Debreceni Képeslapok: november 2023

2023. november 30., csütörtök

Az Újvigadó

A debreceni Nagyerdőben 44 éven át két vigadó működött: az 1826-ban megnyílt Régi, valamint az 1970-ben átadott Új. Ma már csak egy létezik – az öregebb túlélte az ifjat. 1970-ben amúgy még tervben volt a Régi Vigadó lebontása a „rossz állapota” miatt (lásd lentebb, a második cikkmásolatban).

A végül 1970. május 9-én átadott és 14 millió forintba került vigadónak 600 adagos konyhája is volt. Fotó: HBN

(A galéria a képre kattintva is megnyitható!)

A Mikolás Tibor által tervezett Újvigadó, előtte pedig a „klasszikus” méhsejt-virágtartók.

Képszerző: Ismeretlen. Forrás: Hagyaték. Az első képeslapot Csobaji Előd fotózta

A kultúrpark és a strand közötti csónakázó-tóhoz sziget, fahíd és kis Bauhaus kölcsönzőépület is tartozott, s az állatkert létrehozása (1958) előtt a medence mellett működött a Leveles Csárda.

A Napló beharangozó cikke 1970. május 9-én

Ott, a Leveles Csárda helyén épült meg az Újvigadó.

Ezt a képet a tervező Mikolás Tibor életmű-kiállításán repróztuk a Méliusz Központban

A Mikolás Tibor által tervezett Újvigadó már önkiszolgáló éttermet, kocsmát, kerthelyiséget és emeleti bulihelyszínt is magában foglalt.

Nagy élet, nagy emlékek! Fotó: Hapák József / Balázs és Társa Bt.

A tavon facsónakok, majd bádogladikok, végül vízibiciklik is szolgálták a ringatózni vágyókat. A partra épült Újvigadóban étel-ital és muzsika derítette még jobb kedvre a vendégeket, akik a közeli stadionban, Békás-tónál és vidámparkban is kiválóan szórakozhattak, töltekezhettek élményekkel.

Ilyen volt a befagyott csónakázó-tó. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az Újvigadó és a csónakázó-tó sorsa 2013-ban pecsételődött meg végleg: az új – 20 ezer nézőt befogadó – stadion megépítése miatt mindkettőt lebontották. A helyükön park, mélygarázs (200 férőhellyel), valamint szökőkutas vízi ködszínház van.

2013 – a gyászos vég... Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A beruházáskor még azt hallhattuk-olvashattuk, hogy a Békás-tavon lesz az új csónakázási lehetőség, de ez eddig nem valósult meg.

Szieszta az Újvigadó teraszán, 1978-ban. Fotó, kiadó: Megyei Tanács, IPK Váll.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Vendéglátós cikkeink sok régi képpel:

2023. november 29., szerda

100 éves fotók a városról (4.)

Debrecen mai lakói legfeljebb már csak haloványan emlékezhetnek arra az időszakra, amikor park és díszkerítés övezte a Verestemplomot, és még álltak a Frohner és a Pannonia nevű szállodák a főutcán.

Az ódon üdvözlőkártyákat bemutató sorozatunk előző részében Vekerdi Károly másolataiból válogattunk, most pedig a V. Pákozdi Károly Zoltán által feltöltöttek közül csemegézünk. Az első képpáron a Verestemplomról láthatunk ritka felvételeket, míg az alábbi fotó a macskaköves főutcát mutatja „lámpakapcsolás” idején. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A fenti lapon toronysisak ékesíti a Kistemplomot, és így van ez a következőn is. Ez a fotó a Nagytemplom keleti tornyából készült, és a régi Aranybika is felfedezhető rajta – sok más viszont nem a mai épületek közül.

Szintén a „hagymakupolás” Kistemplom a negyedik illusztrációnknak is az egyik főszereplője. A felvétel idején gőzmozdony közlekedett a főutcán, s bal szélen már a Frohner Szálloda is szerepel a képen.

A Frohner palotája a mai Miklós utca sarkán pompázott, a vármegyeházával szemben. A fejedelmi fogadó földszintjén a Magyar Királyi Kávéház működött, ami szintén messze földön híres volt.

V. Pákozdi Károly Zoltán a vármegyeházáról is posztolt kópiákat a Debreceni Képeslapok Facebook-oldalára. A palota jobbján ma bankközpont van, a bal oldalán pedig emeletes lakóház.

A következő képen már a Hangya-ház is szerepel, mellette pedig a néhai Löfkovits Arthur üzletének – ma is meglévő – épülete. A villamosok magasságában napjainkban a kormányhivatal hatemeletes épülete áll.

Hasonló helyszínen készült az alábbi felvétel is, azonban megint csak egy másik szögből és időpontban. Ezt azért is mellékeljük, hogy érzékeltessük, mennyire szép volt a Pannonia Szálloda is!

Átellenben a Hungária-palota tündökölt – és tündököl szerencsére napjainkban is. Sőt, a képen látható épületsor majdnem teljes egészében fennmaradt, még ha egyre romosabb is némelyik háza. Sajnos.

Ugorjunk vissza ismét a másik oldalba, ahol ezúttal a Gambrinus közi, pazar ikerpalotát csodálhatjuk meg. A főutcának csak a felét látjuk, mégis nagyon szélesnek tűnik, amin jól megférnek a fák, a gyalogosok és a gépjárművek is.

Az iménti felsorolásba kívánkozik a következő kép egy fontos információja is. Az említett fák alatt ugyanis kényelmes közpadok fehérlettek, mégpedig kifelé állítva. Így tehát általuk a rajtuk pihenők a főutca forgatagát is nézegethették és kipletykálhatták.

A Piac utcán (későbbi nevén a Ferencz József úton) közkutak is működtek. Eleink ugyanakkor a mostaninál több nyilvános illemhelyet is kialakítottak, így a Gambrinus köznél is föld alatti vécék szolgálták a korzózókat.

A sok fekete-fehér fotó közé becsempésztünk egy színeset (színezettet) is. Ezen a gyakran megidézett gőzmozdony pöfékel a Tisza-palota előtt. Az 1911-esnél korábbi fotográfián a főutca tornyai is kirajzolódnak a kövezeten.

Íme még egy kép a Tisza-palotáról. Már kétemeletes, de a jobbján még nem épült meg az Alföldi Takarékpénztár egyik székháza se. Díszes homlokzata alatt a híres Benyáts-féle üzlet felirata is kivillan.

A következő épület még csak 90 éves múlt, ám mindenképpen érdemes szemügyre venni a környezetét. Azért is mutatjuk meg, mert kitűnő példája annak, hogy anno a városi bérházak is mennyire díszesek voltak – lásd a Gambrinus közi és a Simonffy-sarki épületeket is, vagy akár a Borsos József-féle szükséglakásokat.

Utolsó fotónk révén a Nagyerdőbe kirándulunk, azon belül is a Leveles Csárdához. Érdekesség, hogy ilyen nevű vendéglő korábban a víztorony mellett, majd a mai állatkert helyén is működött. A lap unikuma többek között az, hogy csak megcímezni kellett, a mondanivaló kiválasztott szavait pedig csupán alá kellett húzni a nyomtatott részen. Vagy éppen nem...

Összeállításunk első fejezete itt csodálható meg, a második kollekció pedig ezen a linken érhető el.

DBKL

A Csiszár Ernő-féle legendás debreceni írószerbolt

Debrecen méltán híres kereskedése és szervize volt Csiszár Ernő írószerboltja és töltőtolljavító műhelye a Csapó utca 40. szám alatt. Az üzlet és az épület helyén régóta más van, de ma is sokan emlékeznek rá. Alább erre a hajdani, ma már kultikus helyre emlékezünk, mégpedig a korábbi Facebook-posztunk sokatmondó, szeretetteljes hozzászólásai közül idézve...

Csiszár Ernő egykori üzlete a Csapó utca 40. szám alatt. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor. (A teljes képet lásd lentebb)

Csillagné Erdei Ilona így írt: Hogyha rossz a töltőtolla, Csiszár Ernő megjavítja! Aki ezt a boltot anno látta, ezt a mondást nem felejti! Ennek kapcsán Kapocskáné Csiszár Ildikó így fogalmazott: „Éjjel-nappal írhat vele, ismerősét küldje ide! Legyen áldott drága szüleim emléke!” Csiszár Ernő leányától azt is megtudtuk, hogy ez a bolt 1950 óta volt ott. Mózesné Kapocska Ildikó: Nekem meg rengeteg szép emlék, amit nagymamámmal az üzletben töltöttem. Kovács Imre: A lánya tanárom volt. Maksai János: Töltőtolla ha elromlott, ne okozzon önnek gondot! Lemegy a nap s mire feljő, megjavítja Csiszár Ernő! (ki volt írva a kirakatban.) Szikiné Marika: Emlékszem rá! Itt olyan keskeny volt a járda! Bán Jánosné: De sokat mentem el a bolt előtt. A Veres utcán laktunk. Szép emléket idéz ez a kép!

Csiszár Ernő boltja a Csapó utcán. A fotót Túri István osztota meg a Facebook-oldalunkon, a kép forrása: Kapocskáné Csiszár Ildikó

Héty Péter: Meghívókat, névjegyeket is lehetett készíttetni nála. Filep Csaba: Itt lehetet kapni hangjegyfüzetet énekórára. Peszlen-Varga Jolán: Ó, itt én sokszor jártam! Abban most hirtelen nem vagyok biztos, hogy nála lehetett-e venni zenészfotókat! De az biztos, hogy ott volt valahol. 2 Ft-ba került a fekete-fehér és azt hiszem 4-be a színes Rengeteg volt, Szörényire, Beatlesre emlékszem, de igen, volt Zorán, Illés, Máté Péter és még millió más, úgy válogattunk köztük. És megtöltötte a golyóstollakat is tintával. Ma már elképzelhetetlen. Bán Jánosné: Bizony. Én vettem egy színes Por Klári-képet. Ő bemondó volt. 4 Ft volt. Többre soha nem volt pénzem. Pedig de nagyon vágytam rá! Tuncsik Józsefné Kótai Margit: 1968-ban költöztem az Árpád térre, és naponta a bolt előtt mentem el. Seresné Jakab Judit: A mentolos cigarettaszipkára emlékeztek? A falra pedig ez volt írva: Hogyha rossz a töltőtolla, Csiszár Ernő megjavítja. Éjjel- nappal írhat vele, ismerőseit küldje ide! Balogh László: A négyszínű tollakat csak ő tudta megjavítani. Boros Margit Ágnes: Rotring-készlet, tus... minden volt! Attila Barna: Sok ABBA-fotót vásároltam náluk. Neth Erzsébet: Sokszor jártam nála, ha kifogyott a tinta a golyóstollamból! Szerettem nézni, ahogy tölti! Tóth Katalin: Igen, igen! Nekem nagyon sok tollamat javította Ernő bácsi. Eleinte a töltőtollamat, később a négyszínűeket. Mari Anna Vaskó: De örülök ennek a képnek! Annak is, hogy sokan emlékeznek a boltra. Vettem képet én is, nem tudom, megvan-e valahol, de emlékszem rá.

(Olvasóink visszaemlékezései idelátogatva olvashatók teljes terjedelmükben.)

Csiszár Ernő egykori üzlete a debreceni Csapó utca 40. szám alatt. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

DBKL

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Hova szállt a repülőszobor?

Az újonnan létesített tér és házai 1969-ben. Fotómásolat: Db. Város Pártbizottság, 1969. (Király Ferenc: Debreceni október)

Debrecenben állt egy olyan II. világháborús emlékmű, ami országosan is egyedi volt. Az alkotás harci repülőgépet formázott. Sorsa legalább annyira kalandos és rejtélyes, mint a vidámparki repülőé.

A szobor és a Petőfi tér változásai. Fotók: Csobaji Előd, Horváth Zoltán, Képzőművészeti Kiadó

A mostani oknyomozásunk főszereplőjének az egyszerű halandó addig követhette az útját, amíg a Petőfi téren hirdette a szovjetek dicsőségét. Az állítólag egy Sah nevű szobrásznő által készített művet 1948-ban állították fel a mai 24 emeletes lakóház helyén, majd áthelyezték a szökőkúthoz. Az 1989-es, 1990-es fordulat ezt a kompozíciót se hagyta a helyén, és eltávolították a térről.

A repcsi eredetileg a mai 24 emeletes lakóház helyén állt.
A képeket Hudacsek Zoltán és V. Pákozdi Károly Zoltán osztotta meg az olvasóinkkal

Ez ugyebár mindenki számára nyilvánvaló, az azonban már korántsem, hogy mi lett vele. Egy ideig tartotta magát az a nézet, hogy a Köztemetőbe vitték. Megnéztük, megkérdeztük, de ha valaha úgy is volt, ez már rég nem igaz. A szovjet sírkertben áll ugyan egy obeliszk, ám az is csak távolról emlékeztet a repülőszobor talapzatára. Felhívtuk hát telefonon a polgármesteri hivatal egy korábbi szakemberét, aki a rendszerváltáskor is önkormányzati dolgozó volt.

A gép a rendszerváltáskor „ismeretlen helyre távozott”. Legalábbis a nagyközönség számára...

Elmondása szerint a művet előbb a temetőbe vitték, aztán a Víg-Kend Majorba, onnan pedig – a Proletár és a Lenin-szoborral együtt – a fővárosi Memento Parkba. Ezt örömmel hallottuk, gondolván, hogy végre a két másik híres szobor sorsáról is hallottunk. Végül azonban mégis csalódnunk kellett. Kutakodásunk által ugyanis azzal szembesültünk, hogy a nevezett rezervátumban sincsenek a mieink, csak budapesti dolgok. (Megjegyezzük, korábban a Víg-Kendben azt is hallottuk, hogy Miskolcra adták kölcsön a műveket.) Kérjük tehát, hogy akinek vannak információi a repülőszobrunk (és persze Lenin és a Proletár) hollétéről, jelezze nekünk!

A köztemető szovjet parcellájában lévő obeliszk csak távolról hasonlít a repülőszobor talapzatára. Fotók: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Petőfi téri repülős emlékmű 1972-ben. Fotó: HBN

2023. november 28., kedd

Az 1978-as Debreceni Virágkarnevál ellesett pillanatai

A Debreceni Virágkarnevál ötvenhét esztendeje tartó sorozatának 1978-as fesztiváljáról tett közzé szép nosztalgikus felvételeket a Fortepan debreceni kollekciója Hajdu Richárdnak köszönhetően. Ez az év azért is fontos, mert eddig volt töretlen a virágkarnevál, hiszen utána 1979-ben, 1980-ban, valamint 1982-ben és 1983-ban is elmaradt. Viszont 1984 óta valamilyen formában mindig megrendezték.

A csodálatos összeállítás a Petőfi téren, valamint a Vörös Hadsereg útján vonulókat idézi meg. Az eső áztatta kavalkádban egy nagy, tárcsás telefon is megelevenedett az egyenruhás menetzenészek és más virágkocsik között. Fotók: Fortepan / Hajdu Richárd

A kompozíciókban természetesen központi szerepet töltött be a mozgalmi élet, de azért például az aktuális mesék, divattrendek stb. is testet ölthettek. Fotók: Fortepan / Hajdu Richárd

Nagy élmény megismerni, viszontlátni az 1978-as parádé virágkocsijait és fellépőit. A következő archív képen az említett telefonban, majd Debrecen fanfáros virágkocsijában is gyönyörködhetünk.

Az 1978-ban még a telefonszolgáltatást is végző Posta virágkocsija a főutcán. Fotók: Fortepan / Hajdu Richárd

A Fortepanra látogató szemfülesebb olvasóink ugyanakkor azt is felfedezhették, hogy Hajdu Richárd adománya révén további virágkarneválok archív felvételei is a fantasztikus gyűjteménybe kerültek.

Fotók: Fortepan / Hajdu Richárd

DBKL

Színes mezekben sorokra váró fiatalok az 1978-as virágkarneválon (nyitóképünk teljes méretben). Fotók: Fortepan / Hajdu Richárd

Virágkarneváli összeállításaink sok szép régi képpel:

Amikor még a Csapó utcán volt a tűzoltóság

Városi tűzoltócsapat a Csapó utcai régi bázison, létrás szerkocsival. Fotó forrása: Kincses Magdolna

Debrecenben a szervezett tűzoltóság a kollégiumi diáktűzoltóknak köszönhetően jött létre, Magyarországon elsőként. Híres eszközük volt a gerundium, és – a Debrecen lexikon szerint – feltehetőleg már a 16. században is működtek.

A cívisvárosban gyakran pusztítottak hatalmas tüzek, ezek közül az egyik legnagyobb az 1802. június 11-i volt, amely miatt a fél Debrecen leégett, köztük a Nagytemplom és a Református Kollégium egy része. Ezt örökítete meg Gáborjáni Szabó Kálmán a fent látható „Könyvtármentés 1802” című freskóján, melyen a diákok küzdenek a lángokkal.

Városi tűzoltócsapat a Csapó utcai bázison. Fotók forrása: Kincses Magdolna

A Debreceni Önkéntes Tűzoltó Egylet 1877-ben alakult meg, majd 1878-ban hattagú hivatásos csoport is csatlakozott hozzá. Előbb a Csapó utca 13., majd a 43. szám alatt volt a székhelyük (a telep hátulról a Domb utcai szalámi-, illetve ruhagyárral volt szomszédos). Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Összeállításunk a hajdani lánglovagokra emlékezik a kedves olvasóinktól, Kincses Magdolnától és Szilágyi Zsolttól kapott fotómásolatok segítségével. A lexikon rámutat: az egylet 1919-ben megszűnt, és városi tűzoltóság alakult.

A városi tűzoltóságnak Szikszay Gyula is volt a parancsnoka, akinek a hajdani Margit-fürdőt is köszönheti Debrecen. Ezt a gárdát 1948-ban államosították. A korszerűsítés az 1960-as években történhetett meg, majd pedig az újabb fontos mérföldkőhöz 1983. november 2-án érkezett az alakulat. Ekkor adták át a korszerű tűzoltólaktanyát a Böszörményi út 46. szám alatt.

Gyakorlatozó lánglovagok a Csapó utcai tázoltóság udvarán (a háttérben a mai vegyipari középiskola saroktornya)
Fotó: Déri Múzeum, Kozmann Leó, 1933

Ugyanis, a Napló beszámolója szerint, a tűzoltóság felszereléseinek és technikai eszközeinek mennyisége fokozatosan növekedett a kor igényei szerint, ugyanakkor az elhelyezési körülmények nem követték ezt a fejlődést. A mostoha tárolási körülmények miatt az értékes felszerelések idő előtt tönkrementek, a milliókba kerülő speciális járműveket esetenként a szabad ég alatt tartották.

A Csapó utcai volt tűzoltóság udvara. A fotót Szilágyi Zsolt osztotta meg az olvasóinkkal, köszönjük szépen!

A szűk garázsok, az elavult szertárkapuk késleltették a kivonulást, ráadásul a forgalmas Csapó utcán csak üggyel-bajjal tudtak a tűzoltók a laktanyából kikanyarodni. Ezek a körülmények teremtették meg az új tűzoltó-laktanya megépítésének igényét. A 120 millió forintos beruházás kivitelezéséhez 1981-ben fogtak hozzá a Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei.

A Csapó utcai létesítmény sokáig megvolt, és a Csokonai Színház hasznosította. Ma már társasházak vannak a helyén.

DBKL

Keresés ebben a blogban

2023. november 30., csütörtök

Az Újvigadó

2023. november 29., szerda

100 éves fotók a városról (4.)

A Csiszár Ernő-féle legendás debreceni írószerbolt

Hova szállt a repülőszobor?

2023. november 28., kedd

Az 1978-as Debreceni Virágkarnevál ellesett pillanatai

Amikor még a Csapó utcán volt a tűzoltóság