadta a sportbarátokat és a természetbe vágyó kirándulókat. 1957-ben még mindkét létesítményünk fiatalnak számított, hiszen épp csak betöltötték a huszadik életévüket. Igaz, a stadiont pár évvel korábban már fel kellett újítani, mivel súlyos károkat szenvedett a II. világháborúban, miután ott is légvédelmi ágyúk működtek. A fotó készítésekor az Újvigadó (1970) talán még kósza gondolat se volt, ám a táj nélküle is békés és kies volt.


A strand pedig! Annyira szép és vadregényes élményelemek pompáztak benne, hogy keresni kell a szavakat, amelyek méltóképpen kifejeznék ezt a Kánaánt! Ez a sövénykapu egyébként a négyméteres medence és a kacsás Zsolnay-kút között volt, mellettük pedig a későbbi, felejthetetlen tejivó és a klinkertéglás átjáró-boltív. A felsoroltak közül ma már csak a kacsás csobogó létezik az új strandon – na de örüljünk, hogy legalább ez megmaradt.


S végül a szintén szép emlékű csúszda a hullámmedencénél. A csúszdát később lebontották, mivel állítólag sok baleset történt rajta (azok miatt, akik pl. állva vagy hátrafelé akartak lesiklani). A hullámkeltő gépház tetején napozó működött. Figyelemreméltó a felirata is, amely szerint oldalról beugrálni szigorúan tilos. És ezt a legtöbben még be is tartották – miként azt is, hogy a gyermekmedencébe a felnőttek a lábukat se lógathatják bele...


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2022. június 2., csütörtök

Az 1944-es bombázások

Amerikai bombázók Debrecen felett. Fotó: Fortepan / National Archives

Debrecen ellen a II. világháborúban az első bombatámadást 1944. június 2-án, pénteken 9 órától hajtotta végre a szövetségesek légi ereje.

A Szent Anna és a Batthyány utca sarkának épületei az 1944-es bombázások után. Fotó: Idegenforgalmi és Propaganda Kiadóvállalat, MSZMP

A cívisvárost meglepetésszerűen érte a bombázás, és az erős déli szél is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a bombák a Nagyállomáson kívül lakóövezetekre is estek.

Debrecen bombázása az amerikai légierő gépéből megörökítve. Fotó: Fortepan / National Archives

Az 1945-ös Debreczeni Képes Kalendáriom szerint főként a város déli felét támadták Nagyállomás-központtal. A legtöbbet az Erzsébet, a Tóth Árpád, a Hunyadi és a főutca déli része szenvedte.


Akkor pusztult el a fenti felvételen látható Ispotály-templom is. 

A Szent Anna és a Batthyány utca sarka az 1944-es bombázások után. Fotó: Idegenforgalmi és Propaganda Kiadóvállalat, MSZMP

Ugyanakkor semmisült meg a Nagyállomás környékének sok épülete is, ahol aztán a Deák és a Hunyadi utcák helyén később létrehozták a ma ismert Petőfi teret.

A Nagyállomás egyik megsérült része az 1944-es bombázások után. Fotó: Idegenforgalmi és Propaganda Kiadóvállalat, MSZMP

Csaknem 280 ház romba dőlt vagy súlyosan sérült, 380 lett életveszélyes, és 800 könnyebben sérült; 1362 család, 4518 személy vált hajléktalanná.

Amerikai bombázók Debrecen felett (nyitóképünk teljes méretben). Fotó: Fortepan / National Archives

Az első támadásban – Bihari László helytörténész kutatásai szerint – 130 repülő 1030 bombát dobott le.

Az epreskerti repülőtér 1940-ben. Fotó: Fortepan / Erky-Nagy Tibor

Az áldozatok számáról megoszlanak a vélemények, de az összes bombázás halottait több ezresre becsülik a kutatások. A további légicsapásokról, valamint a pusztításukról idelátogatva olvasható a korábban írt, szomorú krónikám.

Katonák és civilek a 3/5. „Uz Bence” bombázószázad Caproni Ca-135 bis/U típusú bombázójánál. Fotó: Fortepan / Saly Noémi, 1940


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Simonffy-sarki ikerpalota háborús kárai. Fotó: Aszmann Ferenc