Az én slambucom

Debrecen és környékének jellegzetes népi étele a slambuc. Isteni az illata már akkor is, amikor készül, az íze pedig egyenesen mennyei!

Ez a hagyományos ételünk nagyon egyszerű, mégis szinte mindenkinek van egy spéci módszere, amelyre esküszik. Ennek ellenére két fő irányzat él. Az egyik követői nem pirítják meg a tésztát, a másik hívei viszont igen.

Az így készített slambucok között fontos különbség, hogy a pirítás nélküli tészta sokszor egy szinte nyers, ragacsos golyóvá áll össze, míg a pirított tésztás slambucnak gusztább a színe, és nemcsak füstösebb az íze, de jó szaftja is marad. Az már részletkérdés, hogy a szalonnán, a tésztán és a krumplin kívül mi mást főzzünk bele, akárcsak az is, hogy a kockatészta a megfelelő-e a slambuchoz avagy csakis a lebbencs.

Tiszteletben tartom mindenki esetében, hogy kinek mi a kedvence, itt most azonban értelemszerűen azt a slambucot mutatom be, amelyiket szeretem. Szóval, én bizony a szalonnán kolbászt is olvasztok, a zsírjukon pedig jól megpirítom a tésztát. Ezután teszem rá a krumplikockákat, s amikor felöntöm vízzel, mehet rá egy kis pirospaprika is, hiszen az is bolondít rajta. Sőt, fővés közben lecsót is rakok bele.

Tűzhelyen készítve, az egész mindenestül (a krumplihámozástól a tálalásig) 40 perc alatt megvan. Bográcsban főzve természetesen tovább tart, ám annál nagyobb öröm, amikor végre fogyasztható. Szerintem ma sem szentségtörés kanállal enni, és sör, fröccs vagy vörösbor is finom lehet hozzá. Kiadós kaja, de érdemes sokat készíteni belőle. Jó étvágyat!

Cikk, fotók, étel: © Debreceni Képeslapok