Debreceni Képeslapok: november 2023

2023. november 30., csütörtök

Az Újvigadó

A debreceni Nagyerdőben 44 éven át két vigadó működött: az 1826-ban megnyílt Régi, valamint az 1970-ben átadott Új. Ma már csak egy létezik – az öregebb túlélte az ifjat. 1970-ben amúgy még tervben volt a Régi Vigadó lebontása a „rossz állapota” miatt (lásd lentebb, a második cikkmásolatban).

A végül 1970. május 9-én átadott és 14 millió forintba került vigadónak 600 adagos konyhája is volt. Fotó: HBN

(A galéria a képre kattintva is megnyitható!)

A Mikolás Tibor által tervezett Újvigadó, előtte pedig a „klasszikus” méhsejt-virágtartók.

Képszerző: Ismeretlen. Forrás: Hagyaték. Az első képeslapot Csobaji Előd fotózta

A kultúrpark és a strand közötti csónakázó-tóhoz sziget, fahíd és kis Bauhaus kölcsönzőépület is tartozott, s az állatkert létrehozása (1958) előtt a medence mellett működött a Leveles Csárda.

A Napló beharangozó cikke 1970. május 9-én

Ott, a Leveles Csárda helyén épült meg az Újvigadó.

Ezt a képet a tervező Mikolás Tibor életmű-kiállításán repróztuk a Méliusz Központban

A Mikolás Tibor által tervezett Újvigadó már önkiszolgáló éttermet, kocsmát, kerthelyiséget és emeleti bulihelyszínt is magában foglalt.

Nagy élet, nagy emlékek! Fotó: Hapák József / Balázs és Társa Bt.

A tavon facsónakok, majd bádogladikok, végül vízibiciklik is szolgálták a ringatózni vágyókat. A partra épült Újvigadóban étel-ital és muzsika derítette még jobb kedvre a vendégeket, akik a közeli stadionban, Békás-tónál és vidámparkban is kiválóan szórakozhattak, töltekezhettek élményekkel.

Ilyen volt a befagyott csónakázó-tó. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az Újvigadó és a csónakázó-tó sorsa 2013-ban pecsételődött meg végleg: az új – 20 ezer nézőt befogadó – stadion megépítése miatt mindkettőt lebontották. A helyükön park, mélygarázs (200 férőhellyel), valamint szökőkutas vízi ködszínház van.

2013 – a gyászos vég... Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A beruházáskor még azt hallhattuk-olvashattuk, hogy a Békás-tavon lesz az új csónakázási lehetőség, de ez eddig nem valósult meg.

Szieszta az Újvigadó teraszán, 1978-ban. Fotó, kiadó: Megyei Tanács, IPK Váll.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Vendéglátós cikkeink sok régi képpel:

A nagyerdei fedett uszoda

Debrecen első fedett uszodáját 1932. november 19-én este 7 órától országos ünnepségek keretében nyitották meg a Nagyerdei Vigadó mellett. A sportlétesítmény sajnos évek óta zárva van, de a 2021 áprilisi bejelentés szerint felújíthatják.

Gyerekek úszásoktatása az 1990-es évek végén. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A mélyülő aljú medencét, öltözőket és zuhanyzókat is magában foglaló épületet Borsos József tervezte. Az uszoda fő jellegzetessége a belső bordás boltozatos tetőzete, aminek ötletét a margitszigeti uszoda adta. Azt egyébként nem kisebb alkotó, mint Hajós Alfréd tervezte, és három évvel korábban nyílt meg. A Debreczeni Képes Kalendáriom szerint a fedett uszodát a meglévő régi nagyerdei kád- és gőzfürdő, valamint az 1931-ben épült vasbeton napozó közé ékelték, így a szélessége 17 méter, a teljes vízfelületé pedig 9,7 méter. A medence versenyhossza 33,3 méter. A medenceteret 8,1 méter fesztávolságú, 7,25 méter magas vasbeton boltövek által hordott üreges téglafödémmel fedték, és a teljes uszodát három síkban húzódó födémekkel, bazilikáris megvilágítással látták el.

Az uszoda, a kádfürdő és a vigadó épületegyüttese a hotelből. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A medence alacsonyabb szintje a betegek céljait szolgálja, míg a magasabb szint az úszók céljaira épült. Ezt úgy alakították ki, hogy a padokon ülők nyakig vízzel legyenek takarva, míg a másikban például vízipóló közben se lehessen a fenékre állni. E kettős cél kielégítése érdekében 1,1 méter és 1,9 méter mélységű vízállás tetszés szerinti előállítása vált szükségessé, s ezt a megfelelő magasságokban elhelyezett le- és túlfolyók segítségével érték el. A gyógycélokat szolgáló részen 40 fokos víz volt, úszáshoz pedig 26–28 fokosat állítottak elő.

„Debreceni Nagyerdő Gyógyfürdő” – öt nyelven kiírva az uszoda főhomlokzatán, az 1970-es években.
A mai termálfürdő 1984-ben nyílt meg a ,,kis Békás-tó" helyén. Fotó: Tulok Ferenc

A fedett uszoda medencéje a működése utolsó évtizedeiben már feszített víztükrű volt, és szaunája is működött. Régi teleken a kinti nagy pancsoló és a négyméteres medence is használható volt (még sötétben és hóesésben is), és egy sárga fóliafolyosó vezetett ki hozzájuk a fedettből. A szebb napokat megélt fedett uszoda azonban már évek óta élőhalottként, víz nélkül és úszók nélkül szomorkodik.

Fontos adatok a fürdőkomplexumról a Pallagi úti emléktáblán.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A hírek szerint ennek műszaki hiba, a víz elfolyása az oka... Nagy kár, hiszen a Zákány utcai városi sportuszoda megnyitása ellenére is nagyon sokan szerettek itt lubickolni, arról már nem is beszélve, hogy mennyi-mennyi gyerek tanulhatott itt úszni. Mellette pedig a Régi Vigadó, az egykori kádas fürdő, valamint a korábbi KTSZ Szolgáltatóház és persze a Nagyerdei Strand található. Helyesebben 2003 óta már nem pont a strand, hanem egy meghagyott parkdarab és az élményfürdő üvegcsarnoka, amit a dögönyözős és a négyméteres medencék helyére építettek. Viszont ehhez is ki lehet menni a régi kádas rész folyosóján is.

Patinás fedett uszodánknak nem csak a boltíves mennyezete a jellegzetessége: sokan Rentka László úszásoktató miatt is szeretettel, nosztalgiával gondolnak rá. Ma már ő sincsen velünk. A Debrecen lexikon című könyv szerint egyébként a nagyerdei uszoda helyén korábban a híres és szép Dobos-pavilon állt.

DBKL

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

A kockaköves Szent Anna utca a bérpalotánál, 1936-ban

Debrecenben a XX. század első felében is meghatározó városképi változások zajlottak. Kiválóan példázzák ezt a Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatékából származó, 1936-ban készített fotográfiák, melyek a Fortepanon fedezhetők fel.

A Szent Anna utca a Kun József kereskedése melletti kerttel. Fotó: Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatéka, 1936

Ettől függetlenül a fotók határozottan arról tanúskodnak, hogy például a mai Szent Anna utca eleje 1936-ban még keskeny volt, és kis házak sorakoztak rajta az Arany Angyal Gyógyszertár, valamint a Varga utca között is. Ez az állapot egészen az 1944-es bombázásokig tartott így.

A Szent Anna és a Varga utca kereszteződése a piarista gimnázimnál és Kun József üzleténél (a kép bal szélén), a Batthyány-sarki bérpalota mellől megörökítve. Fotó: Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatéka, 1936

Mostani cikkünk egyik főszereplője, a Batthyány utca sarkán pompázó bérpalota 1927-ben készült el, és arról is nevezetes, hogy itt állt az a pajta, amiben a városi teátrum elkészültéig színjátszók léptek fel, köztük Arany János és Petőfi Sándor is.

Katonai parádé a macskaköves Szent Anna utcán, a katolikus templom ablakából megörökítve. A kép bal szélén a sűrűn beültetett, különleges előkert. Fotó: Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatéka, 1938

A bérház szomszédságában látható az a kisebb ház is, amiben később a híres Ludas Matyi Eszpresszó működött, az 1936-os fotózás idején pedig még Kun József fűszer-csemege kereskedése. Az amelletti épület előtt akkor dús növényzetű kert húzódott, és ezt a kerítéssel övezett díszültetvényt két nézetből, még fentről is láthatjuk a hagyatéknak köszönhetően.

Cikkünk nyitóképe teljes méretben. Fotó: Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatéka, 1936

A páratlan kordokumentumnak számító, muzeális értékű képek a mai Szent Anna Székesegyház mellől, illetve az ablakából készültek. A képek készítője a templom melletti piarista gimnáziumban és udvarokban is fáradhatatlanul dokumentálta az ott zajló életet, mi ezen felvételek közül a mostani összeállításunk végén adunk ízelítőt.

A Batthyány utca sarkán pompázó lakóház és a vendéglő párosa napjainkban.
Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatékának további lélegzetelállító fotográfiái a debreceni Varga utcáról és a környékéről erre az összeállításunkra látogatva csodálható meg.

A képsorozat a Szent Anna Templom melletti egyik udvarról is fantasztikus felvételt őriz. Fotó: Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatéka, 1934

DBKL

Testnevelésóra a Szent Anna Templom melletti piarista gimnázium udvarán. Fotó: Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatéka, 1936

További összeállításaink az 1930-as évekről sok fotóval:

2023. november 29., szerda

100 éves fotók a városról (4.)

Debrecen mai lakói legfeljebb már csak haloványan emlékezhetnek arra az időszakra, amikor park és díszkerítés övezte a Verestemplomot, és még álltak a Frohner és a Pannonia nevű szállodák a főutcán.

Az ódon üdvözlőkártyákat bemutató sorozatunk előző részében Vekerdi Károly másolataiból válogattunk, most pedig a V. Pákozdi Károly Zoltán által feltöltöttek közül csemegézünk. Az első képpáron a Verestemplomról láthatunk ritka felvételeket, míg az alábbi fotó a macskaköves főutcát mutatja „lámpakapcsolás” idején. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A fenti lapon toronysisak ékesíti a Kistemplomot, és így van ez a következőn is. Ez a fotó a Nagytemplom keleti tornyából készült, és a régi Aranybika is felfedezhető rajta – sok más viszont nem a mai épületek közül.

Szintén a „hagymakupolás” Kistemplom a negyedik illusztrációnknak is az egyik főszereplője. A felvétel idején gőzmozdony közlekedett a főutcán, s bal szélen már a Frohner Szálloda is szerepel a képen.

A Frohner palotája a mai Miklós utca sarkán pompázott, a vármegyeházával szemben. A fejedelmi fogadó földszintjén a Magyar Királyi Kávéház működött, ami szintén messze földön híres volt.

V. Pákozdi Károly Zoltán a vármegyeházáról is posztolt kópiákat a Debreceni Képeslapok Facebook-oldalára. A palota jobbján ma bankközpont van, a bal oldalán pedig emeletes lakóház.

A következő képen már a Hangya-ház is szerepel, mellette pedig a néhai Löfkovits Arthur üzletének – ma is meglévő – épülete. A villamosok magasságában napjainkban a kormányhivatal hatemeletes épülete áll.

Hasonló helyszínen készült az alábbi felvétel is, azonban megint csak egy másik szögből és időpontban. Ezt azért is mellékeljük, hogy érzékeltessük, mennyire szép volt a Pannonia Szálloda is!

Átellenben a Hungária-palota tündökölt – és tündököl szerencsére napjainkban is. Sőt, a képen látható épületsor majdnem teljes egészében fennmaradt, még ha egyre romosabb is némelyik háza. Sajnos.

Ugorjunk vissza ismét a másik oldalba, ahol ezúttal a Gambrinus közi, pazar ikerpalotát csodálhatjuk meg. A főutcának csak a felét látjuk, mégis nagyon szélesnek tűnik, amin jól megférnek a fák, a gyalogosok és a gépjárművek is.

Az iménti felsorolásba kívánkozik a következő kép egy fontos információja is. Az említett fák alatt ugyanis kényelmes közpadok fehérlettek, mégpedig kifelé állítva. Így tehát általuk a rajtuk pihenők a főutca forgatagát is nézegethették és kipletykálhatták.

A Piac utcán (későbbi nevén a Ferencz József úton) közkutak is működtek. Eleink ugyanakkor a mostaninál több nyilvános illemhelyet is kialakítottak, így a Gambrinus köznél is föld alatti vécék szolgálták a korzózókat.

A sok fekete-fehér fotó közé becsempésztünk egy színeset (színezettet) is. Ezen a gyakran megidézett gőzmozdony pöfékel a Tisza-palota előtt. Az 1911-esnél korábbi fotográfián a főutca tornyai is kirajzolódnak a kövezeten.

Íme még egy kép a Tisza-palotáról. Már kétemeletes, de a jobbján még nem épült meg az Alföldi Takarékpénztár egyik székháza se. Díszes homlokzata alatt a híres Benyáts-féle üzlet felirata is kivillan.

A következő épület még csak 90 éves múlt, ám mindenképpen érdemes szemügyre venni a környezetét. Azért is mutatjuk meg, mert kitűnő példája annak, hogy anno a városi bérházak is mennyire díszesek voltak – lásd a Gambrinus közi és a Simonffy-sarki épületeket is, vagy akár a Borsos József-féle szükséglakásokat.

Utolsó fotónk révén a Nagyerdőbe kirándulunk, azon belül is a Leveles Csárdához. Érdekesség, hogy ilyen nevű vendéglő korábban a víztorony mellett, majd a mai állatkert helyén is működött. A lap unikuma többek között az, hogy csak megcímezni kellett, a mondanivaló kiválasztott szavait pedig csupán alá kellett húzni a nyomtatott részen. Vagy éppen nem...

Összeállításunk első fejezete itt csodálható meg, a második kollekció pedig ezen a linken érhető el.

DBKL

Volt egyszer egy Resti...

Debrecen egyik kedvelt vendéglője volt a Resti, ami a Nagyállomás 1961-ben átadott új épületegyüttesében működött. A szép emlékű fogadó ma már a múlté.

A Resti 1961-ben, a Nagyállomás átadásának évében. Fotó: Fortepan / Uvaterv

Hangulatát az egykori sok-sok vendég mellett a fenti szép színes fotó is őrzi, ami egy német nyelvű Debrecen-térképben jelent meg (70972-PANORAMA kóddal).

Ilyen volt az egykori Resti kerthelyisége, amiről a Fortepan is sok pazar képet őriz

A benti részében régóta egy vegyeskereskedés működik. Volt neki egy hangulatos kerthelyisége is, ám az sajnos ma már az enyészeté. Bekukucskálva azonban láthatók az egykori lámpák, oszlopok és egy Róna-italos óriásplakát is. A Petőfi tér felőli váróterem tejivójáról ebben a cikkünkben írtunk.

A resti mellett egy szuper tejivó is működött az állomáson. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor, 1974

Sajnálatos, hogy ezt sorsot hagyják neki, hiszen akár szabadtéri vendéglőként is újra szolgálhatná az utazóközönséget. (Ha érdekelnek csodás fotók a régi vasúti palotánkról, akkor látogass ide.

A váróteremben található egykori Tejbár 1974-es életképe. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

DBKL

Ebben a szívszorító látványban lehet részünk benézve a peron felől a Resti kerthelyiségébe... Fotó: © Debreceni Képeslapok

Resti-étlap 1969-ből. A másolatot Papp Zsuzzsanna osztotta meg
az olvasóinkkal. Köszönjük szépen!

A Csiszár Ernő-féle legendás debreceni írószerbolt

Debrecen méltán híres kereskedése és szervize volt Csiszár Ernő írószerboltja és töltőtolljavító műhelye a Csapó utca 40. szám alatt. Az üzlet és az épület helyén régóta más van, de ma is sokan emlékeznek rá. Alább erre a hajdani, ma már kultikus helyre emlékezünk, mégpedig a korábbi Facebook-posztunk sokatmondó, szeretetteljes hozzászólásai közül idézve...

Csiszár Ernő egykori üzlete a Csapó utca 40. szám alatt. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor. (A teljes képet lásd lentebb)

Csillagné Erdei Ilona így írt: Hogyha rossz a töltőtolla, Csiszár Ernő megjavítja! Aki ezt a boltot anno látta, ezt a mondást nem felejti! Ennek kapcsán Kapocskáné Csiszár Ildikó így fogalmazott: „Éjjel-nappal írhat vele, ismerősét küldje ide! Legyen áldott drága szüleim emléke!” Csiszár Ernő leányától azt is megtudtuk, hogy ez a bolt 1950 óta volt ott. Mózesné Kapocska Ildikó: Nekem meg rengeteg szép emlék, amit nagymamámmal az üzletben töltöttem. Kovács Imre: A lánya tanárom volt. Maksai János: Töltőtolla ha elromlott, ne okozzon önnek gondot! Lemegy a nap s mire feljő, megjavítja Csiszár Ernő! (ki volt írva a kirakatban.) Szikiné Marika: Emlékszem rá! Itt olyan keskeny volt a járda! Bán Jánosné: De sokat mentem el a bolt előtt. A Veres utcán laktunk. Szép emléket idéz ez a kép!

Csiszár Ernő boltja a Csapó utcán. A fotót Túri István osztota meg a Facebook-oldalunkon, a kép forrása: Kapocskáné Csiszár Ildikó

Héty Péter: Meghívókat, névjegyeket is lehetett készíttetni nála. Filep Csaba: Itt lehetet kapni hangjegyfüzetet énekórára. Peszlen-Varga Jolán: Ó, itt én sokszor jártam! Abban most hirtelen nem vagyok biztos, hogy nála lehetett-e venni zenészfotókat! De az biztos, hogy ott volt valahol. 2 Ft-ba került a fekete-fehér és azt hiszem 4-be a színes Rengeteg volt, Szörényire, Beatlesre emlékszem, de igen, volt Zorán, Illés, Máté Péter és még millió más, úgy válogattunk köztük. És megtöltötte a golyóstollakat is tintával. Ma már elképzelhetetlen. Bán Jánosné: Bizony. Én vettem egy színes Por Klári-képet. Ő bemondó volt. 4 Ft volt. Többre soha nem volt pénzem. Pedig de nagyon vágytam rá! Tuncsik Józsefné Kótai Margit: 1968-ban költöztem az Árpád térre, és naponta a bolt előtt mentem el. Seresné Jakab Judit: A mentolos cigarettaszipkára emlékeztek? A falra pedig ez volt írva: Hogyha rossz a töltőtolla, Csiszár Ernő megjavítja. Éjjel- nappal írhat vele, ismerőseit küldje ide! Balogh László: A négyszínű tollakat csak ő tudta megjavítani. Boros Margit Ágnes: Rotring-készlet, tus... minden volt! Attila Barna: Sok ABBA-fotót vásároltam náluk. Neth Erzsébet: Sokszor jártam nála, ha kifogyott a tinta a golyóstollamból! Szerettem nézni, ahogy tölti! Tóth Katalin: Igen, igen! Nekem nagyon sok tollamat javította Ernő bácsi. Eleinte a töltőtollamat, később a négyszínűeket. Mari Anna Vaskó: De örülök ennek a képnek! Annak is, hogy sokan emlékeznek a boltra. Vettem képet én is, nem tudom, megvan-e valahol, de emlékszem rá.

(Olvasóink visszaemlékezései idelátogatva olvashatók teljes terjedelmükben.)

Csiszár Ernő egykori üzlete a debreceni Csapó utca 40. szám alatt. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

DBKL

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Keresés ebben a blogban

2023. november 30., csütörtök

Az Újvigadó

A nagyerdei fedett uszoda

A kockaköves Szent Anna utca a bérpalotánál, 1936-ban

2023. november 29., szerda

100 éves fotók a városról (4.)

Volt egyszer egy Resti...

A Csiszár Ernő-féle legendás debreceni írószerbolt