Kemény Henrik, Vitéz László és Hakapeszi Maki

Debrecenben a minapi Mazsolás és Tévémacis aranyos kiállítás után ezúttal a Vojtina Bábszínházban csodálhatók meg régi idők ma is népszerű mesehősei, valamint a nagyszerű, zseniális alkotójuk emlékei. (A galéria a képre kattintva is megnyitható.) Fotók: © Debreceni Képeslapok

A ,,Játszani, játszani, játszani akarok – avagy Vitéz László vándorúton" című ingyenes, új tárlatával az intézmény Kemény Henrik személye és munkássága előtt tiszteleg. A Mester ugyanis 95 esztendeje, 1925. január 29-én látta meg a napvilágot. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A lélegzetelállító anyag a Kemény Henrik által készített bábfigurákkal és képsorozatokkal idézi meg az alkotónak a páratlanul gazdag és felejthetetlen életútját. Mindez egyúttal a patinás helyszínen eredetileg valaha működött Uránia Mozgót is visszahozza a mába. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Kálvin téri kiállítóhelyiségekben újra találkozhatunk Vitéz Lászlóval, az ördögökkel és természetesen a Zsebtévé egyik csínytevőjével, Hakapeszi Makival, aki Hiszékeny urat mindig megrövidítette néhány tábla csokoládéval. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A millió apróság közül azok a híres palacsintasütők és ,,Fa testápolók" se hiányozhatnak, melyekkel László rendre eltángálta a morc ördögöket. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Sőt, van itt kacsafigura, valamint szerecsenek is, no meg persze mindenféle olyan kisebb-nagyobb relikvia (Bródyt idézve: sok kacat, ócskaság, mi évek óta összegyűlt), amik Kemény Henrik személyiségének megismerését is mélyrehatóan segítik. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A kiállítás hihetetlenül változatos kollekciói között meglepő módon az alábbi, nagy méretű csatahajó is felfedezhető. Ezt is a Mester készítette. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A megannyi csodaszép eszköz között ez a gyönyörű varrógép is ott csillog-villog. Ezen készültek a bábfigurák testei és ruhái. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A fél évszázados dobozkákban töltőtollak, radírok, tűtartók és csipeszek is megtalálhatók. A látogatók sajnos (vagy szerencsére) nem kotorászhatnak ezekben a kincsesbányákban. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A kiállításon barangolva örömmel fedeztük fel azt is, hogy Kemény Henrik a szerteágazó gyűjtőszenvedélyében is rokonlélek volt velünk. A vitrinekben ugyanis régi művészportrék és szintén antik képeslapok garmadái is sorakoznak. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Sőt Kemény Henrik színházi igazolványa is helyet kapott az örökségét reprezentáló, szívszorító kiállításon, amely március 15-ig csodálható meg a Kálvin téri szentélyben. Lehet filmeket is nézni, úgyhogy jó szórakozást és nosztalgiázást Mindenkinek! Fotók: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Bábfejnek szánt alkotások Kemény Henrik esztergapadjáról. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Mikolás Tibor (1924–2014)

Debrecen II. világháború utáni, új arculatának meghatározó alakítója az az építész, aki többek között a Kölcsey-művház, a Centrum Áruház és a DOTE Elméleti Tömb épületeit is megtervezte. (A galéria a képre kattintva is megnyitható!)

Mikolás Tibor és a munkássága előtt 2016 novemberében tisztelgett életmű-kiállítással az építészkamara a Méliusz-könyvtárban. A lebontott Kölcsey-művközpont fenti panorámaképét, valamint az e cikkünkben megosztott többi felvételt a tárlaton készített reprodukcióink közül válogattuk.

Ilyen volt a Kölcsey-művközpont belső csarnoka, fent pedig magára az épületegyüttesre csodálkozhattunk rá

A Mester munkásságáról és alkotásainak fotóiról idekattintva tanulmányozható kortörténeti jelentőségű, részletes összeállítás. Az alábbi kép az új Petőfi teret mutatja, ahol eredetileg hatemeletes volt a lakóház, amit szintén Mikolás Tibor tervezett.

A Kálvin téri modern lakóház ugyancsak az ő munkája. Az egykori Uránia Mozgóról itt csodálható meg sok fotó és történet, a Kálvin térről pedig idekattintva található anyagunk.

Ekkor még a Keleti Emlékkert közepén is park pompázott

A Sajó Istvánnal is jó munka- és baráti viszonyt ápoló Mikolás Tibor a Keletterv szakembereként a cívisváros lakótelepeinek megalkotásában is részt vett. A következő fotón az újkerti Lublin Étterem belső terén ámuldozhatunk...

Itt pedig ismét az Újvigadó jön, mégpedig a terasz felőli bejáratával. Ez a rész nyúlt rá a Csónakázó-tóra. Ma már egyik sincs meg, a helyükön park, mélygarázs és ,,vízi ködszínházas" szökőkút van.

DBKL

A macskaköves tér. Reprók: Debreceni Képeslapok

Az elhagyott ház öreg fémkapuja

A Piac utca 59. szám alatt pusztuló, szecessziós Steinfeld-házat (1908) özv. Steinfeld Mihályné Holitscher Lujza megbízásából a ,,Bloch és Holitscher" tervezte. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben, ezen a csodákkal teli helyen az is megtörtént egyszer, hogy két ember, férfi és nő a város nagy műveinek köszönhetően ismerkedett össze: Ady Endre, a Bloch és Holitscher, Némethy László, Petz Samu, Sajó István, valamint Szabó Magda és Tóásó Pál révén is.

Az évek óta üres és egyre romosabb bérház mezőgazdasági témájú
domborműveit Tóth András szobrászművész készítette

Mindketten érdeklődtek az irodalom és a helytörténet iránt, s eljártak ilyen programokra. Idővel, ha olykor találkoztak, már egyre mélyebben beszélgettek. Először a Piac utcai Steinfeld-ház állapota és aggasztó sorsa késztette őket erre, aztán meg például a Kistemplomról, a Wolff-palotáról és az itt-ott megbújó kőangyalokról is diskuráltak.

– Elbűvöltek a történetei, amelyeket a neves őseiről, a szerteágazó családjáról és a saját életéről mondott nekem – idézte föl a nő. – Arra vágytam, hogy máskor is hallhassam a bizsergető szavait, mivel gyönyörűséggel töltöttek el, és sok újat tanultam belőlük.

Turisták a felújított és korszerűsített Nagytemplom új kilátóján. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A nő mesélt az első találkozásukról is. Ez még akkor történt, amikor átadták a Nagytemplom új kilátóját.

Debrecen tél végi panorámája a Nagytemplom kilátójából. Fotók: © Debreceni Képeslapok

– Néztük a tavaszodó főtéri korzót a csoporttal, amelyben ő is ott volt. Akkor még ,,csak” a haja szépsége és a különleges arcvonásai ragadtak meg. Közös ismerősünk azonban azt is elkotyogta, hogy grafikákat készít, így aztán kíváncsiságból megnéztem, mik azok.

A Déri Múzeum és a parkja. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A nőt lenyűgözte, hogy nagyon míves, finom gondolatok szövik át a férfi műveit, ezáltal pedig ismeretforrásként és esztétikai élményként is kellemesen hatottak rá.

Később egy Múzeumok éjszakáján találkoztak. A Baltazár tér tábortüzes, mámoros forgatagában lépdelve a nő örömmel állapította meg immár azt is, hogy a férfinak igencsak sziporkázó a humora.

– A Föld napján ismét úgy hozta az élet, hogy ugyanarra a nagyerdei túrára mentünk. Azon kaptam magam, hogy ő sokkal jobban érdekel, mint mondjuk a téltemető virágzása – derült fel a nő arca. – Pedig csak annyit tudtam róla, hogy szép a haja és a rajzai, és megnevettet a szóvicceivel. Ám közben az is kiderült, hogy nagyon tájékozott, és Debrecenről is sok mindent ismer. Sajnáltam, hogy el kellett köszönnünk egymástól.

A Csokonai Színház és a pénzügyi palota. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Összefutottak a Csapó utcai Könyvutcában is (élvezetes terefere lett belőle), majd egy váratlan közös munkán megint együtt lehettek. Nem sok idejük volt, de amíg átértek a Csokonai Színháztól a városházáig, a nő boldogan konstatálta, hogy mennyire kedves és jószívű a férfi.

Dicsérte is őt, hogy milyen gyönyörű és csinos – melyet az alkalomra viselt ruhája is fokozott –, és kellemes a hangja, amit nagyon szeret hallgatni. Ezek alapján már egyáltalán nem meglepő tehát, hogy végül, akarva-akaratlanul, a nagy áttörés is elérkezett.

Ezt a gyönyörű képeslapot Zoltán Karoly Pákozdi töltötte fel a Debreceni Képeslapok idővonalára. Köszönjük!

– Hirtelen elkezdtem teljes lényében csodálni, tisztelni őt – mondta halkan, de határozottan a nő, láthatóan szaporább szívveréssel. – Vártam, hívtam, legyen ott ő is, ha én juthattam be valamelyik különleges helyre vagy emberekhez. Szerettem volna viszonozni mindazt, amit adott.

A Verestemplom és a Kossuth utca látképe a Kistemplomtól. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A férfitől könyveket is kapott, és amikor számára ismeretlen helyről beszélt, mint a régi, tornyos villájuk és a muzeális ritkaságaik, a nő izgatottan indult máris, hogy felfedezze azokat. Ha pedig neki volt valami érdekessége, mint a Piac és Eötvös utcai kapuhangyák vagy a 130 éves graffitik a Verestemplomon, akkor azokról fotókat készített a férfinek.

A Piac utcai Hangya-ház kapuja. Fotók: © Debreceni Képeslapok

– Hálás vagyok a sorsnak és a közös érdeklődésünknek, hogy megismerhettem őt. Az utóbbi időszak egyik legszebb estéjét köszönhetem neki, pedig még csak meg se érintettük egymást – mosolygott az égiekre a nő.

Mint később kiderült, ez az együttlétük nemcsak a legszebb volt a sötétségbe burkolózott, széchenyikerti kis utcában, hanem az utolsó is. Az újkerti művházban vettek részt egy előadáson, s utána még órákig beszélgettek a meleg kora őszi éjjelen. Szecessziós mintákról, Árpád téri templomról, porcelánrestaurálásról, lekerekített sarkú lakáshelyiségekről, az eltűnő régi belvárosról, tragikus sorsú ismerősökről, Tankcsapdáról..., és képzeletben a Kölcsey Központ teraszáról is körbenéztek.

A felújított és korszerűsített református templom az Árpád téren. Fotók: © Debreceni Képeslapok

– Sokat gondolok rá, hiszen új barátra leltem benne, s bármerre járok, szinte mindenről ő jut eszembe... S hogy miért nem történt ennél több? Erre is van válasz: komoly kapcsolatban él, a felesége nagyon szép és okos – sóhajtott a nő.

Gyönyörű korabeli képeslap az újonnan elkészült Steinfeld-házról, amikor még kisvonat közlekedett a főutcán

Megy egyedül is azonban, magányosan akár, mint az elhagyott, romos Steinfeld-ház a Piac utcán. S ha szomorú lenne, hát bolyong a Nagyerdőben, a szemek elől rejtve. Ahogy a kis angyalka törött szobra üldögél a belvárosi Sajó-ház udvarában.

A belvárosi épületsor egyik udvarában rejtőző, kis törött angyalszobor. Fotók: © Debreceni Képeslapok

– Megmozdult a rozsdás kapu az én fájó szívemen is, lehet – vallotta meg könnyes szemmel a nő. – De azt teszem, amit tennem kell. A barátságunkért, Debrecen közös szeretetéért.

Még egy gyönyörű korabeli képeslap az újonnan elkészült Steinfeld-házról, amikor még kisvonat közlekedett a főutcán

DBKL

S végül visszatértünk a Piac utca 59. szám alatti Steinfeld-házhoz, mely évek óta lakatlan és egyre romosabb, ám az öreg fémkapuja csak megrezzen azért valamitől olykor-olykor...Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Omlásveszély miatt 2020 április közepére dekorált ponyva került az épületre. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Tankcsata és négyes villamos

A Kossuth utca a Verestemplomnál az 1911-es
pályavillamosítást követően. Reprint: Uropath

Debrecen egyik legfontosabb utcája 1894-ben, Kossuth Lajos halála után kapta a mai nevét.

Most a felső végébe, a Méliusz térhez látogatunk, ahol a négyes villamos fordult az Attila térre, és ahol a II.világháborús mementók közül a nagy tankcsata emlékművei is álltak. A korabeli képeslap készítésekor a Kossuth utca is még macskaköves volt a Verestemplom (elkészült: 1887 júliusa) előtti szakaszon. Az 51. számú háznál egy vásári sokadalmat fedezhetünk fel. Ez az épület azért is különleges, mert ott lakott Irinyi János, a foszforos gyufa feltalálója s az István Gőzmalom későbbi igazgatója. Vele szemközt szintén áll még az az épület, amelyikben városépítő polgármesterünk, Vásáry István (1887–1955) lakott.

A Kossuth utca felső végének mai arca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Verestemplomon ma is vannak olyan szép fémidomok, amik annak idején a felső vezetékek rögzítéséhez kellettek. A szerelvények az 1911-es pályavillamosítás után a Nap utcán át jártak ki-be a Vágóhíd utcára, ahol az ottani gyárakba, valamint a Loki-pályára, meg persze a Kati Kocsmába és a Zsibogóba hozták-vitték az embereket. (Eleinte, 1896. szeptember 20-tól a Kossuth utca és a dohánybeváltó között volt személy- és teherforgalom.)

A négyes villamosok 1962-től a Béke útjáról (a mai Szent Anna utcáról) indultak, mígnem 1975. június 23-án leállították, majd felszámolták a vonalat. Érdemes megnézni a Wikipédia idevágó fejezetének csodás archív képét: gyönyörűen látszik rajta a villamosok útvonala a Verestemplom és az Attila téri görögkatolikus templom között.

A Kossuth utca 51. szám alatti lakóház emléktáblája.Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Méliusz tér előtti környék arról is nevezetes, hogy itt (a mai Szent Efrém Általános Iskola vonalában) álltak a debreceni –más néven alföldi, hortobágyi – páncéloscsata emlékművei: előbb egy géppuskás-csobogós mementó, 1970-től pedig Pátzay Pál óriási kőfala, aminek a két oldalába harckocsi volt vésve. Az 1944-es sziszifuszi csatározásban egyébként a szovjetek végül október 20-án foglalták el Debrecent, s a lebontott emlékmű darabjai egy István úti cégtelepen találhatók.

DBKL

Ilyen volt 1958-ban a Kossuth utca a szovjet géppuskás emlékműnél. A képeket Kiss Erika küldte, a készítőjük pedig az édesapja, Szabó István cukrász. Köszönjük!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!