Keresés ebben a blogban

2021. november 29., hétfő

Időutazás a XX. század elejére

Debrecen a legfényesebben az 1800-as évek végétől az 1900-as évek első harmadáig ragyogott – köszönhetően a megannyi igényes beruházásnak.

Az intenzív fejlődés természetesen rá is fért az addigi poros cívisvárosra. Az építkezéseket, a jóléti intézkedéseket és a szükséges pénz előteremtését azonban olyan ügyesen tették az akkori vezetők, hogy a világháború és a gazdasági válság se tudott teljesen gátat vetni a nagyszerű tervek megvalósulásának. Az alább megtekinthető múltidéző videónkat a Debreceni Képeslapok Facebook-oldalára feltöltött üdvözlőkártyákból állítottuk össze. A csodás másolatokkal Bakó Irén, Bodrogközi Katona Zsuzsa, Hajdúné Bódán Ilona, Károly Róbert, Vekerdi Károly, Vértesi Ferenc és V. Pákozdi Károly Zoltán örvendeztette meg magazinunk közönségét a családi kincsestáraikból.


Ezer köszönet a posztokért, s kellemes és tanulságos időutazást kívánunk Mindenkinek!
(Nagyobb fotóért kattints a képre!)

2021. november 27., szombat

A cívis vasút ünnepe


A Debrecen és Szolnok közötti vonalon a Tiszavidéki Vasút 1857. november 25-én indította be a menetrendszerű forgalmat. Akkor nyílt meg a cívisváros első pályaudvara is – melynek fenti képeslapmásolatát V. Pákozdi Károly Zoltán osztotta meg az olvasóinkkal.

Az ország első vasútvonalán a váci vasútállomás ma is meglévő palotája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Népkert mögött elterülő pályaudvart és az indóházat hamar bővíteni kellett, s emiatt építették fel 1902-re az új főépületet is. A Pfaff Ferenc által tervezett palotáról itt csodálhatók meg régi képek. Lenti fotóinkon ugyanakkor a 2007-es emléktábla is látható; mi ezzel köszöntjük a jeles évfordulót:


DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2021. november 17., szerda

Ki volt Bugyi Sándor?

Debrecen híres-hírhedt talyigása, Bugyi Sándor egy kitalált személy: Simon István tanítónak a figurája ő, aki nem csak szabadszájú, de csípős nyelvű is volt.

A Bugyi mesterről szóló, amúgy humorosnak szánt történeteket egy helyi lap közölte: a Bugyi Újság, melynek szerkesztősége a Csapó utca 10. szám alatt működött. A magazin 1916 és 1927 között jelent meg Balassa Sándor szerkesztésében. A pipás fickó népszerű volt bizonyos körökben, így többféle képeslap is napvilágot látott róla és a magvas gondolatairól.

Aki a lovát féken tartotta, de a szavait nem igazán fogta vissza... Kiadó: Barasits

A korabeli reklám szerint a sztori rémisztőjen múlacscságos recscsentiseket tartalmazott Bugyi Sándorról, a lúrúl meg oszt a vén hőgyrűl. Sőt, az ára kegyetlenül ócsóba került. Egyébként az úgynevezett debreceni talyiga egylovas, kétkerekű és kétrudas eszköz volt, és fuvarozáskor a talyigás a ló nyergében ült. (A fenti lapon tehát Bugyi épp nem szállít.)

Debrecenben 1866-ban még 260 talyigás dolgozott, állomáshelyük a mai Tizenháromváros nevű városrész volt (a Hatvan és a Miklós utca között). Ezt örökítette meg a gúnyos rigmus is: „Tizenháromváros, víges-végig sáros, nem laknak ott mások, csak a talyigások”...

Ezt az 1912-ből származó, különleges lapot Domokos Gizella töltötte fel
a Facebook-oldalunkra. Köszönjük!


(Az itt megosztott képeslapot se a netről szedtük le valaki mástól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk megbecsült példánya. Ne lopj te se')

2021. november 15., hétfő

Nagyüzemeink a szocializmusban

A HÁÉV házgyárának betonkeverője és a cég pár munkája. Nagyításért kattints a képre!
Debrecen ipara terebélyesebb és sokrétűbb volt a rendszerváltás előtt, mint napjainkban. Ennek eredménye az is, hogy akkoriban még sokan költöztek a cívisvárosba.

A fő gyárak sorába a Göcs, a Biogál, a Barnevál, valamint a ház-, a vagon-, a dohány- és a konzervgyár tartozott. Mellettük jelentősnek számított a Medicor, a ruhagyár, az Alföldi Nyomda és a Debreceni Állami Gazdaság is. Rajtuk kívül megannyi munkalehetőség kínálkozott, hiszen működött itt például cipő- és műanyaggyár, kertészet, továbbá finommechanikai vállalat, óriási húsüzem, kefegyár és kötöttáru-művek is, a közeli üzemek között pedig a téglási Hajdúsági Iparművek is. Szerencsére ezek némelyike átalakulva ma is prosperál. Az alábbi galériánkban a régi cégek emlékét is felidézzük az 1978-ban megjelent, Hajdú–Bihar című album segítségével, amit a megyei tanács és az Idegenforgalmi PKV jelentetett meg. A Debreceni Dohánygyár története idekattintva eleveníthető meg. Jó múltidézést!



A Hajdúsági Iparművek egy szép plakátja a sok közül az 1969-es Fürge ujjak évkönyvben

(Az itt megosztott fotókat nem a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!)

2021. november 13., szombat

Hommage á Sajó

Debrecen egyik legnagyobb építészének, Sajó Istvánnak (1896–1961) a gazdag és különleges életművéről nyílt tárlat anno a Modemben. Az 5 évvel ezelőtti rendezvényt elevenítjük föl most.


A főként az art deco stílust követő tervező művész kettős jubileuma előtt is tisztelgő, hiánypótló kiállítás sorra vette azokat a villákat, palotákat, felhőkarcolókat és intézményeket, amiket neki köszönhet a cívisváros és a nagyvilág, ugyanakkor bepillantást nyújtott a dolgozószobájába és a különös életútjába is. Reprók, fotók: © Debreceni Képeslapok


Debrecenben ő tervezte többek között az első stadiont, valamint a mellette lévő nagyerdei csónakázót, a belvárosi Hatvan és Vásáry utcai bérpalotákat, a Szoboszlói úti iskolát, sőt a város első hűtőházát is, ami ma is szintén megvan a Vágóhíd utcán.

A Sajó István által tervezett, első városi hűtőház a Vágóhíd utcai, volt Barnevál tertületén

Mindemellett közreműködött a Bethlen utcai OTI és a modern Nagyállomás létrehozásában is. Sajó Istvánról családi képek a Fortepanon is megcsodálhatók, ezeket mi ebben a cikkünkben gyűjtöttük csokorba.

A Nagyerdei Stadion építésének képei a Modem tárlatán. Reprók, fotók: © Debreceni Képeslapok

(Ha érdekel a stadion történetét bemutató fotós összeállításunk, akkor látogass ide.)

2021. november 11., csütörtök

A Merengő ikrek

A szépség és a fájdalom kifejezői. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Él” Debrecenben két csodálatos, finom vonású nő: Debreczeny Tivadar szobrászművész bronz leányalakjai. Az egyik akt a Déri tér ékessége, míg az ifjabb teremtménynek a Köztemető az otthona. A Mester 1930-ban alkotta meg a Merengő című kompozíciót, mely a püspöki palota felőli szegletben húzódik meg egy fa alatt.


Karcsú alakját a legtöbbször tarka virágok övezik, így ez a légiesen könnyed mű olyan, mint egy életre kelt tündérlány, aki épp csak megpihent a Déri térenA szintén ülő húga mintha az ikertestvére lenne. Ezt a szobrot 1933-ban állították fel Felsővályi Nagy Frigyes tábornok síremlékeként a Köztemetőben. A Kassai úti kapu közelében megbújó hölgy szinte minden porcikájában a belvárosi párját idézi, de leginkább a kecses lábaik árulják el, hogy egyívásúak.


A cívisvárosban más alkotásai is találhatók Debreczeny Tivadarnak. A temetőben van egy álló nőalakja is (a Csatári-síremlék), ugyanakkor ő készítette Kenézy Gyula mellszobrát (ami a nőgyógyászati klinika előtt áll), valamint Kerekes Ferenc és Szikszai György domborműveit is, melyek a Református Kollégium árkádját díszítik. A Merengő mellett a legismertebb kompozíciója a 39-es Gyalogezred emlékműve a Medgyessy sétányon. DBKL

A 39-es Gyalogezred emlékműve a Medgyessy sétányon. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Debreczeny Tivadar megvalósulatlan szoborterve egy korábbi tárlaton, a Belvárosi Művelődési Házban

2021. november 5., péntek

Harckocsik a cívisvárosban

Debrecen történelme sajnos a fegyveres konfliktusokat sem nélkülözi. Közelmúltunkból idetartoznak a II. világháború, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc összetűzései is.

T 54-es(?) szovjet harckocsi a Verestemplom mellett. Fotó: Hagyaték

Az utóbbi események alatt november 4. hajnalától a szovjet csapatok a cívisvárosban is átvették a hatalmat. Az invázió nálunk is a laktanyák elfoglalásával kezdődött, így akkoriban ismét gyakori volt a harckocsi az utcákon. Így volt ez 1944 októberében is, a nagy páncéloscsata során.

Szovjet tank Debrecen utcáján, 1944-ben. Fotó, kiadó: MSZMP megyei bizottsága

A felső, igen értékes fotót egy kiárusított, névtelen hagyatékban találtuk. A képsorozaton tankok láthatók, mégpedig vélhetően T 54-esek, amiket akkor ellenünk is bevetettek a szovjetek. A külföldi túlerő ezúttal is leküzdhetetlennek bizonyult, s a változásra még egészen 1989-ig kellett várni. Az archív felvétel nézegetését némi nyomozással folytattuk, hogy a harci eszközök mögötti épületsort is beazonosítsuk. Milyen jó volna azt is tudnunk, hogy mi lett a képen szereplő emberekkel és a korabeli fényképésszel!

Ilyen most az az épületsor, ahol 65 éve a szovjet tankok vonultak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Helyszíni szemlénket siker koronázta: ez bizony a Méliusz tér 15. szám alatti ház – nem messze onnan, ahol 20 évig fehérlett a tankcsata hatalmas emlékműve. Mi több, a középső, szép kapu ma is létezik, és megvan a bal oldali, redőnyös üzlethelyiség is. 1956-ban viszont még itt jártak a 4-es villamosok (a sín a tank előtt fekszik), láthatóan a mainál még sokkal kisebbek voltak az ottani fák, és míves kandeláberek is álltak a téren. A faragott kaput közelebbről is lefotóztuk, vele zárjuk a mostani időutazásunkat. DBKL

A Méliusz térhez közeli Vagongyár munkásai lőgyakorlaton, 1919-ben. Fotó: MSZMP megyei bizottsága, IPK Vállalat

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A sok mindent látott, míves kapu szinte ugyanolyan, mint évtizedekkel ezelőtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok