Debreceni Képeslapok: 2026

2026. május 18., hétfő

Irinyi János, a gyufát is feltaláló zseni emlékhelyei a Kossuth utcán ma is álló házzal és a középiskolával

Debrecen hajdani híres-neves polgárainak egyike Irinyi János, a biztonságos és zajtalanul gyúló foszforos gyufa feltalálója. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Debreceni SZC Irinyi János Technikum

Irinyi 1895. december 17-én hunyt el a mai Létavértesen – ebben az összeállításunkban rá emlékezünk. Debrecenben utca, középiskola (a Debreceni SZC Irinyi János Technikum, 1952), és dombormű is őrzi az emlékét.

Irinyi János. Fotó: Wikipédia

A Kossuth utca 51. szám alatt ma is áll az a ház, ahol 1872-től 20 éven át lakott. Ez idő alatt a szomszédos Verestemplom építését és az 1887-es elkészülte utáni tündöklését is megcsodálhatta.

A kép jobb szélén Irinyi János lakóháza

Az 1817. május 17-én született Irinyi csupán 19 éves volt, amikor már a bécsi Politechnikumban tanult kémiát a híres Meissner professzor növendékeként. Akkor találta fel a biztonságos és zajtalanul gyúló foszforos gyufát

A technikum új szárnya. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ezt úgy alkotta meg, hogy a fehérfoszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-oxiddal keverte, így alkotva meg a mai gyufa elődjét. A találmányt 60 pengőforintért eladta a bécsi Rómer István kereskedőnek, aki a tömeges gyártása révén nagy vagyonhoz jutott.

Az Irinyi utcai emléktábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Irinyi a pénzből külföldön tanult tovább. A következő évben jött haza, s 1839-tól Pesten gyújtógyárat működtetett 1848-ig. 1847-ben a 100 holdas vértesi birtokán gazdálkodott, ahol meghonosította a gépi szántást, vetést, boronálást, s a talajt hamuval és mész-sóval műtrágyázta.

A Kossuth utca 51. szám. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1849-ben a Kossuth-kormány megbízta a nagyváradi lőporgyár és ágyúöntöde vezetésével. Erősen hazafias érzésű nemesként már azelőtt is részt vett a forradalmi mozgalmakban, s állítólag a 12 pontot is ő szövegezte és küldte Pestre.

Az Irinyi-ház emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szabadságharc bukása után 1850-ig raboskodott, majd újból Vértesen gazdálkodott. 1863-tól az István Gőzmalom igazgatója volt, ahonnan 65 éves korában ment nyugdíjba.

A gőzmalom látképe. Repró: © Debreceni Képeslapok

Irinyi János Vértesen hunyt el 1895. december 17-én. Ott az általános iskola és egy utca neve, valamint emlékgyűjtemény is tiszteleg a munkássága előtt.

A középiskola díszlámpái. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További portréink sok fotóval:

A középiskola emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. május 17., vasárnap

Májusi csobogás a Déri téri parkban

Debrecen hangulatos részén, a Déri téri parkban is elkezdődött immár a 2026-os szökőkútszezon. A csobogókat, a múzeumpalotát és a környezetüket örökítettük meg május 17-én. A városrész és a múzeum története itt idézhető fel. Fotó, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Déri tér 2026. május 17-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Tekintsék meg a friss videónkat is erről a kedves zöldterületről!

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

A Piac utcán és az Aranybikában lesz a 2026-os Debreceni Ünnepi Könyvhét

Debrecen a 97. ünnepi könyvhétnek ad otthont 2026. június 10-től. A helyszín ezúttal a Piac utca, valamint az Aranybika.

A plakát első része. Grafika: Méliusz-könyvtár

A programsorozatot a patinás szállodaépület bejárása vezeti fel (regisztráljanak idejében!), a további ünnepi események pedig a most megosztott plakáton ismerhetők meg.

A plakát második része. Grafika: Méliusz-könyvtár

A 2025-ös könyvhetet idelátogatva idézhetik fel.

A teljes plakát. Grafika: Méliusz-könyvtár

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

A régi virágpiac a Csapón

Debrecen fő virágpiaca hagyományosan a Csapó utcán, a szabadban működik (a téli időszakok kivételével, amikor a vásárcsarnokban van a helye). Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Napjainkban, a Dósa nádor tér 2020-as átépítése és a Csapó utcai sétálóövezet bővítése óta (amióta a Piac utcai korzó része lett a Dósa nádor tér és a Csapó utcának a Burgundiáig tartó része) ez a virágpiac a Vár–Liszt utca és a Dósa nádor tér közötti Csapó-szakasz páratlan oldalában található.

A virágpiac 2020 előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Lényeges változás, hogy autók már ezen a térkövezett területen sem járhatnak, tehát parkolók sincsenek. Ugyanakkor a korábbi asztalok helyett immár alacsony, rácsos „utcabútorok” vannak, amikhez a kereskedőknek is körülményesebb odaállniuk vagy -ülniük (fotók lentebb).

Az őszi virágpiac, anno. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ezeket a fafedelű betontömböket sokan arra használják, hogy piaci időszakon kívül rájuk telepednek törökülésben, és együtt bandázva esznek-isznak-szórakoznak.

Öntöttvas kút a hajdani virágpiacon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Vár–Liszt utca és a Dósa nádor tér közötti Csapó-szakaszon a virágpiac a szomszédos új vásárcsarnok, a Fórum Debrecen és a Csapó-korzó első ütemének építése-átadása óta működik. 2019 őszéig azonban még e Csapó-szakasz mindkét oldalában és normális asztalokról lehetett árusítani.

Virágpiaci hangulat a Vár utca sarkán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ebben az időszakban még az öntöttvas nyomókutat is bárki használhatta a hajdani Ezermester-bolt előtti parkolónál. Viszont, ellentétben a mostani helyzettel, nyilvános vécék és mosdók, valamint pavilonok még nem működtek a virágpiacon.

Ilyen asztalokról árultak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mindezeknél is korábban a virágpiac a Csapó utca egy kintebbi (a Rákóczi utcai piachoz közelebbi) részén működött. A virágpiac az 1970-es évek elején is még a vegyipari középiskola, valamint a Debrecen Áruház vonala, továbbá a Vár–Liszt utca között, szintén mindkét oldalban fogadta a vásárlókat. Ez így maradt az első vásárcsarnok 1976-os átadása után is, hiszen ahhoz is közel volt a virágpiac. Akkor még dinnyét és fenyőt is ezen a területen árusítottak, amikor eljött az idejük.

Színpompás őszi kavalkád. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen másik nagy virágpiaca a Köztemető főkapui előtti tereken szolgálja ki a vásárlókat. Ezeken kívül természetesen a többi piacon, például a Fényes udvari területen is kapható virág.

Az új virágpiac az átadásakor. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hasonló összeállításaink sok mai és régi fotóval:

Az új virágpiac az átadásakor. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A régi virágpiac... Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. május 15., péntek

A Debreceni Egyetem 1932. május 15-én átadott főépülete

Az egyetemi főépület. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen egyik legszebb palotája a Debreceni Egyetem főépülete a Nagyerdőnél. A tudományok fellegvárát Korb Flóris tervezte, és 1932. május 15-én nyílt meg. Az unideb.hu cikke szerint az eseményen a kormányzót Petry Pál, a kormányt Szily Kálmán államtitkár képviselte. Vendégként megjelent az ünnepélyen gróf Klebelsberg Kunó nyugalmazott kultuszminiszter is, akinek jelentős szerepe volt a központi épület kivitelezésében. Fotók, videók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A neobarokk stílusú létesítményben működő intézmény Tisza István, majd Kossuth Lajos nevét viselte, a mai nevét pedig a 2000-es felsőoktatási integráció nyomán kapta.

Az Egyetem tér 1967-ben. Fotó: Tulok Ferenc

Az előtte elterülő, prédikátorszobros franciakert – mint oly sok minden a cívisvárosban – elsősorban Borsos József zsenialitását dicséri. Az Egyetem téri park kettős medencéje eredetileg vízeséses tükörtó volt, és szobrok, szökőkút csak 1964, illetve 1965 óta vannak itt.

Hiszen ma már nem a sziklakoszorúkból törnek elő a sugarak, és sajnos az esti színes reflektorok sincsenek meg – lásd a fenti múltidéző válogatásunk szép képein.

Díszablak az aulában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Fotók: Bakonyi Béla, Csobaji Előd, Fényes Tamás, Hapák József, helytörténeti fotótár, Horváth Zoltán, Jármai Béla, Képzőművészeti Kiadó, Lukács Tihamér, „Panoráma”, Papp Jenő, Tulok Ferenc, Vass Attila Tamás, Wikipédia. Videónk a 90 éves egyetemről és a dísztérről itt látható.

A főépület előcsarnoka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidéző összeállításaink:

DBKL

2026. május 13., szerda

Az SBB és a Piramis koncertje a járműjavítóban (1976)

Debrecen a rock nemzetközi ünnepének adott otthont 1976. május 13-án. Ekkor lépett fel a világhírű és ma is aktív lengyel SBB jazz-rock supergroup, valamint az abban az időben már egyre népszerűbb magyar Piramis rock együttes, amelynek abban az évben jelent meg az első kislemeze (rajta Szállj fel magasra! és a Becsület című dalok).

A Piramis. Fotó: Urbán Tamás, 1979

A buli este 6 és 8 órától volt a járműjavító művelődési házában. A jegyeket az Országos Rendező Iroda és a vasutas művelődési ház pénztára árulta. A koncertekről nem közölt képet a helyi sajtó, a most megosztott fotók a Fortepanról és a Wikipédiáról származnak. A Piramis már más felállásban működik, viszont utána még többször szerepelt a cívisvárosban a Som Lajos által vezetett bőrszerkós banda. Érdekesség, hogy az 1976-os debreceni Piramis / SBB-koncert előtti napon a közeli Dobozi-lakótelepen egy másik szenzáció, a Párizsi Lunapark nyitotta meg a kapuit.

A korabeli SBB. Képforrás: Alchetron

Kapcsolódó múltidézéseink:

Beszámoló a Naplóban

DBKL

A vasutas művelődési ház. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ma 66 éve avatta fel Kádár János a vidámparkot

Kádár János a kisvonaton. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark.

A debreceni Nagyerdei Kultúrpark egyik legrégebbi játszóeszköze a kisvonat. Az örökifjú csodamasina Szerencsről került ide, és Kádár János, hazánk akkori vezetője avatta fel – sőt, utazott is rajta a vasutas gyerekek társaságában.

Úttörővasutas a kisvonatnál. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

A Nagyerdő 17 hektáros területén megbújó – eredetileg Ludas Matyi nevű – vidámpark az 1958-ban átadott állatkertet egészíti ki. A széles körű társadalmi összefogás eredményeként megépített vurstli 1960. május 1-jén nyílt meg, benne a ma már 1,1 kilométer hosszúságú pályán közlekedő úttörővasúttal. Íme egy videónk róla, még egy korábbi festéssel:

A vidámparkot és az eredetileg kék mozdonyos úttörővasutat két héttel később, 1960. május 13-án avatta fel az ország és az MSZMP első embere, Kádár János, aki tehát az ünnepségen tett is egy tiszteletkört a kisvonattal.

A vidámparki szerelvény. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

A 760 milliméter nyomtávú mozdony Nagy Sándor Tibor korábbi igazgató nyilatkozata szerint még 1952-ben készült, és Csepel-márkájú dízelmotor hajtja. Előzőleg a szerencsi állomás kötelékéhez tartozott a kocsikkal együtt.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

A vidámparki úttörővasúton gyerekek teljesítettek szolgálatot. Az egyenruhás fiatalok az indításban, a fogadásban, a váltó- és jegykezelésben segédkeztek, és mindez egyúttal nevelő hatású, közösségkovácsoló és szórakoztató is volt.

A kocsik festése. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

Ugyanakkor nagy megtiszteltetésnek is számított, hiszen csak a legjobb tanulók lehettek úttörővasutasok. A kisvonat a rendszerváltás óta működik gyermekvasút néven.

Mindez azért is fontos, mert hazánkban már csak a debreceni vidámpark működik.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az „alföldi cigánykirály”: Boka Károly

Debrecenben és hazánkban a verbunkos zene művelői, legtehetségesebb tolmácsolói közé tartozott a debreceni Boka Károly is. Ő régi cigányzenész-dinasztia sarjaként 1808. február 26-án született Debrecenben. Legelső hangként bölcsője fölött apjának, Boka Sámuelnek, a város konvenciós zenészének hegedűje szólalt meg. Iskolás gyermekként nem rajongott a tudományokért, annál többet foglalkozót a hegedűvel. Zenei tehetsége nagyon korán kibontakozott: már zenekara volt iskolatársaiból, s 16 évesen 20–24 tagú zenekarával dicsekedhetett – írta róla dr. Nyakas László a HB Naplóban 1975. május 18-án.

Latkóczy Lajos festményén

A cikk szerint Boka Károly alig volt 18 éves, mikor feleségül vette Vékony Annát. Népes családját (kilenc gyermeke volt) egy szál hegedűjével el tudta tartani, mert ennek a hegedűnek, s gazdájának különös varázsa volt. Könnyekre tudta fakasztani a hallgatóságát épp úgy, mint tudott vidámságot csiholni is a szomorúságból, mert művészi átéléssel, nagy technikai bravúrjával, természetes előadásmódjával élménnyé tudta tenni a hegedűjátékát. Az 1840-es években Boka előtt Martinovicsnak volt híres cigányzenekara Debrecenben, ám Boka felülmúlta őt. Boka leginkább hallgatókat, verbunkosokat, sőt palotásokat és csárdásokat is játszott. Családi ünnepély nem eshetett meg Debrecenben, de még a Tiszántúlon sem Boka Károly részvétele nélkül, ezáltal a nagy magyar Alföld cigánykirályának nevezték el, s országos hírűvé vált. Évtizedeken át egyedül ő uralta hegedűjével Debrecent és a híres országos vásárokra Debrecenbe sereglett emberek sokaságát. Debrecenben elit kávéházak a Táncos Kovács-házban, a Fehérló Szálloda és a Bika alatt voltak, a kisebb vendéglők közt az Aranyiné ifjasszonyé volt a leghíresebb. Ezekben muzsikált Boka, s mutatta be először a saját szerzeményeit. Kortársai leírásában szinte megelevenedik előttünk a „cigánykirály”. „Alakja szépnek mondható, megnyerő, alkata középszerű, zömök, arca kerek, piros, szemei élénkek, tüzet lövellők voltak”.Ezreket keresett a vonójával, szőlője volt a város határában, s értékes háza a Nagyváradi utcában. A népszerűség és a jólét azonban nem tudták megszédíteni. Művész és ember tudott maradni a bőség korszakában is. Mély humanitása, szép családi élete, magas fokú művészete sok barátot szerzett neki. „Talán az egyetlen cigány volt Magyarországon, akit még az urak is per maga szólítottak, de ennél perdöntőbb, hogy a jogaiból kirekesztett cigányság fiát Debrecen városi vezetősége 1845-ben polgárai közé iktatta, s mikor házat készült venni, 130-an vállaltak volna érte kezességet. Az 1848/49-es szabadságharcban tábori zenekarvezetőként szolgált. Hegedűjének varázsereje jobban lelkesített ezernyi dikciónál. Mikor 1849-ben Debrecen a szabadságharc fővárosa lett, s a kormánnyal Kossuth Lajos ideköltözött, Boka lett Kossuth kedvenc muzsikusa. Hányszor zendített rá kedvenc nótájára: „Megkövetem a téni nemes vármegyét”. Kossuthék többször megfordultak Boka házában, ahol még bizalmas politikai értekezleteket is tartottak. Muzsikált Boka a későbbi aradi vértanúnak, Kiss Ernőnek is, akit nem egyszer „sírásra indított” a hegedűjátékával. A háború zűrzavarában Boka zenekara szétszéledt, hatan maradtak, mikor az 1849. augusztus 2-i csatavesztés után a cári s császári hadak elözönlötték a várost. Bokára, a nemrég még igen jómódú emberre az otthonában csak a 4 puszta fal meredt, odalett a 100 aranyat érő cremonai hegedűje is. 1849. augusztus 13-án az Arany Bika vendégfogadóban mulattak a győztesek Paskievics herceg és Zichy kormánybiztos részvételével, s szórakoztatásukról Kossuth hegedűsének, Boka Károlynak kellett gondoskodnia. Boka engedett az erőszaknak, de rongyokba öltözötten, papucsban jelent meg az Arany Bika zenekarával együtt. Szemében egy nemzet gyásza ült, s merészen ezt a nótát kezdte játszani: „Megvirrad még valaha”, s könnyei záporoztak hegedűjére. Az idegen tisztek többjét is könnyekig meghatotta a látvány és a sokat mondó melódia. Haynau megbízottja, Zichy rendre utasította Bokát, pápább volt a pápánál. Boka felvetette fejét, intett zenekarának, s átcsapott a verbunkosok, palotások optimizmust sugárzó világába, s muzsikája daccal, bizakodással volt tele. Bizonyságtétel volt ez egy nép élni akarásáról.

A Boka Károly utca 1973-ban. (Helytörténeti Fotótár)

Boka az abszolutizmus idején is vállalta az alföldi magyarság vigasztalásának, erősítésének feladatát. Mikor a germanizálás minden irányból megindult, s a hangversenyek műsorát még a legmagyarabb városban is német és magyar nyelven kellett kinyomtatni, Boka nem szűnt meg a muzsikájával hadakozni a népe igazáért. Néha felkerekedett és zenekarával felkereste Lengyelországot, Berlint, Hamburgot, Párizst, hogy hegedűjével szerezzen árva népének barátokat, s „midőn hegedűjét álla alá illesztette, szép szakálla által ezüstözött nyerettyűjén oly átszellemülten nyugodott a fő, mintha művész vésője alul került volna ki.” Legmaradandóbb műve a „Kesergő”-je, amely 1885-ben Zsadányi Armand, majd Ábrányi Kornél átiratában jelent meg Rózsavölgyi kiadványaként. Nyugtalan élete, művészi átélése, a sok éjszakázás végül felőrölték Boka erejét. 1860. július 21-én, 53 éves korában örökre letette a hegedűt. A város a saját halottjaként temettette el. Díszruhás hajdúk kísérték a koporsót, 10 ezer ember vonult fel a temetésen. Debrecen minden zenésze Bocsányi karmester vezetésével Boka szerzeményeit játszotta, s Révész Imre mondott gyászbeszédet. A hamvai a Köztemetőben, a költő Fazekas Mihály közelében nyugszanak. Azért muzsikált, hogy minél több szépséggel, erővel, emberséggel töltse meg a szívek kelyhét; nevét Debrecenben utca őrzi a Dobozi-lakótelepen.

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

2026. május 12., kedd

A Párizsi Lunapark a Dobozi-lakótelepen 1976-ban

Céllövölde is volt. Fotó: Székely Balázs.

Debrecenben az első igazi nyugati lunapark 1976. május 12-től fogadta a kikapcsolódni vágyókat a Dobozi-lakótelepen. Más utazó vidámpark korábban is szerepelt már a cívisvárosban (például az NDK-ból), de a „tiltott gyümölcs” 76-ban suhant be hozzánk. Ezt idézzük meg a Fortepan felvételeivel!

Hirdetés a HB Naplóban

A Tanács utcai víztorony melletti, akkor még beépítetlen területen felépített szórakoztatónegyed addig soha nem látott csillogással és zenével csábította a környékbelieket és a város távolabbi pontjain élőket is. Hiába volt meg a fölöttébb szuper nagyerdei vidámparkunk, a franciák egy addig abszolút új élményt varázsoltak a Bocskai-iskola szomszédságába. A fényárban fürdő lunaparkban minden este óriási tömeg tolongott, hogy kipróbálhassa a repülő csészealjat, a céllövöldét, hullámvasutat, zsákbamacskát, dodzsemet és a kuriózum elektronikus játékgépeket. Az igen népszerű párizsiak ezután más év(ek)ben is felléptek itt, és végig hatalmas siker volt a jelenlétük.

Fotó: Péterffí István

Kapcsolódó összeállításaink:

Fotó: Wikipédia

DBKL

Fotó: Nagy Gyula

Keresés ebben a blogban

2026. május 18., hétfő

2026. május 17., vasárnap

2026. május 15., péntek

2026. május 13., szerda

2026. május 12., kedd