Debrecen
híres-hírhedt talyigása, Bugyi Sándor egy kitalált személy:
Simon István tanítónak a figurája ő, aki nem csak szabadszájú,
de csípős nyelvű is volt.
A
Bugyi mesterről szóló, amúgy humorosnak szánt történeteket egy helyi lap közölte: a Bugyi Újság, melynek szerkesztősége a Csapó utca 10. szám alatt működött. A magazin 1916 és 1927 között
jelent meg Balassa Sándor szerkesztésében. A pipás fickó népszerű volt bizonyos körökben, így többféle képeslap is napvilágot látott róla és a „magvas” gondolatairól.
 |
| Aki a lovát féken tartotta, de a szavait nem igazán fogta vissza... Kiadó: Barasits |
A korabeli reklám szerint a sztori „rémisztőjen múlacscságos recscsentiseket” tartalmazott Bugyi Sándorról, a „lúrúl meg oszt a vén hőgyrűl”. Sőt, az ára „kegyetlenül ócsóba” került. Egyébként az úgynevezett debreceni
talyiga egylovas, kétkerekű és kétrudas eszköz volt,
és fuvarozáskor a talyigás a ló nyergében ült. (A fenti lapon tehát Bugyi épp nem szállít.)
Debrecenben
1866-ban még 260 talyigás dolgozott, állomáshelyük a mai
Tizenháromváros nevű városrész volt (a Hatvan és a Miklós utca
között). Ezt örökítette meg a gúnyos rigmus is: „Tizenháromváros,
víges-végig sáros, nem laknak ott mások, csak a talyigások”...
 |
| Ezt az 1912-ből származó, különleges lapot Domokos Gizella töltötte fel a Facebook-oldalunkra. Köszönjük! |
(Az
itt megosztott képeslapot se a netről szedtük le valaki mástól,
hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk megbecsült
példánya. Ne lopj te se')
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése